A magyar a legdepressziósabb az EU-ban
KRTK blog

A koronavírus-járványnak lesz egy szomorú következménye, amelyről egyelőre kevesen tudnak

Fazekas Károly, KRTK
A népesség átoltottságának növelése a Covid-19 járvány elleni küzdelem legfontosabb eszköze napjainkban. Ugyanakkor a pandémiának számos olyan hosszútávú következménye van, amely sürgős és koherens szakpolitikai intézkedéseket követel meg a kormányoktól. Ilyen következmény például a mentális problémákkal küzdő emberek számának jelentős növekedése a járvány kirobbanása óta.

Az utóbbi hónapokban újságcikkek, szakértői riportok és tudományos elemzések tömege jelezte, hogy a Covid-19 pandémiának sok esetben súlyos és hosszantartó hatása van a járvány által érintettek mentális állapotára. Ez a hatás részben közvetlen, a betegség mentális szövődményeihez kapcsolódik, másrészt közvetett: a fertőzéstől, annak következményeitől való félelemhez, a gyászhoz, a járvány kezeléséhez kapcsolódó korlátozó intézkedésekhez ( kijárási korlátozásokhoz, távolságtartáshoz, távoktatáshoz, távmunkához, a gazdasági tevékenységek korlátozásához, munkaidő csökkentéséhez, a munkahely elvesztéséhez vagy a jövedelemvesztéshez) kapcsolódik. A mentális betegségek a járvány előtt is megfigyelt terjedésének társadalmi rizikófaktorai részben már korábban ismertek voltak (így az alacsony iskolázottság, a szegénység, a jövedelmi bizonytalanság, a munkanélküliség), másrészt az okok új jelenségekhez kapcsolódtak. Fontos szerepük van a mentális problémákkal szemben védelmező tényezők gyengülésének, például a társadalmi kapcsolatok ritkulásának, a napi rutinok fellazulásának, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés megnehezülésének.

Külföldön az utóbbi hónapokban publikálták az első olyan tanulmányokat, melyek nemcsak igyekeztek átfogó elemzést adni a járvány mentális következményeiről, de javaslatokat is fogalmaztak meg azok kezelésére. A tekintélyes The Lancet orvosi folyóirat által szervezett Lancet Covid-19 Bizottság (Lancet COVID-19 Commission) még 2020-ban szakértői munkacsoportot állított fel a helyzet tanulmányozására (Mental Health & Wellbeing Task Force). A csoport első jelentése 2021 áprilisáig tekinti át a releváns szakirodalmat. Miután megállapítja, hogy a szorongással, depresszióval és lelki gyötrelemmel küzdő emberek száma jelentősen növekedett a járvány első éve alatt, javaslatokat fogalmaz meg a járvány mentális következményeinek kezelésére, mindenek előtt további célzott kutatásokra és az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére.

A téma kutatásában fontos mérföldkő volt a Santomauró és társai által 2021. októberében a Lancetben publikált, 204 országra és régióra kiterjedő metaelemzés, amely referált folyóiratokban megjelent kvantitatív vizsgálatok adatai alapján kísérletet tett a probléma mértékének globális becslésére. Az eredmények szerint a kóros szorongással élők száma világméretekben 26 százalékkal, a depresszióban szenvedők száma 28 százalékkal növekedett a járvány első éve alatt.

A becslések szerint ez a növekedés 76,2 illetve 53,2 millió embert jelentett a vizsgált időszakban.

Ezeket az adatokat is túlszárnyalja az OECD 2021. májusában publikált 15 országra kiterjedő elemzése a járvány mentális hatásairól. A jelentés szerint egyes országokban megduplázódott illetve megháromszorozódott a szorongással illetve depresszióval élő emberek száma. (lásd az ábrát) Az is megfigyelhető volt, hogy a járvány egymást követő hullámai újabb és újabb lökést adtak a mentális betegségek terjedésének.

A mentális hatások nem egyformán érintik a társadalom különböző rétegeit. Már a Lancet munkacsoport említett metaelemzése is megállapította, hogy a mentális problémák növekedése az átlagnál jobban érintette a nőket és a fiatalabb korosztályokat. Az OECD  vizsgálata pedig kiemelte, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok a járvány mentális hatásai szempontjából is a leginkább sebezhető munkavállalói csoportokba tartoznak. Ide tartoznak például azok a dolgozók, akiknek nincs megfelelő munkatapasztalatuk, alacsony iskolai végzettségűek, egészségi problémájuk van, vagy ápolási kötelezettségeik vannak. Ezeknek a csoportoknak a beazonosítása a rendelkezésre álló adminisztratív adatok alapján sokszor nem lehetséges és ez is nehezíti a támogatásukra alkalmazható célzott aktív munkaerőpiaci eszközök alkalmazását.  Az idézett OECD tanulmány példát mutat arra, hogy célzott egyedi felmérések, miképpen segítik a problémák, az általuk érintett munkavállalók beazonosítását és a helyzet kezelésére alkalmas szakpolitikai javaslatok kidolgozását.

Miközben a járvány által közvetlenül vagy közvetve érintettek mentális állapotának romlása megkívánta volna, hogy az országok növeljék a mentális betegségek gyógyítására szolgáló kapacitásaikat, a felmérések éppen az ilyen szolgáltatások visszaszorulását mutatják a járvány kirobbanása óta. A nyugtatók és antidepresszánsok fogyasztásának világszerte tapasztalható növekedése és az online terápiák számának jelentős növekedése csak részben pótolják a személyes részvételen alapuló csoportos és egyéni terápiák visszaszorulását. Ma már többen cikkeznek arról, hogy

a Covid-19 pandémia után a világnak egy új pszichodémiás krízissel, a mentális zavarok járványszerű terjedésével kell megküzdenie.

A tanulmányokban olvasható szakpolitikai javaslatok mindenek előtt a probléma részleteit feltáró kutatási programok elindítását, másrészt a mentális problémák kezelésére alkalmas terápiás kapacitások bővítését szorgalmazzák. Nagyon fontos azonban annak felismerése, hogy ennek a pszichodémiának a kezelése messze túllép az egészségügyi rendszer lehetőségein. A kormányzat, a társadalmi szervezetek összehangolt társadalompolitikai intézkedései tudják enyhíteni, visszaszorítani azokat a társadalmi okokat, melyek hosszabb távon is kiváltják, felerősítik az érintett csoportok mentális problémáit és amelynek hatásait most rendkívüli mértékben felerősítik a járvány következményei.

Jó példa erre a mentális terápiák és a foglalkoztatáspolitikai intézkedések összekapcsolódása. Ismeretes, hogy a járvány által kiváltott mentális problémák jelentős része a munkaerőpiaci viszonyokhoz kapcsolódik (munkahely elvesztése, az állások bizonytalansága, munkarendek megváltozása, távmunka elrendelése, csökkentett munkaidő, work sharing).

Nem véletlen, hogy a javaslatok jelentős részében visszaköszönnek az OECD-nek még a járvány előtti évek tapasztalatai alapján, 2015 májusi határozatában megfogalmazott irányelveiben. Ennek oka, hogy a mentális problémák terjedésbe jelentős részben ugyanazokat a csoportokat érinti, melyek már korábban is a veszélyeztetett csoportokba tartoztak. Ezekben az esetekben a mentális problémák kezelését célzó erőfeszítéseket integrálni kell az érintett csoportok támogatását célzó szakpolitikák rendszerébe. Különösen fontos ebből a szempontból a munkaerőpiaci politikák és a mentális problémákat kezelő terápiás beavatkozások integrálása. A foglalkoztatási szolgálatok munkatársait fel kell készíteni a mentális problémák felismerésére, és ha szükséges az ügyfelek számára biztosítani kell a mentális problémák kezeléséhez szükséges professzionális szolgáltatásokat. A szolgálatoknak kiemelt figyelmet kell fordítani a leginkább veszélyeztetett csoportokra, például a fiatalokra, vagy a tartós munkanélküliekre. A tapasztalatok szerint az aktív munkapiaci programokban való részvétel sok esetben önmagában is pozitív hatással van az érintettek mentális állapotára. Fontos azonban. hogy a programok értékelésénél is figyelembe vegyék ezeket a hatásokat.

Magyarországon Demetrovics Zsolt és Király Orsolya készítettek egy a nemzetközi szakirodalomra támaszkodó jelentést az MTA számára 2021. márciusában a pandémia mentális hatásairól. 2021 októberében pedig Osváth Péter az Orvosi Hetilapban közölt összefoglaló tanulmányt a hazai tendenciákról és a szükségese egészségügyi és kormányzati teendőkről.  Ő az emelte ki, hogy a járvány mentális következményeinek kezelésében kiemelkedő szerepe van az egészségügyi, mentálhigiénés ellátórendszerek mellett a politikai döntéshozók, a társadalmi szervezetek, és a média munkatársai közötti együttműködésnek.

Ez a felismerés még fájdalmasan hiányzik a járványra adott hazai szakpolitikai intézkedésekből.

Ennek a felismerésnek a gyümölcse lehet egyebek mellett  a munkakeresési idő hosszához igazított munkanélküli segélyezés, a foglalkoztatási szolgálat fejlesztése oly módon, hogy képes legyen ellátni az integrált foglalkoztatáspolitikai és mentálhigiénés feladatokat.

A cikkhez használt hivatkozások:

A szerző a Közgazdasági- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének emeritus kutatója

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Shutterstock

covid részleg kórház omikron járvány koronavírus
bullbear
szijjarto kkm
koronavírus oltás
koronavírus covid-19 vakcina oltás pandémia
iskola tábla

MNB Intézet A fánk-hatás

A pandémia alaposan megbolygatta az ingatlanpiaci folyamatokat. Két kutató arra a kérdésre kereste a választ, hogy...

2022. február 22.
Portfolio Agrár Klub: Sorsdöntő év következik? - A magyar agrárium kilátásai 2022-től
2022. február 24.
Private Investor Day 2022
2022. április 6.
Agrárium 2022
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Privát banki tanácsadó

Privát banki tanácsadó
Online előadás
Hosszú távú portfólió építés ETF-ek segítségével, osztalékrészvények, gyorsnövekedésű részvények.
Online előadás
Megnézzük a rések típusait és következményeit aktuális példákon keresztül.
MNB épület getty