Paks II.: így vesz részt a nemzetközi nukleáris vérkeringésben az új magyar atomerőmű

Paks II. engedélyeztetési eljárása rendkívül összetett folyamat, amelybe számos nemzetközi szereplő is bekapcsolódik. Talán ezek közül is a legismertebb a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség. Mit érdemes tudni erről a szervezetről, hogy kapcsolódnak be az erőmű létesítésébe?

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egy olyan szervezet, amelyben elsősorban azok az országok képviseltetik magukat, amelyek rendelkeznek nukleáris létesítményekkel, de azon országok előtt is nyitva állnak a kapuk, amelyek atomerőmű építését fontolgatják. A szervezet dolgozza ki az atomenergia-felhasználásra vonatkozó irányelveket és követelményeket. Ezeket jogi értelemben nem kötelező követni, azonban minden más, jogerővel bíró entitás ezeket az iránymutatásokat veszi alapul, tehát

végső soron a szervezetnek jelentős befolyása van a döntéshozatalra is.

Az ügynökség találkozókat, workshopokat is szervez, amelyeken a tagok megvitatják az aktuális kihívásokat, és ezekre megpróbálnak megfelelő válaszokat találni. Amint ezek megszületnek, átkerülhetnek más szabályozó eszköztárába is.

A NAÜ-nek ellenőrző szerepe is van, a különböző EU-s szervek elvárják, hogy Paks II. kapcsán is bevonjuk az ügynökséget az egyeztetésekbe, és akár helyszíni ellenőrzésekben is részt vesz. Az országok delegáltjai általában több évtizedes, nukleáris iparágban szerzett tapasztalatokkal rendelkező szakemberek. Pont emiatt a közös nyelv valós és átvitt értelemben is megvan a szervezeten belül. Léteznek az EU irányából érkező „megrendelések” is a NAÜ részére, ilyen például az ötévente elvégzendő üzemeltetési felülvizsgálat elvégzése vagy például az ARTEMIS-misszió, amely a radioaktívhulladék-kezelési gyakorlatot ellenőrzi Magyarországon.

A NAÜ-ben az országok képviselői ülnek, a magyar Országos Atomenergia Hivatal milyen formában működik együtt a társszervezetekkel?

Az OAH egyrészt aktívan részt vesz a NAÜ munkájában, másrészt együttműködik a WENRA-val, a Western European Nuclear Regulators Associationnel, amely a Nyugat-európai Nukleáris Szabályozó Hatóságok Egyesülete.

Ebben is a NAÜ irányelveket veszik alapul, csak az európai adottságokra, elvárásokra szabják azokat.

Szakmai értelemben a WENRA az Európai Bizottság háttérszervezetének is tekinthető. Nyilván nem véletlen, hogy az EPC szerződésünkben foglalt követelmények nagyon nagy mértékben támaszkodnak a NAÜ és a WENRA által kidolgozott követelményekre.

Milyen különbségek vannak Európa, USA, Kína vagy Oroszország nukleáris előírásai között? Ki lehet jelenteni, hogy egyik szigorúbb, mint a másik?

A nemzeti vagy kontinentális szabályozások mind a NAÜ iránymutatásokon alapszanak, ugyanakkor a szemléletben vannak különbségek. Hogy egy példát említsek: a sugárvédelem kapcsán van egy NAÜ-s általánosan elfogadott alapelv, az ALARA, az As Low As Reasonably Achievable, tehát az észszerűen elérhető legalacsonyabb szintű sugárzást kaphatja maximum az adott dolgozó.

Ez alapelv, ezt mindenki elfogadja.

De egyes műszaki megoldások esetén van olyan nemzeti szabályozás, amely szabad kezet ad a mérnököknek és csak a kitűzött célt tartja szem előtt, és van olyan is, amely sokkal kevesebb mozgásteret enged, sokkal előíróbb. Ilyen különbségek lehetnek, ám az alapelvek azonosak.

Igen eltérő lehet viszont a szabványhasználat. A nagy, hagyományosan komoly nukleáris múlttal rendelkező országok, mint az USA, az uniós országok vagy Oroszország, saját szabványokkal rendelkeznek bizonyos berendezésekre, vizsgálatokra, és aszerint is dolgoznak. Más kérdés, hogy a NAÜ iránymutatásoknak, az általános nukleáris szakmai alapelveknek így is, úgy is meg kell felelni, tehát ez önmagában nem jelent biztonsági vagy egyéb kockázatot.

Érdemes lehet bizonyos esetekben valamilyen előzetes „normakontrollt” kérni egyes szervezetektől, amely elő tudja segíteni az „éles” engedélyeztetési eljárásban az ütemezett haladást? Élt ilyen lehetőségekkel Paks II.?

Fontos leszögezni, hogy a Paks II. projektben a legfőbb engedélyező hatóság a magyar, ez az Országos Atomenergia Hivatal. Mindemellett azonban fontosnak tartottuk, hogy a legnagyobb engedélyezési eljárásunkban, a létesítési engedélyeztetés során az előzetes biztonsági jelentést előzőleg a NAÜ is véleményezze. Terveink között szerepel az is, hogy felkérjük a NAÜ-t arra, hogy a nukleáris üzemanyag telephelyre érkezése előtt látogasson el hozzánk – úgy mondjuk, misszióra –, és értékelje szervezetünket arra vonatkozóan, hogy kellően fel vagyunk-e készülve a nukleáris üzemanyag fogadására és annak velejáróira. Ennek neve Pre-OSART misszió.

És a második blokki első üzemanyag érkezése előtt várhatóan hasonlót fogunk kérni az Atomerőmű-üzemeltetők Világszövetségétől, a WANO-tól is.

Az, hogy valamit többször ellenőrzünk vagy ellenőriztetünk, vagy az, hogy a legfontosabb berendezéseinkből több van, az atomenergetika világában nemhogy teljesen normális, hanem ez maga a norma. A tervezési dokumentáció is először a tervező minőségirányítási rendszerén, majd a Paks II. műszaki csapatán, aztán egy független szakértőn, ezt követően a Paks II. engedélyezési és felügyeleti igazgatóságán, végül pedig az Országos Atomenergia Hivatalon kell, hogy átmenjen.

Így működünk, az atomenergia ilyen, És mindent mélységében kell értenünk.

Az erőmű építése során mi minden egyes csavart ismerünk. Mi az erőmű építésében, és a berendezések gyártásában részt vevő összes céget a tevékenységük megkezdése előtt ellenőrzünk, e nélkül a beszállítói szerződésük nem lép hatályba. Ez az ún. nukleáris audit. Ellenőrizzük, hogy rendelkeznek-e a megfelelő kompetenciákkal, vannak-e megfelelő szakembereik, gépeik, minőségirányítási rendszerük, garantálható-e, hogy a megfelelő minőségben fognak szállítani.

Egy jól strukturált folyamatról van szó, a gyártás indításakor, közben, a berendezés átvétele előtt, szállításkor és egyéb meghatározott pontokon is beléphetünk a folyamatba. Ennek értelemszerűen nemcsak műszaki, hanem adminisztratív, dokumentációs része is van. Ott vagyunk az építkezésen, ott leszünk a berendezéseink beépítésénél, a szerelésnél, az üzembe helyezésnél, minden egyes lépést látunk. Ez garantálja, hogy jó erőművet kapunk, olyat, amit nagy kihasználtsággal és biztonságosan lehet majd üzemeltetni.

Ki vállalja a felelősséget azért, ha Paks II. szakemberei vagy a nemzetközi hatóság úgy ítéli meg, hogy valamilyen gyártási tevékenység nem megfelelően halad?

Az orosz partnerrel gyakorlatilag egy kulcsrakész projektre szerződtünk. Az ő feladatuk a tervezés, a gyártás, a partnerek, beszállítók bevonása és számos dokumentáció elkészítése. A különböző engedélyek, amelyeket az engedélyező hatóságokhoz benyújtunk, a legtöbbször az orosz fővállalkozó által küldött dokumentációk Paks II. által többször ellenőrzött verziói. Természetesen a környezeti hatástanulmány, a Dunát érintő környezetvédelmi felmérések például Magyarországon készültek, de ez a projektnek csak nagyon kis része. Összességében olyan szerződésünk van, amelynek értelmében a kivitelezésben a legtöbb felelősség az orosz partnernél van, mi pedig számos ponton ellenőrizzük a folyamatot.

Egyszerre több helyszínen is épülnek orosz, nyomottvizes technológiájú VVER-reaktorok a világon. Ezek közül van, amelyiket a közelmúltban helyezték üzembe (Fehéroroszország), van olyan, amely építés alatt van és valamivel előrébb járnak, mint Paks II., és van, ahol még inkább a felkészülés zajlik. Van valamilyen formális vagy informális együttműködés a projektek között?

Folyamatos az informális együttműködés a Paks II., a belorusz, a török, az egyiptomi és a kínai projektek között, de a szentpétervári referenciaerőművünkbe is szerveztünk idén nyáron szakmai utat. Rendkívül hasznos, hogy folyamatosan tapasztalatot cserélhetünk a kollégákkal a létesítés, üzemeltetés részleteiről, műszaki kihívásokat, megoldásokat oszthatunk meg egymással. Fehéroroszországban már több éve működik az új atomerőmű Asztravecben.

Náluk ez az első atomerőmű az országban, így az üzemeltetésben még nincs akkora tapasztalatuk, mint nekünk, magyaroknak,

akik már 40 éve üzemeltetünk VVER-reaktorokat. Éppen ezért mi, magyarok számukra az üzemeltetéssel, a karbantartások szervezésével kapcsolatban tudunk hasznos tanácsokkal szolgálni, míg ők a létesítéssel és a VVER-1200-as blokkokban használt berendezésekkel kapcsolatban tudják a tapasztalataikat megosztani, de örömmel meghallgattuk a személyzetképzésben szerzett tapasztalataikat is.

Olyan praktikus dolgokra kell gondolni például, hogy ők hogyan osztják be a műszakokat, hány év alatt jut el addig egy egyetemi hallgató, hogy teljes értékű, felelősséggel felruházott reaktoroperátorrá váljon, hány emberrel üzemel az atomerőmű és hasonlók. Az első betonhoz kapcsolódó tapasztalatszerzésünk során olyan gyakorlatias kérdéseink voltak, hogy hogyan kezelték azt, amikor a vasbetonszerelést belepte a hó, betonoztak-e akkor, amikor a munkagödörben mínusz 20 fok volt, vagy az építkezés során műszakváltáskor hogyan léptettek be a telephelyre rövid idő alatt több ezer embert.

Tehát minket a projektmenedzsment is érdekel, igazából minden, ami építkezés és későbbi üzemeltetés.

A belorusz kollégákat pedig sok minden más mellett az atomerőművi főjavítások szervezése vagy a már működő radioaktívhulladék-tárolóink üzemeltetési és létesítési tapasztalatai érdeklik. A karbantartás, a főjavítás szervezése kulcskérdés, nemcsak műszaki szempontból kritikus, de a termeléskiesés miatt is. Nagyon nem mindegy, hogy mennyit áll az erőmű, milyen gyorsan lehet ezeket a munkákat lebonyolítani. Ezek racionalizálása nagy tapasztalatot igényel, Pakson pedig bőven rendelkezünk ezekkel.

Két küldöttségünk Törökországban járt nemrég, ahol Akkuyuban már mind a négy blokk esetében megtörtént az első betonöntés, sőt, több helyen már a kábelezésen is túl vannak. Az az út, az az előrehaladás, amit Akkuyuban már bejártak, hamarosan nálunk is aktuális lesz, ezért fontos, hogy lássuk, milyen tényezőkre kell figyelnünk. Hogy szállították oda a cementet, hány munkásra volt szükség, őket hol szállásolták el, hogyan tudták áthidalni a nyelvi nehézségeket és hasonlók. Ezek olyan kérdések, amelyek nemcsak műszaki, hanem projektmenedzsment természetűek is, és rendkívül fontosak a kivitelezés szempontjából.

Érdekes kérdés még a radioaktív hulladék tárolása is,

nagyon kíváncsiak a partnereink, hogy hogyan tud Bátaapátiban, ahol a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékot tároljuk, nagy társadalmi támogatottsága lenni a létesítménynek, és milyen elvásároknak kell itt megfelelnünk.

Mennyiben szakmai, és mennyiben külpolitikai együttműködések ezek?

Az atomenergia nehezen választható le teljes mértékben a politikáról, hiszen az atomerőművek döntő részben közvetve vagy közvetlenül állami tulajdonban vannak, a technológia vagy például az üzemanyagellátás is rendkívül koncentrált. A szakmai együttműködések, már csak a különböző szervezetekben való részvétel miatt is állandóak, ugyanakkor

a szorosabb kapcsolatok létrehozásának elengedhetetlen része a gazdaságdiplomácia és az energetikai kérdéseket (is) priorizáló külpolitika.

A tulajdonosi kapcsolaton túl a Paks II. Zrt. emiatt e téren is szorosan együttműködik a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, és úgy gondolom, hogy a hazai diplomácia kifejezetten hatékonyan támogatja nemzetközi nukleáris kapcsolataink erősítését. Az ilyen kapcsolatok építését legtöbbször külpolitikai egyeztetések, szándéknyilatkozatok aláírása előzi meg, mi ezt követően lendülünk bele a társprojektekkel való kapcsolatok építésébe. Ezeket a nemzetközi együttműködéseket az is jelentősen elősegíti, hogy a menedzsment gondolkodásmódja is abszolút nemzetközi,

a külföldi partnerkapcsolatok építése és ápolása így alapvetés.

Mely országokkal, atomenergetikai cégekkel érdemes építeni a kapcsolatokat, hol a legnagyobb ma a nukleáris potenciál?

Összességében minden országgal, amely rendelkezik atomerőművel vagy fontolgatja, hogy épít. Erre megvannak a hivatalos platformok. Természetesen az európai szereplők a földrajzi és szabályozási hasonlóságok miatt még szorosabb együttműködést feltételeznek, de az adott technológia, esetünkben a nyomottvizes technológia is szülhet barátságokat.

Kínára viszont érdemes külön is figyelni: itt körülbelül 30 blokk épül egyszerre, egymással párhuzamosan, nyugati, orosz és saját technológiát is használnak.

Elképesztő gyártói kapacitásokat építettek ki, olyan turbinagyáraik vannak, amelyek egy európai üzem termelésének tízszeresét tudják előállítani. A három nagy kínai szereplő közül kettővel is jó kapcsolatot ápolunk, a legfontosabb, amit érdemes tőlük megtanulni, az a gyorsaság, a projektmenedzsment képességek. A nyugati atomerőműveknél rövidebb idő alatt képesek megépíteni a létesítményeiket, mindezt rendkívül magas biztonsági színvonalon. A projektmenedzsment, munkaszervezés, engedélyeztetési folyamatok rendkívül hatékonyan működnek náluk. Ezeket érdemes nekünk is figyelemmel kísérnünk.

Paks I. esetében is vannak ilyen természetű együttműködések? Egyáltalán mennyire különül el Paks I. és Paks II. a szakemberek, üzemeltetői tapasztalatok, tudás szempontjából?

Jogi értelemben teljesen elkülönül, ugyanakkor Paks II. Paks I. mellett épül, és a szakma kicsi, mindenki ismer mindenkit. Értelemszerűen a Paks II. projektben is dolgoznak olyan szakemberek, akik Paks I.-ben vagy más nemzetközi nukleáris létesítményekben szereztek tapasztalatot. Mindezek miatt is nemzetközi kapcsolataink során sokszor működünk együtt a Paksi Atomerőművel, de nemcsak velük, más hazai nukleáris szervezettel is. Ez egy szélesebb spektrumot lefedő együttműködési háló, amelynek témáját nem kizárólag VVER-1200-as témák adják, hanem általános nukleáris kérdéseket is lefedünk.

Paks I.-re vonatkozóan: létezik egy informális VVER-440 „klub” is, amely a Paks I.-es reaktorokkal megegyező típusú egységeket üzemeltető atomerőműveket fogja össze.

Ezen belül van például gőzfejlesztő munkacsoport, amelyben időközönként összeülnek a VVER-440-es blokkokat üzemeltető atomerőművek gőzfejlesztő-szakértői, és megosztják egymással a tapasztalataikat. Itt mindenki tanulhat a másiktól, win-win szituáció. Ez üzemeltetés, karbantartás, élettartam-gazdálkodás szempontjából is fontos, hiszen, ha jól tartunk karban, akkor nő a biztonság, hosszabbodhat az üzemidő, csökkenhet az üzemeltetési költség. A VVER-1200 reaktorokat üzemeltető atomerőműveknek még nincs ilyen klubja, de reméljük, hogy ami késik, nem múlik.

A cikk megjelenését a Paks II. Zrt. támogatta.

Címlapkép és fotók forrása: Portfolio - Stiller Ákos