Mélyre ható válság feszíti Kínát, de lehet ebből a világot fenyegető összeomlás?

Hétfő reggel a kínai jegybank újra kamatvágásról döntött, amely bár menetrend szerinti döntés volt, mégis egy hét leforgása alatt a harmadik monetáris politikai beavatkozás:

1. most a Kínai Népbank (PBoC) 3,45 százalékra vitte le az egyéves hitelek referenciakamatát (Loan Prime Rate/LPR) hétfői döntésével az eddig érvényes 3,55 százalékról. Szakértők nagyobb csökkentést vártak, 3,40 százalékra.
2. A PBoC 7,2006-os szinten határozta meg pénteken az USD/CNY árfolyamot, ami jelentősen erősebb, mint a piac által várt 7,305-ös konszenzusos előrejelzés. A meglepetés méretét mutatja, hogy a piaci várakozásoktól való eltérés (2018 óta, amióta ilyen felmérések léteznek) most a legnagyobb.
3. Múlt kedden a gyenge fogyasztási, ipari termelési és munkanélküliségi adatok után a jegybank a korábbi 2,65%-ról 15 bázisponttal 2,50%-ra csökkentette az egyes pénzintézeteknek nyújtott 401 milliárd jüan (55,25 milliárd dollár) értékű egyéves középtávú hitelkeret (MLF) kamatát, emellett 204 milliárd jüant injektált hétnapos fordított repókon keresztül a gazdaságba, miközben a hitelfelvételi költségeket 10 bázisponttal 1,80%-ra csökkentette a korábbi 1,90%-ról.

Minderre pedig leginkább két összefüggő okból volt szükség: a kínai növekedés messze nem gyorsult akkorát, mint azt előzetesen akár a pekingi vezetés, akár a piaci elemzők várták azt követően, hogy az év elejétől országszerte feloldották a koronavírus-járvány terjedésének megállítására bevezetett karanténintézkedéseket.

A háttérben meghúzódó ok, hogy a lakossági fogyasztás nem élénkült fel, ami erős kölcsönhatásban van azzal, hogy az ingatlanpiacon is teljesen visszaesett a kereslet. A lakáspiacon pedig a bedőlés jelei látszanak, a legnagyobb ingatlanfejlesztők az eltűnő vásárlók miatt sorra jeleznek fizetésképtelenségi problémákat, ez pedig visszahat az építkezéseket finanszírozó árnyékbankrendszerre is.