Nem mindig csak a bíborosok választották meg a pápát

A korai időszakban még elsősorban a római állampolgárok és papok döntöttek arról, hogy ki legyen Róma következő püspöke, aki egyben a pápa is. Ahogy az egyház ereje növekedett, úgy vált egyre fontosabbá az egyházfő személye, ezért a császárok is beleszólást kértek a döntésbe. A 12. században aztán lefektették, hogy erre csak az arra kiválasztott bíborosoknak van lehetőségük.

Egyetlen kivétel volt: egészen 1903-ig néhány kivételezett katolikus uralkodó vétóval élhetett, ha nem felelt meg számára a megválasztás előtt álló pápa személye.

A 20. század elején, az Osztrák-Magyar Monarchia császára, Ferenc József élt a jogával, ezért a konklávé gyakorlatilag kezdődhetett elölről. A mindenki számára elfogadható X. Piusz pápa szinte azonnal eltörölje a kiváltságot, hogy a jövőben a világi uralkodók már ne tudjanak ilyen lépésekkel megváltoztatni mindent.