Itt a LÉT a tét - Mire jó az ingyenpénz?

Mielőtt a javaslatot értékelnénk, ismerjük meg az alapötlet legfőbb mozgatórugóját! Bánfalvi István szociálpolitikus ugyanis a bemutatón okosan érvelt az elképzelés mellett. Ennek lényege: a munka jellege, szerepe a mai modern gazdaságokban megváltozott. Egyre inkább jellemző lesz, hogy az emberek egy része nem tud munkát szerezni, egyszerűen a tudás alapú, magas technológiai szintű gazdaságokban tartósan kiszorul a munkajövedelem szerzésének lehetőségéből. Eközben pedig a gazdaság látható részében munkavállalóként nem megjelenő emberek is sokat dolgoznak, gyakran a napi túlélésért. A történelmi folyamat eredményeképpen a társadalmi kohézió romlik, aminek negatív hatását (bűnözés, közbiztonság, leszakadó térségek) a társadalom gazdagabb rétegei is a bőrükön érezhetik.

A trenddel nem lehet szembemenni, a munka alapú társadalom, a fizikai munka mítosza a XIX. századba visz, mondja Bánfalvi. Miért ne lehetne, hogy az alapvető létszükségletéért senkinek ne kelljen aggódnia, hogy az emberek, amikor felkelnek, akkor ne az elemi létért folytatott küzdelemre kelljen gondolniuk, hanem ettől a tehertől felszabadulva (de legalábbis megkönnyebbülve) kelljen tervezniük? A megoldás Bánfalvi szerint a LÉT, aminek eredményeképpen radikálisan csökkenne Magyarországon a szegénység, történelmi fordulatot jelentene a társadalmi integrációban.

A LÉT-pénzről A feltétel nélküli alapjövedelmet a koncepció kidolgozói LÉT-pénznek hívják. A lényege, hogy minden tartósan Magyarországon tartózkodó személy alanyi jogon, mindenféle elvárás nélkül kapjon egy bizonyos jövedelmet. Egy felnőtt esetében ez 50 ezer forint (nagyjából a létminimum kétharmada), a gyerekek esetében 25 ezer forint, a várandós édesanyák esetében 75 ezer forint. Vagyis egy négytagú család 150 ezer forint havi apanázsra számíthat, függetlenül a háztartás munkavégzésétől. A feltétel nélküli alapjövedelem hozzávetőleg 7,5 millió felnőttnek, 1,9 millió kiskorúnak és 90 ezer kismamának járna, éves kiadásként 5100 milliárd forintot tenne ki. A legtöbb munkával rendelkező embernek ez azt is jelentené, hogy a LÉT-pénz megkapásával párhuzamosan a bruttó bére 50 ezer forinttal csökkenne, csak az e fölötti részt fizetné ki a munkaadója. A LÉT-pénznek két fő fedezete lenne: egyrészt a bevezetéssel egyidejűleg, minden foglalkoztató minden alkalmazottja után befizet a NAV-nak egy LÉT-hozzájárulást (LÉT-HO). (Itt többféle verziót is vázol a tanulmány, alapesetben a hozzájárulás A LÉT alapösszege, 50 ezer forint lenne.) A program másik fontos fedezete, hogy szinte az összes állami segély, transzfer megszűnik, vagyis sokak esetében egyszerűen az ellátási forma cseréjéről lenne szó.

Az elképzelésről az elmúlt napokban általam olvasott vélemények inkább negatívak voltak, de gyakran ideológiai alapon, vagy félrecsúszott szakmai megfontolásokra alapozva próbáltak érvelni. Ezért alapvetően négy dologról szeretnék röviden írni. Az első, hogy a fenti gazdaságtörténeti értelmezés (1) messze nem az egyetlen narratíva, illetve nem is feltétlenül az egyetlen megoldási javaslat az így azonosított problémára. A másik, hogy a hazai fna-koncepció meglepő módon (2) egyáltalán nem egy "szélsőbalos" javaslat, mint ahogy elsőre sokaknak tűnik, hanem - mint látni fogjuk - valójában igen liberális, piacelvű személetű. Ezen kívül szót ejtek a két legfontosabb közgazdasági, gazdaságpolitikai megfontolásról, (3) a költségvetési fenntarthatóságról, illetve az (4) ösztönző hatásokról.

Van más narratíva

Sok szempontból visszaigazolni láthatjuk a mindennapi életünkben azt a teóriát, hogy az emberek egy része egyszerűen képtelen munkát szerezni. Képességei, képzettsége, szocializációja, motivációi erre nem teszik alkalmassá, vagy egyszerűen nincs szükség a munkájukra. Ezzel kapcsolatban egyrészt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy nem ez az első olyan történelmi időszak, amikor ezt gondoljuk. Hogy csak egy példát említsünk, az ipari forradalom időszakában a géprombolók félelme is valami hasonló volt. Nem csak törekvéseiket, de várakozásaikat sem igazolta az élet.

Ám ha el is fogadjuk ezt a tendenciát, akkor sem biztos, hogy az egyetlen megoldás a LÉT-pénz. Később majd szót ejtek róla, de megelőlegezve: a hazai fna legfontosabb eleme annak a mintegy 600 ezer főnek az ellátása, akik jelenleg semmilyen jövedelemben nem részesülnek. Minden olyan ország, amely más típusú erőfeszítéseket tesz, és mondjuk legalább félig-meddig sikerül visszaintegrálnia a munka világába az onnan kirekedteket, óriási versenyelőnyben lesz azokhoz képest, akik az aktív rétegekre terhelik az eltartásuk költségeit. Ennek fényében az oktatásra, egészségügyre költött több pénz legalább ilyen csábító alternatíva.

A fenti gondolatmenet rá is világít az fna egyik ellentmondására. A fő érv értékalapú, nevezetesen a tartósan munka nélkül lévők, mély szegénységben élők megsegítése, ugyanakkor mintha a javaslat kidolgozói is tisztában lennének azzal, hogy ez csak akkor működőképes, ha eközben munkára is ösztönöz.

Egy dolgot még mindenképpen érdemes elmondani. A rendszerváltás óta elég egyértelműen látszik, hogy a magyar társadalom a jövedelemegyenlőtlenségeket nehezen viseli. Annak ellenére érzi nagynak a társadalmi különbségeket, hogy amúgy európai összevetésben a magyar társadalmi kohézió nem számít alacsonynak. (Igaz, az elmúlt években a tendencia romló.) Vagyis az fna értékválasztási kérdés is, melyben a társadalom dönthet arról, hogy akar-e áldozni az integráció erősítésére, vagy sem. Persze ettől még nem kerülhető meg az a kérdés, hogy a vázolt megoldás működőképes-e vagy sem.

Nem egy kommunista kiáltvány

A LÉT-pénznek óriási jövedelem-újraelosztó hatása van, jelentős pénzeket áramoltat az inaktív szereplők felé. Maga rendszer elég összetett, hiszen papíron 5-6000 milliárd forintos pénzmozgást okoz azzal, hogy mindenkinek juttat LÉT-pénzt. Ugyanakkor ez a bruttó hatás, ha a jövedelmi címkéktől eltekintünk, és csak a nettó hatásokra koncentrálunk (vagyis aki más jogcímen kap hasonló összeget, attól eltekintünk), akkor a következő fő megállapításokat tehetjük:

- elsősorban azok járnak jól, akik ma nem részesülnek jövedelemben, juttatásban;
- azok is jobban járnak, akik ma a LÉT-nél kisebb összegű ellátásból élnek, hiszen a megszűnő állami juttatásokért cserébe túlkompenzálják őket (a transzferek ugyanis szinte mind eltűnnének a rendszerből);
- mivel a LÉT adómentes juttatás, valamennyit nyernének a munkavállalók és a munkaadók is; mert a bérek egy részét (50-60 ezer forintot) ez az adómentes forma váltaná fel;
- rosszabbul járnak azok, akik eddig több transzfert kaptak (közülük sem mindenki, mert sok esetben megmaradna a kiegészítő ellátás. Elsősorban a három- és többgyerekesek érezhetik meg, hogy 33 ezer forint helyett csak 25 ezret kapnának gyerekenként);
- rosszabbul járnak a gazdagabbak, mivel az elképzelés szerves részét képezi a többkulcsos személyi jövedelemadóra való visszaállás - ennek részletei azonban nem ismertek;
- mivel a LÉT fedezete alapvetően egy új közteher, a LÉT-hozzájárulás (LÉT-HO), ezért azok vállalkozások is bukhatnak, akiknél a LÉT-ből fakadó bérköltségcsökkenés, illetve a LÉT-HO egyenlege negatív. (Ez a LÉT-HO progresszív formájánál érvényesülne, alapesetben, amikor a LÉT-HO egyösszegű teher, ez a hatás nem jelentkezik.)

Összesítve a statikus jóléti hatásokat, elsősorban az történik, hogy egy széles, inaktív, jövedelmet és juttatást nem, vagy alig szerző ember jutna rendszeres, feltétel nélküli pénzhez. (Természetesen a többi rétegnél is lennének kisebb-nagyobb változások, de a lényeg ez, a program 94%-ban belső átrendezésből állítja elő a forrásokat.) Ezen túlmenően az fna felfogható a transzferek drasztikus egyszerűsítésének, a kesze-kusza ellátó rendszer teljes újratervezésének. Az alapjövedelemnek persze lenne az elosztási hatáson túlmutató üzenetértéke is, de azért nem feledkezhetünk meg az ellátó rendszer cseréjének közvetlen hatásairól sem. Ott, ahol a jelenlegi transzferek jól célzottak, a LÉT-nek holtteher-vesztesége lenne (ezen az elemen azért a koncepció nagyvonalúan átlép), ahol viszont rosszul és/vagy drágán tud forrást juttatni a támogatandóknak, ott akár hatékonyságnövekedést is eredményezhet.

A fentiekből látszik, hogy nincs szó a jövedelmek végletes újraosztásáról, a szándékolt hatásokat tekintve a szervezők által jelzőként használt "alapfelszereltségű piaci liberalizmus" megállja a helyét. (Ugyanakkor az átrendezés méretére vonatkozó magán-nyugdíjpénztári példa, amit a szerzők hoznak, teljesen fals, hiszen az ottani egyszeri 3000 milliárd forintnyi vagyonmozgás nem összevethető az éves bruttó jövedelemmozgással.)

Kényszer, érdek, ösztönélet

Végezetül rátérhetünk a költségvetési és ösztönzési megfontolásokra. A koncepciónak (és az azt ismertető anyagnak is) a leggyengébb pontja az ösztönzési hatások felmérése. A szerzők hosszan sorolják a munkavállalóknál és a munkaadóknál maradó pénz jótékony hatását. Ez rögtön gyanús lehet: mitől keletkezne összességében többletjövedelem, ha egyébként a jóléti ellátórendszer szélesedik? Természetesen ez nincs is így, épp csak az ösztönző hatások ecsetelésénél elfelejtődik, hogy a költségvetésnek 761 milliárd forintot valahonnan elő kellene teremtenie - ez nyilván végső soron a munkavállalókat és a munkaadókat terheli, de hogy miként, az nem derül ki az anyagból. (Pontosan így hangzik a kissé vicces megfogalmazás: "...761,4 milliárd forintot kellene e célra átcsoportosítani az államháztartás más - felesleges - előirányzataiból.")

Van a számításoknak egy szűkebb változata is. Eszerint a LÉT-pénz egyenlege akár szufficites is lehetne, ha a vállalkozásösztönző elemeit elhagyjuk. Ez esetben viszont arra a kínzó kérdésre nem kapunk választ, hogy az ellátó rendszer melyik bugyrából csoportosítjuk át mondjuk csak a 600 ezer ellátatlannak járó évi 360 milliárd forintot? (Hogy a további több százezres tömegről, amelynek az ellátása szintén növekszik, ne is beszéljünk.)

A hosszabb távú költségvetési és ösztönző hatások szintén összefüggnek. Amennyiben az fna hatására megváltozik a gazdasági szereplők magatartása, az a gazdasági teljesítményre és az államháztartási egyensúlyra is hatással lesznek. Ezzel kapcsolatban a tanulmány igen nagy bizonytalanságban hagyja az olvasót, az itt felsorolt érvek nem igazán meggyőzőek. A bemutatón Ferge Zsuzsa hivatkozott egy tanulmányra, ami azt mutatja be, hogy a szegénység leépíti a képességeket. Ez azonban közvetett és gyenge bizonyíték a LÉT-pénz munkavállalást ösztönző hatására, amivel szemben ott áll a több száz éves, ezzel gyökeresen szemben álló tapasztalat. Nem véletlen, hogy a közgazdászok zsigeri reflexe minden ingyenpénzre, hogy ennek teljesítménycsökkentő hatása van.

Hozhatnánk most példákat mondjuk a kincsek átka jelenségről, vagy méricskélhetnénk a minimálbér és a LÉT-pénz közötti (nem túl nagy) távolságot, de minden egy irányba mutat: az fna a legkomolyabb aggodalmakat azzal válthatja ki, hogy a munkakínálatot visszaveti. Egyszerűen nincs okunk azt feltételezni, hogy a korábbi tapasztalatainkkal ellentétes módon reagálna az ingyenpénzre a gazdaság. Az alapjövedelem a szegények között szinte biztosan alacsonyabb munkavállalási kedvet eredményezne. Tekintve, hogy Magyarország versenyképességi problémáinak egyik fő oka éppen az inaktívak magas aránya, a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése finoman szólva sem kockázatok nélküli. Bár kétségtelenül nagy vívmány lenne, ha a LÉT-pénz a kitűzött célokat extern hatások nélkül meg tudná valósítani, erre azonban nincs bizonyíték.

A koncepció ugyanakkor van olyan kidolgozottsági állapotban, hogy erről értelmes vita alakuljon ki. A kockázatokat, negatív hatásokat meg lehet becsülni, és akkor világosabban látszik, hogy a költségek és a hasznok miként viszonyulnak egymáshoz. Valószínűleg ma ennél magabiztosabb állításokat nem lehet a koncepcióval kapcsolatban tenni. Még akkor sem, ha a nagy tudású politikai elitünk egyik fele rögtön népszavazásként karolná fel az eddig sosem hallott ötletet, a másik (a kormánypárt) pedig azért utálja el, mert az ingyenpénz a gazdagoknak is jár. Utóbbi azért is pikáns, mert - túl azon, hogy a gazdagok nemigen járnának jól a tervvel - a kormány közben épp a harmadik általános rezsicsökkentésre készül.

• Címkék:
• makrogazdaság,
• madár istván,
• vélemény