Gőzerővel készülnek a bankok a módosuló uniós tőkeszabályokra

A felmérés eredményeit összegezve megállapítható, hogy minden intézmény megkezdte a felkészülést és elindította CRR3 implementációs projektjét, melyhez általában külsős partnerek (IT szállítók, tanácsadók) részvételét is igénybe vették. A külföldi anyavállalattal rendelkező bankok esetében jellemző központi projektek már korábban elindultak, de az új adatigények kinyerése, adattárházi rendszerben történő biztosítása ebben az esetben is helyi feladat. A projektek státusza ugyanakkor heterogén: míg a kisebb intézmények a legtöbb esetben az adatigények felmérésénél tartanak, addig a nagyobbak sok esetben már a rendszerfejlesztési fázis befejezésén dolgoznak. A szükséges IT-fejlesztések döntő része várhatóan 2025. első negyedév végéig megvalósul, ezt követően pontosíthatók a tőkehelyzetre vonatkozó előzetes hatásvizsgálatok.

Az új szabályok szerinti első, a bankok tőkehelyzetére vonatkozó hivatalos COREP jelentést 2025. első negyedévi adatokon alapulva eredetileg jövő májusban kellene megküldenie az intézményeknek. Az Európai Bankhatóság (EBA) azonban 6 hetes határidő-hosszabbítást engedélyezett, mivel a riportingfolyamatok kialakításának, adattáblák fejlesztésének is jelentős az időigénye, így azt végül 2025. június 30-ig kell teljesítenie a bankoknak. A jövő év eleji átállás hatásainak felmérését biztosító, az MNB által kért szűkített tartalmú adatszolgáltatás 2025. február végi határideje az intézmények várakozása alapján teljesíthető lesz.

Az előzetes szakértői becslések alapján a bankok tőkehelyzetét leginkább befolyásoló, hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték (TREA) esetében a változás várhatóan nem lesz jelentős a CRR3 által biztosított átmeneti szabályok leteltét követően sem (ezek - többek között - a részvényjellegű kitettségekre, a speciális hitelezési kitettségekre, a feltétel nélkül felmondható kötelezettségekre, az ingatlanértékelési előírásokra, valamint a tőke-küszöbértékre vonatkoznak). Az átmeneti rendelkezések ugyanakkor jelentősen elnyújtják a tőkekövetelmény szigorítások hatásait.

A hitelkockázathoz kapcsolódó főbb szabályozói változásokat és az implementációhoz kapcsolódó feladatokat az alábbi táblázat mutatja be.

Sztenderd módszer: a szabályozói változások célja a kockázatérzékenység növelése.

IRB módszer: a szabályozói változások célja az alkalmazhatóság szűkítése, modellezési kockázatok csökkentése, hogy megbízhatóbb eredményt adjon.

A sztenderd módszertant alkalmazó bankok esetében jellemzően kismértékű (10 százalékot meg nem haladó) hitelkockázati teljes kockázati kitettségérték (TREA) növekedés valószínűsíthető. Ezt elsősorban az ingatlannal fedezett kitettségek esetében adódó változások generálhatják, de az új kitettségi osztályok bevezetése is okozhat majd tőkeigény-növekményt. A belső minősítési módszertant (IRB) használó intézményeknél átlagosan 5-10 százalékos hitelkockázati TREA-csökkenés várható az előzetes becslések szerint, amely leginkább a szabályozói paraméterek kedvező irányú változásaiból (például az alacsonyabb LGD-értékekből) és egyéb módszertani hatásokból (például a tőkefüggvényben szereplő 1,06 szorzótényező megszüntetéséből) ered Ezek összességében kedvezően érintik ezen hitelintézetek tőkehelyzetét.

A piaci jellegű kockázatok (FRTB és CVA kockázatok) belül a kereskedési könyvre vonatkozó piaci kockázati tőkekövetelmények bevezetését 1 évvel elhalasztják, de a központosított fejlesztések a nagyobb bankoknál már előrehaladottak. A piaci szereplők egységesen növekedést várnak a CRR3 által bevezetésre kerülő változásoktól, ami az alacsony bázisértékek miatt több banknál jelentős (10% feletti) is lehet adott kockázati kategórián belül. A hazai intézmények ugyanakkor nem rendelkeznek jelentős pozíciókkal (kereskedési könyvi értékpapír-pozíciók, nem mentesített OTC derivatív pozíciók), ezért a belső modellek helyett az egyszerűbb, sztenderd módszerek alkalmazása várható. A piaci kockázatoknak a teljes kockázatokkal súlyozott eszközökön (RWA) belüli alacsony részaránya miatt az átállás nominális hatása nem lesz jelentős, így az intézmények tőkehelyzetét sem fogja érdemben befolyásolni.

A működési kockázatok esetében a korábbi módszertanok (BIA-Alapmutató módszer, STA- Sztenderd módszer, AMA-fejlett módszer) helyett új sztenderd módszert (SMA) vezetnek be. A piaci szereplők jelentős része már jelenleg is kalkulálja az új szabályok szerinti tőkekövetelményét, mivel az már a korábban megjelent jogszabálytervezetekben is szerepelt és nem igényelt komplex informatikai fejlesztéseket. Ezért a legtöbb bank a II. pillér alatt (a bankoknál a tőkekövetelményt a különböző kockázatokat lefedő pillérek alapján számítják ki) már felhasználta annak eredményeit.

A változásokat tekintve jelentősebb (működési kockázati TREA 10%-át meghaladó) növekedés jellemzően az AMA módszertant alkalmazó bankok esetében várható. A BIA módszertant alkalmazó intézmények esetében általában jelentősebb csökkenés várható, amely a kamatjövedelemnél bevezetett eszköz plafon (2,25%) és a legalacsony jövedelemkategóriára eső alacsonyabb kockázati súllyal (12%) magyarázható.

A kockázatok összességét lefedő teljes TREA-hatás szektorszinten mérsékelt maradhat, mivel az intézmények többsége csökkenést vár. Azon bankoknál, ahol a tőkehelyzetre negatív hatást gyakorló TREA-növekedés várható, annak hatása az egyes intézmények szintjén várhatóan nem haladja majd meg a TREA 10 százalékát. A szabályozás által a sztenderd módszerek esetében kitűzött alapelv (kockázatérzékenyebb módszertanok kialakítása a tőkekövetelmény jelentős növekedése nélkül) ezért várhatóan teljesülni fog a hazai intézmények esetében.

Ugyanakkor a kockázatérzékenység növekedésével együtt járó megnövekedett adatigények jelentős IT-fejlesztési erőforrást jelentenek, amit az IRB bankoknak is teljesíteniük kell a (output floor) követelményeik meghatározásához. (Az IRB bankok tőkekövetelménye ugyanis nem lehet kevesebb, mint a sztenderd módszerrel számított tőkekövetelmény 72,5 százaléka. Ennek elérése egy 5 éves átmeneti szabályt követően válik kötelezővé, melynek első lépése, hogy 2025-ben az IRB bankok tőkekövetelménye nem lehet kisebb, mint a sztenderd módszerrel számított tőkekövetelmény 50 százaléka.)

Az európai bankok esetében valószínűleg komoly korlátozó tényezőt jelent az output floor bevezetése, azonban ez a hazai intézmények előzetes várakozásai alapján várhatóan nem jelent majd TREA-növekedést. Ezt igazolja az is, hogy az IRB módszertant használó hazai bankoknál az átlagos hitelkockázatra vonatkozó súlyok nem mutatnak jelentősebb eltérést a sztenderd módszertanokhoz képest.

Összességében elmondható, hogy a hazai intézmények felkészülése megfelelő ütemben halad. Az új CRR3 szabályokra való átállás a bankok előzetes várakozásai alapján nem fog jelentős negatív hatást gyakorolni az intézmények tőkehelyzetére, ugyanakkor a hatások iránya jelentősen függ az egyes intézmények üzleti modelljétől és a jelenleg alkalmazott módszertanoktól. Mindezek alapján a CCR3 hatályba lépése 2025 elején szektorszinten 150 milliárd forintnyi plusz tőkeigényt fog generálni az MNB becslése szerint.  Az új tőkeszabályok alkalmazása a szabad tőke magas szintje (közel 1970 milliárd forint) miatt rendszerszinten nem fogja érdemben befolyásolni a bankok hitelezési képességét.

A cikk megírásában közreműködött még Pádár-Kulics Nikoletta és Lehőcz Patrícia. A szerző és a közreműködők az MNB Hitelintézeti vizsgálati és fogyasztóvédelmi igazgatóságának munkatársai.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images