Tippelj, melyik volt az emberiség valaha volt legrosszabb éve. Segítünk: nem 2020

Nincs ezen mit szépíteni: a 2020-as év pocsék volt. Futótüzek és lángoló erdők, lezuhanó repülők Iránban és Pakisztánban, óriási robbanás Bejrútban, társadalmi forrongás George Floyd megölése után, és mindezek tetejébe még a koronavírus is letarolta az egész világot. Nagyon megszenvedte az emberiség ezt az évet, mind fizikailag, mind szellemileg, mind pedig gazdaságilag is óriási pofont kaptunk az élettől.

A világjárványból és a gazdasági reccsenésből sajnos Magyarországnak is bőven kijutott: kúszik felfelé a munkanélküliség, miközben a halálozási statisztikák is rendkívül szomorú képet mutatnak. Sajnos a világ nem egyenes vonalú, egyenletes mozgásban fejlődik, és néha beköszönt egy-egy tragikus év is.

Akinek személyesen is kijutott 2020 borzalmaiból az egészen biztosan másként látja azóta a világot, és alig várja már, hogy vége legyen ennek a nyamvadt évnek. Vannak, akik már egyenesen azt is állítják, hogy ez volt a valaha volt legrosszabb évünk. Noha nem egyszerű a történelmi borzalmakat patikamérlegen összehasonlítani, de egyes tudósok szerint azért mégis van egy olyan év, ami kiérdemli az „emberiség legborzalmasabb időszaka” címet. És ez nem a 2020-as év, még csak közel sem.

536

Kapásból sokan talán a világháborúkra gondolnak ilyenkor, vagy az 1929-33-as nagy gazdasági válságra. Esetleg az 1918-as spanyol náthára, vagy az 1349-es nagy pestisjárványra, amik borzalmasan sok emberéletet követeltek. De a legrosszabb év mégsem ezek egyike volt a tudósok szerint. Hanem még egy ezeknél is sokkal szörnyűbb régmúlt év, ami szó szerint sötétségbe borította az emberiséget: időszámításunk szerint 536.

„Ez volt az egyik legrosszabb időszak, amikor ember élt, ha nem egyenesen a legrosszabb”

– állítja Michael McCormick, a Harvard Egyetem történész professzora. Hogy pontosan miért? Mert egyszerűen megszűnt a napsütés, méghozzá egészen 18 hónapig. Egy furcsa ködfátyol terítette be a Földet, Európán át egészen Ázsiáig.

„A nap úgy adott fényt, hogy annak ereje nem volt, mintha csak a Hold világított volna az egész évben”

– írta a híres bizánci történetíró, Kaiszareiai Prokopiosz erről az évről, amit szegénynek át is kellett élnie. Amennyire rosszul hangzik ez a napfény nélküli időszak, tényleg annyira rossz is lehetett.

Jégmintákból vett kutatásoknak hála ma már egészen pontosan tudjuk, hogy pontosan mi is történhetett ebben a rendkívül szerencsétlen évben. Feltehetően egy izlandi vulkán tört ki, amely (talán további kitörésekkel karöltve) hamuval terítette körbe a légkört, elzárva a napfényt az emberiség elől. E katasztrófa következményeit pedig meglehetősen hosszan lehetne sorolni, de most csak néhány rémisztő tényt emelünk ki a kutatásokból.

Az erőtlen napsugárzás miatt olyan lehűlés köszöntött be, mint amilyet 2300(!) éve nem látott a Föld. Kínában még nyáron is születtek feljegyzések arról, hogy havazik. Nem túl meglepően a mezőgazdaság csődöt mondott, az ír történetírók felejegyzéseiből pedig arra lehet következtetni, hogy egyszerűen elhaltak a termések és nem volt az embereknek többé kenyere.

A világ szinte minden táján éhínség ütötte fel a fejét, és beláthatatlanul sokan haltak meg. Ennek a katasztrófának olyan hosszan elnyúló hatása volt, hogy még évekkel később is megkeserülték az emberek. A tudósok feltételezése szerint ez lehetett a kiváltó oka a pár évvel később Egyiptomból elszabaduló bubópestisnek is.

Hogy pontosan mennyien haltak meg ennek a katasztrofális vulkánkitörésnek a következtében az ma már nehezen felbecsülhető, de nem túlzás azt állítani, hogy szinte az egész Föld összes lakója megszenvedte ezt az évet. És nem csak a szegények.

Beégett az emberek emlékezetébe

Egyes kutatások például feltárták, hogy Skandináviában az akkori társadalmi elit elkezdett megszabadulni az aranykészletétől, amely feltehetően egy nagyon kétségbeesett próbálkozás volt arra, hogy kiengeszteljék az isteneket. Vannak arra utaló történeti kutatások is, mely szerint a skandináv mitológiából ismert Ragnarök jelenség („az istenek alkonya”), amely a világvégén vívott nagy csatáról szól, tulajdonképpen ebből a pokoli időszakból ered. Annyira beleéghetett az emberek kulturális emlékezetében ez a szörnyű év, hogy évezredes legendákat szőttek köré.

David Keys író, könyvében egyenesen azt feltételezi, hogy ez az időszak járulhatott hozzá az avarok bukásához, illetve a Mongólia körüli népek nyugatra induló vándorlásához is. Ezen állítások viszont már erősen spekulatívak, a tudományos szakirodalomban nem kerültek széles körben elfogadásra. Vagyis azért nem feltétlenül érdemes minden akkori nagy történelmi változást ennek az egy szörnyű évnek tulajdonítani. De az azért valóban feltűnő, hogy 536-ot követően igen sok nagyszabású történelmi folyamat indult be.

Egy dolog viszont egészen biztosan kijelenthető: 536 egy borzalmas év volt, nagyon valószínű, hogy minden másnál sokkal rosszabb. Ez pedig azt is bizonyítja, hogy ha a természet egyszer úgy gondolja, akkor még az embernél is nagyobb pusztításra képes. Szerencsére egyelőre nem tudunk róla, hogy ma is hasonló veszélyt jelentenének a szunnyadó vulkánok.

Egy szó mint száz: sokkal inkább 2020 mint 536. A koronavírus sem kutya, de azért a napsugarak elvesztésénél kevés borzalmasabb csapás érheti az emberiséget. Az Aszteroidák pedig hagyjanak minket békén.