Elnéptelenedő falvak, növekvő városok és a Schengen-hatás – Így változott meg Közép-Európa népességszerkezete

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Az elmúlt két évtizedben az Európai Unió népessége 431 millióról közel 449 millióra nőtt. A népességnövekedés jelentős területi különbségeket mutat, a legnagyobb növekedés Luxemburgban (47%), Máltán (36%) és Írországban (33%) történt, míg a legnagyobb csökkenés a 2004 után csatlakozott tagországoknál, Lettországban (-18%), Bulgáriában és Litvániában (-17%), valamint Romániában (-12%) rögzítették. Az arányok mellett a népesség abszolút változását is érdemes figyelemmel kísérni, Franciaországban és Spanyolországban ez idő alatt 6,3 millióval nőtt a népesség, míg Romániában (-2,6 millió fő) és Lengyelországban (-1,5 millió fő) jelentős csökkenés figyelhető meg.

Nőtt a városi lakosok aránya

Európa demográfiai térképe azt mutatja, hogy a városi lakosok arányának növekedése nagyrészt a vidéki elvándorlás és elnéptelenedés magasabb arányának tudható be, ami a falvakban és kisvárosokban, különösen a vidékiként besorolt területeken állandó fenntarthatósági kihívást jelent. Az ENSZ 2023-as előrejelzése szerint a vidék elnéptelenedése minden országban folytatódni fog, ahol a városlakók száma növekvő.

A városok és a városi térségek (főként a 100 ezer főnél népesebbek) kedvezőbb demográfiai trendeket mutatnak: itt az átlagosnál kedvezőbbek a természetes szaporulat és a migrációs folyamatok mutatói.

A nagyvárosok főként az élénkebb gazdasági környezet miatt számítanak népességvonzó területeknek, azonban a Covid-19 és a digitalizáció jelentős fordulatot okozott ezekben a térségekben. Ott, ahol kedvezőek az infrastrukturális viszonyok és kormányzati támogatás népszerűsítette, a nagyvárosokból való kiköltözés volt megfigyelhető. A kezdetben hétvégi vagy második otthonként funkcionáló üdülők állandó lakóhelyként jelentek meg. Tehát a térségben a területi fejlődés fő faktoraként az a településhierarchián belüli népességeltolódás határozható meg, amely a városi szétterüléssel írható le: a kis- és középvárosok, a tipikusan ezer lakossal rendelkező falvak átalakulásával, városi szolgáltatásokkal való feltöltődésével.

Trendek a közép-európai régióban

Az általunk vizsgált makrorégió – amely az Interreg Central Europe programterület alá tartozó hét országot (Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia) és két országrészt (Észak-Olaszország és Kelet-Németország) ölel fel – tekinthető Európa szívének, mivel hidat képez mind az északi és déli, mind a keleti és nyugati területek, kultúrák között. A térség

• csökkenő népességgel,
• magas elvándorlási rátával,
• elöregedéssel,
• valamint kiemelten rossz munkanélküliségi adatokkal küzd,
• továbbá jellemző a nemzetiségek és kisebbségek magas aránya.

Európa posztszocialista régióiban a termékenységi ráták csökkenése és az elvándorlás már az 1990-es évektől tapasztalható jelenség.

A vidéki térségek kiürülését általában a képzettebb fiatalok szelektív elvándorlása, a reproduktív korosztályok kimerülése okozza. Csehországot, Szlovéniát, Németországot és Ausztriát leszámítva mindegyik közép-európai ország folyamatosan népességet veszít.

A nemzetállami szint alatt a területi különbségek sokkal jobban kirajzolódnak, a perifériák súlyosbodó helyzete egyes határtérségekben kiemelt jelentőségű, könnyen észrevehetőek a negatív demográfiai tendenciák.

Amennyiben régiós szinten (NUTS 2) vizsgáljuk a rátát, a legkedvezőtlenebb pozíciót Panonska Hrvatska régió tölti be, -19,8 ezrelékes átlagos népességváltozásával 2014-2020 között. A “dobogó” második és harmadik fokán Észak-Magyarország és Chemnitz régió áll, közel azonos, -7,3 és -7,2 ezrelékes népességcsökkenéssel. A legkedvezőtlenebb mutatókkal bíró tíz NUTS 2 régió továbbá még három magyar (Dél-Dunántúl: -6,7, Dél-Alföld: -6,5, Észak-Alföld: -5,4), egy horvát (Sjeverna Hrvatska: -6,6), egy német (Sachsen-Anhalt: -5,8), valamint egy lengyel (Swietokrzyskie: -5,3) és egy olasz (Valle d'Aosta/Vallée d'Aoste -5,1). Az elemzési keret nagymértékben befolyásolja a vizsgált tér attribútumait; a területi egyenlőtlenségek a nemzeti szinteken nem, gyakran még a régiós szinteken sem mutatkoznak meg.

Az Európai Bizottság tavaly megjelent kilencedik kohéziós jelentése szerint harmonikus fejlődés tapasztalható az EU-ban, az egyes országok között mind társadalmi, mind gazdasági mutatókat tekintve. A fejlesztéspolitika szempontjából valóban helytálló a kijelentés, azonban országhatáron belül, megyei vagy kisebb területi szinteken már nem. Az egyenlőtlenségek további fokozódása, a város-vidék, határmenti és centrum területek közötti különbségek növekedése tapasztalható.

Az elmúlt évek átlagos népességváltozását figyelembe véve NUTS 3 szinten 2014 és 2020 között a legmagasabb népességcsökkenést tíz határmenti térség mutatta, a legutolsó helyeken lévőknél a ráta meghaladja a 20 ezreléket. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a vizsgált térségben a népességcsökkenés igen koncentráltan jelenik meg, a 10 legrosszabb mutatóval rendelkező terület közül 9 Horvátországban található, a 10. helyen viszont egy magyar vármegye is megjelenik.

Az általunk vizsgált makrorégió nettó népességkibocsátó, az itt élő lakosság egyszerre öregszik és tartós kivándorló. Az Európán belüli vándorlási irányokat főként az EU-hoz 2004-ben és azt követően csatlakozott országok dominálják. Az uniós jogok kiterjesztése, a szabad munkaerőmozgás lehetősége felerősítette az amúgy is tapasztalható, keletről nyugatra, illetve északra tartó mozgásokat.

Elemzéseink azt tárták fel, hogy a közép-európai térben főként a határtérségek népessége a leginkább sérülékeny. Az Európai Unió külső határai szinte kivétel nélkül negatív értékekkel rendelkeznek.

Lengyelország és Horvátország értékei a migráció miatt hasonlóak, ahol mind az uniós tagsággal egyidőben, mind a schengeni csatlakozáskor megugrott az elvándorlók száma.

A több évtizedes történelmi örökség miatt kialakult induló állapotok a vizsgált országok egészében véve különbözőek voltak, s az átalakulás kezdetétől fogva megjelentek az eltérő útkeresések is. A legjelentősebb különbségek a privatizáció (reprivatizáció) végrehajtása nyomán alakultak ki, nem csak annak eltérő technikái, de részben eltérő céljai miatt is. A vasfüggöny felbomlását követően minden közép-európai ország (különösen a visegrádi négyek) esetében előtérbe kerültek a nyugati területek, a határon átnyúló kapcsolatok és mozgások.

A térség közel felét érinti a népességfogyás, negyedét egyszerre sújtja a fogyás és az elvándorlás.

A makrorégió nagyon változatos képet mutat, mindössze 4 térségben jelentkezik a vizsgált időszakban egyidejűleg a természetes szaporodás és az elvándorlás (mindegyik lengyel járás); 107 térségben a természetes fogyással egyidejűleg odavándorlás tapasztalható – ezen trendek (a térképen piros, narancs és citromsárga jelzésűek) karakterisztikusan negatívak. A térség nyugati felén elhelyezkedő megyékben, járásokban mindazonáltal pozitív a népességváltozás trendje, a fővárosi és nagyobb városokhoz kapcsolódó területi egységek népességnövekedést mutatnak.

A természetes fogyás mellett magas odavándorlási arány tapasztalható Németország, Olaszország, Ausztria és Szlovénia döntő többségében. Az abszolút pozitív trend, a természetes szaporodás és odavándorlás 72 térségben jelentkezik.

Schengen külső és belső határai

A schengeni övezet és az EU külső határain lévő térségek folyamatosan vesztenek lakosságukból, az elvándorlás kettős: mind a központokba (nagyobb városokba), mind nyugati irányba.

Ez a trend legszembetűnőbben Lengyelország, Magyarország és Horvátország esetében mutatkozik meg, ahol a napi szintű ingázást a határellenőrzés jelentős mértékben korlátozta.

A schengeni övezet belső határai közötti (pl. cseh-német, osztrák-szlovén, osztrák-német) határok esetében részben a nemzetközi vándorlás, részben a szuburbanizációs folyamatok következtében népességnövekedés tapasztalható.

Korábbi kutatások már igazolták a megszűnő határok közelében lévő régiók (70 km-es területsáv) és kiemelten a nagyvárosok javuló demográfiai folyamatait, amit az integráció pozitív hatásaként értékeltek. Ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy ez nem képes felülírni, csak befolyásolni az egyéb tényezők által kialakított általános képet, kiemelten a centrum-periféria viszonyból adódó hátrányokat. A külső és nehezen átjárható határtérségek, mint nem biztonságos helyek leértékelődnek; mivel a társadalmi, politikai, katonai és gazdasági kockázatok növekednek.

Természetes fogyás jellemezi általánosságban a hegyvidéki területeket (pl. Aosta-völgye Olaszországban, Kelet-Tirol és Karintia Ausztriában, vagy a Kárpátok területe Szlovákiában – Presovsky kraj, Kosicky kraj), ugyanakkor egyértelmű népességcsökkenés (fogyás és elvándorlás) tapasztalható a kelet-csehországi (Olomouc, Morva-Szilézia) és a lengyel sziléziai területeken. A külső határokon ez a típusú trend folyamatosan jelen van:

2004-2016 között mind a horvát, a magyar és a lengyel határrégiók hasonlóan népességfogyással (természetes fogyás és elvándorlás) küzdöttek.

Mind a vizsgált térség, mind a határtérségek rendkívül sokszínű demográfiai profillal rendelkeznek, amelyet a határok típusa is módosíthat. Eltérő dinamika figyelhető meg a keleti és déli térségben, amely az Európai Unió külső határa is egyben, a 2004-ben csatlakozott és a régi tagországok határszakaszai, valamint a régi tagországok határtérségeiben is. Összességében ez a terület folyamatosan népességet veszít, azonban egyes országok esetében a vizsgált (2014-2020) időszakban minimális átlagos növekedés tárható fel.

Az elemzésbe vont térség felét népességcsökkenés, negyedét egyszerre természetes fogyás és elvándorlás is sújtja. A népességcsökkenés az alacsony születésszámmal, kimagasló elvándorlási rátával, elöregedéssel, a nemzetiségek és kisebbségek nagy számával és a relatív rosszabb gazdasági pozícióval magyarázható. A történelmileg fejlettebb német-cseh-osztrák területek népességdinamikája pozitívabb, a térségek nagy részén a természetes szaporulat és odavándorlás a jellemző.

Rendkívül súlyos a horvát zsupánságok, a magyar megyék és a lengyel vajdaságok helyzete, mivel a rendkívül magas elvándorlási arányt, alacsony születésszám és gazdasági teljesítmény kíséri.

A teljes tanulmány a Területi Statisztika 2025/1. számában olvasható.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images