Nagyhatalommá válhat Magyarország az akkumulátorgyártásban, de ennek nagyon komoly ára lehet

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Az akkumulátorgyártás komplex folyamata négy fő szakaszra bontható: a szükséges ásványi nyersanyagok bányászata, feldolgozása, az akkumulátor elemeinek összeszerelése és az újrahasznosítás (hulladékkezelés). A nyersanyagok (pl. lítium, kobalt, grafit, nikkel, réz, mangán) bányászata elsősorban nem Európában zajlik, a nálunk működő gyárak elektródákat gyártanak, cellákat szerelnek össze, formáznak. A folyamat vége az újrahasznosítás, ami egyrészt a fém-alapanyagok visszanyerése miatt, másrészt a hulladék csökkentése miatt fontos, viszont igen költséges.

Alapvetően háromféle módszerrel történik az újrahasznosítás: az energiaigényes pirometallurgia (ledarálják, majd égetik az akkumulátorokat és a szükséges fémek visszanyeréséhez a szennyeződések miatt további részfolyamatok is szükségesek), a veszélyes hidrometallurgia (az akkumulátorokat savas medencékben oldják fel, a szükséges anyagokat pedig ebből vonják ki sók formájában), vagy az eddig kisebb mértékben alkalmazott közvetlen újrahasznosítás (ez időigényes, tudni kell pontosan a cellák tulajdonságait és a gyorsan fejlődő technológia miatt a régebbi fajta katódokra nem biztos, hogy van elég kereslet). Létezik egy új, negyedik, ultrahangos módszer is, ami azonban még egyáltalán nem terjedt el.

Az akkumulátorok életciklusának egyes fázisaira jellemző környezeti terhelés-típusokat ez a cikk mutatja be részletesen. Röviden összefoglalva, az akkumulátorgyártás veszélyes anyagokat használ fel, erősen energia és vízigényes. A gödi Samsung gyár pl naponta 27 ezer köbméter vizet igényel, többet, mint egész Kecskemét. Az idei aszály és a jövőbeli prognózisok is megerősítik, hogy milyen fontos hazánk vízkészletének megőrzése. Az egy főre jutó teljes megújuló vízkészletünk az európai átlaghoz viszonyítva magas, de ez csalóka, mert e készletek eloszlása nagyon egyenlőtlen, kitettségünk nagy a külföldről eredő folyókat tekintve. Ivóvízellátásunkat szinte teljesen a felszín alatti vizek biztosítják. A hulladékkezelésen kívül tehát az energia és a víz biztosítása is problémás lehet. De mi erre nézve nálunk a kormányzati terv?

A bujkáló stratégia

A magyar nemzeti akkumulátorstratégiát időként emlegették, jellemzően Palkovics miniszter, vagy a Magyar Akkumulátor Szövetség elnöke. Maga a dokumentum viszont 2022 szeptember 29-ig nem volt megtalálható sem a Szövetség, sem más kormányszervezet honlapján. Létezett viszont máshol az interneten egy 2021-ben, az ITM megrendelésére, skandináv közreműködéssel készült stratégia-jellegű háttéranyag angol nyelven. Ezt úgy tűnik, egy év alatt sikerült lefordítani, de aktualizálni már nem teljesen, hiszen pl. a Nice LMS váci gyára, a W-Scope és a CATL beruházás sem szerepel benne. A Kormány oldaláról immár letölthető magyar nyelvű  dokumentum több pillérrel rendelkező, tematikus akcióterveket is felvázol. A piaci kilátások, európai háttér, autóipar, munkaerő kérdések mellett szó esik a környezeti szempontokról is. A környezetvédelem és körkörös termelés témája leginkább a hulladékkezelés, gyűjtés, újrahasznosítás kapcsán fordul elő (45.old) és vannak benne általános normatív kijelentések is: „Az akkumulátorgyártást szigorú környezetvédelmi előírások követelményeinek szükséges alávetni, és környezeti hatásait a lehető legalacsonyabb mértékűre csökkenteni.” (4. old).

Az akkumulátorgyártás során felmerülő vízhasználati kérdéseket nem tárgyalja az anyag, a magas energiaigényről viszont szó van benne, amit napelemek segítségével tervez a stratégia kielégíteni (28.old., ebbe még nem számolták bele az óriási CATL beruházást.) A víz kérdése csak mint a magyar termálvízkészletből kinyerhető lítium (gyártási alapanyag) fordul elő többször is az anyagban.

Az agrárminisztérium alá tartozó „környezetügy” honlapon semmiféle akkumulátorgyártással vagy hulladékkal kapcsolatos szabályzatot nem találni.

A „környezetvédelem.hu” honlapon a 2015-ben készült és 2020-ig tartó Nemzeti Környezetvédelmi Program tölthető csak le, a legújabb nemzeti programról csak egy 110 oldalas tervezet található máshol. Ebben a  veszélyes hulladékok megfelelő kezeléséről van általános célkitűzés. A Belügyminisztérium 2021-es részletes vízgyűjtő-gazdálkodási terve bemutatja hazánk vízkészletét és taglalja a felszíni és felszín alatti vizek védelmét célzó intézkedéseket.

Az Európai Unió akkumulátorokra vonatkozó rendelete ugyanakkor ránk nézve is majd kötelező lesz. Az Európai Bizottság 2020 decemberében előterjesztette 137 oldalas rendelet-tervezetét az elemekről, akkumulátorokról, azok környezeti hatásainak csökkentéséről. Ez fajtánként előírja például az újrahasznosított anyagok minimális arányát 2030-ra, a részletes műszaki dokumentációt, címkézést, részletesen szabályozza a felhasználandó anyagokat, az akkumulátoroknak élettartamát és biztonságát, valamint életciklus végi kezelését.

Az Európán belüli akkumulátorgyártás kiemelt EU-s cél is, 2019-ben és 2021-ben az Európai Bizottság több ország 3-3 milliárd eurónyi támogatásáról döntött az ún. IPCEI (Important Project of Common European Interest), közös európai érdekű fontos projektek keretében a páneurópai akkumulátor értéklánc kutatás-fejlesztésére. Közép-Európából Lengyelország és Szlovákia kapott támogatást. A Magyar Akkumulátor Szövetség célul tűzte ki a tagságot az Európai Akkumulátor Szövetségben (European Battery Alliance). 

Kinek hasznos és mibe kerül a kínai óriás és a többiek?

A CATL 3000 milliárd forintnyi összeget fektet be kiemelt kormányberuházásként Debrecen ipari parkjában, ehhez a magyar adófizetők adnak még egyelőre ismeretlen összegben pénzügyi támogatást és biztosítanak 88 milliárd forint értékben infrastruktúra fejlesztést (amit részben Mészáros-érdekeltség hajt végre). A magyar kormány egyébként az ún. „egyedi kormánydöntések” listájában és a sajtóban fellelhető információk alapján 16 ázsiai akkumulátorgyárnak és beszállítónak adott támogatást (átlagosan a beruházásuk 11,5%-át) 2018-2022 között.

A leendő BMW-gyár mellett épülő CATL és más hazai akkumulátorgyár mindenképpen hasznos a hazánkban és Közép-Európában működő, elektromos autók termelésére átálló külföldi (főleg német) autógyáraknak. A nálunk működő akkumulátorgyárak jellemzően saját ázsiai beszállítókkal dolgoznak, akik közül többen szintén betelepültek ide. „A mai napig csak elenyésző hazai vállalkozásnak sikerült az akkumulátoripari értékláncokba bekapcsolódni” – írja a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia (27.old). A 9 ezer munkahelyet biztosító kínai óriáscég jól jön még majd az ázsiai vendégmunkásoknak is, mivel ennyi magyar munkaerő egyelőre nem látszik, honnan teremtődne meg. (A közelgő válság miatt felszabaduló munkaerő nem biztos, hogy ilyen veszélyes üzemben fog elhelyezkedni). A külföldieken kívül még az Orbán kormány is politikai hasznot húz ezekből a befektetésekből, egyszerre építve fontosnak hitt keleti kapcsolatait és kiszolgálva a nyugati cégeket is. Pénzügyi hasznot hoznak az akkumulátorgyárakhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházások is, amit jellemzően a Mészáros-csoport végez, nem olcsón.

A külföldi tőkebefektetéseknek általában számos pozitív hatása lehet egy ország gazdaságára (tudás-átadás, infrastruktúra, technológia fejlesztése, munkalehetőségek, stb), ezeket a szakirodalom pozitív „átszivárgó” (spillover) hatásoknak hívja. Azonban az, hogy ezek mennyire érvényesülnek, függ többek között az adott ország gazdasági, oktatási politikájától, szabályozási rendszerétől. Amennyiben az akkumulátorgyárak szabályozása nem megfelelő, ezekből a beruházásokból más fog átszivárogni.

A kutakba és a talajba.

Lakossági aggályok lesöpörve

A legtöbb lakossági panasz és környezeti probléma eddig a gödi Samsung gyár kapcsán merült fel (lásd az 1. ábrát, Komárom és Tata és további három készülő üzeme esetében pedig a 2. ábrát), még film is készült arról, milyen az akkumulátorgyár árnyékában élni. A lakossági panaszok kezelésében a sajtóban olvasható ügyek alapján három fő motívum látszik közösnek:

1. Nincs előzetes társadalmi egyeztetés, informálás, az illetékes hatóságok zöld utat adnak a beruházásoknak. Azt, hogy a társadalmi egyeztetés, kommunikáció hogyan működött pl. a gödi esetekben, ez az idézet is érzékelteti: „A helyi önkormányzat részéről nem volt valós tájékoztatás, a gyár részéről pláne nem volt valós tájékoztatás (…). A hatóságok át vannak politizálva, és abszolút asszisztálnak ehhez: utólagos engedélyeket adnak ki, ideiglenes használatba vételi engedélyeket adnak ki, az eljárásokat nem, vagy nem kellő alapossággal folytatják le.” Ritkán, de előfordult, hogy a hatóságok büntetést szabtak ki a gyárra, ami maximum 3 millió ft volt 1-1 alkalommal, miközben a Samsung SDI árbevétele 759 milliárd forint volt 2021-ben. Évekkel később, most hasonlóan zajlik a győrszentiváni ipari park bővítése is: „A lakosok nem tartják természetesnek, hogy eltitkolják előlük, milyen döntést hoztak a fejük felett – a tisztségviselők viszont akkor is végrehajtják a kormányrendelet utasításait, ha a rendelkezés tartalmáról fogalmuk sincs.”
2. A gyárak építését kiemelt kormányberuházássá nyilvánítják és kiveszik az önkormányzatok hatóköréből. Ez nem csak a nagyokra, de a kisebb üzemekre is vonatkozik.
3. A felmerülő problémák esetében a gyárak és a hatóságok is visszatartják az információt, titkosítanak vagy késlekednek, a vizsgálatok nem elég alaposak.

Autokrácia és a környezet

A nem demokratikus rezsimek és demokráciák környezetvédelmének jellemzőit a vonatkozó szakirodalom tárgyalja. A kommunizmus ideológiája szerint például az ember uralja és kihasználja a természetet. Köztudott, hogy a kommunista időszakban a nehézipar, acélipar, vegyipar erőltetett fejlesztése súlyos környezeti károkat okozott Közép-Európában is, tiltakozásra sok akarat és lehetőség nem volt. Azóta a polgárok környezettudatossága sokat fejlődött, de a mai diktatúrák, autokráciák többsége csak akkor tesz hatásos lépéseket, ha az uralkodó pártnak, rétegnek politikai érdekében áll (lásd kínai környezeti autoritarianizmus). A demokratikus államokban is előfordul persze környezetszennyezés, a nagyvállalati érdekeket erősen kell szabályozni. Mégis, számszerűen, ökonometriai elemzésekkel is bizonyítható, hogy a demokrácia csökkentheti a környezet károsítását több területen (víz, levegő és talajszennyezés, erdőpusztítás).

A demokratikusabb államokban a környezetvédelem hatékonyabb tud lenni, mert: 1. a választási törvény általában fair és a környezetromboló politikusok egy idő után megbuknak, ha a választók nem elégedettek velük, 2. a helyi hatóságok nagyobb jogosultságokkal rendelkeznek, alig van pl. „kiemelt kormányberuházás” 3. a törvényhozó és végrehajtó hatalom elkülönül, működik a jogállam és a büntethetőség 4. erős a civil szféra, működik a társadalmi egyeztetés, a hatóságok szakmai alapon döntenek és legtöbb országban környezetvédelmi minisztérium is van. 

Magyarország esetében e négy pont nem látszik érvényesülni, ha az elmúlt évtized számos környezetkárósító intézkedésére gondolunk.

Felidézhetjük nagy tavaink beépítését, a Mészáros-féle Virasol üzem okozta mérgezést, a Tarna patakot kiszárító borászatot, vagy az idei erdőirtást megkönnyítő kormányrendeletet. A természetvédelmi ágazat leépítése pedig köztudott.

Mindezek alapján kérdéses, hogy a magyar hatóságok erősen és hatékonyan szabályozzák, ellenőrzik-e majd a politikai szempontból fontos dél-koreai és kínai gyárakat, ahol ráadásul az információáramlás hagyományosan korlátozott, a működési problémákat házon belül kezelik, külső szereplők kizárásával. A válasz kiderül a jövőben.

A cikk a szerző véleményét tüktözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Getty Images