Mekkora üzlet van a gázellátásban?
A következőben megkíséreljük bemutatni, hogy milyen gazdasági környezetben működnek a Magyarországon aktív, lakossági ellátásra is jogosult gáztársaságok. Az összehasonlításban az E.ON, a GDF Suez, a Főgáz és a TIGÁZ társaságok 2011-es beszámolójának adatait fogjuk megvizsgálni. Elsőként a teljes gázkereskedelmi tevékenység (lakossági és versenypiac) eredményszámait mutatjuk be, majd külön kiemeljük a tisztán lakossági (kisfogyasztókra) irányuló egyetemes szolgáltatói tevékenységet. Külön vizsgáljuk a gáz szállításáért felelős hálózati cégek, gázelosztó társaságok működését, tekintettel arra, hogy az EU-s előírásoknak megfelelően ezeket korábban leválasztották, külön gazdasági társaságként üzemelnek. Az egyetemes szolgáltatók az energia (gázmolekula) kereskedelméért felelnek, ideértve a számlázási és ügyfélkapcsolati feladatokat, míg a hálózati társaságok a földgázszállításért (gázhálózat), illetve a fogyasztás méréséért. (Az államosítás előtt álló gáznagykereskedő E.ON Földgáz Trade, és gáztároló E.ON Földgáz Storage számait most nem tekintettük át.)
A továbbiakban olvasható összeállításokban a tisztán üzemi és nettó (adózott) eredmény alapján végezzük az összehasonlításokat. Természetesen a kérdést sok más aspektusból is lehet, és érdemes is vizsgálni (pl. hosszabb idősoron, teljesítménymutatók), amelyet későbbi cikkeinkben igyekszünk körbe járni. A hivatkozott adatok a társaságok 2011-es beszámolóira alapulnak. Tekintettel arra, hogy a cégek különböző elszámolási megoldásokat alkalmaznak, így a bemutatásra kerülő eredményszámok tájékoztató jellegűek.
Teljes gázüzletág (egyetemes szolgáltatás és versenypiac)
2011-ben egyedül a Főgáz tudott érdemi pozitív eredményt produkálni a vizsgált gáztársaságok közül, de a kereskedelmi-margin a fővárosi szolgáltató esetében sem haladta meg a 2,3%-ot. A Főgáz mellett még az E.ON Energiaszolgáltató volt képes felmutatni profitot, azonban itt meg kell jegyezni, hogy a német hátterű cég adatai tartalmazzák a villamos energia kereskedelem számait is. A német hátterű cég gázszolgáltatási tevékenysége üzemi szinten negatív eredményt mutat, míg nettó profit soron 600 millió forintot meghaladó pluszt. A 2011-es év adatai alapján a GDF Suez és a Tigáz gázkereskedelmi tevékenysége már masszív mínuszt mutat, mindkét cég több milliárd forintos veszteséget mutatott ki mind az üzemi, mind az adózott eredmény tekintetében.
A teljes gázüzletági tevékenységből érdemes kiemelni a lakossági és kisfogyasztók (20m3/h áteresztőképességű mérővel rendelkező fogyasztók) ellátását takaró ún. egyetemes szolgáltatást, hiszen a január 1-től esedékes 10%-os rezsivágás is ennek a körnek a lakossági részére vonatkozott.
Az üzleti beszámolók alapján az látszik, hogy az összes gáztársaság számára veszteséget jelentet az egyetemes gázszolgáltatás, amit jól szemléltet, hogy 2011-re már több cég is negatív saját tőkét mutatott kiegyetemes szolgáltatása esetében, a korábbi évek veszteséges működésének betudhatóan.
2011-ben az infláció mértékét meg nem haladó gázáremelés (1200 m3 meghaladó fogyasztásra vonatkozó áremelkedés) ellenére is az egyetemes gázszolgáltatás veszteséget termelt az energiacégek számára. Az E.ON, a GDF Suez és a Főgáz üzemi szinten egyaránt 2 milliárd forint körüli veszteséget könyvelt el egyetemes gázszolgáltatása esetében, míg a legnagyobb lakossági fogyasztói körrel rendelkező Tigáz üzemi szinten 8 milliárd, míg a nettó eredmény tekintetében 12 milliárd forintos veszteségről adott számot.
Érdemi eredményt egyedül a gázelosztásban realizáltak a külföldi hátterű társaságok. A hatóságilag megszabott árak mellet igen szórt képet mutat az egyes elosztótársaságok jövedelmezősége. Az E.ON két gázelosztója 1,5, illetve 3,3 milliárd forintos profit realizált 2011-ben. A GDF Suezhez tartozó Égáz-Dégáz 4,4 milliárd, a Főgáz közel 4,5 milliárd, míg a legnagyobb hálózattal rendelkező Tigáz gázelosztási tevékenysége 1,2 milliárd forint adózott eredményt ért el 2011-ben.
Összességében az energiacégek beszámolóiból az derül ki, hogy a kormány elmúlt időszakban tett adókövetései, illetve jóléti intézkedései már egy korántsem olyan jó pénzügyi helyzetben lévő szektorra nehezednek. Az egyetemes, lakossági szolgáltatás már évek óta veszteséget termel az energiacégek számára, vagyis egy szó szerint vett non-profit (profitmentes) ellátás inkább a fogyasztói árak növekedésének irányába hatna.
