Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Miből lesz a nagy profit?
Itt vagyok én, Balásy Zsolt, hedge fund menedzser, podcaster, idegesítő, whatever. Van 25 évnyi diverz munkatapasztalatom, tanultam egy csomó hasznosat meg haszontalant, van hozzá elég magas IQ-m, sőt, ha akarom, szorgalmas is vagyok. Tegyük fel, hogy mindez egy mondvacsinált közgazdasági modellben 10 egység humán tőkére elégséges. Ez a legnagyobb vagyonom, a gazdagodásom forrása. Így aztán nem mindegy, hogyan fektetem be a rendelkezésemre álló 10 egység humán tőkét – mekkora értéket teremtek belőle, és mennyi profitot hoz ez a számomra.
Megpróbálhatnék egyedül youtuberkedni és embereket rávenni arra, hogy adják nekem a pénzüket, mert remekül fektetem be azt. Ez hozna mondjuk 20 egységet, azaz a 10 egység humán tőkém ily’ módon 20 egység profitot termelne nekem. És mindenkinek - hiszen fizetnek érte (megéri nekik).
A cikkben váltakozva szerepelnek a bér, a profit és az érték kifejezések, mindez ugyanis csak nézőpont kérdése. Ha veszek egy 100 forintos kiflit, az lehet 100 forint érték (hiszen nekem ennyit megér), 100 forint bér (a búza vetésén-aratásán-őrlésén, a sütésen, a szállításon, a marketingen, a bolt építésén(!) stb., azaz az előállítási láncban dolgozó emberek bére) és 100 forint profit is (ugyanezen emberek humán tőkéjének a profitja).
Szerencsére a szóló karriernél sokkal termékenyebb táptalajt találtam a humán tőkém befektetésére, a Hold Alapkezelőt. Itt érdekesebb beszélgetéseket folytathatok, a befektetéseknél is nagyban támaszkodhatok az alapkezelő szakértelmére, és a munka, valamint az élet egyéb területein is rengeteg segítséget kapok. Mindez azt jelenti, hogy ugyanaz a 10 egység humán tőkém itt már sokkal nagyobb értéket tud előállítani. Legyen az 100 egység bármi (bér, profit, érték). (Ezek az arányok légből kapottak ugyan, de könnyen lehet, hogy nem állnak messze a valóságtól.)
Ez az értéknövekedés annak az eredője, hogy az én munkám nagyon jól skálázható. Ugyanazt a munkát végezve lehet 100 vagy 100 ezer nézőm, kezelhetek 10 millió vagy 10 milliárd forintot, és így tovább. És ehhez a skálázáshoz kiváló eszköz az alapkezelő. Sok munkára – jellemzően fizikaiakra – ugyanez nem mondható el: egy takarító produktuma keveset tud nőni, még ha a legjobb munkaszervezést és takarítóeszközöket kapja is meg.
Balásy kitalicskázza!
Nézzük, hogy mi lesz a megtermelt 100 egység értéknek a sorsa. Egyrészt megosztjuk: legyen 60 a Holdé, 40 az enyém. Azaz én kapok 40 egységnyi bért, a cég pedig 60 egység produktumot a befektetett tőkéért, a munkaszervezésért, a kockázatért, a segítségért, meg azért, hogy elviselnek. Az alapkezelővel való együttműködés eredményeképpen az én profitom tehát 40-re nőtt a szóló karrier 20 egysége helyett. A teremtett érték pedig 20-ról 100-ra. Win-win.
Mindenki nyer – függetlenül attól, hogy ezt a 40 egység profitot, ezt bizony én kitalicskázom a Hold Alapkezelőből. Haza viszem. És veszek rajta bundáskenyeret meg olasz tánccipőt...
Vajon kiborulnak ezen az alapkezelőnél? Háborognak azon, hogy a Balásy kitalicskázza a profitot? Nem, nem borulnak ki. Nagyon örülnek, hogy kitalicskázom a profitom, és azzal azt csinálok, amit akarok, mert akkor másnap is bemegyek majd dolgozni, hogy azt a 100 egység produktumot legyártsam. És abból ők ismét kapnak majd 60-at, amit aztán eladnak másnak. Amiből nekik is lesz profitjuk, amit ők is ide-oda talicskázhatnak. Win-win-win…
Így működik a gazdaság. Ha jól működik. Nem a kitalicskázott 40 egységen kesergünk, hanem a megtermelt 100-nak örülünk.
De a multi kitalicskázza!
Jó, persze, de hát ki hallott már olyat, hogy kitalicskázni a Hold Alapkezelőből? Annak nincs határa. Nem beszélnek más nyelven. Nem szajkózzák politikusok folyton azt, hogy “mi, Hold Alapkezelősök…”. Ez a párhuzam mondvacsinált!
Nem, nem az. Gazdasági szempontból ugyanúgy nincs jelentősége a magyar határnak, mint a Hold Alapkezelőnél. Teljesen mindegy, hogy egy magyar, vagy német, vagy román család vagyonának egy részét kezelem és profitálunk belőle mindannyian. Nekem is mindegy, a családnak is mindegy, és Magyarországnak is mindegy. Ahogy az is sokadlagos kérdés, hogy a német tudással és marketinggel, ázsiai alkatrészekből, Magyarországon előállított autó értékének mekkora része “megy” melyik “országba”. A lényeg az, hogy menjen, mert akkor lesz gyártás, termék, eladás…, akkor lesz profit.
Szerbektől. Nem. Talicskáznak.
Hadd illusztráljam a fenti nyilvánvaló sületlenség eredőjét (még, hogy nem számít a magyar határ!). Vegyünk két, 20-30 éve élesen eltérő utat járó országot, amelyek a 2000-es években még ugyanolyan gazdagok voltak: Romániát és Szerbiát.
Szerbia a mai napig őrzi a profitot, tőlük csak ne talicskázzon senki - méghogy áruk és szolgáltatások szabad áramlása, határok nélkül! Méghogy EU! Románia viszont 2007-ben belépett az EU-ba, azaz megkezdődhetett az egyre intenzívebb talicskázás.
Nézzük, hogy ez a két különböző út mit jelent ma a németekkel és az olaszokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok terén. Ezen - hasonlóan távoli! - országokkal való export és import (a talicskázás!) volumene Romániában közel ötször nagyobb, mint Szerbiában. Miközben a lakossága csak 2,8-szor akkora.
És hogy ennek mi az eredménye? Románia a 2000-es évek óta (amióta rendesen lehet talicskázni), kétszer olyan gazdag országgá vált (per fő), mint Szerbia, ahonnan sokkal kevésbé lehet talicskázni. Ügyesen benntartották ezek a szerbek a profitot, ugye?
Balásy – Szerbia 1:0
Visszatérve a Balásy – Hold Alapkezelő (nem mondvacsinált) párhuzamra: ami nekem a Hold Alapkezelő, az Romániának az EU. Egy hatékonyságjavító eszköz. Románia az EU-n és a kereskedelmen keresztül immár egy sokkal termékenyebb táptalajba fekteti a humán tőkéjét, mint Szerbia. A globális gazdaságba. Miközben Szerbia építi a szóló karrierjét.
Címlapkép forrása: Getty Images
