kuka pénz
KRTK blog

Mit dobunk ki a kukába? – Feltérképeztük a hazai hulladékhelyzetet

Mezei Cecília, KRTK
|
Az elemzés a hazai hulladékhelyzetet mutatja be nemzetközi összevetésben. A hazai hulladékgazdálkodási infrastruktúra az európai uniós támogatásoknak köszönhetően sokat fejlődött, mégis a hulladékkérdés környezetbarát, mai divatos szóval élve fenntartható kezelésétől még távol állunk. Milyen okok állnak ennek hátterében? Ezt szedtük össze egy csokorba.

A hulladékkérdés

A téma az utcán hever, ahogy sokszor a hulladék is. A közterületek hulladékmentesítése mindennapi kihívás a települési önkormányzatok és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatók előtt. Persze a probléma nem áll meg itt, hiszen az ember sokszor a saját ablaka alatt, vagy az erdőben sétálva, vagy éppen egy hulladékgyűjtő-szigetet mellett felhalmozva is találhat ismeretlen tettesek által elhelyezett hulladékot. Ilyenkor jön a bosszankodás.

De vajon mi magunk biztos, hogy jó helyre teszünk minden hulladékot?

A számok azt mutatják, hogy a közszolgáltatás keretében összegyűjtött hulladéknak még mindig több, mint 57%-a hulladéklerakókba megy. Ennek a kidobott, lerakóba kerülő hulladéknak a jelentős része újrahasznosítható vagy energetikailag hasznosítható lenne, hiszen van olyan európai uniós tagállam, ahol a nem (újra)hasznosított hulladék aránya csupán 3%. A baj forrása tehát még mindig az emberek gondolkodása, hozzáállása.

Vajon változhat az emberek magatartása, hulladékokhoz való viszonya?

A rövid válasz az, hogy igen, de nagyon hosszú idő kell hozzá. Optimizmusra okot adó a tény viszont, hogy hazánkban minden lehetőség adott az egyéni hozzáállás változására:

  • a korszerű, az európai uniós elvárásokhoz igazodó szabályozás,
  • az integrált, egységes hulladékkezelés,
  • a tapasztal hulladékgazdálkodási szakembergárda,
  • a fejlett kutatási-fejlesztési háttér,
  • a korszerű infrastruktúra és
  • a széles körű gyűjtési és kezelési lehetőség a legtöbb hulladékfajtára.

Tény, hogy a szocializáció, a hozzászokás, a közösségi és az egyéni nevelés azokon a településeken tud a leginkább hatni, ahol a szelektív hulladékgyűjtés lehetősége már régebb óta fennáll. Az országos helyzet elég vegyes képet mutat (1. ábra), ezért a szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladék aránya csak 12,32 %-ot ért el 2019-ben.

Nyilván a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés, ami a helyi komposzttelep beüzemelésével a konyhai és kerti hulladékot is ki tudja „szedni” a vegyes hulladékból, sokat dob az arányokon, de a lehetőségek biztosítása nem elegendő. Az egyes szereplők magatartása alakítja igazán a számokat.

Az európai uniós csatlakozás egyik következményeként, s zömében uniós támogatással a háttérben, sorra épületek meg országszerte az új, korszerű hulladékkezelési rendszerek. Azóta évről-évre kúszik felfelé a szelektíven kigyűjtött, újra hasznosítható anyagok aránya a hazai statisztikákban. 2016-ra egy 103 hulladéklerakóból (2. ábra), 40 hulladékátrakóból és 64 válogatóműből álló hulladékkezelési hálózat jött létre az országban, amelyet immár nem települési, hanem országos szintről irányítanak, s amelyet 2019-re 25 hulladékgazdálkodási régióba szerveztek, s mindössze 28 közszolgáltató cég által működtetnek (3. ábra).

Mit üzennek a hulladékstatisztikák?

A változó európai uniós direktíváknak megfelelően 2012-ben hazánk is megalkotta a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvényt. A törvény szerint hulladéknak tekinthető minden anyag vagy tárgy, amelytől tulajdonosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.

A hazánkban keletkező, a fenti definíció szerinti hulladék mennyisége európai viszonylatban mérsékeltnek tekinthető, és a hulladéktermelés tendenciája is kedvező irányokat mutat (Eurostat). Az EU 27 tagállamában az egy főre eső keletkezett hulladék mennyisége 2018-ban 5190 kg/fő, míg Magyarországon ez 1879 kg/fő volt. Ebbe a mennyiségbe beletartozik minden ipari és lakossági, veszélyes és nem veszélyes hulladék, ami az ország területén keletkezett.

Nagyobb gond viszont, hogy az európai uniós erőforrás-felhasználásnak mindössze a 11,6%-át, magyar viszonylatban pedig csupán a 7%-át tudTák újrafeldolgozott anyagok segítségével pótolni (2018-ban).

A teljes keletkezett hulladéknak (az ásványi eredetű hulladékokat leszámítva) a jelentős része még mindig a lerakókba kerül, s ez 2016-ban Magyarországon arányában 46%-ot tett ki, miközben az uniós átlag 24% volt (4. ábra).

2018-ban a teljes keletkezett hulladékmennyiség 5,78% háztartási eredetű volt az EU átlagában, míg Magyarországon ez az arány 14,72%-ot mutatott. Ugyanakkor az Európai Unió 27 tagállamára vetített egy főre eső települési szilárd hulladék mennyiségével szemben (495 kg/fő/év) Magyarországon csak 381 kg/fő/év hulladék keletkezett. Az újrahasznosított hulladék aránya (anyagában hasznosított, biogáz üzembe kerülő, komposztált hulladékok aránya a teljes települési szilárd hulladék mennyiségéhez viszonyítva) az EU 27 országában 47,2% volt, Magyarországon viszont 2018-ra ez az arány 37,4%-ra emelkedett.

Nagyon égető kérdés a háztartások viszonylatában az élelmiszer-hulladékok kérdésköre is. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal hazai gyakorlatot vizsgáló felmérése (2019) alapján, kicsit javuló tendenciát mutatva, de

még mindig évi 65 kg/fő élelmiszert dobunk ki a kukába, vagy engedünk be a szennyvízhálózatba, amelynek fele elkerülhető lenne, s jelentős része biológiailag hasznosítható lenne, ha megfelelő módon gyűjtenénk.

Egy 2019-es európai parlamenti felmérés azonban azt mutatja, hogy az európai állampolgárok szerint a keletkezett hulladékok mennyisége bele tartozik a három legégetőbb környezetvédelmi probléma közé, és a helyzet leghatékonyabb kezelésének a fogyasztási szokások és a termelési módok megváltoztatását tartják a megkérdezettek.

Az állampolgárok nyilvánvalóan a fogyasztási, vásárlási szokásaikon és a hulladékgyűjtési módjaikon keresztül tudnának hatni a kedvezőtlen folyamatokra, de még a hulladékok szelektív gyűjtését is csak a válaszadók 66%-a jelölte meg saját gyakorlatként, a többi aktivitást pedig a megkérdezettek fele sem regisztrálta (5. ábra). Van tehát még hová fejlődnünk.

Mit csinálhatunk mi magunk?

A fogyasztói szokásaink és a személyes környezeti attitűdjeink leginkább a települési szilárd hulladék kategóriára hatnak, annak a mennyiségét és összetételét, valamint sikeres/kevésbé sikeres kezelhetőségét befolyásolja.  

A települési szilárd hulladékba beletartozik minden, a háztartási és a háztartási hulladékhoz hasonló szilárd hulladék. Ez utóbbi származhat közterületekről, közintézményektől vagy olyan szervezetektől, cégektől, amelyek a közszolgáltatóval szerződést köthetnek a hulladék elszállítására. A hulladéktörvény szerint a háztartásokban képződő vegyes, elkülönítetten, szelektíven gyűjtött, valamint a lomhulladék, ideértve a lakásokban, lakóingatlanokban, a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben, valamint a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein képződő hulladék tartozik a háztartási hulladék sorába. A háztartásihoz hasonló hulladék pedig ugyanilyen jellemzőkkel és kategóriákkal bír, csak nem a háztartásoknál keletkezik, hanem mondjuk egy irodaházban.

A települési szilárd hulladék elleni küzdelmet a vásárlási szokásoknál célszerű elkezdeni. A legtisztább döntés, ha egy potenciálisan hulladékkeletkeztető terméket nem veszünk meg, vagy hulladékmentesen (maradéktalanul) használunk fel, fogyasztunk el. Ezt követi a sorban az újrahasználat, amikor például új funkciót találunk a feleslegessé vált tárgyainknak, vagy tovább ajándékozzuk a gyerekek által kinőtt ruhákat. Amennyiben a hulladékoktól szelektív módon válunk meg, következhet a harmadik lépcsőfok, azaz az újrahasznosítás, pl. ilyen az újrapapír-gyártás, majd az energetikai célú hasznosítás, melynek talán a legközismertebb módja a hulladék cementgyári elégetése. A sor végén, és egyúttal legrosszabb megoldásként sorakozik a hulladéklerakóba való elhelyezés.

A hazánkban 2019-ben, a közszolgáltatók által begyűjtött települési szilárd hulladékoknak az 57,3%-a került a hulladéklerakókba.

Ezt, a stabilan 60% körül mozgó átlagot kellene levinnünk 10%-ra 2035-ra, a 2021 évi Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Terv szerint, ami nem lesz egyszerű. A vegyes (nem a szelektív) hulladékgyűjtőbe dobott hulladékoknak ugyanis 94,7%-a hulladéklerakóba kerül országos viszonylatban. Egy kicsit jobb a helyzet a korszerű, mechanikai előkezelővel rendelkező hulladékgazdálkodási régiókban, mert ott ez az arány 75,7%-os volt 2019-ben. A megoldás tehát a felelős fogyasztói magatartás lenne, amelynek a precíz és hatékony otthoni hulladékszelektálásra is ki kellene terjednie. Kezdődni persze a vásárlásnál kezdődik, a „megvegyem?”, „használom?”, „hogyan állították ezt elő?”, „mennyit  utazott?”, „hasznosítható lesz, ha kidobom?” stb. kérdések mentén gondolkodva. Ugyan a háztartások által szelektíven kiválogatott hulladékokkal sincs minden rendben, szennyezett vagy rossz helyre dobott anyagoktól kell megtisztítani a válogatókban az „alapanyagot”, de ennek a hulladékáramnak csak 27,7%-a megy a hulladéklerakókba (esetenként hasznosítással egybekötött lerakásra, pl. rekultiváció), a többi újrahasznosításra kerül.

Mi a divat most hulladékfronton?

Európa most körforgásos lázban ég. Az Európai Bizottság 2015-ben elfogadott egy Körforgásos Gazdasági Jogalkotási Csomagot, amelyet több Cselekvési Terv is kísért. Ez a körforgásos koncepció olyan irányt próbált rögzíteni, ami túllép a klasszikus hulladékproblémán. Ennek alapköve, hogy gazdasági értéket, erőforrást, innovációs potenciált és versenyelőnyt képviselő lehetőséghalmazként definiálja a hulladékot. Mindeközben a hulladék által okozott problémák (tájsebek, környezeti problémák, erőforrás-pazarlás) kezelésére is javaslatot tesz: megelőzés, erőforráshatékonyság-növelés, innovációk, gazdasági és energetikai hasznosítás, alternatív erőforráspiacok megnyílása stb.

A hulladék tehát már nemcsak „felesleg”, a fogyasztás és termelés természetes következménye, amitől mindenki szabadulni akar, eltakarva, eltemetve, jó messzire elszállítva, hanem mindenki felelőssége és egyben pénzre váltható tulajdona.

A gyártót és a fogyasztót egyaránt felelősség terheli, ami a felhasznált és a hulladékká váló erőforrások mennyiségét illeti, de ugyanez a hulladék újrahasznosítva, újra felhasználva vagy éppen ártalmatlanítva (elégetve) már potenciálként jelentkezik a különféle hasznosítók oldalán. Újfajta szemlélet ez, ami komoly változásokat kíván minden szereplőtől, legyen szó a gazdasági szféráról, a közszolgáltatóról vagy a társadalom tagjairól.

Ennek a körforgásos koncepciónak egyik fontos kitétele, hogy helyi/regionális léptékben gondolkodik, azaz a helyi erőforrás-tulajdonosok (esetünkben tehát a hulladéktermelők), a potenciális hulladékhasznosítók (vállalkozások, fejlesztők), valamint a hulladékkezelésben érintettek (közszolgáltatók, hatóságok) együttműködve, s a hulladékkérdés kezelését egy még átlátható és gazdaságosan működtethető, a szervezeti/egyéni érdekek és a közösen elfogadott célok mentén kidolgozott rendszerben képzelik el és dolgozzák ki.

A hazai hulladékgazdálkodási centralizációs folyamatok homlokegyenest szembe mennek az európai trendekkel és a körforgásos koncepcióval.

Hiába térképezhetőek fel ugyanis a helyben elérhető hulladékok, másodnyersanyagok, azok kiaknázása számos jogi, intézményi, irányítási akadályba ütközik, amely épp az elmúlt időszak intézményi centralizációs törekvéseinek köszönhető. Ugyan a nagy hulladékrégiók kialakítása pozitív, észszerű lépés volt (még ha az alulról szerveződés elemei hiányoztak is belőle), a döntési kompetenciák (t.i. szelektíven visszagyűjtött anyagok saját hatáskörben másodlagos nyersanyagpiacra történő juttatása lehetőségének) elvétele, centralizálása, a hulladék mint erőforrás optimális (helyi/regionális) hasznosítását akadályozza. Helyi/regionális szinten kiszorulni látszanak a tervezésből azok a beavatkozni tudó és akaró szereplők, akikre építkezve jobb, a helyi sajátosságokhoz igazodó, a helyi érdekrendszerek által előre vitt, a helyi érintettek ötleteire, innovációira építkező hulladékgazdálkodás valósulhatna meg. Ez biztosíthatná ugyanis igazán a hulladék más „státuszba” kerülését, erőforrásként való felismerését, és a hulladékról való gondolkodás megváltozását. Ezek nélkül az EU körforgásos gazdasági koncepciója, új divatirányzata nem fog beépülni a hazai hulladékgazdálkodás rendszerébe. 

A témáról lásd bővebben: Varjú Viktor, Mezei Cecília: Hulladékgazdálkodás. In Czirfusz, Márton (szerk.): Területi kihívások és területi politikák Magyarországon, 2010-2020. Budapest: Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézete, 2020 pp. 105-110. (ISBN 978-615-5754-45-6)

Címlapkép: Getty Images

A szerzők a KRTK Regionális Kutatások Intézetének kutatói.

raketatamadas Izrael
Budapest városkép lakás

Holdblog Joe Biden mélypontja

Minden idők harmadik legnépszerűtlenebb elnökeként távozott a Fehér Házból 2021 januárjában Donald Trump. Joe...

Díjmentes online előadás
Hogyan működik a tőzsde, mik az alapok, hogy válaszd ki a számodra legjobb befektetési formát?
Díjmentes online előadás
Kezdőként hogyan tudsz külföldi részvényekkel kereskedni?
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Model Validation Quantitative Analyst

Model Validation Quantitative Analyst
2022. október 18.
Portfolio Future of Finance 2022
2022. szeptember 6.
Sustainable World 2022
2022. október 4.
Energy Investment Forum 2022 - A MEKH szakmai támogatásával
2022. szeptember 7.
Private Health Forum 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
covid