Nem a műtárgypiac változott, hanem az azt körülvevő gazdasági, pénzügyi, geopolitikai helyzet, és a piaci szereplőknek ehhez az új helyzethez kell alkalmazkodnia
– mondta a Portfolio-nak Törő István az egyik legnagyobb hazai galéria, a Virág Judit Galéria és Aukciósház vezetője.
Törő szerint a volatilis gazdasági helyzetben mindenkinek ki kell lépnie a saját komfortzónájából, rövid távú döntéseket hozni, miközben a befektetők azt szeretik, ha hosszú távon gondolkozva, nyugodt helyzetben, megfontolt döntéseket lehet hozni. „Ha fölkel az ember reggel, nem tudja, hogy éppen mennyi a forintárfolyam, az energiaárak, milyen új gazdasági döntések születtek, a biztosnak hitt megtakarításokat pedig szépen lassan emészti el az infláció. A hagyományos befektetési lehetőségek terén, mint a részvénypiac, ingatlanszektor, pénzügyi invesztíciók sok a bizonytalanság, ami láthatóan előtérbe hozta a műtárgypiacot. Ez egy stabil, hosszú távú befektetés, amire nagy biztonsággal lehet mondani, hogy itt jó helyen van a pénz, és középtávon egy viszonylag biztos hasznot hoz” – tette hozzá.
Ennek megfelelően már az őszi aukción is nagyon sok új vevő jelent meg, akit előtte soha nem láttak. „Korábban tudtuk, hogy X urat, a 4. sor. 6. széken melyik alkotás érdekli, várhatóan mire fog licitálni, egy nagyon szűk klub tagjai voltunk” – tette hozzá a galéria vezetője, ezzel szemben ma már úgy kelnek el képek, hogy azt sem tudják kitől érkezett a licit.
Ami a turizmust és vendéglátást romba döntötte, a műtárgypiacot feltette a térképre
Bár külföldön megszokott dolog, Magyarországon a covid előtt nem tartottak online aukciókat, mert a szakma nem tulajdonított ennek túl nagy jelentőséget, de bebizonyosodott, hogy ez egy hatalmas tévedés volt. Ahogy a vírus miatt ellehetetlenültek a társas összejövetelek, az aukcióknak is befellegzett, ezért muszáj volt lépni és létrehozni azokat a rendszereket, amelyek az egész eseményt az online térbe helyezik. Ez a kényszerű lépés falakat bontott le, és kiszélesítette azt a zárt kört, amiben mindenki mindenkit ismert. „Ezek a rendezvények korábban Budapest központúak voltak, de ma már az egész országból licitálnak, kistelepülésekről is vásárolnak” – mutatott rá a látszólag evidens fejleményre Kelen Anna, művészettörténész, a galéria másik vezetője, de hozzáteszi azt is, hogy a személyes kapcsolat korábban sokkal fontosabb volt, létezett egy aukciós kultúra, ami társadalmi esemény volt, ahol a gyűjtők, a művészek, a művészettörténészek és a szaksajtó találkozott.
Azzal azonban, hogy megjelent az online, létrejött egy kényelmesebb licitálási lehetőség, különösen azoknak, akik nem kell ezért Pestre utazniuk, ami az aukciókon jelen lévők számát elkezdte csökkenteni, ellenben korábban soha nem látott tömeget vonzott online.
Az új vevőréteg főleg a fiatalok megjelenését hozta magával, akik inkább az alacsonyabb értékű képkategóriában keresgélnek, de bejött a képbe a külföld is, az Egyesült Államoktól Japánon át, Argentínáig mindenhonnan érkeznek a licitek.
Az új vevők igényei a kínálatot is alaposan átírták, a klasszikus mellett belépett a kortárs, amely jelenléte mára az egész piacra jellemzővé vált.
„Az elmúlt években megváltoztak az arányok és a hangsúlyok a műtárgypiacon, ami a kortárs és a háború utáni modern művészetnek a felzárkózását hozta magával. Ez egyébként teljesen összhangban van a nyugat-európai tendenciákkal, csak ott ez sokkal korábban ment végbe” – mondta Kelen Anna. Ennek megfelelően a galériánál tematizálták az aukciókat, van külön kortárs, klasszikus, grafika, sőt előfordul, hogy a kortársat is ketté bontják.
Az éves három nagy klasszikus aukció mellett van két kortárs, de kísérleteztünk a 2000-es évek fiatal festőivel, grafikai aukcióval is
– tette hozzá Kelen.
Technikai oldalról ugyanakkor vannak nehézségek is, mert jelenleg hibrid aukciók vannak, tehát a helyszínen és online is lehet licitálni, csakhogy aki a teremben van, az továbbra is egy színházélményt vár, egy dinamikus, lendületes, pörgős árverést, akik viszont a gép előtt ülnek, lassú, kimért tempót szeretnének, hogy legyen idejük a gombokat nyomogatni, ezért most már nem 2,5 óra egy aukció, hanem négy. Kelen szerint ezért a mai napig kihívás, hogy hogyan lehet megtartani ezeket a hibrid aukciókat úgy, hogy mindenkinek megfelelő legyen az élmény. Az egyik megoldás, hogy a megszokottnál kisebb tételszámú aukciók lesznek, illetve jönnek majd az úgynevezett időzített aukciók is, ahol meg van adva egy időablak, amin belül lehet licitálni, éppen úgy, mint az E-bay-en vagy az Axio art-on.
Törő István szerint ketté kell választani az aukciót egy krémre és egy minőségi, jó anyagra. Előbbit nagyon elegáns körülmények között élő aukción, utóbbit online kell értékesíteni. „Ezt nem mi találtuk ki, ez egy nyugat-európai modell, de Magyarországon egyelőre még nincs rá példa” – mondta.
A sokmilliós kérdés: De milyen műtárgyba érdemes fektetni?
Kelen Anna szerint ez egy komplex kérdés, mert nemcsak egy befektetésről van szó, a műtárgynak van egy hozzáadott eszmei, kulturális értéke, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, a személyes ízlés is fontos. „Van egy jó barátunk, aki 25 éve vásárol nálunk, de ha megnéz egy kortárs kiállítást, azt mondja, hogy ő ilyen krikszkrakszokat soha nem fog venni. Mindenkinek van egy személyisége, egy víziója a világról, egy vizuális kultúrája, nekünk azon belül kell mozogni és jó tanácsot adni” – mondta Törő, aki azt is hozzáteszi, hogy ez egyben nagy felelősség is, mert az értéknövekedést nem lehet garantálni, „de azért a találati arány elég jó.”
Nagyjából sejtjük, hogy kortársban mik a várható tendenciák. Van a kortárs klasszikus, a 60-as, 70-es évek egy kialakult világ, van a 80-as évektől a 2000-es évekig, amit most tapogatunk körbe, itt még nagyon sok meglepetés történhet, és van a 2000-től napjainkig, ez egy nagy kockázatú terep
– mondta a szakember, utalva rá, hogy akik egy 30 éves fiatal műterméből vásárolnak, az hasonlatos ahhoz, mintha egy startup cégbe vásárolnák be magukat. Az igazi kockázatkedvelők közül nagyon sokan ezen a területen mozognak, ez a 20-40-es korosztály. Ezzel szemben az aukciós világ a komfortkeresők világa, ott már befutott művészekkel dolgoznak.
A galériában lesz egy meglepetés aukció, decemberben 17-én egy kortárs árverés, majd 19-én a klasszikus aukció. „Olyan döbbenetesen erős anyagunk van, amilyen még soha nem volt, szűk, 60 darabos, nagyon válogatott anyag, annyi remekmű van benne, amivel három kortárs aukciót is meg lehetne tölteni” – tette hozzá, de a klasszikus között is lesznek revelatív művek: Rippl-Rónainak és Vaszarynak egy-egy olyan lappangó, kiemelkedő alkotása kerül kalapács alá, amelyek 80-100 éve nem láthatott a nagyközönség.
A cikk megjelenését a Virág Judit Galéria támogatta.
Címlapkép: Vaszary János: Bazársor Viareggióban, (Tengerparti bazársor Viareggióban), 1929
