Nem az a kérdés, hogy lelassul-e a gazdaság, hanem az, hogy puha vagy kemény földet érés lesz-e Európában. A hazai sajátosságok miatt itthon a komfortosnál meredekebb szögben kell lefele haladni a landoláshoz.
Számít-e a hitelminősítői döntés? A vállalati életben természetesen nagyon is számít. Elismert hitelminősítőktől kapott megfelelő besorolás nélkül ki sem lehet lépni kötvénnyel, részvénykibocsátással a tőkepiacra. A gazdasági szereplőknek pedig sokat segít, ha a Fitch, a Moody’s vagy a Standard & Poor’s elvégzi azt a kockázatelemzést, amelyre a legtöbb potenciális befektetőnek nincs módja. De vajon a szuverén kockázati besorolás számít-e még? Persze, hogy számít: a péntek esti közleményében a Standard & Poor’s megtartotta ugyan a magyar állam BBB besorolását, de a stabil kilátások helyett negatívat adott: a rákövetkező hétfőn a forint az euróval szemben elvesztette értéke kettő százalékát, szinte bizonyosan az országkockázatot érintő bejelentés hatására.
A közbeszédbe hirtelen visszajött a gazdasági recesszió témája. Mint annyi latin eredetű szakszó, fokozhatja az aggodalmakat. Elhangzik gyakorta a tanács, hogy ne beszéljünk ok nélkül a recesszió esélyéről, mert a várakozások romlásán keresztül önbeteljesítő jóslattá válhat. Ám előbb a nyilvánosságot kedvelő publicisták, előrejelző guruk kezdték emlegetni a tavasszal, majd idővel a nagy modellező apparátust felhasználó kutatóhelyek, nemzetközi intézmények forgatókönyvei között is megjelent az átmeneti gazdasági visszaesés.
Hogy gondjaink vannak a pénzünkkel, az nem meglepő, és nem is új. E sorok írásakor a 398,12 forint az euró hivatalos jegybanki árfolyama; aki most vált ki valutát az európai turistaútjára vagy fizet az interneten megrendelt holmijáért, négyszáz feletti átváltással szembesül. Nemcsak kifelé gyenge a forint: ismét két számjegyű a fogyasztói árindex, még az ifjúkoromra emlékeztető árszabályozások ellenére is.
Nem, nem depresszió van már megint, ahogy a Bizottság megénekelte. De minden napra jut egy adat, jut egy hír.
Az év kezdete óta az európai gazdaságokról készített prognózisok minden felülvizsgálatnál egy fokkal kisebb növekedést, viszont nagyobb inflációt tartalmaznak. A globális kilátások is folyamatosan romlanak, eddig még döntően gazdaságon kívüli tényezők és fordulatok hatására.
A politikai főhatalomról szóló országgyűlési választással új kormány alakul. Ezzel új szakasz nyílik, nyílhat a társadalompolitikai és gazdaságpolitikai döntéshozatalban. E sorok írásakor még nem tudtam, hogy a választások nyomán milyen lesz a parlamenti mandátumok megoszlása. Ami a kormánypolitikát illeti, urnazárás előtt még lehetett ízlelgetni a különféle változatokat, ezúttal egyet kivéve: „folytatjuk”. A gazdaság-, társadalom- és külpolitika ugyanis nem folytatható, 2022 tavaszán helyzet van.
A háború kitörésekor bizonyos első gazdasági reakciókkal és azonnali következményekkel lehetett kalkulálni a korábbi tapasztalatok, történelmi párhuzamok alapján. Bár már 2021 végétől nyilvánvaló volt a megszállást előkészítő orosz katonai készülődés, a február 24-i támadás mégis meglepte és megrázta a világ közvéleményét, és sokkot okozott a gazdasági életben is. Ilyen nagy megrázkódtatás esetén, amint sajnos volt alkalmunk megtapasztalni az elmúlt évtizedekben, hirtelen mozgások indulnak be. A hírek hatására meglódulnak a pénzek: a dollár és néhány más menekülővaluta erősödik, míg a törékenyebb fizetőeszközök árfolyama mérséklődik. Ezt előre lehetett látni a forint és a térség más valutái esetében. A legfőbb azonnali változás az, hogy a kalkulálható kockázatok helyébe a bizonytalanság lép. Az üzleti döntéshozók, elemzők próbálják értelmezni a helyzetet, hogy azután valahogy „beárazzák” a lehetséges következményeket. A vállalatok felülvizsgálják a megállítható ügyleteket; némelyeket leállítanak átmenetileg, előre hoznak biztonsági vásárlásokat, B-terveket kezdenek készíteni.
A magyar gazdaságot több csatornán keresztül is érinteni fogják az orosz-ukrán háború hatásai. A forintárfolyamot és a kamatszintet befolyásoló hatások mellett más területeken is számítanunk kell további változásokra. Ilyen például az energiagazdálkodás biztonságpolitikai vetülete, valamint az országunk üzleti telephelyként való megítélése. A legvalószínűbb makrogazdasági hatások a magasabb infláció, a kisebb gazdasági növekedés, illetve az országkockázat megnövekedése.
A 2021-es év sokféle kellemetlen meglepetései közé tartozik az infláció újbóli megjelenése. Ez sem magyar ügy. Számos fejlett országban, ahol az utóbbi években stabil volt az árszint, sőt egy ideig a deflációs veszély ellen léptek fel a jegybankok (de még a 2020 előtti erős konjunktúra során is csak mérsékelten emelkedtek az árak), most hirtelen évtizedes rekordokat döntöget az áremelkedési ütem. Váratlan pénzromlás Amerikában, az euróövezetben? Ott nem, de tény, hogy tavaly év végén a megelőző, 2020-as esztendőhöz mért fogyasztói árindex a legtöbb gazdaságban felszökött.
A munkaerőpiacok mindenhol gyors átalakulási szakaszban vannak. A koronavírus-járvány felgyorsított egy sor életmódbeli, társadalmi változást, mint amilyen a távmunka, otthonról dolgozás, az online vásárlás, a digitális ügyintézés, a távoktatás, az agglomerációból való kitelepülés, a munka és a nem-munka arányainak újragondolása; ezek pedig kihatnak a munkaerőpiacnak mind a kínálati, mind pedig a keresleti oldalára.
Aki a következő év üzletmenetét tervezi, legyen cégvezető, magánszemély vagy gazdaságpolitikus, beleütközik az életünk fontos vonatkozásait körülvevő roppant bizonytalanságba. Szokás politikai kockázatnak nevezni, pedig inkább a társadalom alkalmazkodási folyamataiban rejlő rizikókról van szó. A közvetlen kiváltó ok a világjárvány, vagyis egy nem-gazdasági eredetű esemény. Már csaknem két év telt el, de a járvány lefolyása továbbra is véleményes; jelenleg két markánsan eltérő szakmai nézettel találkozunk a nyilvánosságban. Az egyik szerint a mostani járványhullámra rárakódik egy következő az új variáns miatt; ez főleg az olyan országokra nézve ijesztő prognózis, mint amilyen hazánk is, ahol közel járnak az egészségügy kapacitáskorlátjához. Másfelől hallható a megnyugtató vélekedés, amely szerint a terjedő agilis változat kevésbé veszedelmes, és jövőre az egész koronavírus ügy egy szokásos influenza szintjére szelídül.
A magyar gazdaság állapotáról és kilátásairól ma roppant ellentmondásos állítások születnek. Aki maga vagy a vállalkozása számára képet szeretne kapni a tényleges helyzetről és a valószínűsíthető jövőről, értékelések zavarba ejtő szóródásával szembesül. Ez a külső véleményekre is igaz, amelyeket belpolitikai szempontok nem befolyásolnak: olvasható olyan banki elemzés, amely Argentína után Magyarországot nevezi meg a legsebezhetőbb gazdaságként, másfelől még hitelkockázati felértékelést is láthattunk az idén. Nem a nézetkülönbségek feloldása szándékával, hanem a jobb értelmezhetőség érdekében tekintek rá az alábbiakban a viszonyítási keret ügyére, egyben exponálva hazánk peremvidéki helyzetének következményeit.
A központi irányítású tervgazdaságokban nem ritka a hiány jelensége, most azonban a piaci viszonyok között működő országok is megismerkednek ezzel a jelenséggel. Ugyanis már nemcsak a magas áremelkedés jellemzi a Covid-válságból való helyreállást, hanem egyre jellemzőbbek a várólisták és a mennyiségi korlátok. De vajon mi lehet a megoldás erre a problémára?
Kipattanhat-e az Evergrande cégcsoport esetleges csődjéből egy újabb Lehman Brothers ügy? A kérdést újságírók, elemzők hada taglalja most a médiában. Ha valaki az Evergrande Group létezéséről eddig nem is hallott, nincs egyedül. Eddig csak szakmai körökben ismerték a kínai üzleti csoportot, amely sok egyéb mellett lakásépítéssel, ingatlanfejlesztéssel foglalkozik, jórészt az ország kevésbé felkapott városaiban. De Vuhanról is roppant kevesen hallottak két évvel ezelőtt…
Nincs minden országban törvényesen megállapított alsó bértarifa, de ahol van, ott az infláció és az üzleti konjunktúra alakulása alapján, a szociális partnerek szempontjait figyelembe véve évente indexálják az értékét. Ez elvileg rutindöntés; nálunk az ilyen is rendre átpolitizálódik, különösen választási év előtt.
A magyar társadalmat és gazdaságot 2020 márciusában (számos európai országot néhány héttel korábban, másokat valamivel később) érte el a járvány. Rendkívüli hatásait a második negyedév statisztikái tükrözték: kétszámjegyű gazdasági visszaesés, növekvő munkanélküliség. Másfél évre rá az aggregált statisztikai adatok szerint a gazdasági teljesítményünk – hasonlóan a legtöbb európai országéhoz – visszajutott a válság előtti szintre. Mondhatni, mostanra jutottunk ki a mély gödörből, amelybe a gazdaságot belelökték a termelési folyamatok átmeneti megszakításai, az egymást követő járványhullámokra reagáló hatósági korlátozások, a keresleti hatások. Egészségügyi viszonyainkat tekintve és életekben mérve is súlyos volt az időszak. 2020-ban ezer lakosra 14,5 halál jutott, a természetes fogyás 5,0 volt, ami békeidőben példátlan; félő, hogy 2021 is szomorú adatokkal kerül be a demográfiai évkönyvekbe.
A foglalkoztatás javult, de nagyon megemelkedtek az árak. Az emberek a mindennapi cikkekért sokkal többet kénytelenek fizetni, közben a vállalati nyereséghányad tovább növekedik. Ez így nem mehet tovább, a kormány intézkedéseket jelent be. Figyelem, ez nem hazai szöveg, noha lehetne az. Az idézett megállapításokkal Joe Biden elnöki rendelete kezdődik, amelyet július 9-én tettek közzé.
Fordulatos időket élünk. A járvány olyan fokú bizonytalanságot vitt a társadalmi és gazdasági folyamatokba, amelyet békeidőben nem tapasztalni. A politikai döntéshozók - ha nem is szándékosan, de - maguk is hozzájárulnak a bizonytalanság mértékének a növekedéséhez, mert hol túlságosan is kivárnak óvatosságból vagy ismerethiányból, hol pedig aktivista módon, fontosságuk tudatában és erős társadalmi elvárásoknak eleget téve, idő előtt cselekednek.
Lassan a múlt homálya fedi, hogy miért készítenek konvergenciaprogramot az Európai Unió azon országai, amelyek még nem csatlakoztak az euróövezethez. A magyar konvergenciaprogramban nem találunk választ a dokumentum eredeti céljára, azonban kiderül belőle, hogy a költségvetési hiány csak lassan csökken. Milyen következtetéseket vonhatunk le a programból?
A kölni gazdaságkutató intézet felmérése szerint a német vállalatok rosszabbnak ítélik meg a helyzetüket az egy...
Az OTP elemzésben látható bullish kép a magyar tőzsdeindex képében is megmutatkozik, nyilvánvalóan nem véletlen...
A társasági adóról szóló törvény 2023. december 31-től hatályos rendelkezései bevezették a kutatás-fejlesztési... 
Hornung Ágnes családokért felelős államtitkár elmondása szerint a 2019-ben Babaváró hitelt igényelt családok kevesebb...
Írtam nemrég a sávos adózásról. Az egyik visszatérő motívum volt a hozzászólásokban, hogy miért adóztatja...
Évadzáró adásunkban mindenki szerepel, a kommentelők kifejezetten sokat. Elemezzük Észak-Koreát, a kamatemelést... 
Az Apple-nek számos kihívással kell szembenéznie a különböző üzletágaiban.
De nincsenek, véli az ING Bank vezető elemzője.
Sorra húznak el mellettünk az uniós országok.
