Rekordszinten a stressz a munkahelyeken, pedig lenne megoldás a kezelésére

A munkahelyi környezettel foglalkozó 2022-es globális felmérés szerint az európai munkavállalók munkahelyi elkötelezettsége mindössze 14 százalék, míg ugyanez Észak-Amerikában 33, a világ többi részén pedig 21 százalék. A Gallup jelentése azt is megállapította, hogy

a munkahelyi stressz szintje – a 2020-as értéket is túlszárnyalva – tavaly világrekordot döntött.

Ennek okaként az alkalmazottak a nem megfelelő bánásmódot jelölték meg, valamint az elbocsátásokat, kezelhetetlen munkamennyiséget, a vezetők nem egyértelmű kommunikációját, a vezetői támogatás hiányát és az észszerűtlen határidők jelentette nyomást. Bár a stressz és a szorongás általában minden munkához hozzátartozik, a Gallup felmérése szerint az alkalmazottak 59 százaléka számol be arról, hogy gyakran tapasztal stresszt és aggódik a munkahelyén.

A helyzet Magyarországon sem sokkal kedvezőbb, egy tavaly készült felmérésből kiderül, hogy a lakosság 51 százaléka krónikus stresszre, 23 százaléka pedig rendszeres alvászavarokra panaszkodik. Ez alapvető probléma, hiszen a stressz nagyban hozzájárul a munkahelyi hiányzásokhoz, termelékenység- és kreativitásromboló, amíg az elkötelezett, mentális egészségnek örvendő munkavállalók kevésbé valószínű, hogy betegség miatt hiányoznak a munkahelyükről, elhagyják azt, vagy munkahelyi balesetet szenvednek.

Törvény kötelezi a cégeket, hogy lépjenek az ügyben

A pszichoszociális kockázatok régóta szerepelnek a munkavédelmi jogszabályokban, a nemzetközi munkavédelmi szervezetek évtizedek óta foglalkoznak ezzel, Magyarországon is jogszabályi szintre emelték, de hiába lett ez egy kötelező eleme a kockázatértékeléseknek, a vállalati kultúra csak most ért el oda, hogy a törvényi megfelelésen túl ennek jelentőséget tulajdonítsanak.

„A biológiai, kémiai, fizikai, ergonómiai kockázatokat viszonylag jól lehet azonosítani és meghatározni egy munkahelyen, viszont a pszichoszociális rizikókat sokkal nehezebb felmérni. Az is nehezíti a helyzetet, hogy különböző módszertanok léteznek ezek beazonosítására, a jogszabályban azonban nincs meghatározva, hogy melyik módszert kell, vagy érdemes használni, ez már a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató, a munkáltató és a pszichológuscsoport együttműködésének hatásköre” – mondta a Portfolio-nak Dr. Nagy-László Nóra, a Budai Egészségközpont (BEK) orvosigazgatója, vállalat-egészségügyi divízióvezetője.

Hogy mennyire összetett ezeknek a kockázatoknak a felmérése, azt jól mutatja, hogy korántsem csak a munkahelyi miliő befolyásoló tényező, hanem a tágabb környezet, amiből a munkába érkezik a dolgozó. Itt pedig számtalan hatást lehet azonosítani a szociális környezettől, a munkahely megközelíthetőségén át, az olyan, mindenkire kiterjedő negatív benyomásokig, mint a járványhelyzet, vagy a szomszédban dúló háború és hozadékai, az infláció és a létbizonytalanság.

Dr. Nagy-László Nóra szerint a pszichoszociális kockázatra nagyon jó példa az egészségügyi dolgozók terhelése a COVID-járvány időszakában, hiszen a pandémia kitörésekor nem sokat tudtunk arról, hogy mivel állunk szemben, információk hiányában kellett a munkát végezni, túlórában, ráadásul teljes védőfelszerelésben, mely szintén nagy megterhelést okozott. Azonban nem csak ilyen extrém helyzetekben kell számolni ezzel a jelenséggel, hanem a mindennapi, irodai környezetben is számottevő tényező, olyannyira, hogy a Gallup felmérésében beazonosított problémák egyik fő okozója.

A pszichoszociális rizikók alapvetően olyan rizikók, hatások, amik károsíthatják az egyén jólétét, egészségét, munkaképességét. A munkaadók feladata és érdeke is, hogy ezzel foglalkozzanak, hogy ne legyenek olyan környezeti hatások, amik potenciálisan egészségkárosítók

– mondta Stoll Dániel, a Budai Egészségközpont ambulanciavezető klinikai szakpszichológusa, pszichoterapeutája.

Nem kell félni a stressztől, de bele lehet halni

A munkakörnyezetnek nagyon sok olyan összetevője lehet, ami potenciálisan terheléseket tud okozni a munkavállaló számára, az ezekből kialakuló stressz pedig az a mediátor tényező, ami végül a betegségekhez elvezet. Ugyanakkor Stoll szerint azt is fontos látni, hogy

a munkakörnyezet alapvetően stresszes, de ez nem feltétlenül rossz, a stressz ugyanis egy olyan belső feszültségi állapot, ami szükséges az aktivitáshoz.

„Stressz nélkül nincs megfelelő motiváció, teljesítmény, sem problémafókusz. Nem az a kérdés, hogy jelen van-e a stressz a munkahelyen, hanem hogy mennyi, mi az optimális, és ezt, hogy tudják szabályozni a külsődleges faktorok, illetve az egyén, aki belülről ellensúlyozza ezeket a feszültségeket. A lényeg, hogy a feszültség olyan stimuláló övezetben maradjon, ami segíti a teljesítményt”

– tette hozzá a szakember.

Tehát a stressz addig a szintig, amíg inspirál, cselekvésre késztet, segíti a mentális fókuszt és az összeszedettséget, jó, de ha meghalad egy bizonyos szintet, akkor a szervezet kimerül, és elindulnak olyan biológiai folyamatok, amelyek konkrét megbetegedésekhez, mentális problémák kialakulásához, vagy egészségkárosító viselkedések megjelenéséhez is vezethetnek.

„A munkavállalónak és a munkáltatónak is érdeke, hogy ezeket a faktorokat, amelyekből összeadódnak ezek a túlterhelődések, preventíven vizsgáljuk, és megnézzük azt, hogy milyen rejtett tényezők vannak jelen, amik töréspontjait képezhetik ennek a rendszernek” – mutatott rá Stoll és hozzátette, hogy ha tanulmányozzuk a szakirodalmat, akkor azt találjuk, hogy komoly következményei vannak, ha ezzel nem foglalkozik egy cég:

ha túl sok a terhelés, akkor több lesz a betegség, a táppénz, a kieső munkaóra.

„A következmény kimutathatóan az, hogy csökken a munkavállalói elköteleződés, csökken a munkateljesítmény, olyan kapcsolatdinamikai folyamatok indulnak el, amelyek végül kihatnak a vállalat eredményességére is”

– mondta.

A BEK-nak voltak olyan megrendelői is, akik kifejezetten azért fordultak hozzájuk, mert azt tapasztalták, hogy bizonyos periódusban megnőtt a megbetegedések száma, ami valamilyen szervezeten belüli problémára utalt. Ilyenkor a szakemberek leülnek egyeztetni a megrendelő vállalat képviselőivel, és felmérik a korábban tapasztalt nehézségeket, igényeket, és tervezett fejlesztési irányokat. A felmérés rendszerint online, szervezeti egységekre lebontva történik, mely folyamatban kiemelt jelentőségű a kitöltők anonimitásának védelme. Az adatgyűjtési kampányt követően a csoportoktól nyert információból kapható meg, hogy melyik munkacsoportban milyen rizikótényezők vannak jelen, és ezeknek mintázata, milyen jelenségekre hívja fel a figyelmet. Az említett cég esetében a felmérés jól láthatóan beazonosíthatóvá tett egyes munkacsoportokban megjelenő feszültségtípusokat, főleg kapcsolati vagy interperszonális stresszorokat. Kiderült, hogy a felmérés egy nagy átalakítás folyamatában történt, és a megfelelő információk nem jutottak el a munkavállalókhoz, nem volt változásmenedzsment.

„Az a bizonytalanság, ami ilyenkor megnő a munkacsoportokban, annak függvényében, hogy mit, és hogyan kommunikál a közép- vagy felső vezetőjük, az önmagában egy komoly pszichoszociális stresszor tud lenni. Ez rontja a munkamorált, komoly terhelést jelent a munkavállalóknak, elégedetlenebbé válnak, több konfliktus keletkezik abban a munkavállalói csoportban, mert egymáson vezetik le ezt a feszültséget. Kiderülhet, hogy felfelé nem nagyon lehet visszajelzést adni” – mondta el a szakpszichológus.  

Az említett példában a kommunikáció hiánya volt a legfőbb stresszfaktor, de ugyanilyen problémaforrás lehet többek között

• a munkavállalók által érzékelt kontroll hiánya, amit a munkafolyamataik fölött tudnak gyakorolni,
• az időgazdálkodás nehézségei,
• a szünetek hiánya,
• a rekreáció és work-life balance kérdése,
• a munkaterhelés mértéke és szabályozhatósága,
• a szerepek és feladatkörök pontos tisztázása

A jogszabályi előírás ellenére a pszichoszociális kockázatokon eddig jellemzően nem volt túl nagy fókusz – jellemzően csak kipipálták – a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok során, pedig a munkáltatók akár többmilliós bírságot is kaphatnak annak elmulasztása miatt. A szakorvosok szerint azonban a COVID kifejezetten előtérbe tolta a problémát, hiszen a home office, az elszigeteltség nagyon sok munkavállalót rosszul érintett, tömegesen jelentkeztek azok a problémák, amik lépésre kényszerítették a munkaadókat.

A mi vezérelvünk az, hogy ha már kötelező a pszichoszociális elemzés, akkor annak legyen valami értelme, mert ez egy nagyon jó eszköz a munkáltatónak, hogy tudja, hol kell esetleg beavatkoznia a cég működésébe

– mondta a BEK orvosigazgatója, aki szerint a megfelelő szakértő munkavállalói állomány megőrzése és védelme ilyen válságos időszakokban felértékelődik. A pszichoszociális kockázatok értékelése és a prevenció addig a pillanatig kisebb súllyal nyom a latban, amíg nem olyan fontos a munkavállalói állomány megőrzése.

„Nemrég vettem részt a Magyar Üzemorvos Tudományos Társaság éves konferenciáján, ahol az volt az általános vélemény, hogy az említett pszichoszociális kockázatok még tovább fognak erősödni: a távmunka, részmunka nagyobb bizonytalanságban tartja a dolgozókat, demográfiailag is idősödnek a munkavállalók, a munkában eltöltött idő a korábbihoz képest nő, a globalizáció miatt egyre rugalmasabb munkavállalót várnak el a munkáltatók, aki akár lakhelyet is kész váltani. Ezek az elvárások pedig mind olyan nyomást gyakorolnak a munkavállalókra, amelyek fokozott stresszt eredményezhetnek, ez pedig hosszú távon biztosan egészségkárosodáshoz vezet” – szögezte le Dr. Nagy-László Nóra. Ezért nagyon fontos a megelőzés szerepe, mert nemcsak az a cél, hogy a munkavállaló alkalmas legyen a munkakörre, hanem hogy azt hosszú távon egészségkárosodás nélkül tudja elvégezni.

A cikk megjelenését a Budai Egészségközpont támogatta.