Durván beleszólt a kormány egy cégeladásba - Mi van a háttérben?

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) közleményben tudatta, hogy megtiltja az Alföldi Tej Kft. felvásárlását, miután egy külföldi tulajdonú vállalatcsoport 2025. június 5-én hivatalosan jelezte szándékát a társaság 100 százalékos üzletrészének megszerzésére. A minisztérium az Agrárminisztérium bevonásával vizsgálta meg az ügyletet, és arra a következtetésre jutott, hogy a

tranzakció veszélyeztetné Magyarország államérdekeit és a lakosság élelmiszer-ellátásának biztonságát.

Az Alföldi Tej ugyanis jelenleg a hazai nyerstej felvásárlás közel ötödét adja, így egy külföldi tulajdonszerzés komoly piaci zavart és ellátásbiztonsági kockázatot idézhetett volna elő - olvasható az NGM közleményében. A cég ezért a tiltó döntést követően felajánlotta, hogy a magyar állam ugyanazon feltételekkel vegye meg a társaságot, amelyeket a külföldi vevőnek ajánlottak – az állam jelenleg vizsgálja ennek lehetőségét.

A legfrissebb beszámolójuk szerint az Alföldi Tejnek 59 tulajdonosa van, akik közül senkinek nincs 15 százalékot meghaladó részesedése. A cég szövetkezeti formában működik. Bár a vevő nem ismert, a Telex korábban arról írt, hogy egy görög cég bejelentkezett egy nagy, magyarországi tejipari cégre.

A cég eladási döntésének hátterében nemcsak stratégiai szempontok, hanem a társaság nehéz pénzügyi helyzete is meghúzódik. Az Alföldi Tej Kft. 2003-as alapítása óta a magyar tejipar egyik meghatározó szereplőjévé vált, évente 240 millió liter tejet dolgoz fel, és több mint 15 ezer ember megélhetését befolyásolja közvetetten az ágazatban. Az elmúlt években azonban komoly veszteségeket könyvelt el: 2021 óta összesen közel 8,5 milliárd forint mínuszt halmozott fel. A 2023-as év volt a legkritikusabb, amikor több mint 3,3 milliárd forintos veszteséget szenvedett el.

Iparági források szerint ennek egyik oka, hogy

elmaradtak a fejlesztések, így a társaság versenyképessége fokozatosan gyengült.

Erős termelés, lemaradó feldolgozás

Az Alföldi Tej példája – tulajdonosi körén és a feldolgozó helyzetén keresztül is – rávilágít a hazai tej-termékpálya régóta fennálló problémájára, ami a termelés és a feldolgozás hatékonysága között lévő hatékonyságbeli különbséggel írható le. A magyar tejtermelés a régiós viszonyokhoz képest meglehetősen koncentrálttá vált, az uniós csatlakozás óta szinte eltűntek a kisebb, 50-100 egyedet számláló termelő egységek,

mára általános, hogy inkább 600-tól több ezerig terjed a tejelő létszám a magyar tehenészeti telepeken.

Ez a koncentráltság a hatékonyságban is jelentkezett: a magyar tejtermelés ugyan nehéz időket élt meg a 2010-es évek közepén az európai tejpiaci válság idején, de azóta kellően stabil, jövedelmező ágazattá vált.

A tejtermelő szereplők sikeresen hajtottak végre fejlesztéseket is.

Az egyre inkább automatizált takarmány-kijuttatás és gépesített fejés terén kellően modern tejgazdaságok alakultak ki, és mára több helyen robotfejést is alkalmaznak Magyarországon.

Más a helyzet a feldolgozás terén: bár a tejipari cégek felkészültsége és modernizáltsága eltérő Magyarországon, általánosan elmondható, hogy

a termékfejlesztésben, és a gyártás hatékonyságában bőven lehetne javítani a hazai tejfeldolgozásban.

Más uniós országokhoz, különösen a tejágazatban kifejezetten sikeres Németországhoz, Franciaországhoz és Hollandiához, de Olaszországhoz képest is az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy hiányoznak a nagy, nemzetközi szinten is sikeres márkák. A magyar tejfeldolgozás jó minőségben képes előállítani kisebb márkaértékkel bíró, vagy sajátmárkás tejtermékeket, így például UHT-tejet, tejfölt és vajat,

de hiányoznak az átütő erejű és nagyobb profitmarzsot ígérő szofisztikáltabb termékek – így például népszerű joghurtok, exportképes és prémium kategóriájú sajtok és a jó üzleti megtérülést ígérő tejes desszertjellegű készítmények.

Ez utóbbiak lennének azok, amiken igazán jó profitot érhetnének el a tejágazati szereplők, ám ezekhez az üzemek modernizálása és jól átgondolt – valamint meglehetősen drága – termékfejlesztés és marketing kellene. Ezek a lépések az Alföldi Tejnél is váratnak magukra.

Állami szabályozások a tejpiacon

A vállalat problémái vélhetően nem függetlenek a tejpiac elmúlt években tapasztalt hullámzásától és a kormányzati beavatkozásoktól sem. 2022-ben vezették be az élelmiszerárstopot, amely a 2,8 százalékos UHT tej árát rögzítette a 2021. októberi szinten, és 2023 júliusáig tartott. Ezt követte a kötelező akciózás rendszere, majd 2023 nyarán elindult az Online Árfigyelő, amely mára több mint 2000 termék árát követi. 2025 tavaszán újabb beavatkozás lépett életbe: az árréstop, amely a kiskereskedelmi árréseket maximálta 30 alapvető élelmiszernél, köztük több tejterméknél is, és amelyet november végéig meghosszabbítottak. Az árrésstop a termelők áremelési lehetőségeit is fékezik.

Szélsőséges tejárak

A piaci árak is szélsőséges mozgásokat mutattak. 2022–2023 fordulóján a tejtermékek árai kiugróan drágultak, a sajt nélküli tejtermékek esetében egy év alatt majdnem 80 százalékos emelkedést mértek, ami az élelmiszer-infláció csúcsidőszaka volt. Az árstop hatása a 2,8 százalékos tejre korlátozódott, más termékeknél viszont tovább futott az áremelkedés. 2023 második felétől fokozatosan csökkent az élelmiszer-infláció és most, 2025-ben az árrésstop hatását lehet érezni a bolti árcédulákon.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzése szerint a tejágazatot egyszerre több strukturális probléma is sújtja. A hazai élelmiszeripar kiemelkedően energiaintenzív, így az energiaárak emelkedése különösen érzékenyen érintette a tejfeldolgozókat is. A gyenge termelékenység és a nemzetközi összevetésben alacsony versenyképesség miatt a magyar élelmiszerárak (így a tej is) gyorsabban reagálnak a globális piaci sokkokra, mint más országokban.

A cégadatok is mutatják az élesedő versenyt

A hosszú távú trendek szempontjából fontos megvizsgálni a vállalati szerkezetet és a fizetőképességi folyamatokat is, amelyek bőven visszaigazolják a fent tárgyalt versenyképességi problémákat. A Nemzeti Cégtár adatai alapján az élelmiszeripar egészét tekintve a 2020 és 2025 közötti időszakban az összes élelmiszeripari cég száma csökkent, 4425-ről 4208-ra. Ezzel párhuzamosan a felszámolási eljárás alá került cégek száma jelentősen megugrott: 2020-ban még csak 77 cég került ilyen helyzetbe, 2023-ban már 208, 2024-ben pedig 147.

Ez arra utal, hogy a költségnövekedés és a piaci nyomás miatt egyre több vállalkozás került nehéz helyzetbe, és a szektoron belüli verseny kiéleződött.

A tejágazat adatai külön vizsgálva jól mutatják a koncentráltabb piac jellemzőit. A tejfeldolgozó és tejtermékgyártó cégek száma 2020-ban 167 volt, ami 2025-re 154-re csökkent. A felszámolási eljárás alá került vállalkozások száma ugyanebben az időszakban növekedett: 2020-ban mindössze 2, míg 2023-ban és 2024-ben már 8 cég került felszámolás alá. Ez a tendencia azt jelzi, hogy bár a tejágazat kisebb, specializáltabb szereplőkből áll, a pénzügyi nyomás itt is erősödött, és a piaci egyensúly megbomlott.

Jellemzően egy ilyen helyzet a piaci koncentráció irányába mutat, ahol kulcsszereplővé válhat egy olyan, a felvásárlás ötödéért felelős cég, mint az Alföldi Tej, ami fel is értékeli azt, részben pedig kiszolgáltatottabb helyzetet teremthet a termelőknek.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images