Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
A terjedelmes törvényt abból a szempontból vizsgáltuk meg, hogy a magyar gazdaság fő ütőerét jelentő multinacionális cégcsoportok mire számíthatnak, amikor a tulajdonosi kontroll biztosítása, a kulcskompetenciák kiépítése, fejlesztése, vagy a tudás- illetve tapasztalatmegosztás okán az üzleti döntéshozók kiválasztanak egy harmadik országbeli személyt –, azaz nem az Európai Gazdasági Térség (vagyis az EU, illetve Izland, Liechtenstein, Norvégia) tagállamaiból, valamint Svájcból érkező állampolgárt –, hogy meghatározott feladatokat lásson el a magyarországi tagvállalatnál.
Ezek a szakemberek az esetek többségében a cégcsoport más külföldi tagvállalatainak alkalmazottjai. Olyan személyek, akiket hétköznapi értelemben nem jutna eszünkbe vendégmunkásnak hívni, és ahogy azt lejjebb kifejtjük, a jogalkotó is igyekezett elhatárolni ezt a munkavállalói kört az új kategóriaként bevezetett vendégmunkások körétől, a vendégmunkásnál lényegesen kedvezőbb idegenrendészeti státuszt is biztosítva számukra.
Bár a diplomával rendelkező, magas szintű képzettséget igénylő munkakörben, magyar munkaszerződéssel elhelyezkedni kívánó harmadik országbeli állampolgárok helyzete lényegében változatlan marad az új szabályozással, abban az esetben már problémákkal szembesülnének az érintettek,
- ha a munkaszerződéssel betöltendő munkakörhöz felsőfokú végzettség nem szükséges, és/vagy a harmadik országbeli állampolgár nem rendelkezik ilyen végzettséggel.
- Kihívást tartogathatnak azok a helyzetek is, amikor nem helyi munkaszerződéssel, hanem kirendelés keretében dolgozna a harmadik országbeli állampolgár Magyarországon.
Családtag csak diplomással jöhetne?
Az új kategóriaként bevezetésre kerülő vendégmunkás körbe tartozó személyek az új törvény alapján munkavégzési célból tartózkodhatnának Magyarországon bizonyos típusú (szezonális munkavállalási célú, beruházás megvalósítása céljából kiállított, vagy foglalkoztatási célú, illetve vendégmunkás) tartózkodási engedéllyel.
Családtag az ilyen típusú tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárhoz nem csatlakozhat.
Erre csak akkor lesz lehetőség, ha a Magyarországon munkát vállalni szándékozó harmadik országbeli állampolgár számára a „magas kompetenciával rendelkező harmadik országbeli állampolgár tartózkodása” címszó alatti tartózkodási engedélyek (pl. Magyar Kártya, EU Kék Kártya, vállalaton belüli áthelyezési célú tartózkodási engedély) egyikét állítaná ki a hatóság. Ehhez azonban meg kell felelni bizonyos feltételeknek. Például a Magyar Kártya és az EU Kék Kártya megszerzéséhez a betöltendő munkakörök döntő többségében szükség lesz arra, hogy foglalkoztató vagy a jogszabály megkövetelje a felsőfokú végzettséget.
A diploma, illetve egyéb oklevél a gyakorlatban viszont egyre kevésbé elvárás számos munkakör esetében.
A multinacionális cégcsoportok esetében (és úgy általában a versenyszférában) sokkal nagyobb jelentősége van a cégcsoporton belül megszerzett ismereteknek, szakmai tapasztalatnak, mint az egyetemi végzettségnek. Gondoljunk csak az IT területére, ahol tipikusan nem az egyetemen szerezhetők meg azok az ismeretek, amelyeket a munkaerőpiac elvár. Az EU Kék Kártya esetében pont ez a szektor az, ahol a kellő mértékű szakmai tapasztattal adott esetben kompenzálni lehet a diploma hiányát. De egyrészt az EU Kék Kártyának vannak más leszűkítő feltételei, másrészt az IT-n kívül számos más ágazatban is érdekeltek a hazánkban jelenlévő nagy, nemzetközi vállalatcsoportok.
Felsőfokú képesítés (vagy az arra irányuló munkaköri elvárás) hiányában az ilyen cégek egyébként nagy tapasztalattal rendelkező, jól kereső munkavállalóinak le kell mondaniuk arról, hogy családjukkal együtt költözzenek Magyarországra, ha úgy döntenek, hogy elfogadják az állásajánlatot.
Problémás az ügyvezetők szabályozása is
Problémásnak látjuk a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői (ügyvezetői) helyzetének újraszabályozását is. A jelenlegi (még 2023-ban) hatályos szabályok értelmében a harmadik országbeli vezető tisztségviselőknek – amennyiben a vezető tisztségviselői tevékenységükön túl ténylegesen nem végeznek a cégben munkát – jövedelemszerzés célú tartózkodási engedélyt kell kérelmezniük. Ez vonatkozik azokra a külföldi állampolgárokra is, akik globális cégek munkavállalói, és akik a vállalatcsoport magyar leánycégének ügyvezetéssel kapcsolatos feladatait helyi munka- vagy megbízási szerződés alapján látják el.
Az új törvény szövege értelmében a már Magyarországon élő ügyvezetők vendég-önfoglalkoztatás céljából kérelmezhetnek a jövőben tartózkodási engedélyt a jelenlegi engedélyük lejártával, és egy átmeneti rendelkezés jóvoltából a közvetlen családtagok maradhatnak Magyarországon (hiába nem jöhet a család 1 évig Magyarországra főszabály szerint ezen új jogcím esetében). Az azonban kérdés, hogy egyáltalán kérelmezhet-e bármely – még nem, vagy már itt élő – vezető tisztségviselő ilyen engedélyt, mert bár az új törvény szövege alapján erre van lehetőség, a jogalkotó indoklása szerint – összhangban az önfoglalkoztatás köznapi értelmezésével – csak olyan személy kaphat ilyen célból tartózkodási engedélyt, aki vezető tisztségviselőként egyben tagja, azaz tulajdonosa is a gazdasági társaságnak.
Az új törvény bevezeti a vendégbefektetői tartózkodási engedélyt is, amellyel lehet valaki ügyvezető anélkül, hogy egyben cégtulajdonos is lenne.
Ezen engedélyhez kapcsolódóan családtagok is költözhetnének Magyarországra, ugyanakkor
a nemzetközi vállalatcsoportok által delegálandó cégvezetők jellemzően nem fogják megvalósítani a vendégbefektetői tartózkodási engedély feltételeit.
Ilyen tartózkodási engedélyt ugyanis az a harmadik országbeli állampolgár kaphat, aki vállalja a jogszabályban meghatározott befektetések valamelyikének megvalósítását:
- azaz legalább 250 ezer euró összegű befektetési jegy megszerzését,
- legalább 500 ezer euró értékű, magyarországi lakóingatlan megvásárlását,
- vagy legalább 1 millió euró értékben pénzbeli adomány nyújtását valamely közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény részére.
A magyarországi jelenléttel nem bíró, de betelepülni kívánó cégcsoportoknál a Vállalati Kártya opcióként jöhet szóba abban a tekintetben, hogy a majdani magyarországi cég vezető tisztségviselője egy harmadik országbeli állampolgár is lehet úgy, hogy a családtagok Magyarországra érkezésének sem lenne akadálya. Ugyanakkor egyrészt ezen engedélytípus részéletszabályai egyelőre nem ismertek, másrészt, ha a Vállalati Kártya mellett kitételként megfogalmazott „vállalkozás áthelyezése Magyarországra” fordulatot szó szerint értelmezzük, és hozzáolvassuk a jogalkotó indoklását, akkor könnyen arra a következtetésre jutunk, hogy a hazánkban már aktívan jelen lévő multiknál nem lehet majd ilyen engedélyt igényelni.
A kirendeléseknél is gond lehet
A cégcsoporton belüli kirendelések esetköre is problematikus lehet, amely esetekben magyar munkaviszony nélkül történik a foglalkoztatás. Itt az a nagy kérdés, hogy a jogszabályi kategóriák lefednek-e minden lehetséges helyzetet a cégcsoporton belüli kirendelések terén. Más-más megítélés alá esik az EGT-n belüli (vagy Svájcból történő) kirendelés és a harmadik országból történő kirendelés: az előbbi esetben „kiküldetés” céljából, utóbbi esetben vállalaton belüli áthelyezés céljából kellene tartózkodási engedélyt kérelmezni az új törvény értelmében. Előfordulhat ugyanakkor olyan helyzet, hogy a kirendelés nem teljesíti sem a kiküldetés célú, sem a vállalaton belüli áthelyezés célú tartózkodási engedély kérelmezéséhez szükséges feltételeket.
Az EGT-n belüli kirendelés esetén a kiküldetés célú tartózkodási engedély az új törvény alapján csak az Európai Unió (ami eleve egy szűkebb kör, mint az EGT + Svájc) által kiállított tartózkodási engedély érvényességi idejéig állítható ki, jóllehet, igencsak elképzelhető, hogy a kiküldő államban a tartózkodási engedély egy hosszabb magyarországi kiküldetés megkezdésével érvényét veszti (hiszen immáron Magyarországon élne tartósan a kiküldött).
A harmadik országból történő vállalaton belüli áthelyezésnek is szigorú feltételei vannak, és maximum 3 éven keresztül lehet valaki folyamatosan vállalaton belül áthelyezett. E három év leteltekor, ha nem akarja valaki megszakítani a magyarországi tartózkodását és munkavégzését, más célból kell majd tartózkodási engedélyt kérelmezni.
További kitételek, hogy az érintett személynek a kirendelés előtt az EU-n kívül kell laknia, illetve legalább három hónapos munkaviszonnyal kell már rendelkeznie a cégcsoportnál. Kérdés, hogy melyik az az engedélytípus, amely szóba jöhet akkor, ha a kirendelt nem teljesíti a vállalaton belüli áthelyezés célú tartózkodási engedély feltételeit. Felsőfokú szakképesítést igénylő munkakörben, felsőfokú szakképesítéssel rendelkező személyek esetén szóba jöhet a Magyar Kártya, mint vizsgálandó opció. Az eredetileg benyújtott törvényjavaslatban még nem, de a végül elfogadottban már szerepel, hogy az a felsőfokú szakmai képesítéssel rendelkező harmadik országbeli állampolgár is kaphat ilyen engedélyt, akinek magyarországi foglalkoztatására „belföldi foglalkoztatóval kötött megállapodás teljesítése érdekében harmadik országban letelepedett munkáltatóval fennálló munkaviszonya alapján kerül sor”.
Kérdés ugyanakkor, hogy a hatósági gyakorlat kizárólag a hagyományos, független felek közötti szolgáltatási szerződéseket fogja-e ilyen megállapodásként figyelembe venni, vagy a cégcsoporton belüli munkavállalói transzferek hátteréül szolgáló megállapodásokat is ide veszi majd. A rendelkezés indoklása alapján a módosítás célja az, hogy a Magyar Kártya a kirendelés esetén is kiállítható legyen, így remélhetőleg az utóbbi esetkör esetében is kiállítja a hatóság a Magyar Kártyát. Ha nem, akkor munkaszerződést kellene kötnie a magyarországi foglalkoztatónak a magánszeméllyel, aminek jelentős kihatása lenne az adózási, társadalombiztosítási kérdésekre is, komoly dilemmát okozva a cégcsoport, illetve a dolgozó számára.
Egyedi élethelyezetek
Az új törvényt nem csupán az új fogalmak miatt érdemes már most áttanulmányozni, hanem azt is érdemes megvizsgálni, hogy felmerülnek-e olyan élethelyzetek, amelyeket a törvény rendelkezései nem szabályoznak: mivel a tartózkodási engedély igénylése előtt mindig azt kell első körben megvizsgálni, hogy a tartózkodási szándék körülményeit meg lehet-e feleltetni valamely törvény által felsorolt tartózkodási célnak, az ahhoz kapcsolódó specifikus feltételrendszernek, figyelembe véve a szóba jöhető engedély(ek) típusát is. Ha esetleg nem lehet megfeleltetni, jelenleg nincs probléma abból a szempontból, hogy a jelenleg (még 2023-ban) hatályos szabályozás lehetővé teszi a tartózkodási engedély kiállítását „egyéb célból”.
Ez persze nem azt jelenti, hogy bárminemű feltétel nélkül lehet ma tartózkodási engedélyt szerezni Magyarországon egyéb tartózkodási célra hivatkozva: a jogszerű magyarországi tartózkodásnak vannak általánosan megfogalmazott kitételei (szállás biztosítottsága, a szükséges anyagi fedezet megléte, egészségügyi ellátásra való jogosultság stb.), amelyeket teljesíteni kell, különben egyéb célból sem állítja ki a hatóság az engedélyt. Az egyéb kategóriára inkább tekinthetünk úgy, hogy annak segítségével a hatóságoknak és az ügyfeleknek lehetőségük van átvágni a gordiuszi csomót, amikor a nevesített kategóriák egyike sem jöhet szóba.
Az új szabályozás jelenlegivel szembeni eltérése jól megragadható abban, hogy miként kezeli az egyes tartózkodási jogcímeket.
Egyrészt az egyéb kategóriát megszünteti, másrészt bővíti a nevesített kategóriák, azaz tartózkodási jogcímek számát úgy, hogy igyekszik a lehető legjobban behatárolni a jogosultak körét. Az új törvény kategóriái közé azonban még így sem sorolható be minden élethelyzet. Megemlíthető például az az eset, amikor a cégcsoport munkavégzéssel érintett tagvállalata nem Magyarországon, hanem az országhatártól nem messze, elérhető távolságban található, a cégcsoport harmadik országbeli állampolgár munkavállalója pedig Magyarországon szeretne élni, és innen ingázna a szomszédos országban lévő munkavégzési helyére.
Digitális nomádként, ha fejlett digitális eszközökkel Magyarországról végezné a harmadik országbeli állampolgár a munkáját, igényelhetne a magánszemély Fehér Kártyát (bár a család ekkor sem tarthatna vele). Abban az esetben azonban, ha a munkavégzés a határon túl történne, ahova a magánszemély napi szinten ingázna, erre nincs lehetőség, és a többi, nevesített tartózkodásiengedély-típus feltételeinek sem felelne meg az ingázó munkavállaló. Tartózkodási engedély hiányában kénytelen lesz a magánszemély más országba költözni, ami gazdasági szempontból (fogyasztás, adóbevételek) hátrányos Magyarországnak.
Négy fő kérdést kell kezelni
A fenti dilemmákat összegezve jól látható, hogy a multinacionális vállalatcsoportok magas beosztású, magas kompetenciával rendelkező munkavállalóinak esetében melyek azok a helyzetek, amelyeket nem, vagy nem megnyugtatóan kezel az új törvény a jelenlegi formájában:
- A tapasztalatuk, tudásuk, készségeik révén magas kompetenciával rendelkezők hogyan kaphatnak tartózkodási engedélyt munkavállalás céljából felsőfokú képesítés hiányában (elkerülvén a vendégmunkás státuszt)?
- Feltételezvén, hogy nem szükséges felsőfokú képesítés egy magyarországi cég ügyvezetéséhez (és jellemzően ez a helyzet), hogyan lehet ügyvezető egy harmadik országbeli személy nem tulajdonosként (elkerülvén a vendégbefektető státuszt, illetve a Vállalati Kártya feltételeit nem teljesítve)?
- Kaphat-e tartózkodási engedélyt (pl. Magyar Kártyát) egy magas kompetenciával rendelkező Magyarországra kirendelt személy, ha a vállalaton belüli áthelyezés vagy a kiküldetés céljából igényelhető tartózkodási engedély feltételei nem teljesülnek, de magyar munkaszerződést nem kötnének a felek?
- Egy szomszédos országba ingázó hogyan kaphat tartózkodási engedélyt az egyéb (nem nevesített) cél megszűnésével?
Az egyébként jól strukturált, átlátható szerkezetű törvény természetesen még, illetve mindig változhat, valamint bizonyos kérdéseket tisztázhat majd a törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet is. A cikkünkben felvetett dilemmák mentén érdemes nyomon követni a kapcsolódó jogalkotási lépéseket, bízva abban, hogy a felvetett kérdések nem maradnak megválaszolatlanul.
Jóllehet, ahogy azt fentebb már leírtuk,
döntő részben 2024. január 1-jével lép hatályba az új szabályozás, 2024 első két hónapjában nem lehetne majd beadni új tartózkodási engedély iránti kérelmet.
Hogy mennyire elegendő ez a felkészülési idő a hatóságoknak és ügyeiknek, kiderül majd a gyakorlatban.
EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Címlapkép forrása: Getty Images
