Aggasztó jelentés érkezett Magyarországról: jóval több viharos napra kell felkészülni

Egyre több a zivataros nap

Az ELTE Meteorológiai Tanszék és a HungaroMet kutatói 1991 és 2024 között társadalmi észlelők által rögzített adatokon vizsgálták a zivataros napokat a májustól szeptemberig tartó időszakban. Az eredmények alapján az látszik, hogy statisztikailag

szignifikánsan emelkedett a zivataros napok száma a nyári hónapokban.

A vizsgált hónapok közül július volt a legzivatarosabb az elmúlt évtizedekben, míg, vélhetően az alacsony napállás miatt, szeptember volt a legkevésbé.  A kutatók szerint 2018 júniusa, valamint 1999 és 2002 júliusa emelkedett ki az elmúlt 34 év adatai alapján, országos átlagban 8-8 zivataros nappal.

A kutatók szerint idén nyáron többször is úgynevezett száraz hidegfront érte el hazánkat, amelyek jellemzően kevés zivatart produkálnak, mivel a mögöttük beáramló hűvösebb levegő gyorsan veszít nedvességtartalmából, ahogy a nyugatra elhelyezkedő anticiklon hazánk felé terjeszkedik. Ugyanakkor, július 7-én és 8-án, gyorsan mozgó cellák okoztak 130 kilométer órát is elérő széllökéseket és jégesőt, országosan több helyszínen is.

Hogyan alakulnak ki a zivatarok?

A villámlásokat, mennydörgést előidéző zivatarokhoz meleg, nedves és egyben labilis légköri viszonyokra van szükség, a tanulmány szerzői szerint. Magyarországon ezek a feltételek leggyakrabban a május és szeptember közötti ún. konvektív időszakban állnak elő, amikor a nagyobb szögben beérkező napsütés erőteljesen felmelegíti a talajt. A meleg, nedves levegő felszáll, amelyből a magasban lehűlve esőcseppek és jégszemek kiválásával zivatarfelhők alakulnak ki. Minél melegebb az idő, annál több a párolgás, így több nedvesség kerülhet a légkörbe, ami fokozza a felhőképződést.

A zivatarfelhő kialakulásához az alábbi három feltétel mindegyikének egyszerre kell fennállnia:

1. labilitás – a felszínközeli meleg levegő annál könnyebben felemelkedik, minél hidegebb van a magasban;
2. emelő hatás – például egy időjárási front, egy ún. összeáramlási zóna vagy akár a domborzat emelkedésre készteti a levegőt;
3. nedvesség – elegendő mennyiségű vízgőz nélkül nincs se felhő, se csapadék.

Nőhet a zivatarpotenciál

Mivel a zivatarok kialakulása légköri modellek egyik legbizonytalanabb része, a meteorológusoknak számos közelítést kell hozzá alkalmazniuk. A kutatók a tanulmány során a zivataro valószínűségét számszerűrítő K-index alapján definiáltak nagy zivatarpotenciálú napokat.

A legnagyobb zivatarpotenciállal rendelkező régiók tekintetében országos szinten az Északi-középhegység és a Tiszántúl emelkedik ki.

Itt nagy területen 20 nap feletti a május és szeptember közötti átlagos gyakoriság, de a hegységek emelő hatása miatt, például a Mátrában vagy a Bükkben az előfordulás egyértelműen gyakoribb. A területi eloszlás alapján északnyugaton a legkisebb (15 alatti) a nagy zivatarpotenciálú napok átlagos száma. Ezen megállapítások hasonlóak egy nemzetközi tanulmány elemzéséhez, amely szintén az ország keleti felére kapta a nagyobb gyakoriságot és északnyugatra a legkisebbet.

Mit hoz a jövő?

Önmagában a zivatarpotenciál növekedése nem jelent automatikusan több tényleges zivatart, mert ehhez kell a megfelelő időjárási helyzet is, azaz előfordulhat, hogy a zivatarok gyakorisága nem változik, de azok intenzitása egyre nő.

A kutatók szerint a jövőre nézve csak az éghajlati modellszimulációkra támaszkodva tehetőek következtetések. A szerzők itt a klímacélok és a károsanyag kibocsátás szempontjából optimista és pesszimista kimenetelt vizsgáltak:

1. azonnali kibocsátáscsökkentéssel a párizsi klímacélok teljesülését, az ipari forradalomhoz képest legfeljebb 2 °C-os globális felmelegedést feltételezve (zöld forgatókönyv);
2. az eddigi üvegházgáz-kibocsátási trendek folytatódását kivetítve a 21. század végéig (pesszimista forgatókönyv).

A nagy zivatarpotenciálú napokban a zöld forgatókönyv esetén a jelenhez képest csak pár napos változásra számíthatunk, ami jól érzékelhető, jelentősebb módosulást nem jelent. Ezzel szemben a pesszimista forgatókönyv azt jelzi, hogy fokozatosan egyre több lesz a nagy zivatarpotenciálú napok száma a kritikus, május és szeptember közötti konvektív időszakban: eleinte csak 5-10 nappal, majd később 8-16 nappal,

az évszázad vége felé pedig már 16-24 nappal több potenciális zivataros napra kell felkészülnünk az ország különböző területein a jelenlegihez képest, amely közel kétszeres növekedést jelent.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy az intenzívebbé váló zivatarok komoly természeti veszélyekkel is járhatnak. Egy-egy kritikus helyre becsapó villám könnyedén kárt tehet az infrastruktúrában és akár bozóttüzet is okozhat. A zivatarok során rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű csapadék akár lokális árvizeket, villámárvizeket is okozhat, a növényzet pedig kevésbé tudja felhasználni az így érkező csapadékot.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio