Szembemegy a nemzetközi trenddel a hazai művészeti aukciós piac – de ezúttal ez jó hír

Mindez így volt már 2024-ben is, amikor a globális számok 33,5%-os visszaesést mutattak, miközben a hazai piac szerény, 3,7%-os növekedést tudott elérni. Igaz, a nagy évzáró decemberi aukciókig erre idehaza is kevés remény mutatkozott, a „huszáros” évvégi hajrá azonban megmentette az évet.

A nemzetközi piac idei első féléve ismét visszaesést mutat az előző év azonos időszakával szemben, de annyi jó hír azért van, hogy a visszaesés üteme erősen mérséklődött a megelőző két évhez képest. Az ArtTactic elemzése egyelőre csak a három nagy nemzetközi ház eredményeit összegzi, de ezekből e házak meghatározó piaci súlya miatt a tévedés különösebb kockázata nélkül az aukciós műkereskedelem egészének helyzetét ki lehet olvasni. A Christie’s, a Sotheby’s és a Phillips együttesen 3,98 milliárd dolláros forgalmat bonyolított a művészeti szektorban, ami 6,2%-kal volt kevesebb, mint 2024 első hat hónapjában. Ez valóban sokkal jobb eredmény, mint a 2024 első felében mért 27%-os csökkenés, ami akkor is bizakodásra adhat okot, ha tudjuk, hogy önmagában nem jelent semmilyen garanciát a piac további konszolidálódására. A három ház közül leginkább a Christie’s lehet elégedett, amely 2,1 milliárdos forgalmával hozni tudta az elő év számait, azaz nem szenvedett el további visszaesést. A piacot változatlanul a csúcsművek szűkös választéka jellemzi, ami viszont ebben a kategóriában kalapács alá került, az többnyire éppen a Christie’s-nél szerepelt jól. Itt született a négy legmagasabb árú leütés, a TOP 10-ben pedig hét tétellel szerepel a ház. Erre ugyan okkal lehetnek büszkék, de azért árnyalja a képet, hogy nemhogy a 100 millió dolláros, de még az 50 milliós küszöböt sem sikerült átlépnie egyetlen tételnek sem. Az év eddigi árrekordere Piet Mondrian Kompozíció nagy piros síkkal, kékesszürkével, sárgával, feketével és kékkel című ikonikus munkája lett 47,6 millió dollárral. Igaz, ennél többet, a művész 51 millió dolláros életműrekordjának megdöntését várták a festménytől, de a Christie’s még így is jobban járt, mint nagy vetélytársa, a Sotheby’s, melynek legmagasabbra, mintegy 70 millió dollárra taksált csúcstételére, egy bronz Giacometti-portréra nem volt licit.

Ami nagyon fájhat a vezető házaknak, az az a tény, hogy a visszaesés a korábban legdinamikusabban fejlődő szektorban, a II. világháború utáni és kortárs kategóriában volt a legnagyobb, 19,3%-os. Gyengébben teljesített, méghozzá 7,7%-kal az impresszionista és modern művek ugyancsak kiemelkedő piaci súlyú szegmense is. Voltak ugyanakkor olyan kategóriák is, ahol az idei év eddig jelentős bővülést hozott. Az éllovas e tekintetben a régi mesterek piaca, amely 35,6%-os emelkedést ért el. Ehhez persze tudni kell, hogy ez egy viszonylag szűk piac, ahol egy vagy két igazi csúcsmű kalapács alá kerülése vagy ennek elmaradása már önmagában jelentősen befolyásolja az éves eredményt. Pontosan ezen ok miatt nem lenne meglepő, ha itt a második félév is jól sikerülne; ezt ugyanis megalapozta Canaletto velencei vedutájának életmű-rekordot jelentő, 31,9 millió fontos (43,9 millió dolláros) ára a Christie’s júliusi londoni árverésén. Ugyancsak jelentős, 20,4%-os bővülést hozott a bútorok, design és iparművészeti tárgyak piaca is. A luxuscikkek piaca gyakorlatilag stagnált (-0,5%), de egészen más lett volna az eredmény, ha a Sotheby’s nem július 10-én, hanem két héttel korábban árverezte volna a Hermès Birkin-táskájának prototípusát, amely 1984-ben Jane Birkin számára készült és 8,6 millió euróért (10,1 millió dollárért) talált gazdára. (Az összeg még csillagászatibbnak hat, ha tudjuk, hogy az eddigi legdrágább Birkin-táskáért 439 ezer eurót fizettek…)

Lehet, hogy a nagy árverőházak később nyilvánosságra kerülő teljes, azaz a private sale üzletág eredményeit is tartalmazó forgalma a fentebb leírtaknál kedvezőbb képet mutat majd, hiszen a bizonytalan piaci helyzet, az aukciós értékesítés megnövekedett kockázata a korábbinál több eladót terel a private sale felé, az azonban nem valószínű, hogy ez kompenzálni tudná a nyilvános aukciók csökkenő forgalmát. A végső, nemcsak a „három nagy” forgalmát tükröző számok pedig mindkét irányban elmozdulhatnak a most mért 6,2%-tól, elsősorban a „fekete ló”, a kínai piac teljesítményének függvényében.

Ami a hazai piacot illeti, az axioart.com most nyilvánosságra került számai szerint az első félévi forgalom elérte a 3,94 milliárd forintot, ami 11,5%-os növekedést jelent. Talán nem ünneprontás ehhez hozzátenni két dolgot. Egyrészt, az előző év 23%-os csökkenése után még mindig elég messze vagyunk a 2021-23 közötti évek első félévi forgalmától; másrészt a hazai piacon az első félév hagyományosan lényegesen gyengébb a másodiknál, tehát az említett számokból kiindulva még nehéz jóslásokba bocsátkozni az év egészére vonatkozóan. Ezzel együtt is, a 11,5%-os bővülés komoly hangulatjavító tényező – különösen a globális háttér ismeretében –, márpedig a hangulati tényezők szerepét a műkereskedelemben nem szabad alábecsülni. Örvendetes – és ugyancsak a nemzetközi trenddel szembemenő – fejlemény az is, hogy – ha szerény mértékben is, de – növekedett a leütött tételek átlagára is. A csúcsművek elérhetőségét tekintve azonban a hazai piacon is hasonló a helyzet, mint a nemzetközin: az ilyen munkák kínálata egyelőre továbbra is meglehetősen szűkös. Ezt mutatja, hogy a legdrágább tételek túlnyomó többségét kalapács alá vivő két vezető aukciósház forgalma az elmúlt év azonos időszakához képest az átlagos 11,5%-nál vagy kisebb mértékben bővült (Kieselbach Galéria: +8,6%), vagy minimális mértékben vissza is esett (Virág Judit Galéria: -1%). Ugyanakkor a piacvezetők mögött a legnagyobb forgalmat bonyolító házak, a BÁV-ART és a Nagyházi Galéria, amelyeknél a leütött művel átlagára lényegesen alacsonyabb, komoly forgalombővülést könyvelhettek el.

A csúcskínálat szűkösségét mutatja az is, hogy idén eddig mindössze két mű leütési ára érte el vagy haladta meg a 100 millió forintot; a legdrágább festmény, Vaszary János Tengerpart strandernyőkkel című munkája 120 milliós leütési árával a 2024-es toplistán holtversenyben a 7., egy évvel korábban a 8., 2022-ben holtversenyben a 7. helyen végzett volna.

A hazai aukciós eredményeket egy másik megközelítésben vizsgálja a műtárgy.com kiadványa, amelyben az egyes alkotók hazai és nemzetközi eredményeit helyezi górcső alá és ezek alapján állít fel rangsorokat. A legutóbb 2023-ban kiadott jelentés jól összehasonlíthatóvá teszi a piacot a jelenlegi adatokkal, amelyeket elsőként a hetedik műtárgybefektetési konferencián mutatnak majd be.

Címlapkép forrása: Vaszary János: Tengerpart strandernyőkkel című festménye (1938 körül, olaj, vászon) az idei év eddigi aukciós rekordere. A Kieselbach Galéria jóvoltából