10. alkalommal rendezik a Brain Bart: mennyire valósultak meg a kezdeti célkitűzések? Sikerült a brandet eljuttatni abba a pozícióba, ismertségbe, amit eredetileg szántak neki?
Máshova sikerült, és ezt mai fejjel egyáltalán nem bánom. A közönségünk jóval fiatalabb, mint ahogy eredetileg megálmodtam. Ott vannak a fesztiválon azok is, az üzleti és kulturális élet vezetői, akiknek a 2010-es évek második felében az első Brain Bar fesztiválok szóltak, de a közönség nagyobb részét ma már középiskolások, egyetemisták és pályakezdők teszik ki.
Az a benyomásom, hogy náluk van meg a nyitottság azokra a vitákra, nyílt és tabuktól mentes beszélgetésekre, amelyekről a Brain Bar szól.
Meg tudná határozni a főbb témákat amikre az idei rendezvény fókuszál? Volt egy konkrét irány, fókusz, ami alapján kiválasztották az előadókat?
A Brain Bar mindig, mindenről beszél, ami a jövőnk szempontjából fontos lehet. Vitázni fogunk a mobilok iskolai kitiltásáról és a mesterséges intelligencia fejlesztésének határairól, az eutanáziáról és a sneaker-kultúra hatásáról a fiatalok kultúrájára. Lesz szó arról, hogyan befolyásolják az influencerek a kapitalizmus jövőjét, és arról is, hogyan készíthető fel Budapest a jövő hőhullámaira.
Magyarország legismertebb tudósait arról kérdezzük, összegyúrható-e a ráció és a remény a jövővel kapcsolatos várakozásainkban, de olyan beszélgetés is lesz, ahol kifejezetten Z-generációs szemüveggel tesszük fel a kérdést, hogy kinek, milyen személyiségtípusnak való a 21. században a közéleti szerepvállalás.
Hogy alakult át az elmúlt években a közérthető tudományos konferenciák piaca? Mennyire nehéz Budapestre csábítani sztárelőadókat, és mennyire érződik az, hogy az igazán nagy nevekért erős a nemzetközi verseny? Hogy lehet kiszűrni azokat az előadókat, akik mögött kevesebb szakértelem, tudományos munka, annál több self-marketing áll?
“Fesztiválosított” konferenciákkal ma már tele a padlás, még ha a legtöbb esetben csak retorikai fogásról is van szó. A kérdés mindig az, mennyire köszön vissza a nyitott, közönség-központú szellemiség és a kreativitás a dramaturgiában, egy-egy esemény technikai valóságában. Itthon többen is másolják a Brain Bar-t, amit egyáltalán nem bánunk sőt, az ilyesmi mindig a legjobb visszajelzés a csapatnak. Azt látom azonban, hogy azt az aprómunkát, ami valóban kifinomult végeredményhez vezet, kevesen teszik bele egy-egy rendezvénybe.
A Brain Bar kezdettől saját formátumokat fejleszt, amelyek centrumában a közönség bevonása, aktiválása áll.
Csak akkor vagyunk elégedettek, ha annyira le tudjuk kötni a résztvevőinket, hogy egyetlen embert sem látunk üveges szemekkel mobilozni a nézőtéren.
A játékos, interaktív dramaturgiára az előadóink is nyitottak, legtöbbjük azt mondja, sehol a világon nem láttak még hasonló hangulatú ismeretterjesztő eseményt.
Ami a kérdés második felét illeti, a közönség átlagéletkora mellett a sztárelőadók ügye is olyasmi, amiben sokat változott a fesztivál. Ma már nem őket látjuk a siker kulcsának. Egyrészt, mert többnyire megfizethetetlenek és színpadi teljesítményük csak a legritkább esetben áll összhangban a tiszteletdíjukkal. Ami ennél is fontosabb, hogy rengeteg okos és izgalmas ember akad a bolygón, aki talán kevésbé ismert, ám akik személye és munkássága nagyon is értékes, hasznos és hiánypótló a közönségünknek. Mi rájuk fókuszálunk, a Brain Bar programjának összeállítása mögött egész éves kutatómunka áll.
Más az az üzenet, amit egy mai, „Z generációs” fiatal keres, mint azok, akik a 2010-es évek közepén jelentették a rendezvény célcsoportját? Másképp kell a mai huszonéveseket megszólítani, határozottabb válaszokat várnak az őket érdeklő kérdésekre?
Szerintem igen. Közérthető, a LinkedIn-zsánertől mentes beszédmódot várnak és azt, hogy a pozitív témák mellett nyíltan beszéljünk a számukra félelmet, szorongást jelentő ügyekről is. Ez egyébként nem csak nekünk jelent remek szellemi kihívást, de próbára teszi a Brain Bar vállalati szponzorait is. A megszokott PR-tartalmak nálunk a legritkább esetben válnak be, ezért főként olyan szervezetekkel, cégekkel tudunk együttműködni, akik szeretnek és képesek is kilépni a kommunikációs komfortzónájukból.
A rendezvény a kezdetektől fogva a jövő kérdéseire keres válaszokat: tudnak alapjaiban változni ezek a kérdések néhány év alatt, vagy ugyanúgy a mesterséges intelligencia, a digitalizáció, a fenntartható életmód áll a középpontban napjainkban is?
A Brain Bar szempontjából kétféle téma van. Az egyik, ami annyira fontos és alapvető, hogy minden évben érdemes visszatérni rá. A másik, ami adott évben annyira foglalkoztatja a közönségünket, hogy mi sem mehetünk el mellette.
Előbbire téma hit és tudás viszonya, a lelki és fizikai egészség vagy éppen a kapitalizmus jövője. Utóbbiak közé tartoznak az akkumulátorgyárak vagy a ChatGPT. A két kategória jó elegyéből áll össze egy izgalmas jövőfesztivál.
Az idei Brain Baron mutatja be új könyvét, Mindenség algoritmus – Feljegyzések a jövőnek címmel, amiben a modern ember és társadalom előtt álló legfontosabb kihívásokat veszi számba.
A témából adódóan azt feltételezhetnénk, hogy igencsak pesszimista a könyv hangvétele: mit gondol, mennyire életszerű az, hogy egy egyre inkább széthúzó, a globális összefogást egyre inkább kerülő világ a közeljövőben meg tudja oldani a legnagyobb civilizációs problémákat?
Nem hiszek a nagy rendszerek reformjában. Abban annál inkább, hogy saját életmódunk egyfajta személyes spekuláció a jövőről.
A könyv egyik kiemelt témája az innováció fogalmának kiüresedése, a valóban hasznos és egyértelműen pozitív hatású tudományos-technológiai áttörések számának csökkenése, illetve az, hogy az újítás-fétis mellett végletesen elhanyagoljuk a fenntartáshoz, a karbantartáshoz, a gondoskodáshoz kapcsolódó tevékenységeket.
Ez az egész nyugati civilizációra jellemző, alternatívát azonban egyéni szinten is lehet és érdemes állítani.
A Portfolio a Brain Bar médiatámogatója. A jövőfesztivált szeptember 26-án és 27-én rendezik a Magyar Zene Házában.
Címlapkép és fotó: Brain Bar
Címlapkép forrása: Brain Bar
