A nemzetközi kereskedelem gazdasági növekedésre gyakorolt hatása az utóbbi évtizedekben a közgazdasági kutatások homlokterébe került. A globális kereskedelmi folyamatok makrogazdasági elemzései mellett azonban kevés figyelem irányul az ágazati sajátosságokra, holott ezek gyakran kulcsfontosságú betekintést nyújtanak a helyi gazdaságok dinamikájába. Magyarország borászati szektora ebből a szempontból különösen érdekes esettanulmányt jelent: strukturálisan heterogén iparágról van szó, amelyet az EU-csatlakozást követő sajátos intézményi környezet alakít. A Journal of Wine Economics-ban megjelent tanulmányunkban azt vizsgáltuk, miként befolyásolják a vállalati szintű árképzési döntések – különös tekintettel a profitmarzsokra – a borászatok exportpiaci részvételét és nemzetközi teljesítményét.
A közgazdaságtan tele van olyan tételmondatokkal, amelyeket szinte mantraszerűen ismételgetünk, mert tömören ragadják meg a szakma alapigazságait. Az egyik legismertebb ilyen mantra így szól: „Az államnak az oktatásba és humán tőkébe kell fektetnie, ha hosszú távú gazdasági növekedést akar.” Ezt minden közgazdász kívülről fújja – és nem véletlenül. A gond csak az, hogy hiába hangzik el újra és újra ez az alapvetés a hazai közgazdasági vitákban, a döntéshozók mintha teljesen immunisak lennének rá. A figyelmeztetések – miszerint a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb strukturális gyengesége az alacsony szintű humántőke-beruházás – már évtizedek óta visszhangzanak, mégsem követi őket valódi változás. Ebben a visszhangtalan közegben a közgazdászoknak egyre frusztrálóbb folyton előrángatni a humán tőkét, mint választ, hiszen úgy tűnhet, mintha beragadt volna egy régi lemez, és semmi eredetit nem tudnánk mondani.
Miért keresnek többet egyes hazai településeken, mint másokon? Vajon mindenhol ugyanazok a tényezők befolyásolják a helyiek jövedelmét, vagy térségenként eltérő, mi számít igazán? Elemzésünk ezekre a kérdésekre kereste a választ – de a válasz korántsem egyszerű.
Az elmúlt évtizedek során a közgazdasági kutatás módszertana jelentős átalakuláson ment keresztül. Az ökonometriai módszerek fejlődése és elterjedése, majd a nagy adatbázisok megjelenése után a következő fontos mérföldkövet a mesterséges intelligencia térhódítása jelenti. Ám a módszertani fejlődés nem feltétlenül jelenti az elméleti megértés fejlődését is. Sőt, gyakran éppen az ellenkezője az igaz: a technikai eszközök bonyolultságának növekedésével arányosan csökken az elemzések elméleti megalapozottsága. A tudománytörténet számos példát szolgáltat arra, hogy az új módszerekbe vetett túlzott bizalom tévútra viheti a kutatókat. A közgazdaságtanban különösen jellemző ez a jelenség, mivel e diszciplína folyamatosan küzd a természettudományok egzaktságának elérésére való törekvés és a társadalomtudományi jelenségek inherens komplexitása közötti feszültséggel. Az ökonometria hajnalán hasonló lelkesedés volt tapasztalható, mint amit most a mesterséges intelligencia alkalmazásával kapcsolatban látunk. Azonban utólag nyilvánvalóvá vált, hogy a matematikai formalizmus önmagában nem oldotta meg a közgazdasági kérdéseket – sőt, esetenként elfedett fontosabb intézményi és történeti összefüggéseket.
Habár az információbőség széles találkozási felületet biztosít az akadémiai, valamint az azon kívüli világ között (gondoljunk csak a sajtóban megjelenő kutatási eredményekre), ez azonban mégsem feltétlenül járul hozzá a tudomány természetének mélyebb megértéséhez. A látszólag paradox helyzet különböző szélsőséges hozzáálláshoz vezethet a túlzott elvárásoktól egészen a tudománnyal szemben tanúsított fanatikus bizalmatlanságig. Írásom a tudományos munkát járja körül egy geográfus-kutató nézőpontjából, egyfajta híd szerepet kíván betölteni. Célja közelebb hozni ezt a két világot, amelyre nagy szükség van egy olyan korban, amikor az információ korlátlansága sok esetben a megértés korlátaival párosul.
Ukrajnában jelentős foglalkoztató a ruhaipar. 2020 elején az ágazatban dolgozók több mint 90%-a nő volt, többnyire alacsony hozzáadott értékű munkakörökben. Az országot több mint három éve támadja Oroszország, sok cég megsemmisült, a nemzetközi megrendelők pedig visszavonták megbízásaikat. Számos cég azonban kiemelkedő helytállásról tett tanúbizonyságot a háború alatt, és Ukrajna hatalmas, egyelőre kiaknázatlan potenciállal rendelkezik a textilgyártás terén. Eközben az EU és Ukrajna közötti kereskedelmi kapcsolatok az elmúlt 10 évben jelentőssé váltak. Melyek a fő kihívások, amelyeket az ukrán textil- és ruhaiparnak le kell küzdenie a feljebb lépés érdekében?
Tél és koratavasz a lázas iskolakeresés időszaka: a megfelelő pedagógus, osztály vagy intézmény kiválasztása maga mögé utasít minden egyéb témát nem csak a játszótéri, hanem különféle szülői Facebook-csoportok beszélgetéseiben is. Nem csak Magyarországon lett azonban az iskolaválasztás ekkora téttel bíró döntés, a nemzetközi szakirodalom számos ország példáján mutatja be Kínától Anglián át Romániáig, hogy a szülők felfokozott döntési helyzetbe kerültek. De vajon miért lett ekkora tétje az iskolaválasztásnak? Milyen dilemmákkal küzdenek a szülők döntésük során? A választás dilemmája vajon privilégium vagy olyan kényszer, amely a társadalom széles rétegeit érinti? A választás kényszere hogyan jelenik meg a különböző társadalmi csoportoknál?
Amikor Donald Trump amerikai elnökjelöltként kampányolt, gyakran hangoztatta, hogy sok ország „kihasználja” az Egyesült Államokat azáltal, hogy több terméket exportál oda, mint amennyit onnan importál. Ezt a retorikát hallva az egyetemi kurzusaimon gyakran hangsúlyoztam, hogy a Trump-csapatban akkoriban valószínűleg senki sem foglalkozott érdemben a globális értékláncokkal. Ha így lenne, tudnák, hogy hozzáadott érték alapon számolva ezek a kereskedelmi mérlegek sokkal kiegyensúlyozottabb képet mutatnak. Sőt, bizonyos esetekben – például Mexikó esetében – akár amerikai többlet is kimutatható. Cikkemben azt is bemutatom, hogy a hazai exportból mely ágazatokat sújthatják leginkább Trump vámjai.
Az elmúlt évek egyik legfontosabb társadalmi és gazdasági kérdése volt, hogy a COVID-19 járvány milyen hatást gyakorolt a munkaerőpiacra. Különösen igaz ez azokra a társadalmi csoportokra, amelyek már a pandémia előtt is hátrányos helyzetben voltak. Egy friss kutatás azt vizsgálta, hogy a kisgyermekes anyák miként tudtak visszatérni a munka világába a járvány után, és az eredmények nem túl biztatóak.
A nemzetközi segélyezési rendszer már régóta válsággal küzd, működésével sem a donorok, sem a kedvezményezettek nem elégedettek. Miközben a donor országok azt tapasztalják, hogy a segélyek nem hozzák a várt tartós eredményeket, addig a kedvezményezettek sokszor függőségbe, segélycsapdába kerülnek. Emiatt a segélyezésről szóló szakirodalomban több évtizede gyökeret vert az aid exit koncepció, vagyis a segélyezés fokozatos kivezetése a humanitárius és sürgősségi segélyek kivételével. Kérdés, mennyire megvalósítható ez a koncepció.
Az európai zöld átállás visszatérő eleme a hidrogén, mint energiahordozó kérdése, melynek esetén sehogy sem akar összeérni a kereslet és a kínálat. Az ENSZ tavaly novemberi klímacsúcsán (COP 29) elfogadták a Hidrogén Deklarációt jelezve az energiahordozó politikai támogatását. Az európaiak számára és gyakorlati szempontból viszont fontosabbak az EU-s szakpolitikák, mint például a Hidrogén Bank újabb aukciói és a február végén bemutatásra került Tiszta Ipari Megállapodás. Ezek a politikai támogatás mellett jelentős pénzösszeget csatornáznak a szektor fejlesztésébe.
Az élelmiszeripar számára kulcsfontosságú, hogy melyik termékfejlesztési iránynak megfelelően változtatják, módosítják az élelmiszereket, hogy a végtermékeket a fogyasztók leginkább preferálják. Egy friss tanulmányunk azt mutatja be, miként mérhető és értékelhető a fogyasztói válaszok konzisztenciája érzékszervi teszteken. Kutatásunkban két különböző skálát használtunk, majd ezeket külön-külön és együttesen is elemeztük. Eredményeinkben rámutatunk, hogy a következetlen, véletlenszerű fogyasztói válaszok befolyásolják a tesztek eredményeit. Az érzékszervi teszt során azok a fogyasztók, akik szélesebb tartományban használják mindkét skálát, azok válaszai következetesebbnek mutatkoztak. Mivel az élelmiszeriparban a termékfejlesztések kulcstényezője a fogyasztói megítélés, ezért lényeges a következetlen, nem megbízható fogyasztói válaszok kiszűrése.
A leggazdagabb országok egy főre jutó nemzeti jövedelme akár kétszázszor akkora is lehet, mint a legszegényebbeké. A nemzetközi együttműködésben készült kutatásom szerint ez azonban leginkább azokat zavarja, akiket a saját országának gazdasági egyenlőtlenségei is aggasztanak, illetve akik magukat szegényebbnek tartják a honfitársaikhoz képest. Hogy országuk vagy ők maguk egyébként ténylegesen mennyire szegények vagy gazdagok, az jóval kevésbé számít. A kutatás újabb bizonyítékot ad arra, hogy a gazdaság objektív valóságáról is mennyire szubjektív tényezők alapján gondolkodunk.
A globális kihívások a jelenlegi társadalmi-gazdasági problémákkal terhelt világban összekapcsolódnak, ma már többdimenziós krízisek sújtják az egyes régiókat, országokat. Gondolunk itt a világon egyszerre jelen lévő túlnépesedésre és népességfogyásra, éhezésre és túltermelésre, háborúkra, egészségügyi vészhelyzetre és természeti katasztrófákra. Ezen problémák legélesebben talán a városokban (főként a nagy- és globális városokban) rajzolódnak ki. Jelenleg is folyamatosan növekszik a városi lakosság száma, 2023 végén elérte a 4,6 milliárd főt az ENSZ adatai alapján. A városi kormányzás, együttműködési képesség, a városok polgárainak, funkcionális térségeiben élők jólétének kérdésköre állandóan jelen lévő fejlesztéspolitikai és fenntarthatósági tématerület.
Az elmúlt két évtizedben az EU népessége jelentős változásokon ment keresztül, amelyek egyenlőtlen területi eloszlást mutatnak. Míg egyes tagországok, például Luxemburg, Málta és Írország lakossága jelentősen nőtt, addig több közép- és kelet-európai tagállam népességcsökkenéssel küzd. Cikkünk kiemelten a közép-európai térség vonatkozásában mutatja be a népességmozgások mögött húzódó okokat és azok következményeit. Régiónkon belül a schengeni övezet és az EU külső határain lévő területek folyamatosan vesztenek lakosságukból, az elvándorlás kettős: mind a központokba (nagyobb városokba), mind nyugati irányba.
A mezőgazdaság a klímaváltozás által leginkább érintett ágazatok közé tartozik, ami drámai kérdéseket vet fel az élelmiszerellátás biztonságával, az agráriumban dolgozók megélhetésével, illetve tágabban a vidéki közösségek anyagi-kulturális viszonyainak fenntarthatóságával kapcsolatban. A klimatikus viszonyok változása miatt több kockázati tényező is felmerül: a termés mennyisége és minősége évről-évre mind kiszámíthatatlanabbá válik, rontva az ágazat jövedelmezőségét és csökkentve a munkaerő-keresletét. Annak vizsgálata, hogy a klímaváltozás miként hat a leginkább érintett – mező- és erdőgazdasági, illetve építőipari – munkavállalói csoportokra, csupán a 2010-es évektől került fókuszba. A témával kapcsolatos érdeklődés fokozódása azzal is összefüggésben lehet, hogy a pusztító hőhullámok egy elméleti jövőbeli lehetőségből fokozatosan hétköznapi valósággá váltak.
Napokig is eltarthat a helyreállítás.
A marhahús új csúcsot ért el, ami a brazíliai szűkösebb kínálatot és az Egyesült Államok erős keresletét tükrözi.
Megkerülhetetlen a hazai napenergia.
Elbizonytalanodtak a befektetők.
Sötét felhők a költségvetés felett.
Az éghajlatváltozás lehet az, ami átbillenti a növekedést a recesszióba.
Szinte bárhol és szinte bárki igénybe veheti majd.
