Az Európai Unió 2004. május 1-jei történelmi bővítése, amikor tíz ország csatlakozott a blokkhoz, a kontinens egyik legjelentősebb sikertörténetének bizonyult. A bővítés „nagy bummjának” nevezett országok – többnyire a volt szovjet blokk országai – gyors jövedelmi konvergenciát tapasztaltak az EU többi részéhez képest, és az egységes piac részeként a megnövekedett kereskedelem, a komoly beruházási támogatások és a forrásbőség előnyeit élvezték.
Az elmúlt két évtizedben ezekben az országokban az egy főre jutó átlagos bruttó hazai termék (GDP) az EU szintjének alig kevesebb mint feléről mára több mint háromnegyedére emelkedett - derül ki a Financial Times IMF adatain alapuló számításaiból. Ezt a növekedést a csúcstechnológiát behozó, a termelékenységet növelő multinacionális vállalatok beáramlása, valamint az új tagoknak kifizetett több százmilliárdos uniós források eredményezték.
Litvánia kiemelkedik az élvonalból, az elmúlt két évtizedben több mint háromszorosára növelte az egy főre jutó GDP-jét, míg Szlovákia a világ legnagyobb egy főre jutó autógyártójává vált. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy ahogy ezek a gazdaságok közelednek az EU többi részéhez,
fennáll a veszélye, hogy veszítenek lendületükből, mivel a zöldmezős beruházásokból származó munkahelyteremtés lassul, a munkatermelékenység pedig stagnálni fog.
A növekedés fenntartása érdekében számos ilyen ország az olcsó gyártás helyszínéről a fejlettebb, csúcstechnológiai ágazatok fejlesztésére helyezi át a hangsúlyt. Az általuk megcélzott közvetlen külföldi befektetések a szolgáltatások, például a kutatás-fejlesztés, a szoftver, a biotechnológia és a digitális iparágak irányába mozdultak el. Itt az látszik, hogy Magyarország és Szlovákia továbbra is jellemzően az alacsony hozzáadott értékű beruházásokat támogatja, míg a balti államok, valamint a legutóbbi időben Lengyelország, már inkább a fejlett, magas hozzáadottértékű gyártási feladatokba fektetnek be.
Miután az EU-csatlakozást követően „agyelszívás” következett be, az elmúlt években számos ilyen ország esetében fordulat következett be: több polgár tért vissza, mint ahányan elmentek. Ez a tendencia hozzájárult a munkaerőhiány enyhítéséhez és az életminőség javulásához ezekben a nemzetekben.
Két kivétel van ebben: Magyarország és Szlovákia, ahol egyelőre nem indult jelentős visszaköltözési hullám.
Az egyértelmű gazdasági előnyök ellenére a politikai előnyök nem mindig voltak ilyen nyilvánvalóak. Néhány újabb tag, például Magyarország és Lengyelország, összeütközésbe került Brüsszellel a jogállamiság miatt, ami az uniós finanszírozás befagyasztásához vezetett. Emellett az EU támogatottsága több országban is csökkent, mivel a növekvő euroszkepticizmus azt tükrözi, hogy a kormányok az EU-t hibáztatják a problémákért, és másodosztályú tagnak érzik magukat – írja a lap.
Mivel ezeknek az országoknak új kihívásokkal kell szembenézniük, hogy megőrizzék versenyképességüket, a 2004-es uniós bővítés folyamatos sikere modellként szolgálhat Ukrajna jövője szempontjából, amint az Oroszországgal fennálló konfliktus megoldódik. Azonban az EU vezetése már reformokat sürget, hogy a kohéziós politika problémáit – például a fejlődés és a konvergencia lassulását – megakadályozzák.
Címlapkép forrása: EU
