A fenntarthatóság jelenlegi irányát túlzottan a technológiai optimizmus hajtja, aminek Gelencsér András szerint nincs valóságalapja, azok a várakozások, amelyeket a technológiai fejlődéssel szemben alkottunk, a valóságban nem teljesülnek, vagy ha mégis, globális mértékben – erőforrás oldalról vagy geopolitikai akadályok miatt – nem megvalósíthatóak.
„Egy napelem nyilván termel áramot, ahogy a szélerőmű is, csak azokat a korlátokat, amivel ezek a rendszerek rendelkeznek tudomásul kell venni: a szén-dioxid-kibocsátást ezzel nem lehet lenullázni, mert egy szélturbinának irgalmatlan nyersanyagigénye van, a betonalapot és a szerkezet elemeit messzi földről szállítják a helyszínre, ahogy az sem jelent megoldást, ha mindenki 4 tonnás elektromos terepjárókba ül át, amiben aztán egyedül utazik” – mondta a Portfolio-nak a Pannon Egyetem rektora, aki a veszprémi Balaton konferencia 2024 egyik fő előadója.
Egy fenntartható rendszer alapjaiban fog eltérni a mostani életünktől, a mostani légi és tengeri forgalmat, Kínából rendelt áruk garmadáját és az összes jóléti funkciót el kell engednünk, és egy olyan működési modellt alkotni, ami képes a társadalom civilizációs vívmányait valóban fenntartható módon megőrizni. Gelencsér szerint a legfontosabb az, hogy tisztában legyünk a valósággal, mert jelenleg
egy gigantikus buborékot fújtunk az illúziókból, az emberek pedig szeretik áltatni magukat a technológiai fejlődésbe vetett hittel, ami majd a kezükbe adja a bölcsek kövét.
„Nagyon fontos lenne, hogy valóság alapon próbáljunk ehhez a kérdéshez közelíteni, és belátni, hogy nincsen bölcsek köve, ha a megszokott színvonalon élünk tovább, akkor elkerülhetetlen az összeomlás. Ha ez a szembenézés megvan, akkor meg lehet nézni, hogy az a modell, ami ide vezetett, milyen nélkülözhető elemeket tartalmaz, milyen módon lehetne azt átalakítani, hogy az a legkevésbé fájjon, és élhető maradjon” – tette hozzá.
Véleménye szerint ehhez vissza kell találni a kisközösségekhez és drasztikusan visszafogni a fogyasztásunkat, amely tulajdonképpen csak a legutóbbi néhány generációnak jutott osztályrészül, az emberiség korábban boldogult anélkül is, hogy télen epret egyen, vagy Balin vakációzzon. Az efféle önmegtartóztatás ugyanakkor nem feltétlenül jelent rosszabb életet: a lemondás költségmegtakarítással is jár, sőt, nem kell annyit dolgozni az utazásokra szánt többletköltségek előteremtéséhez, a felszabaduló időt pedig a közösségi életnek, családnak lehet szentelni, vagy szabadidő tevékenységekre fordítani, ami végső soron az emberi életminőség javulásához vezet.
A mostani élet a fogyasztásra kondicionál minket, abban szocializálódunk, hogy a reklámokban felvillantott javakat, élményeket begyűjtsük, a kényelmünket fokozzuk, luxusra törekedjünk. De ki kell ábrándítanom mindenkit, minél magasabbra mászunk ezen a létrán, annál nagyobbat fogunk esni
– mondta Gelencsér.
Ha már muszáj, legyen önként
Gelencsér szerint a szemléletváltás elkerülhetetlen, a kérdés csak az, hogy magunktól tesszük meg vagy a környezetünk fog rákényszeríteni minket. Márpedig, ha előbb utóbb úgyis be kell következnie, akkor egyszerűbb, ha nem az események negatív sorozata kényszeríti ki a lépést, mert az fájdalmas lesz és nehezebb lesz elviselni.
A rektor szerint ehhez fel kell nyitni az emberek szemét és akár az óvodáktól az egyetemekig a valóságnak az elemeit nyilvánvalóvá tenni. A Pannon Egyetem fenntartható fejlődéshez köthető, szakirányú posztgraduális továbbképzései ennek megfelelően indultak és népszerűek is: minden félévben várólisták vannak. A képzésen túl a környezeti fenntarthatóság egy mindenki számára elérhető, szabadon választható kurzus az egyetemen, és túl azon, hogy oktatási anyagot sajátítanak el a diákok, mini projekteket is választanak maguknak és teljesítenek a félév végére, amivel arra ösztönzik őket, hogy az említett fenntarthatósági problémákba jobban gondoljanak bele, és a saját környezetükben találjanak olyan lehetőségeket, amikben kibontakoztathatják azokat a képességeket, amiket a tárgy keretében tanulnak.
Címlapkép forrása: Getty Images
