Király Júlia a devizahitelekről: másképp emlékszem, mint Csányi Sándor

2019. április 15. 13:02    
nyomtatás
 
Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnöke egy Facebook-poszt után a Portfolio-nak adott válaszaiban részletesebben is reagált Csányi Sándor OTP-vezér legutóbbi visszaemlékezésére a lakossági devizahitelezés kétezres évekbeli elszabadulásának felelősségéről.

Kereskedés OTP-részvényekkel a Portfolio Online Tőzsdén!

A Portfolio beszámolója szerint Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója a Magyar Bankszövetség konferenciáján úgy vélte, a prudenciális hatóságoknak nem kellett volna engedélyezniük a kétezres években a devizahitelezést. A devizahitelezés szerinte az akkori bankfelügyelet és az MNB engedélyével került bevezetésre, és ezt követően is hibát követtek el azzal, hogy még verbálisan sem óvták a szereplőket a devizahitelektől. A legnagyobb hiba pedig az volt, hogy a lakosságot senki sem készítette fel e termékek kockázataira. Király Júlia erre reagált a kérdéseinkre megküldött válaszaiban.

2001-ben megszűntek a korábbi devizakorlátozások Magyarországon. Emlékei szerint akkor vagy a következő években képviselte bárki azt gazdaságpolitikai szinten, hogy a lakossági devizahitelezést annak nyilvánvaló kockázatai miatt szigorúbban kellene szabályozni a többi devizatranzakciónál?

Ahogy a devizahitelezés kezdett felfutni, a jegybank már reagált. A 2003-as stabilitási jelentés kiemelt üzenetei között szerepelt: "A lízingcégek lakossági devizahitelei az árfolyamkockázatot hitelkockázattá transzformálják."
Ettől kezdve valamennyi stabilitási jelentésben valamilyen formában előkerült a devizahitelek kockázata, és a jegybank több szabályozási javaslatot is megfogalmazott.

Mely bankok és mikor indították el Magyarországon a lakossági devizahitelezést? Ki ennek a "piaci" felelőse?

Király Júlia a devizahitelekről: másképp emlékszem, mint Csányi SándorA privátbanki üzletágban már 2001-től jelen volt - de a mértéke természetesen elhanyagolható volt, és a kockázata is, ugyanis csak jelentős deviza-vagyonnak vagy deviza jövedelemmel rendelkező ügyfelek vehettek fel devizahitelt. Amint azt a közlejövőben megjelenő könyvemben is leírom (A tornádó oldalszele, Park Kiadó, 2019) az első privátbankon kívüli, igazi lakossági svájci frank alapú hitelt a Postabank akkori lízingcége nyújtotta. Amikor 2002-ben Singlovics Bélával átvettük a Postabankot - és egy év múlva 101 milliárd forintért sikerrel értékesítettük az Erste Banknak - egyik első lépésünk volt ennek a hitelnek a korlátozása, mert már akkor világosan láttuk, és hirdettük minden fórumon a devizahitelek kockázatait. Emlékszem, ezekben az években a Lízingkonferenciákon mindig felhívtam a figyelmet, hogy rossz vége lesz a deviza alapú autólízingnek. A lízingesek mindig le is hurrogtak, rámutatva, hogy egy-két ezer forint törlesztőrészlet növekedés nem a világ. Az akkori előadásaim még ma is megvannak, ellenőrizhetők, és az akkori lízingcég-vezetők sem fogják letagadni az akkori vitáinkat.

Amikor 2004-re megszűnt a tömeges lakáshitel támogatás, a bankok nagyüzemre kialakított hitelgyárai ráharaptak erre az olcsó piaci konstrukcióra. Devizaforrás bőven és olcsón volt a piacon - az árfolyamkockázat meg nem látszott vészesnek, hiszen már a láthatáron volt az eurócsatlakozás. A nagybankok közül a Raiffeisen, az Erste, a CIB szinte egyszerre ugrottak rá a lakossági devizahitel piacra, az OTP az első időkben - Lantos Csaba ellenállásának köszönhetően - tényleg tartózkodott, a Citibank pedig soha nem engedte.

Amikor Ön az MNB alelnöke lett, már nagy ütemben folyt a lakossági devizahitelezés. Mint a pénzügyi stabilitásért felelős alelnöknek hányadik helyen szerepelt a preferencialistáján e kockázatok kezelése?

Az első helyen. Kollégáimtól már az első hónapokban kértem anyagot a devizahitelezés lehetséges korlátozására. A Nagy Mártonék által elkészített, a szabályozási lehetőségeket tárgyaló tanulmány egyrészt a jegybank szabályozási lehetőségeinek hiányára mutatott rá, másrészt pedig arra, hogy bizonyos korlátozásokat (például a jegybanki kötelező tartalék előírás módosítását) a bankok meg tudnák kerülni az anyabankokon keresztül, ezért a legcélszerűbb a hitelfeltételek (elsősorban az LTV) szigorítása lenne, amihez viszont a Pénzügyminisztérium szabályozási ereje kellene. Az MNB-n belül akkoriban az általános vélemény az volt, hogy mivel megindult a költségvetési konszolidáció, az ország kockázata csökkent, így a devizahitelek volumene sem akkora veszély már. Annyit sikerült elérni, hogy megpróbáltunk a Felügyelettel közös felhívást kiadni a devizahitelek veszélyeiről. Az elhúzódó egyeztetések miatt ez csak 2008 tavaszára készült el. Addigra már dübörgött a devizahitelgyár.
Azóta is rossz a lelkiismeretem: egyike voltam azoknak, akik kezdettől óvtak a devizahitelezéstől, és döntéshozóként mégis tehetetlenül néztem, hogyan ömlik ki több ezer milliárdnyi devizahitel.

Egyetért azzal, a Csányi Sándornak az előadásában elhangzott állítással, miszerint az MNB és a felügyelet engedélyezte a devizahitelezést?

Mindenek előtt érdemes tisztázni a devizahitelezés jogi hátterét: az Országgyűlés 2001-ben fogadta el az EU joganyag harmonizációja keretében a devizakorlátozások megszüntetéséről szóló törvényt (2001. évi XCIII. törvény ). A törvény hatályba lépésétől kezdve magyar ember nemcsak hogy fizethetett bárhol Magyarországon is devizával, tarthatott magánál annyi devizát, amennyit csak akart, de hitelt is vehetett fel devizában. Ehhez - Csányi Sándor állításával ellentétben - sem Járai Zsigmondnak (a jegybank akkori elnökének), sem Szász Károlynak (a pénzügyi felügyelet akkori elnökének) sok köze nem volt, nem is lehetett, hiszen a szabad tőkeáramlás kimondása az uniós csatlakozás előfeltétele volt. Így aztán engedélyezni sem kellett nekik semmit, és tiltani sem tilthatták.

By the way akkoriban a jegybanknak sem engedélyezési, sem felügyelési, sem szabályozási jogosítványa nem volt. Ezért aztán éveken át (úgy Járai, mint 2007-től Simor alatt) reménytelenül bombázta a szabályozó hatóságot (nevezetesen a Pénzügyminisztériumot) különböző, a devizahitelezést korlátozó javaslataival. Mivel mást nem tehetett, legalább a "verbális intervenció" fegyverével próbált hadakozni: konferenciákon, lakossági ügyfél-tájékoztatókon, a felügyelettel közös kiadványokban hívta fel a figyelmet a devizahitelezés kockázataira.

Ezek szerint nem felel meg a valóságnak, hogy az MNB még csak szóban sem nagyon jelezte, hogy gondja lenne a lakossági devizahitelezéssel?

Ez az állítás ellentmond minden ténynek. Egyrészt, ahogy fentebb jeleztem a jegybank 2003 óta folyamatosan nem csak beszélt, de írt is a devizahitelezés kockázatairól. Én a jegybankba történt belépésem másnapján, a 2007 novemberében, a PSZÁF által szervezett konferencián kimondtam, hogy a mi subprime-problémánk a devizahitelezés elfutása.
Mint a pénzügyi stabilitásért felelős alelnök számos fórumon beszéltem a devizahitelezés kockázatairól, nem említve a banki felsővezetőkkel - köztük Csányi Sándorral - folytatott prudenciális beszélgetéseket. Csányi úr akkor még kioktatott, hogy ne akarjam az ő ügyfeleit az olcsó és jó hitelektől megfosztani. Mára már másképp emlékszik.

Ki a felelős azért, hogy a szabályozás nem szabott gátat a devizahitelezésnek? Jól láttuk-e, hogy ez szektorszinten először csak 2009-ben, önszabályozással történt meg?

Mi mindnyájan, akik akkori döntéshozók voltunk, felelősek vagyunk, akkor is, ha egyénileg mindent megtettünk a devizahitelezés kockázatinak feltárásért, a devizahitelezés korlátozásáért. De együttesen mégsem értük el a kívánt hatást.

Talán hangosabbnak és erőszakosabbnak kellett volna lennünk a szabályozókkal szemben. Jobban kellett volna figyelni a makrokockázatokra. A szabályozónak már évekkel korábban lépnie kellett volna, szigorítani a devizahitelezés feltételeit, kötelezővé tenni az árfolyambiztosítást stb. A 2009-es önszabályozás sokat nem tett a devizahitelek kockázatainak mérséklésére. Ekkor a leglényegesebb az egyoldalú kamatváltoztatás megszüntetése lett volna (amire a jegybank már akkor szabályozási javaslatot tett), az elfogadott banki magatartási kódex ezzel szemben lehetővé tette a hitelkamatok brutális emelését - számos hitelfelvevőnél a kamatemelés az árfolyamváltozásnál durvább törlesztőrészlet-növekedést okozott.

Az MNB a devizahitelek forintosítása során 2014-2015-ben jelentős árfolyamnyereséget könyvelt el. Bánfi Tamás korábbi álláspontja szerint érdemes lett volna makroszinten, megfelelő denominációjú devizatartalék képzésével fedezni a lakossági hitelezés árfolyamkockázait. Hiba volt a 2014-2015-ös történések fényében, hogy ezt nem tette meg a jegybank?

A 2014-15-ös évekről nem tudok nyilatkozni, én már akkor nem voltam jegybankos. Azt tudom, hogy a forintosítás nagyon jól előkészítetten és a legjobb pillanatban történt, anno mi is nagyjából 2014 végére 2015 elejére jeleztük előre a lehetséges váltási pillanatot. Arra emlékszem - és erről a hamarosan megjelenő könyvemben is írok - hogy a jegybankon belül nagyon komoly vita folyt az úgynevezett makrohedge-ről, azaz a lakossági svájci frank nyitott pozíció legalább részleges makroszintű fedezéséről. Végül a felmerült javaslat nem kapott zöld utat. A következőket gondolja végig végig: hogyan kártalanítja az egyedi hitelfelvevőt, ha valóban erősödik a svájci frank az euróhoz képest, és ami még nehezebb kérdés: hogyan és kitől szedi be a veszteséget, ha fordítva történik és az euró erősödik a svájci frankhoz képest? Nem beszélve arról, hogy a magyar állam adóssága nem svájci frankban, hanem alapvetően euróban volt denominálva, és a devizatartalék ennek kockázatát kellett, hogy fedezze. Biztos, hogy jelentős állami többletkockázatot kellett volna a jegybanknak vállalnia?

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Új Portfolio hírlevél

Szerkesztett hírlevél - Segítség a
MIFID 2-ben

Feliratkozás
Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
Állásajánlatok
Értékesítő
Privát banki tanácsadó
Szerkesztő-újságíró
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium