A multi tényleg többet fizet, de nemcsak ezért éri meg ott dolgozni

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A többségében külföldi tulajdonú vállalatokat – a rövidség kedvéért multikat, bár tudjuk, nem mind azok – gyakran éri olyan vád, hogy a profit hazautalásával, a cégen belüli kereskedelem innovatív árazásával és adókedvezmények révén inkább megrövidítik, mint gazdagítják az országot.

A vitákban kevesebb szó esik arról, hogy az általuk kifizetett bért zömmel magyarok kapják, annak nagy részét itthon költik el, és itthon is adóznak utána.

Az országnak ebből akkor származik a legnagyobb haszna, ha a multiknál dolgozók többet keresnek; ha az esetleges bérelőnyük hordozható, azaz, átvihető a belföldi szektorba; illetve ha a multiknál szerzett munkatapasztalatnak van tovagyűrűző hatása, a multit sosem látott dolgozók keresetét is megemeli az onnét érkezett munkatársaik esetlegesen nagyobb termelékenysége.

A publikált statisztikai adatokból legfeljebb az első kérdésre kaphatunk – részben félrevezető – választ. A jelenlegi legfrissebb, 2016-os adatok szerint a többségi külföldi tulajdonú cégek alkalmazottai 60 százalékkal többet kerestek, mint a belföldi vállalatoknál foglalkoztatottak. Ez az adat csalóka, mert a multiknál dolgozók iskolázottabbak, nyelvtudásuk és informatikai jártasságuk az átlagosnál jobb, maguk a vállalatok pedig nagyobbak, termelékenyebbek és jellemzően a hazai helyett a világpiacra dolgoznak. Ezek a tényezők pedig a belföldi szektorban is növelnék a béreket. 

Cikkünkben egy korábbi, 2003-2011-es, cserébe sokkal gazdagabb adatbázison alapuló tanulmány legfontosabb eredményeit ismertetjük. Az adatok a tíz fősnél nagyobb cégek dolgozóinak ötven százalékos mintájára vonatkoznak, melyben az egyének kilenc éven át követhetők, akkor is ha több munkáltatónál is megfordulnak ezen időszak alatt. A róluk és a munkahelyeikről rendelkezésre álló információk így nem csak a bérszint, hanem a hordozhatóság és a tovaterjedő hatás elemzését is lehetővé teszik. Kihasználva az adatbázis adottságait és modern ökonometriai módszereket, három megállapítást teszünk.

1. A külföldi tulajdonú cégek dolgozói, különösen a diplomások, többet keresnek - de nem annyival, mint hinnénk

Az 1. ábra szerint az alacsony és közepes képzettségűek 44 illetve 50 százalékkal kerestek többet a multiknál, mint a hasonló képzettségűek a belföldi szektorban, a magasan képzettek pedig több mint a kétszeresét vitték haza. Ezen a képen alig változtat, ha azonos nemű és korú munkavállalókat hasonlítunk össze, és néhány további egyéni jellemzőt is figyelembe veszünk: a megfigyelt időszak egészében eltöltött idő, gyes, gyed, ápolási segély, rokkantnyugdíj, rokkantsági járadék az adott hónapban, egészségügyi kiadás az adott évben.

A foglalkozás, a vállalatnál töltött idő és a regionális munkanélküliség figyelembe vétele többet számít, de csak a kevéssé képzetteknél: a diplomások még ezen tényezők azonossága esetén is kétszer annyit keresnek, ha multinál dolgoznak. Esetükben akkor csökken nagyot a becsült bérelőny (205-ről 155 százalékosra), ha a legfontosabb vállalati jellemzők (méret, tőkefelszereltség, export) hatását is kiszűrjük. Csakhogy még ez a becslés sem vet számot azzal, hogy a béreket sokféle, az adatokban meg nem figyelt készség is befolyásolja, és elképzelhető, hogy a multik a dolgozóikat a jobb készségekkel rendelkezők közül választják ki – akik bármilyen cégnél az átlagosnál jobban keresnének. A valódi bérelőnyt csak akkor láthatjuk, ha ugyanazon személyeknek az egyik és másik szektorban elért keresetét hasonlítjuk össze. Ilyen esetekből azonosítják a bérelőnyt a táblázat utolsó sorának számait szolgáltató modellek, melyek szerint a multik az alacsony és közepes képzettségűeknek 10-12 százalékkal, a magasan képzetteknek 27 százalékkal fizetnek többet. Ez sem jelentéktelen előny, de messze áll attól, amit a nyers adatok mutatnak.

A kevéssé képzettek szerényebb kereseti előnyéről megjegyzendő, hogy másutt (a KSH Munkaerő-felmérésében) rendelkezésre álló adatok szerint esetükben a bértöbblet részben különféle hátrányokat kompenzál: gyakoribb a több műszakos munkarend, az esti, éjszakai és hétvégi munka, magasabb az állásvesztési kockázat. Ha ezen tényezőket is figyelembe tudnánk venni, akkor várhatóan a 10-12 százalékosnak becsült többlet egy része is elolvadna. Ezért figyelmünket a továbbiakban a diplomásokra korlátozzuk (pontosabban azokra, akik a megfigyelt években legalább egyszer dolgoztak diplomás foglalkozásban vagy vezetőként).

2. Amikor a diplomások elhagyják a külföldi szektort, sokat veszítenek, de még így is többet keresnek az új, belföldi munkahelyükön, mint akik belföldi cégtől érkeztek

Az adatok jellegének köszönhetően meg tudjuk figyelni, hogy honnét érkeztek a hazai tulajdonú vállalatokhoz az újdonsült belépők. A 2. ábra első oszlopában a multiktól érkezetteket hasonlítjuk azokhoz, akik korábban más hazai vállalatnál dolgoztak. A második oszlop esetében az összevetést egyazon (belföldi) céghez érkező külföldi illetve belföldi munkáltatótól érkezők között végezzük el. Azonos nemű és korú, azonos foglalkozású, a küldő vállalatnál – és a váltás közbeni esetleges munkanélküliségben – azonos időt eltöltött embereket hasonlítunk össze, akik hasonló cégeknél és munkaerőpiacon dolgoztak a váltás előtt és után is. E mellett megkülönböztetjük azokat, akik a korábbi munkáltatójukat tömeges leépítés idején, zömmel rajtuk kívül álló okból hagyták el. Azok között, akik egyenként vagy kisebb csoportokban kerültek ki a munkahelyükről, több rosszul teljesítő lehet, ami az új munkahelyen elért keresetben is éreztetheti a hatását.

Mint látható, a multiktól érkezett dolgozók a hazai vállalatoknál is megőrzik a bérelőnyük egy részét:

azok, akik tömeges leépítés, csőd, vállalatmegszűnés vagy áttelepülés közben vagy után hagyták el a munkahelyüket 14 százalékkal, sőt még az ugyanazon cégnél dolgozó, más hazai cégtől érkezettekhez képest is 12 százalékkal többet keresnek átlagosan. Ez kisebb előny, mint amit akkor realizáltak, amikor a külföldi szektorban dolgoztak, de semmikép nem lebecsülendő. Az összes belépőre becsült bértöbblet kisebb, amit a multiktól egyenként távozók negatív szelekciójának – miszerint a rosszul teljesítő dolgozóktól válnak meg hamarabb – tulajdonítunk.

3. A külföldi cégnél meg nem fordult kollégák is nyernek a multis tapasztalattal rendelkezők érkezésén, még ha nem is sokat

Végezetül, megvizsgálhatjuk azt is, hogyan befolyásolják – ha egyáltalán – a multiktól érkezők azoknak a bérét, akik maguk nem dolgoztak a külföldi szektorban. A 3. ábra szerint ez a hatás erősnek nem mondható, de pozitív és statisztikailag szignifikáns az ötven fősnél nagyobb vállalatok esetében, ahol a multiktól érkezettek arányát pontosabban mérjük (kis cégeknél sűrűbben fordul elő, hogy egy ötven százalékos mintában nem figyeljük meg a multitól érkezett kollégát). A diplomások 1,1-1,2 százalékot nyernek, ha a közepesen vagy magasan képzett kollégáik között húsz százalékkal emelkedik a külföldi szektorban szerzett tapasztalattal bíró kollégák aránya. (A mértékek érzékeltetésére: egy százfős cégnél átlagosan 14 diplomás foglalkozású dolgozik, és tegyük fel, hogy közülük senki nem dolgozott multinál. Ha felvesznek három volt multi-dolgozót, az arányuk közel húsz százalékos lesz.)  A hatás gyenge, de erősebb, mint amit például Braziliában talált egy, a miénkhez sokban hasonlító elemzés.

A kutatásban tehát egyidejűleg figyeltünk meg „multi-prémiumot”, bérveszteséget a szektor elhagyásakor, bérelőnyt a hazai szektorba való átlépés után, és az új, hazai kollégákra átterjedő hatást. Mire utal ezeknek a tüneteknek az együtt járása? Azt bizton állíthatjuk (az 1. táblázat adatai alapján), hogy a multik bérelőnye nem egyszerűen a jó minőségű munkaerő lefölözésének tudható be: az ott dolgozók a saját bérátlagukhoz képest is többet keresnek, amikor multinál dolgoznak. Ha a multik ezzel a bérprémiummal csak a dolgozóik hűségét és odaadását próbálnák megvásárolni, az önkéntes kilépéseket és bizonyos információk kiszivárgását akarnák megelőzni, az megmagyarázhatná a távozók bérveszteségét, de a későbbi bértöbbletet és az átterjedő hatást nem. Az adatokkal összhangban álló legvalószínűbb forgatókönyv a tudásáramlásé. A multiknál dolgozók általános és vállalat-specifikus ismereteket halmoznak fel a magyar átlagnál sokkal modernebb környezetben. Az utóbbiak elvesznek, az előbbiek azonban megmaradnak a multitól való távozás után, ami egyszerre implikál bérveszteséget a távozáskor, valamint bérelőnyt és átterjedő hatást a belföldi szektorban történő elhelyezkedés után.

Ha így van, az egyértelmű nyeresége az országnak

Címlapkép: Getty Images