Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Különösen az exportáló cégek voltak nyeregben, hiszen tíz éve, 2011 januárjában 279 forintot kértek egy euróért, ami közel 30 százalékkal lett drágább mostanra. Vagyis az euróban bejövő árbevétel kapásból 30 százalékos mozgásteret adott. Zárójelben persze (az euróban is) növekvő bérek segítettek egy kicsit jobban itthon tartani a munkavállalókat, hiszen egy jó villanyszerelő, burkoló, IT-szakember, vagy ügyes fogorvos azért itthon is szépen kereshetett és a magyar árszínvonal mellett ez a jövedelem tisztes megélhetést biztosított. Amikor kollégáimmal Amszterdamban, Londonban, Münchenben állásbörzét tartottunk, nagyon sok hazatérni vágyóval találkoztunk az elmúlt években. Hozzá kell tennem, hogy a Le Figaro pont a múlt héten elemezte, hogy ki és hova vándorol el Franciaországból, hiszen ott is 2 millió francia él/dolgozik külföldön: tehát nem csak a gazdasági érdekek játszanak szerepet a migrációban...
A még mindig alacsony magyar munkabér nem ösztönözte túlzottan a produktivitás növelésére a cégeket eddig, a mostani Covid-válság viszont rájuk kényszerítheti azt, ugyanis
nagyon sok vállalatnál létszámstop és leépítés van, azaz kevesebb emberrel kell majd a feladatot megoldani.
Az állam próbál forrásokat biztosítani a beruházásokhoz, a piacon is olcsó a pénz, a kérdés, hogy mikor jön vissza a bizalom, hogy a cégek beruházzanak.
A tavaly márciusi szép üzenet a globális cégeknél, hogy nem küldünk el senkit, csak 2020-ra volt érvényes. Nem véletlenül mondja a Randstad frissen publikált Workmonitor tanulmánya, hogy az autóiparban még mindig minden negyedik magyar munkavállaló aggódik a munkájáért, ami sokkal több a vendéglátóiparnál is, ahol ez a szám minden hatodik emberre igaz. Az persze más kérdés, hogy a hotelek, éttermek, kávézók már elküldtek sok tízezer embert az elmúlt hónapokban.
A tavalyi évben az az érdekes, hogy a januárban 329 forinttal kezdő euró 362 forinttal fordult év végén.
Azaz 10%-ot buktunk mi, akiknek a keresete forintban van. És ne legyen senkinek illúziója, ezt szép lassan az arcunkba kapjuk az árakban, még ha a hivatalos infláción nem is látszik ez még.
Csak nézzék meg például az új autók árait, vagy csodálkozzanak el az importtermékeken: a tavalyi fixált árakat az importőrök nem tudják tovább tartani és a kereskedők kénytelenek elfogadni a megemelt árakat.
Mennyit fogunk keresni az idén?
A minimálbér valószínű 4 százalékos emelkedése mennyire befolyásolja az összes kereső bérét? Ebben a szép országban sok százezren vannak, akiknek a minimálbér szerepel a bérelszámoló lapján. Remélem, hogy a zsebbefizetést végre kiirtjuk, egyforma pályát biztosítva minden munkáltatónak, tisztes TB-hez juttatva az emberek százezreit. Sok juttatás van, aminek a meghatározása a minimálbérhez van kapcsolva. Biztos az is, hogy az alsó kereseteket felfelé nyomja a minimálbér emelkedése.
Az én kérdésem igazából az, hogy mire elég ez a 167 ezer bruttó forint 2021-ben?
Tisztes 21. századi megélhetésre, családalapításra, szórakozásra, horribile dictu autóvásárlásra, nyaralásra nem. Ahogy szoktam mondani:
ez rosszabb, mint a rabszolgabér.
Az ókori Rómában ugyanis kapott ruhát, élelmet, lakhatást a rabszolga. A magyar minimálbérből pedig még albérletet se lehet fizetni.
Mi a helyzet azoknál, akik nem minimálbéren vannak bejelenve? Van olyan cég, amelyik az euró árfolyamától elkábulva 8 százalékos béremelkedésben egyezett meg a szakszervezettel. Értem én, hogy euróban így is nyernek, de ugyanakkor kapkodónak és elhibázottnak tartom ezt, hiszen ezzel több embert megtartani és bevonzani nem fognak, a piacot viszont összezavarták. Az én javaslatom ebben a rendkívül bizonytalan helyzetben a többlépcsős béremelés. Most az infláció mértékéig, utána a második félévben pedig majd meglátjuk az eredményt, az inflációt.
Azt látom a magyar piacon, hogy sok cég nem emel bért, főleg azok, amelyek a belföldi piacon érdekeltek vagy ahol globális bérstop van. A jellemző a többségre az, hogy az inflációt követik a 3 százalék körüli emeléssel, néhányan elmennek 5 százalékig.
A jelenlegi helyzetben a dolgozók reálisak a Randstad friss tanulmánya szerint:
- 8 százalék kevesebb bérért is maradna,
- 14 százalék többet is dolgozna ugyanazért a pénzért
- és 28 százalékuk pedig kész csökkenteni a munkaidőt, ha párhuzamosan csökkenteni kell a bért vagy kényszerszabadságot is elfogadna.
És a menedzserfizetések?
Nos, sok jóval nem tudok biztatni senkit. Először is, a tavalyi év után nem, vagy csak töredék bónuszt kapunk általában, tehát az ez évi jövedelem a tavalyihoz képest csökken.
A vezetői fizetések infláció feletti növekedése pedig fehér holló kategória.
Sőt, például 15 éve egy nagy FMCG cég menedzsmentjének tagja 2 millió bruttó forint felett keresett. Ma ez 1,5 millió és 2 millió között mozog. A betegen nagy bérolló a minimálbér és a topvezetői keresetek között szűkebb lett. Ennek oka, hogy a vezetők iránti kereslet csökkent és a drága idősebbeket felváltják az agilis, kevésbé tapasztalt, de olcsó fiatalok. Az a javaslatom mindenkinek, hogy amit megspóroltunk tavaly a nyaraláson, éttermen, fogorvoson, benzinköltségen, ne siessünk elkölteni.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre.
Elindult a Portfolio Vélemény rovata, az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.
Címlapkép: Getty Images
