Mennyire nagy baj az egyenlőség hiánya a magyar oktatásban?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A 2000-es évek elején több olyan tanulmány is született, amik az általános iskolai szegregáció alakulását vizsgálták a rendszerváltást követő másfél évtizedben Magyarországon (például Havas-Liskó 2005, Kertesi-Kézdi 2005, Kertesi-Kézdi 2009). Ezek a tanulmányok a roma diákok szegregációját vizsgálták, és megmutatták, hogy a roma tanulók iskolai elkülönülése a rendszerváltást követően erősödött, és a 2000-es évek elejére nemzetközi összehasonlításban is jelentőssé vált. De vajon hogyan változott az iskolai szegregáció mértéke az azóta eltelt két évtizedben? Az alábbiakban két nemrég megjelent tanulmányt mutatunk be, amelyek egyrészt a szegregáció alakulását vizsgálták a 2000-es évek közepe óta, másrészt a szegregáció lehetséges hatásait próbálták feltárni.

Az első tanulmány az általános iskolai szegregáció időbeli változását mutatja be leíró jelleggel a 2006 és 2019 közötti időszakban. Ez a tanulmány nem csak a hátrányos helyzetű diákok szegregációját vizsgálja, hanem általánosabban a diákok társadalmi státuszú szerinti elkülönülését az iskolák között.

A legfontosabb eredményeket az első ábra mutatja be. Az ábrán kétféle szegregációs mutató időbeli alakulása követhető nyomon. Mindkét mutató 0 és 1 közötti értékeket vehet fel; 0 érték a szegregáció teljes hiányát jelenti, ekkor minden egyes iskola diákösszetétele éppen annyira vegyes, mint a társadalom egésze, az 1-es érték pedig teljes szegregációt jelez, amikor minden iskolában homogén az összetétel. A bal oldali ábra egyetlen mutatóba sűrítve mutatja be, hogy összességében milyen mértékű a különböző társadalmi helyzetű diákok elkülönülése.

Jól látható, hogy a társadalmi státusz szerinti elkülönülés az időszak egészében folyamatosan nőtt,

bár a növekedés üteme 2015 után valamennyire lelassult. Az időszak egészét tekintve azonban a növekedés jelentős mértékű, csaknem negyvenszázalékos.

Az elkülönülés általános növekedése mögött azonban rendkívül heterogén folyamatok állnak. A jobb oldali ábra azt mutatja, hogy a társadalmi státusz szerinti alsó ötödhöz tartozó, legszegényebb diákok mennyire különülnek el mindenki mástól, és ezzel párhuzamosan, milyen mértékű a felső ötödbe tartozó jómódúak elkülönülése. Az alsó és felső ötödbe tartozó diákok szegregációs indexei 2012-ig nagyjából hasonló mértékben növekedtek. 2012 után a trendek szétváltak, az alacsony státuszú diákok szegregációja tovább nőtt, miközben a felső ötöd szegregációs indexe lényegében változatlan maradt. A társadalmi helyzet szerinti növekvő elkülönülés mögött tehát elsősorban a szegény diákok erősödő szegregációja áll. Ez a változás drámai mértékű: az alsó ötöd szegregációs indexe bő egy évtized alatt több mint másfélszeresére emelkedett; a szegény családok gyermekei egyre nagyobb mértékben szorulnak ki a társadalom nem szegény többségének iskoláiból.

Az iskolai szegregáció változása sokféle folyamat eredménye; olyan, az oktatási rendszeren kívüli tényezők is befolyásolhatják, mint a lakóhelyi szegregáció változása. A részletesebb elemzések azt mutatják, hogy az 1. ábrán bemutatott változások hátterében nem elsősorban a lakóhelyi szegregáció növekedése áll. Erre utal, hogy a járásokon és városokon belül a szegregáció hasonló mértékben növekedett, mint országosan.

Az első tanulmány elemzése alapján láthatjuk tehát, hogy az elmúlt két évtizedben különösen az alacsony társadalmi státuszú diákok szegregációja növekedett Magyarországon. A másik tanulmányban  azokat a szegregált iskolákat vizsgáljuk, ahol kiemelkedően magas a hátrányos helyzetű diákok aránya. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen hosszú távú következményei lehetnek annak, ha egy diák egy ilyen szegregált általános iskolában tanul; hogyan befolyásolja ez később a középfokú iskolai végzettség megszerzésének esélyét. Fontos hangsúlyoznunk, hogy ebben a tanulmányban időbeli változásokat nem vizsgálunk, csak egy keresztmetszeti pillanatképet vázolunk fel.

Az elemzésben olyan tanulók szerepelnek, akik 2008-ban, 2009-ben, vagy 2010-ben voltak nyolcadikosok (a hat- és nyolcévfolyamos gimnáziumok, valamint a sajátos nevelési igényű tanulók nem szerepelnek az elemzésben). Az elemzés közel 120 ezer diák adataira épült.

A szegregációt tekintve az iskolákat három csoportba soroltuk a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) tanulók aránya alapján.

• A nem szegregált csoportba azok az iskolák kerültek, melyekben a HHH tanulók aránya 15 százalék alatti.
• Közepesen szegregált iskoláknak tekintjük azokat az iskolákat, melyekben a HHH tanulók aránya 15–35 százalék közötti.
• Az erősen szegregált iskolák csoportjába azok az iskolák tartoznak, amelyekben a HHH tanulók aránya 35 százalék felett van. Az így definiált szegregált iskolákban tanul az általános iskolás diákok 15, illetve 6,5 százaléka.

A 2. ábra azt mutatja meg, hogy a különböző végzettségű anyák gyermekei milyen arányban tanulnak közepesen, valamint erősen szegregált iskolákban. Látható, hogy a legfeljebb általános iskolát végzett anyák gyermekeinek közel fele, a szakmunkás végzettségű anyák gyermekeinek közel negyede szegregált iskolában tanul.

Ha tehát a szegregált iskolák negatívan befolyásolják a tanulók iskolai előrehaladását, ez jóval nagyobb mértékben érinti az alacsony társadalmi státuszú tanulókat, és növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Elemzésünk következő részében összehasonlítottuk, hogy a különböző típusú általános iskolákban a tanulók milyen aránya szerez később középfokú végzettséget, illetve érettségit. Míg a nem szegregált általános iskolák tanulóinak 88 százaléka szerez később középfokú végzettséget és 74 százaléka érettségit, ezek az arányok a közepesen szegregált iskolák esetében 78 és 58 százalék, az erősen szegregált iskolák esetében 64 és 42 százalék. Ezek a nyers különbségek önmagukban nem mutatják meg az iskolák hatását, hiszen fakadhatnak abból, hogy a szegregált iskolákban alacsonyabb végzettségű szülők gyermekei tanulnak, akik a kedvezőtlen családi háttér miatt érnek el átlagosan gyengébb teljesítményt.

A szegregált iskolák hatását az mutatja meg, ha hasonló családi hátterű diákokat hasonlítunk össze. Az elemzés során minden, szegregált iskolában tanuló diákhoz hozzárendeltünk egy olyan tanulót, akiknek a neme, a családi háttere és életkörülményei azonosak, ugyanabban a megyében és hasonló méretű településen él, de nem szegregált általános iskolába jár. Ebben a két csoportban tehát a diákok megfigyelhető jellemzői azonosak, különbség csak az iskola összetételében van. Így a két csoport átlagos teljesítménye közötti különbséget az iskolának tulajdoníthatjuk.

Eredményeinket a 3. ábra mutatja be. Az ábrán látható, hogy hat éven belül a nyolcadik évfolyam befejezése után a közepesen szegregált iskolába járó tanulók 2,5 százalékponttal kisebb valószínűséggel szereznek középfokú végzettséget és 3,5 százalékponttal kisebb valószínűséggel szereznek érettségit, mint a hasonló családi hátterű, de nem szegregált iskolába járó tanulók. Az erősen szegregált iskolákban ezek a hatások még nagyobbak, 5 százalékpont körül alakulnak.

A végzettségbeli különbségek csak kismértékben csökkennek, ha a társadalmi háttér mellett a tanulók nyolcadikos teszteredményeit is figyelembe vesszük, tehát olyan tanulókat hasonlítunk össze egymással, akiknek nem csak társadalmi státusza, neme és lakóhelye, de az iskolai teljesítménye is hasonló, csak abban különböznek egymástól, hogy szegregált vagy nem szegregált iskolába járnak-e.

Ez arra utal, hogy a szegregált iskolák hatása a középfokú végzettség megszerzésére elsősorban nem a tanulmányi teljesítményen keresztül, hanem más csatornákon keresztül érvényesül.

Azaz a szegregált iskolák tanulói nem elsősorban azért szereznek később alacsonyabb végzettséget, mert a rosszabb tanulmányi teljesítményük miatt lemorzsolódnak vagy alacsonyabb szintű középiskolába veszik fel őket. Inkább arról lehet szó, hogy a szegregált iskolai környezet negatív hatással van a továbbtanulási döntésekre, az iskolaválasztásra vagy az iskolai pályafutás során nagy szerepet játszó nem kognitív képességekre is.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a szegény tanulók iskolai szegregációjának drámai mértékű növekedése az oktatási rendszeren túlmutató, nagy és megoldásra váró társadalmi problémát jelent. Eredményeink megerősítik azt, hogy a szegregált iskolákban tanulók olyan hátrányt szenvednek, ami későbbi munkaerőpiaci esélyeiket is rontja. A szegregáció csökkentésével az oktatáspolitika javíthatná az esélyegyenlőséget a közoktatásban.

A bejegyzés alapjául szolgáló közlemények:

Hermann Z., Kertesi G., Varga J. (2023): A teszteredmények társadalmi egyenlőtlensége és az általános iskolai szegregáció. In: Szabó-Morvai Á., Pető R. (szerk): Munkaerőpiaci Tükör 2022. KRTK KTI, 80-87
Hermann Z., Kisfalusi D. (2023): School segregation, student achievement, and educational attainment in Hungary. International Journal of Comparative Sociology.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép forrása: Shutterstock