Leleplező videó: ezért adta oda Amerika ingyen 50 milliárd dolláros páncélosait Ukrajnának

Érdekes videót készített néhány napja a Task & Purpose nevű amerikai biztonságpolitikai és haditechnikai portál az ukrán fegyveres erőknek biztosított, amerikai gyártmányú MRAP-ekről. A videó elsősorban annak okait taglalja, hogy miért fordulhatott elő az, hogy az Egyesült Államok kormánya összesen mintegy 50 milliárd dollárt költött aknavédett katonai járművek rendszeresítésére az iraki megszállás alatt, majd több száz ilyen járművet adott oda teljesen ingyen először Afganisztánnak, majd most Ukrajnának.

A videó egy elég hosszas történelmi kitekintéssel indul az aknavédett páncélozott katonai járművek (MRAP) történelméről: a Task & Purpose narrátora részletesen taglalja a dél-afrikai fegyveres erők improvizált robbanóeszközökkel (IED), illetve telepített aknákkal szembeni védekezési módszereit, melynek eredményeképpen megszületett a Casspir, melyet a haditechnikai portál az első komolyabb MRAP-nek titulál.

A videóban nem térnek ki rá, de a dél-afrikai Casspirrel párhuzamosan a szomszédos Rodéziában (Rhodesia) is számos MRAP-et fejlesztettek: az 1964-től 1979-ig dúló, rodéziai bozótháború nevű polgárháborús konfliktus közben igazán furcsa járművekkel próbáltak harcolni a rodéziai kormányerők a ZANU gerillái ellen.

Mindenesetre, a Casspir azért fontos, mert ez a harcjármű adta az alapján kései brit és amerikai MRAP-fejlesztések alapját. A Cassipirnak, ahogy a modern MRAP-eknek, elsősorban az a célja, hogy a terepjárók mobilitásának megőrzése mellett a jármű környékén felrobbanó robbanóeszközök, aknák, gránátok elől megfelelő védelmet nyújtson a legénységnek. Erre megoldás a megerősített páncélzat mellett az, hogy a járműpadló magasan elemelkedik a földfelszíntől, a harcjármű alja pedig „V” alakú designt vett fel. Ennek köszönhetően a jármű legénységnek nyújtott védettsége rendkívül magas, ugyanakkor jóval nagyobb célpont is, mint egy „átlagos” katonai terepjáró.

Dél-afrikai gyártmányú Casspir MRAP, itt Burundi szolgálatában. Forrás: Wikimedia Commons

Az Egyesült Államok hadereje Irakban találta magát szembe nagy mennyiségű IED-támadással. A megszállás korai szakaszában, 2006-ban, volt olyan hónap, hogy 2000 improvizált robbanóeszközzel elkövetett támadás történt amerikai katonák ellen – az akkor használt katonai járművek, elsősorban a hidegháború végén rendszerbe állított Humveek – nem nyújtottak megfelelő védelmet a katonáknak. Átmeneti megoldást jelentett a Humveek páncélzatának megerősítése moduláris elemekkel, ugyanakkor ez túlságosan nehézzé és lomhává tette a 4x4-eseket és nem jelentett megfelelő védelmet a katonáknak.

Moduláris kiegészítő-páncélzattal megerősített Humvee harcjármű Amerikában. Forrás: USMC

Az első amerikai MRAP-et, a Cougart, az amerikai tengerészgyalogság (USMC) állította rendszerbe, 2004-ben, ugyanakkor 2005-ben érkezett csak meg az első nagyobb megrendelés a Pentagontól a harcjárművek előállítására – miután a Cougar bebizonyította, hogy szinte tökéletes védelmet ad a katonáknak az IED-támadásokkal szemben. A Task & Purpose arra is kitér, hogy 300 IED-támadás történt Cougarokkal szemben, közben egyetlen amerikai katona sem vesztette életét.

A Cougar volt az amerikai haderő első MRAP-je. Itt 6x6-os konfigurációban látható. Forrás: USMC

Ami ezután következett, az a portál szerint a második világháború óta lefolytatott legnagyobb amerikai fegyverkezési program: az Egyesült Államok kormánya 50 milliárd dollárért 24 ezer MRAP-et rendelt.

Ez járművenként (!) több mint 2 millió dollárt, mostani árfolyamon kb. 788 millió forintot jelent.

Az MRAP-program költségei olyannyira elszálltak, hogy le kellett állítani az FCS-programot, melynek célja lett volna az M2 Bradley gyalogsági harcjárművek és az M1 Abrams tankok lecserélése modernebb, automatizált járművekkel, illetve jelentősen megvágták a Javelin páncéltörők és a Stinger vállról indítható légvédelmi rakétarendszerek megrendelését is.

A Future Combat Systems (FCS) járműkoncepció járművei. Talán így néznének most ki az Egyesült Államok páncélozott harcjárművei, ha nem szól közbe az MRAP-program. Forrás: US Army

Az MRAP-ek egész biztosan rengeteg amerikai katona életét mentették meg az iraki és afganisztáni küldetések során, ugyanakkor a Task & Purpose is finoman kritizálja az amerikai döntéshozókat amiatt, hogy nem igazán gondoltak arra, hogy mi lesz az alacsony intenzitású, gerilla-ellenes konfliktusokra specializált járművekkel azután, hogy véget érnek ezek a háborúk.

Ahogy ők fogalmaznak,

miután 2015-ben elkezdett lelassulni az afganisztáni és iraki konfliktus, a haderő egy 50 milliárd dolláros fejfájással ébredt.

Vagyis a nyakukon maradt több tízezer méregdrága MRAP, melynek tárolásáról, karbantartásáról, alkatrész-ellátásáról továbbra is gondoskodni kellett, újabb, jelentős költségeket varrva az amerikai adófizetők nyakába.

Éppen ezért, az amerikai haderő úgy döntött, hogy 8585 MRAP-et megtartanak és modernizálnak, míg 7456 ilyen járművet leszerelnek.

Mint ismert, ezeknek a járműveknek egy része Afganisztánban kötött ki, ahol az Afgán Nemzeti Hadsereg, majd a tálibok kezébe kerültek. Néhány járművet persze harcképtelenné tettek az amerikaiak, mielőtt megkaparintották őket az iszlamisták, de az „iszlám emírség” hadereje a mai napig parádézik amerikai MaxxPrókkal.

Amerikai MaxxPro MRAP-ek Afganisztánban. Forrás: US Army

Néhány MRAP az amerikai rendőri szervekhez került. Mint ismert, az Egyesült Államokban nagyon gyakorinak számítanak a lőfegyverrel elkövetett erőszakos bűncselekmények, sok esetben kerülnek az amerikai rendőrök tűz alá intézkedés közben, akiknek nem nyújt megfelelő védelmet egy sima járőrautó. Főleg, hogy az Egyesült Államok civil lakossága számos államban vásárolhat katonai célokra fejlesztett 5,56-os és 7,62-es lőszereket használó félautomata karabélyokat is.

Végül, de nem utolsó sorban pedig: az amerikai MRAP-ek egy része – eddig összesen körülbelül mint 500 jármű, elsősorban International MaxxPrók – az ukrán fegyveres erőknél kötött ki.

Az amerikai haditechnikai portál szerint az ukránok ezt a modern MRAP-ek egyik legnagyobb előnye, a testből irányítható fegyvertorony (RCWS) nélkül kapták meg, ráadásul fegyvereket sem kaptak hozzájuk, így az ukránoknak helyileg kell megoldaniuk a járművek fegyverekkel való felszerelését. Ettől függetlenül az amerikai MRAP-ek biztosan segíteni fogják az ukrán gyalogos alakulatok mobilitását és harctéri védettségét is.

Ukrán katonák egy amerikai International MaxxPróval. Forrás: Mil.gov.ua via Wikimedia Commons

Ugyanakkor nagy hátrány, hogy ellentétben egy gerilla-ellenes hadművelettel, ahol az MRAP-eknek csupán IED-ek és gyengén felszerelt gyalogsági alakulatok ellen kell védettséget és tűzerőt nyújtaniuk, az ukrajnai hadszíntéren simán szembe találhatják magukat egy ellenséges tankkal vagy lövészpáncélossal. Az ilyen, nagy kaliberű, jelentős páncéltörő képességgel rendelkező fegyverekkel felszerelt járművek ellen pedig egy MRAP nem biztos, hogy érdemi védelmet nyújt a járműtestben tartózkodó személyzetnek.

Ráadásul, a Task & Purpose is felhívja a figyelmet arra, hogy az MRAP-ek könnyen borulnak, aztán be is mutatnak egy videót, amikor egy ukrán MRAP egy folyó mélyén pihen, miközben bajtársai elhaladnak mellette.

Ez a jármű amúgy talán épp egy török Kirpi volt, nem egy amerikai MaxxPro, erről, ha minden igaz, korábban láttunk fotót:

Összesítve tehát, a videó alapján úgy tűnik, azért kapott Ukrajna ilyen sok MRAP-et, mert

  • bár rengeteg amerikai katona életét megmentették ezek a járművek, az amerikai vezetők egyszerűen túl sokat rendeltek belőlük és nem gondoltak a program hosszú távú következményeire,
  • drágább a járművek fenntartása, mint hadrendből való kivonása (valószínűleg ezért öntik Ukrajnába a Humveeket és M113-asokat is),
  • az amerikai hadiipari vállalatok valószínűleg alaposan túlárazták az MRAP-eket, de ez akkoriban nem számított, mert gyorsan, nagyon nagy számban kellettek a Pentagonnak, hogy amerikai katonák életét védjék,
  • minden olyan jármű, ami segíti az ukrán gyalogsági alakulatok védettségét és mobilitását, jól fog jönni az ukrán fegyveres erőknek.

Ugyanakkor küldhettek volna az amerikaiak Bradley gyalogsági harcjárműveket is, melyek egy aktív katonai konfliktusban jobban az ukrán erők segítségére lennének, mint az alapból fegyvertelen, gerilla-ellenes hadviselésre fejlesztett eszközök.

Ukrajnát azonban valamiért egyetlen egy nyugati állam sem támogatja sem modern, NATO-sztenderd harckocsikkal, sem IFV-kkel, sem vadászgépekkel, ami a mai napig nehezen magyarázható tényező annak tükrében, hogy a nyugati vezetők rendszeresen nyilatkoznak arról, hogy Ukrajna valójában Európát védi az orosz agresszióval szemben.

Címlapkép: Aaron M. Sprecher/Bloomberg via Getty Images

Népszerű

© 2019 Portfolio

Impresszum     Szerzői jogok     Jogi nyilatkozat     Médiaajánlat     Adatvédelem     ÁSZF