Azt hitted, hogy egy aranyos mese az Óz, a nagy varázsló? Pedig az kőkemény monetáris politika

Magyarországon is mindenki ismeri és szereti Frank Baum meseregényét, az Óz, a nagy varázslót.  A több mint száz éves, számos kiadást megélt műből az évek során musical és film is készült. Amerikában talán mind közül ez a legismertebb mese, nem véletlen például, hogy a Kongresszusi Könyvtár is a legnagyobb és leginkább imádott hazai történetnek kiáltotta ki.

A mesében Dorkát és Totó nevű kutyáját egy forgószél ragadja el Kansasből, majd nemsokára Óz varázslatos világában találják magukat. Itt aztán egy küldetésre indul a lány, hogy hazajuthasson a tanyájára, de eközben új barátokra is lel. Kalandjai egy sárga téglával kikövezett úton vezetnek el a Smaragdvárosba, hogy aztán újabbnál újabb kihívásokkal találkozzon. Zöld üvegű szemüvegek, gonosz boszorkányok és egy ezüstcipellő is előkerül, a történet magával ragadó az kétségtelen. Szerencsére Dorka is hazajut a végén, noha nincs éppen könnyű dolga. Igazán kár mondjuk, hogy az a bizonyos ezüstcipellője a végső repülésben odaveszik.

Amiről valójában szó van

Talán nem sokan gondolnák, hogy egy ilyen ártatlan mese nem csak egy jószívű lány kalandjairól szólhat. A történet titkos jelentése meglepően sokáig nem tűnt fel senkinek a megjelenése után, de aztán néhány tudósnak szemet szúrtak a benne rejlő utalások. Történészek, politikatudósok és közgazdászok végül rendkívüli alapossággal elemezték ki a mesét, hogy számos olyan leírást és karaktert találjanak benne, ami reflektál a korabeli társadalmi helyzetre.

Közgazdászok számára talán a leginkább megdöbbentő felfedezés az lehetett, hogy a mese rejtetten egy kőkemény monetáris politikai állásfoglalást tartalmaz. Dorka kedves és naiv természetével az amerikai népet jelképezi, aki azon a bizonyos sárga téglával kikövezett úton halad a Smaragdvárosba. Ott pedig ugyebár zöldre színezett szemüvegen keresztül lehet csak látni a világot.

Ezek a leírások és ezek a színek szinte biztos, hogy mélyebb üzenettel bírnak: a szerző a sárga úttal az aranystandardot szimbolizálhatta, a zölddel pedig a fiat pénzre utalhatott, amit az USA-ban az 1860-as években kezdtek el nyomtatni.

Frank Baum egy időben újságíróként dolgozott és nagyon is tisztában volt a korabeli társadalmi és gazdasági folyamatokkal. Egyáltalán nem volt tőle távoli, hogy írásaiban akár mélyebb utalásokat is tegyen a társadalmi és gazdasági folyamatokra. Vagy hogy határozott (és néha megdöbbentő) véleményt nyilvánítson.

Mi is történt akkoriban?

A történet mögött meghúzódó események szorosan kötődnek a pénzhez és az amerikai monetáris politikához. 1873-ban ugyanis olyan törvényt hoztak az USA-ban, amely kihagyta az ezüst dollárt az államilag engedélyezett érmék listájából, vagyis érdemben felforgatta az ország monetáris politikai rendszerét. Ez a lépés gyakorlatilag visszaszorította a gazdaságban forgó pénzmennyiséget és ezáltal az árszínvonal 1880-tól 1896-ig 23 százalékkal esett vissza.

Ez a fajta defláció elsősorban az északon székelő bankároknak kedvezett, akik a legnagyobb hitelezőkként voltak jelen a gazdaságban. A rögzített kamatlábakkal operáló banki hitelek extrán jövedelmezőek voltak deflációs környezetben, és ez ráadásul a déli farmereknek fájt a leginkább, akik az adósaik voltak. Mindez mindjárt más színben tünteti fel Dorka tanyáját, ahonnan elragadta a forgószél.

A korabeli monetáris politikai kritikákat megfogalmazó törekvést a Szabad Ezüst mozgalom neve alatt találjuk meg a történelemkönyvekben. Ez lényegében arról szólt, hogy az aranystandard rendszerét fel kéne cserélni az úgynevezett bimetál rendszerrel, amiben egyszerre lehet aranyból és ezüstből is pénzt verni.

Az ezüst kiemelt témája volt az 1896-os amerikai elnökválasztásnak, amiben William McKinley a republikánus oldalon az aranystandard mellett állt ki, míg a demokrata William Jennings Bryan a bimetál rendszert támogatta. Azon év november 3-án a republikánus jelölt nyert. Frank Baum pedig pont ezen választást követően írta meg legendás meséjét, így szinte nem is kellett volna meglepetésként érjen senkit, hogy ilyen vonatkozása is van a történetnek.

Mindez mégis csak a jóval későbbi elemzésekből derült ki, valahogy mindenki figyelmét elterelhette a bájos történet. Pedig az utalások egyértelműek: Dorka barátai is mind az akkori eseményekre reflektálnak: a madárijesztő a farmereket képviseli, a bádogember az ipari munkásokat, az oroszlán pedig a demokrata elnökjelölt, William Jennings Bryan megtestesítője.

Megoldás: az ezüstcipellő

A sárga téglával kikövezett út, ami ugye az aranystandard, jól láthatóan veszélyekkel van tele, a varázsló – aki pedig feltehetően a republikánus jelöltre utal – pedig nagy ígéreteket tesz, hogy aztán a végén kiderüljön: az egész csak ámítás. Dorka gondjait pedig nem más oldja meg, mint az ezüstcipellő, ami szinte már kizárt, hogy véletlen egybeesés lenne.

Ez a mindenki által jól ismert és szeretett mese tehát valójában egy kőkemény monetáris politikai állásfoglalás a bimetál rendszer mellett. A valóságban bár az aranystandard maradt érvényben, de a defláció miatt korábban pórul járt adósok mégis megmenekültek, mert visszatért az egészséges infláció. A megváltást az újabb aranylelőhelyek felfedezése hozta el Alaszkában, Ausztráliában és Dél-Afrikában, ami kedvezően hatott a pénzmennyiségre.

Az amerikaiak arannyal való kapcsolata innentől még jó hosszan végigkíséri a történelmüket, ők voltak ugyanis azok, akik aztán a leghosszabban ragaszkodtak ehhez a nemesfémhez.

Az arany történetéről, illetve a vele egy ideig versenyző bimetál rendszerről korábban ebben a cikkünkben írtunk.

Címlapkép forrása: Getty Images