Hiába a rengeteg EU-s pénz? – Még mindig sínylődnek a magyar régiók

Látványos térképen a friss helyzet

Az Európai Régiók és Városok Hetére időzítve tette közzé az Európai Bizottság a 268 európai uniós régió versenyképességi indexének friss publikálását. Ez az elemzés és összefoglaló háromévente jelenik meg (legutóbb tehát 2016-ban, először 2010-ben) és több tucat gazdasági indikátor összerendezésével azt igyekszik bemutatni, hogy az egyes NUTS 2 régiók versenyképessége hogyan áll az EU-átlaghoz, illetve a versenytársnak minősített hasonló fejlettségű régiókhoz képest, illetve idősorosan hogyan teljesítettek az egyes régiók.

Magán a regionális versenyképességen több mint 70 indikátor felhasználása mellett azt érti a Bizottság, hogy egy-egy régió mennyire képes vonzó és fenntartható környezetet nyújtani az állampolgároknak és a vállalkozásoknak ahhoz, hogy ott éljenek és működjenek.

A 2019-es felmérésben felhasznált, a 2015-2017-es időszak átlagát jelentő indikátorokat 11 főbb csoportba rendezték (a versenyképesség főbb dimenziói), azokat pedig végül 3 nagy kategóriába (a versenyképességhez szükséges alapfeltételek, a hatékonyságot javító keretek, innovációs feltételek) és ezek együtteséből az alábbi kép rajzolódik ki a 268 statisztikai régióra nézve. Amint láthatjuk és ez a mostani adatközlés egyik fő kommunikációs üzenete, hogy a fővárosi és azt körülölelő régiók szigetszerűen kiemelkednek az adott ország többi régiójából az átfogó versenyképességi eredményt tekintve. Mindez igaz Magyarországra is, azaz a közép-magyarországi régió messze versenyképesebb a többi magyar régiónál.

A versenyképességet meghatározó három főbb kategóriában már kissé más mintát azonosíthatunk Magyarország esetében, hiszen nemcsak a központi, hanem a nyugat-dunántúli régió is más színt kapott, azaz versenyképesebb a többi magyar régiónál.

Sajnos azonban ha az adatok mélyére ásunk, azt látjuk, hogy a 6 magyar régió (a központit kivéve) jócskán le van maradva az EU-átlagtól a versenyképességi indexben. (A szórás mutató alapján, amely Közép- és Nyugat-Dunántúl esetén mínusz 0,52, míg Észak-Alföld esetén mínusz 0,92, Dél-Dunántúl esetén mínusz 0,89 lett, azaz az uniós átlagtól való eltérés négyzete fél-egyszeres a magyar régiók esetén).

Nemcsak a relatív lemaradás a probléma (mostani állapot), hanem a tendencia is, ugyanis a Bizottság adatbázisa és a szöveges elemzés egyik táblázata is rámutat arra, hogy sem 2016-ról 2019-re, sem 2010-ről 2019-re nem tudott érdemben csökkenni az EU-átlagtól való versenyképességi lemaradása a magyar régióknak (mindössze maximum 0,15 pont a közeledés minden idősíkon az egyes régiók versenyképességi indexében az EU-átlaghoz, ami elhanyagolható.)

Ez tehát azt jelenti, hogy a hátrányosabb régiókat célzó felzárkóztatási EU-támogatások „öntése” sem javított az elmúlt években a magyar helyzeten.

Ez mindenképpen elgondolkodtató és egyúttal a következő ciklus forrásainak programozásánál a beavatkozási logikában módosítások szükségességét vetíti előre. Például azt, hogy nem a fiók mélyén maradt, a mostani ciklus forrásosztásából kimaradt projekteket kell összedobni egy-egy országos, vagy regionális fejlesztési listára, hanem mélyreható (gap-)elemzéseken keresztül kell ezeket összeállítani (melyik régióban milyen hiányosságok, különbségek vannak, mi a helyi közösségek valódi fejlesztési igénye és ezek alapján kell kidolgozni a beavatkozási-fejlesztési stratégiát, majd ezek alapján az Operatív Programokat).

A Bizottság és a magyar hatóságok között egyébként már zajlanak az informális egyeztetések a források programozásáról a 2021-2027-es időszak 5 fő szakpolitikai célkitűzése közül 4 esetén (a polgárok EU-hoz közelebb hozatalában még nem indultak el). Ez azért is jó és hasznos, mert így mire megszületik végre az állam- és kormányfők között a nagy alku a költségvetés összes paraméteréről (vagy idén év végéig, vagy jövő tavaszig, a Bizottság idén év végi alkut szorgalmaz, mert enélkül recesszió kialakulására figyelmeztet), a források programozásának minden részlete is a helyére tud kerülni és így a Partnerségi Megállapodást és azt követően az Operatív Programokat viszonylag gyorsan be tudja majd adni Magyarország a Bizottságnak. Legalábbis ez a terv és mindehhez a régiók versenyképességi problémája hasznos tervezési alapot ad.

A célnak mindenképpen annak kell lennie a 2021-2027-es ciklusban, hogy a magyar régiók fejlettségét érdemben előre kell mozdítani az EU-átlag felé és ehhez elengedhetetlen az is, hogy a régiókon belüli nagyfokú fejlettségi különbségeket enyhíteni kell.

Egyébként nemcsak az egyes magyar régiók között, hanem még a régiókat alkotó megyéken belül is hatalmas fejlettségi különbségek vannak, amelyek a Bizottság meglátása szerint az ország versenyképessége javításának alapvető akadályát képezik.

Azt, hogy érdemben egyik magyar régió versenyképessége sem tudott közeledni az EU-átlaghoz egyik idősíkon sem, az alábbi bizottsági táblázat is jelzi:

A Bizottság részletes adatai alapján az alábbi rajzolódik ki a magyar régiók helyzetéről:

• Közép-Magyarország a 139. helyen áll a versenyképességi rangsorban a 268 régióból, miközben az egy főre jutó vásárlóerő-paritásos GDP alapján a 92. helyen található Közép-Magyarország. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági fejlettsége által „indokolhatónál” gyengébb a versenyképessége. A 139. helyével a központi régió az ötfokozatú versenyképességi skálán a 4. besorolást kapta a fejlettséget illetően (második legjobb).
• Közép-Dunántúl a 194. helyen áll a rangsorban, míg az egy főre jutó GDP alapján 220. helyen, azaz jobban teljesít versenyképességileg, mint amit a gazdasági fejlettségi szint „indokolna”, de az ötfokozatú skálán a 2. besorolást kapta (majdnem a leggyengébb)
• Nyugat-Dunántúl a 196. helyen áll a versenyképességi rangsorban (az egy főre jutó GDP alapján a 192. helyen, azaz itt is elmondható a fenti összefüggés és az ötfokozatú skálán a 2. besorolást kapta (majdnem a leggyengébb)
• Észak-Magyarország a 227. helyen áll (a GDP alapján a 258. helyen, azaz szintén jobban teljesít a gazdasági fejlettségénél)) és innentől kezdve mindegyik régió az 1-es besorolást kapta az ötfokozatú fejlettségi skálán, azaz a leggyengébbet
• Dél-Alföld a 221. helyen áll (a GDP alapján a 254. helyen)
• Dél-Dunántúl a 230. helyen áll a versenyképességi indexben (a GDP alapján a 259. helyen,
• Észak-Alföld a 233. helyen áll (a GDP alapján a 260. helyen).

Végül érdemes arról is megemlékezni, hogy melyek a leginkább (7 tagállamból) és a legkevésbé versenyképes régiók (5 tagállamból) 2019-ben az EU-ban. Stockholm, belső-London és Utrecht a dobogó felső három fokán található, míg a sereghajtók között egy görög, egy román és egy külső francia régió található. A regionális versenyképességi index bemutatása kapcsán a Bizottság szakértői két alapvető összefüggést is megállapítottak:

• szoros összefüggést azonosítottak a regionális versenyképességi index és az adott régió átlagos GDP-növekedése között (2010-2017 közötti időszak átlaga), azaz a fejlettebb régiók versenyképesebbek, igaz ez csak a kapcsolat szorosságát mutatja. Az ok-okozati összefüggés pedig az lehet, hogy a versenyképesebb régiók tartósan gyorsabb növekedésre képesek.
• az alacsony versenyképesség magasabb jövedelmi egyenlőtlenséghez vezet és éppen ezért is kell törekedni a régiók versenyképességének fokozására a kohéziós politikai források elosztásán keresztül is.

Címlapkép: MTI Fotó: Bugány János

Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.