lepukkant tetoter
Prof

Minek kell történnie ahhoz, hogy a gazdaság teljesen összeomoljon?

Válságok voltak, vannak, és lesznek is. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, mennyire súlyos pusztítást végeznek a gazdaságban. Az elmúlt 100 év legdurvább példáját az 1929-33-as események adták, amit méltán neveztek el a nagy gazdasági világválságnak. Hogy mi zajlott le akkor, az történelem, és mindenkinek érdemes tisztában lennie vele. De az igazán fontos kérdés az, hogy mégis miért történt mindez, és mitől volt ez a válság annyira súlyos, hogy embermilliókat tegyen tönkre szerte a világon. Az alábbi cikkben ennek járunk most utána.

Szinte a történelmünk minden századában feljegyeztek olyan eseteket, hogy valami szétesett a gazdaságban. Már időszámításunk szerint 33-ban, Rómában is rádöbbentek, hogy néha a pénzügyi rendszerek össze tudnak omlani. A civilizációs gépezet aztán persze zakatolt tovább, de a gazdasági válságok réme mindig fel-felbukkant.

A válságok ősanyja

Hogy melyik lehetett a valaha volt legsúlyosabb, azt nem lehet egykönnyen eldönteni. Azt jól tudjuk, hogy a régi időkben voltak ám nagyon-nagyon sötét időszakok is, de lévén, hogy akkoriban nem számolta még senki a GDP-t, meg a munkanélküliséget sem igazán tartották nyilván (a definícióval is probléma lett volna), ezért nehéz mai szemmel ítélkezni. De egyvalami biztos: a történelem egyik legjobban dokumentált nagy válsága az az előző évszázadban történt. Úgy is nevezték el, hogy a nagy gazdasági világválság. Nem valószínű, hogy ez volt a legrosszabb időszaka az emberiségnek, de ettől függetlenül biztos, hogy ritka nagy pofont adott az akkor élőknek.

A mai fiatalok által is megélt 2008-as pénzügyi válság pusztán csak a szolid kistestvére volt annak a rémnek, ami 1929-ben szabadult rá a világra. Minden közgazdásznak - vagy akár csak történelmet szerető embernek - kötelező tétel, hogy mi ment végbe 1929 és 1933 között.

Ez volt ugyanis a leghosszabb, legmélyebb és a világon legjobban szétterjedő válság az előző évszázadban. 1929 és 1933 között a globális GDP durván 15 százalékkal esett vissza, ami a 2008 és 2009 között átélt recessziónak több mint a 15-szöröse. Voltak olyan országok, akik ebből a pofonból egészen a második világháborúig nem tértek igazán magukhoz. (A sors fintora, hogy pont a hadi költekezések rántották ki őket a gyengélkedésből.)

De ebben a cikkben most nem a válság okozta károk ecsetelésével akarunk foglalkozni, hiszen az egy olyan téma, amely viszonylag jól beégett már a köztudatba. A 29-es októberi nagy tőzsdei összeomlásról sokan hallottak, és talán még az amerikai nagy munkanélküliségi hullám képe is eljutott a köztudatba.

Mitől lesz egy válság ennyire súlyos?

Viszont hogy pontosan miért is következett be ez a rettenetes gazdasági összeomlás, arról már nem sokan tudnak. És nem önön hibájukból. A történelemkönyvek rendkívül aprólékosan számolnak be az események sorozatáról, szépen kronológiai sorrendbe állítva őket, mintha csak az egyikből következne a másik. Ahogy a történelmi beszámolókat olvassuk ebben a témában már-már úgy érezhetjük, hogy az teljesen megmagyarázza, mi miért zajlott le úgy ahogy. Pedig valójában nem.

A valóság az, hogy a nagy gazdasági világválság kitörésének az okát igen sokáig homály fedte. Ma már van egy szakértői konszenzus arról, hogy mi történhetett, de ez valahogyan elkerülte a tágabb közvéleményt, így sokak fejében máig egy megoldatlan rejtélynek számít. Tény, hogy ma sem tudjuk mindenre a választ, és az is igaz, hogy ez egy nagyon összetett téma.

Nem véletlen, hogy ez az a válság, amihez a makroökonómia, mint tudományterület megszületését is köthetjük.

A nagy gazdasági világválság megértése a makroökonómia Szent Grálja

- ezt a kijelentést Ben Bernanke, világhírű közgazdász, az amerikai Fed korábbi elnöke tette egy vonatkozó publikációjában (Bernanke, 1994: The Macroeconomics of the Great Depression: A Comparative Approach). Természetesen nem véletlenül fogalmazott így: a makrogazdasági jelenségek helyes megértése sosem volt egyszerű. Még a legelborultabb sztochasztikus DSGE modellek is nevetséges egyszerűsítései a makrogazdaság valódi működésének, így pedig egy olyan méretű és erejű folyamat megértése, mint amit 1929-ben láthattunk, nyilván nem megy túl könnyen.

A nagy gazdasági világválság okait firtató magyarázatok sokáig egymásnak adták a kilincset, és jelentős fejlődésen kellett átesnie a makroökonómiának, hogy végre elkezdjen derengeni a válasz. Sőt, meg kell itt jegyeznünk, hogy ez a téma még ma is aktív tudományos kutatások tárgya.

A történtek belátása még viszonylag egyszerű: egy nagy piaci sokkeseménnyel kezdődtek a dolgok Amerikában, amit pánikszerű eladási hullám követett a pénz- és tőkepiacokon, illetve általános fogyasztói bizalomvesztés. Az ipar óriási pofont kapott, de ezt tetőzte az eszköz és nyersanyagárak esése is, ami pluszban még a mezőgazdaságot is felrúgta. Drámai visszaesést láthattunk a gazdasági keresletben, és mindez a hitelpiacot és a nemzetközi kereskedelmet is nyakon vágta. A bankok szó szerint ezerszámra mentek csődbe az Egyesült Államokban.

Azt viszonylag jól értjük ma már, hogy egy-egy gazdasági sokkeseményt követően a dominók miként dőlnek egymás után. De azt már jóval nehezebb belátni, hogy mi táplálhatta ezt a rendkívül mély recessziót, vagyis hogy miért lett ez a válság ennyire súlyos. Az egyik domináns nézet szerint - keynesi magyarázat - a piaci arcra esés után általános bizalomvesztés következett be, ami aztán drámaian visszafogta mind a beruházásokat, mind pedig az emberek hétköznapi fogyasztását. Egyszerűen a nagy felfordulásban a gazdasági javak iránti kereslet bezuhant és ez önmagában magyarázza a rákövetkező években elmélyülő recessziót. De ez a leírás – mint nemsokára látni fogjuk, még önmagában nem kielégítő.

Mennyire árthat a rossz gazdaságpolitika? A válasz: nagyon

Egy másik igen meghatározó álláspont szerint ugyanis nem elég pusztán a keresleti oldalban keresni a válság gyökerét, hanem a pénzkínálat alakulására is oda kell figyelni. Ezen monetarista nézet szerint a korabeli gazdaságpolitikusok és jegybankárok (különösen a Federal Reserve) egyszerűen hatalmasat hibáztak, amikor egy sima recesszióban hagyták, hogy a pénzkínálat beszűküljön. Szerintük ez volt a gyökere annak, hogy ennyire durván elmélyült a válság, és hogy ennyi ember került az utcára.

Ezen a két domináns nézeten felül egyébként még számos további elmélet is született, amelyek a hitelek szintjével, a várakozásokkal, egyéb mögöttes tényezőkkel, vagy mindennek a hibrid keverékével próbálták magyarázni a történteket.

Ma a szakértői körökben leginkább elfogadott magyarázat (lásd Barry Eichengreen vonatkozó publikációit) az, hogy a nagy gazdasági világválság csak egy szokásos piaci korrekciónak és enyhe recessziónak indult. Nem volt érdemben más, mint a korábban előforduló gazdasági ingadozások, ami miatt pedig mégis ennyire nagy lángok csaptak fel, az a rossz gazdaságpolitikai válasznak tudható be. Ez utóbbin belül pedig kiemelt szerepe volt az aranystandardhoz való ragaszkodásnak, és ehhez kapcsolódva a mesterségesen visszafogott pénzkínálatnak.

Tömören fogalmazva: az aranystandard mechanizmusa volt a felelős azért, hogy egy simán csak rossz üzleti ciklus hatalmas válságba torkolljon.

A nemzetközi aranystandard rendszer (ami egy rögzített árfolyamrendszer volt) fenntartásához ugyanis a jegybankárok folyamatosan olyan intézkedéseket hoztak, ami ártott a már egyébként is bajban lévő világgazdaságnak. A folyó fizetési mérleg deficitjét és az aranyveszteségeket csak a gazdaságok deflálásával tudták kiegyensúlyozni, lévén hogy az árfolyamon keresztüli alkalmazkodás lehetetlen volt.

Csakhogy az árszínvonal effajta deflációjához nem tudtak alkalmazkodni a bérek úgy mint az aranystandard korábbi időszakában. Ezekben az években már teljesen más társadalmi viszonyok uralkodtak (szakszervezeti mozgalmak és a többi), aminek a következtében már egyáltalán nem voltak lefelé flexibilisek a bérek. Vagyis ebben a helyzetben sem az árfolyam, sem pedig a bérek nem tudtak alkalmazkodni a változó körülményekhez, ami súlyos reálgazdasági veszteségekhez vezetett. Az a fajta gazdaságpolitikai törekvés, hogy életben tartsák a rögzített árfolyamrendszert - az aranystandardot - csak olajat tett a tűzre, és jelentősen hozzájárult a munkanélküliség elszállásához.

Eichengreen megjegyzi, hogy a döntéshozók korabeli gondolkodásában nagyon mély gyökereket vert az aranystandard. Ebből kifolyólag pedig túl sokáig ragaszkodtak a fenntartásához, és ez megfojtotta a gazdaságot.

Az aranystandard átka

Az aranystandardot végül sorra hagyták el a válságban lévő országok, és többüknél gyors javulás is volt tapasztalható az ebből származó árfolyamalkalmazkodásnak köszönhetően. A válságból való kilábalás országonként igen másként zajlott le attól függően, hogy milyen sebeket szereztek. A legtöbben már 1933-tól kezdtek fellendülni, de az Egyesült Államok például egészen a második világháborúig nem érte el az 1929-es GNP-jének a szintjét, és a munkanélküliségi rátája is még 15 százalékon állt 1940-ben.

A mai tudásunk szerint tehát nem valamiféle misztikus rejtély okozta a 20. század legsúlyosabb válságát, hanem egyszerűen a rossz gazdaságpolitika. A korabeli makroökonómiai folyamatok meg nem értése, és a politika irreális ragaszkodása az aranystandardhoz.

Vannak olyan feltételezések, amik szerint a 2008-as pénzügyi válság azért is törpül el az 1929-33-as nagy testvéréhez képest, mert addigra már felkészült a közgazdaságtudomány és helyes válaszokat adott a monetáris politika. Ben Bernanke, a Fed korabeli elnöke kiemelten foglalkozott korábbi kutatásai során a nagy gazdasági világválsággal és így jelentősen befolyásolhatta a lépéseit az, hogy mit tanult meg a korabeli eseményekből.

Ha pusztán a gazdasági statisztikákat nézzük, akkor kijelenthető, hogy a vezető gazdaságpolitikusoknak tényleg sikerült elkerülnie a globális recesszió elmélyülését 2008-09-ben. Az igen aktuális kérdés viszont az, hogy a koronavírus-járvány okozta sokknak mi lesz a jövője, és hogy a mai gazdaságpolitikai lépések vajon szintén sikerrel járnak-e. Nagy szerencsénkre, ma már van miből és van kitől tanulni.

Címlapkép forrása: Getty Images

new york_getty_stock
hadsereg katona tank getty stock
bill melinda gates getty editorial
GettyImages-1182794270
mehekporzasshutterstock
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2021-06-01
HR Revolution 2021
2021-06-03
Financial and Corporate IT 2021
2021-06-08
FM & Hybrid Office 2021
2021-06-09
Hitelezés 2021
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Üzleti modellező

Üzleti modellező

Hitelkockázati modellező

Hitelkockázati modellező
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Online előadás
Vételi, eladási zónák azonosítása, piaci aktualitások
hétvége