A vaskos anyag tudatosítja viszonylag az elején az olvasóval, hogy a javaslat azokra az emberekre vonatkozik, akik csak az állami nyugdíjrendszer tagjai, a magánpénztártagokra tehát nem. Több okból koncentrálnak csak erre a rétegre: egyrészt mert a tagok döntő többsége a visszalépés mellett döntött, másrészt megígérték számukra, hogy az államnál is egyéni számlákat fognak vezetni, harmadrészt az öröklés és az özvegyi járadék is az egyéni számlára épül.
Mindebből az következik, hogy a tisztán állami pillért választók mindegyikének lesz egyéni számlája az állami pillérben. Arról nem szól a fáma, hogy mi lesz a magánpénztáraknál maradóknál, azonban ha azt vesszük, hogy őket a törvények szerint kiírták az állami pillérből, akkor arra gondolhatunk, hogy számukra nem lesz fenntartva állami számla.
A javaslat előterjesztői természetesen felhívják a figyelmet arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a magánnyugdíjpénztártagok esetén is szükség van a szabályok felülvizsgálatára. Konkrétumokkal itt nem találkozhatunk, viszont a javaslatban szereplő nyugdíjmodellből előrevetíthető változások reménysugarat is jelenthetnek a maradó 100 ezer tag számára, hogy nem volt hiábavaló a lábbal szavazásuk. Ez viszont csak akkor igaz, ha nyugdíjpénztártagokra is kiterjesztjük a javaslat feltevéseit.
A járulékokkal machinálnának
A tervezet szerint ajánlott a járulékok szerkezetének megváltoztatása. Az egyik opció szerint az egyéni és munkáltatói nyugdíjjárulékot (ami 2011 decemberétől nyugdíj-hozzájárulásra változik) megváltoztatnák. Az előbbi 10 százalékról körülbelül 20 százalékra nőne, míg utóbbi azonos mértékben csökkenne. A másik opció szerint minden maradna a mostani rendszerben, egyszerűen a munkáltató befizetéséből egy részt átcsoportosítanának az egyéni nyugdíjszámlára. A végeredmény teljesen ugyanaz, hiszen az egyéni számlára így is, úgy is a bér 20 százaléka kerül.
1.)Duplázzák a nyugdíjjárulékot, de kizárják a pénztártagokat
A két eset viszont megvalósítás tekintetében merőben eltér egymástól. A járulékok mértékének megváltoztatása több problémával is jár. A legfőbb ezek között, hogy ha az egyéni járulékok emelkednének, például a duplájára, akkor azért közvetlen ellenszolgáltatást kellene adnia az államnak, tehát azoknak is, akik maradtak a magánnyugdíjpénztárakban. A javaslat szerint az egyéni járulékok emelésével (és vica versa a munkáltatói járulék csökkentésével) a vállalkozók kimutatott terhei csökkenhetnének, azonban ez csak a látszat, hiszen úgy kell végrehajtani a változtatást, hogy a munkavállaló nettó bére ne változzon, tehát a vállalkozó terhe nem csökken.
Nagyon furcsa helyzet állhatna elő, ha ezt a forgatókönyvet választaná a kormány, hiszen az elmúlt hónapokban több olyan törvényváltoztatásra is sor került, ami azt szolgálta, hogy a visszalépés és maradás között kellően nagy legyen a különbség. A korábbi munkáltatói járulékot a kormány éppen azért nevezte át nyugdíj-hozzájárulásra, mivel utóbbiért már nem kapcsolódik közvetlen ellenszolgáltatás.
Kétes helyzet állna elő, ha az új törvényben azt írnák bele, hogy az egyéni járulékok a duplájukra emelkednek, viszont az csak a munkavállalók többsége számára adott, a kisebbség (a magánpénztárakban maradók) számára nem. Alkotmányossági aggályok is felmerülhetnének, hiszen nehezen fordulhat elő, hogy két munkavállaló, igaz ugyanakkora egyéni járulékot fizet, viszont csak az egyikük kap ezért állami nyugdíjat, míg a másik nem. Főleg azt követően, hogy egy sok tekintetben hasonló választási helyzet már hónapokkal ezelőtt adott volt a pénztártagok számára.
2.) Elismerik a pénztártagok jogosultságát a jövőben is
A maradók számára a legjobb forgatókönyv az az opció lenne, ha az egyéni járulékokat megemelnék, és az állami nyugdíjra való jogosultságukat a jövőben is elismernék. Két lehetőség adódik ekkor, vagy a teljes 20 százalékot a nyugdíjpénztárakhoz utalják, vagy vegyesen 10 százalékot a nyugdíjpénztárakba, 10 százalékot az állami egyéni számlára, ami után nem kevés nyugdíjra lennének jogosultak a tagok. Sajnálatos módon a jogszabályalkotók szándékával ez az opció éppen ellentétesen menne, hiszen látjuk, a törvényhozók szerint a maradók a szolidaritási rendszerből kiírták magukat.
Csak érintőlegesen jegyezzük meg, hogy a pénztárakban maradók 2011. december előtti állami nyugdíjjogosultságukat megkapják, tehát a korábban szerzett jövedelmeik és befizetéseik után nyugdíjra lesznek jogosultak. Ezt a helyzetet rendeznie kell a kormánynak, ha az egyéni számlás rendszer megvalósul, akkor a pénztártagok számára is elvileg kéne ilyen számlákat vezetni, ahol a korábbi járulékfizetéseik jelennének meg, de a jövőbeliek nem, vagy csak részlegesen.
Hozzá kell azonban azt is tennünk, hogy még mindig várat magára az Alkotmánybíróság állásfoglalása ebben a témában, az idő egyre sürget, hiszen a vagyontranszfer megtörtént, a tagi kifizetések pedig hamarosan visszaigényelhetők lesznek. Nem lehet tudni, hogy milyen végkimenetellel jár ez az ügy, azonban akármilyen megoldással is záruljon a bizonytalan helyzet, nem lesz egyszerűbb a helyzetünk.
Teljesen egyértelmű, hogy korábban a pénztártagság és a visszalépés esetén a döntő tényező az állami pillérből kapott nyugdíj megvonása volt, ha esetleg az Ab kifogást találna, vagy a kormány egy engedékenyebb utat választana, akkor azzal a visszalépők számára is teljesen más helyzet állna elő (nem beszélve a maradó tagokról). Világos, hogy ha az állami nyugdíj nem veszett volna el, akkor sokan a maradás mellett tették volna le a voksukat.
3.) Nem változtatnak a járulékokon
A korábbiak fényében - első ránézésre - egyszerűbb megoldás, ha nem változtatja meg a munkáltatói és munkavállalói nyugdíjjárulék mértékét az állam, hanem azt mondja, hogy a munkavállalók többségénél az egyéni járulékokat plusz a munkáltatói hozzájárulások egy részét tartják nyilván az egyéni számlákon. Ezzel az opcióval az a gond, hogy a munkáltatói hozzájárulás egy részének elkülönítése az egyéni számlákon nyugdíjjogosultságot teremt, márpedig ezt el szeretné kerülni a kormányzat. Alkotmányossági aggályok tehát itt is akadnak, még akkor is, ha az állam azt mondja, hogy a hozzájárulások felett szabadon rendelkezhet. A megkülönböztetés itt is egyértelmű lenne, a szabályok szerint ugyanis az állami pillér tagjai kapnának nyugdíjat a befizetésük után, míg a pénztártagok nem.
A javaslathoz külön készült alkotmányossági vizsgálat is, ahol részletesen le van írva, hogy a korábbi tapasztalatok alapján meddig mehet el a kormány, és mikor lehet arra számítani, hogy a rendelkezések alkotmányellenességét kimondja a taláros testület. Számos kockázatot említenek meg az anyagban, a járulékok mértékére is van utalás, ebből pedig az következik, hogy exponenciálisan nőnek a kockázatok, ha folyamatosan változtatják a járulékmértékeket és az ehhez kapcsolt állami szolgáltatást.
Egy biztos, a bizonytalanság
A kiszivárgott anyag alapján összességében azt mondhatjuk el, hogy igaz vannak olyan tételek, amelyek akár kedvezőbb helyzetbe is hozhatnák a magánnyugdíjpénztárak mellett kiálló tagokat, azonban a korábbi jogszabályalkotási irány alapján nagyobb a valószínűsége annak, hogy a pénztártagok az állami nyugdíjjogosultságokat - az eredeti terveknek megfelelően - 2011 decembere után elvesztik. Legalább is addig, amíg a kormány kiáll a korábban elkezdett útja mellett.
Természetesen a javaslat alapján az is benne van a pakliban, hogy a maradó pénztártagok számára a kormány úgy akar némi kedvezményt tenni, hogy a nyugdíjjogosultságukat részben visszaállítja. Egyelőre még túlságosan korai, hogy egyértelmű véleményt mondjunk, az viszont jól látható, hogy nincs jó megoldás a kormány számára. Egy dolgot tehetünk, türelmetlenül várjuk a szeptemberi bejelentéseket.
