Egyre kedveltebbek az ukrán divattervezők – De kinőheti-e összeszerelő üzem jellegét az ország textil- és ruhaipara?

krtk blog A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Míg Ukrajna legfőbb exportcikkei elsősorban mezőgazdasági termékek, az ország könnyűipara is jelentős, amit még a Szovjetuniótól „örökölt meg”. A textil-, ruházati-, bőr- és cipőipart is magába foglaló szegmens az egyik legrégebbi ipari komplexum. A ruhaipari vállalkozások infrastruktúrája is még az előző rendszer maradványa, és az egész ukrán divatipar fejlődését meghatározta.

Ukrajna könnyűipara nagyon sokrétű, 23-féle gazdasági tevékenységet foglal magában három fő ágazatban: ezek a textil, a ruházat és bőrtermékek. Az ország a képzett és az átlagosnál olcsóbb munkaereje, a versenyképes gyártás és az alacsony rezsiköltségek miatt vezető szerepet tölt be a régió textil-, ruházati és cipőiparában. A globális trendekkel összhangban a 2020-es évek elején Ukrajnában az ágazat foglalkoztatottainak több mint 90%-a nő volt.

Az elmúlt időszakban a kelet-európai régió országai közötti intenzív árverseny és a nagyobb termelési kapacitás miatt több neves divatmárka helyezte át más közép-kelet-európai országból Ukrajnába a termelést. Korábbi kutatások azonban arra figyelmeztetnek, hogy az alacsony gyártási költségek önmagukban nem biztosítják egy adott ország ruhagyártásának hosszú távú túlélését. Ezt az iparágat nem terhelik kiemelkedően magas adók, ami lehetővé teszi az ukrán gyártók számára, hogy jelentősen csökkentsék a termelési költségeket és alacsony áron kínáljanak minőségi termékeket.

Bár dominálnak a kis- és középvállalkozások a szektorban, a nagyvállalatok többet tudnak befektetni a technológiai fejlesztésbe, és lehetővé teszik a megrendelő divatmárkáknak, hogy kiaknázzák a méretgazdaságosság előnyeit. Ezenkívül a kkv-k túlsúlya az ágazatban azt is jelenti, hogy kisebb tételekben tudnak rendelni az ukrán gyártóktól. Továbbá a kisebb cégek rugalmasabbak is, és jobban alkalmazkodnak a gazdasági, társadalmi változásokhoz. Ez nagy előnyt jelent a kisebb márkák számára, amelyek amúgy sem rendelkeznek saját gyártással. Továbbá azt is lehetővé teszi, hogy gyorsan reagálhassanak a folyton változó divatirányzatokra és a piaci igényekre.

Ukrajna földrajzi közelsége pedig gyors szállítást tesz lehetővé a nyugat-európai megrendelőknek – szemben az Ázsiába kiszervezett gyártással.

Számos ukrán gyártó cég nemzetközi dizájnermárkák független beszállítóiként működik. Az UkraineInvest szerint a textiliparban közel 2500 üzem működik, ezek 80-90%-a exportorientált, és olyan márkák számára gyártanak, mint a Tommy Hilfiger, a Hugo Boss, a Mexx, a Triumph, vagy a Marks&Spencer.

A cégek az Ukrlegprom érdekcsoportjában tömörülnek. A 2000-ben alapított Ukrlegprom, az Ukrán Textil- és Bőripari Vállalkozások Szövetsége a 250 legnagyobb ukrán iparági vállalatot foglalja magában. A szervezet tagjai az Ukrajnában előállított áruk teljes mennyiségének 60%-át adják.

Az ukrán bőr- és textiliparban rejlő lehetőségekről szóló legutóbbi jelentésük szerint – 2017-2018-ban – 475 textilipari, 1547 ruházati és 319 bőripari vállalat működött, amelyek mintegy 85 ezer embert foglalkoztatnak. Ez a szám 2019-ben 510-re, 1669-re, 339-re és 87 900-ra nőtt. Bár eltörpül a többi ukrajnai feldolgozóipari szegmensben foglalkoztatottak száma mellett, az iparágban foglalkoztatottak száma az utóbbi időben jelentősen nőtt.

A Drezhstat (Ukrán Nemzeti Statisztikai Hivatal) adatai alapján, ahogy az 1. ábrán látható, az ukrán textil-, ruházati, bőr- és cipőiparban a foglalkoztatás 2017 és 2021 között enyhén csökkent, elsősorban a COVID-19 járvány után. 2021 utáni – a háború időszakát jelentő – adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre, s korábbiak sem. Az Ukrlegrom jelentésében szereplő pénzügyi évben a foglalkoztatás 4,3%-kal, a termelékenység 7,3%-kal, az export 13,3%-kal, a tőkebefektetések pedig 13,8%-kal nőttek. Az ukrán textil- és bőripari vállalatoknak egyébként 146 országban, főleg európai államban vannak partnerei. Így elmondhatjuk, hogy az ukrán gyártás alapból is vonzó az európai divatcégek számára

• a földrajzi közelség,
• a jó logisztika,
• az alacsony költségű munkaerő elérhetősége,
• valamint az EU és Ukrajna közötti szoros kapcsolatok miatt.

Ukrajna – már csak a földrajzi és történelmi adottságai miatt is – nagy potenciállal rendelkezik a természetes eredetű textilipari szálasanyagok gyártásában.

• A modern textilipart az előző rendszerben építették ki, Ukrajna biztosította a Szovjetunió teljes textiltermelésének 50%-át, azonban a szovjet piac összeomlása, a helyi vásárlóerő gyengülése és hibás gazdaságpolitikai döntések miatt a helyi textilipar jelentősen meggyengült. Jelenleg is működnek azonban pamut-, gyapjú- és lenszövetgyártó vállalatok.
• Ez – a ruházati ipar mellett – a jövőben vezető szerepet biztosíthat az ukrán textiliparnak is a régióban, hiszen egyelőre legfőképpen Kínában, s emellett Törökországban koncentrálódik a textilgyártás, de mind megrendelői, mind geopolitikai érdekek szólnak ez ellen.
• Az európai textilgyártásban azonban jelentős dezindusztrializáció ment vége az elmúlt évtizedekben. Továbbá a textilipar nem is csupán a ruházati ipar számára nyújt alapanyagot, hanem jelentős az építő-, és autóiparban, mezőgazdaságban, egészségügyben betöltött szerepe is, például a különböző speciális, funkcionális textíliák előállítása terén.
• Ukrajnában a juhtenyésztésnek van genetikai központja, az időjárás pedig lehetővé teszi a len- és kendertermesztést (ami alapot biztosíthat olcsó, de jó minőségű textilruha-alapanyagokhoz és kiegészítőkhöz, valamint geotextíliákhoz és funkcionális textíliákhoz is).

A szakmai szövetség szerint a háborús helyzet mellett a fejlődő iparág fő kihívásait jelenti a helyi piacon tapasztalható egyenlőtlen verseny, a saját nyersanyagok korlátozott elérhetősége, a szakképzett munkaerő hiánya, az alacsony termelékenység, az olykor hozzá nem értő menedzsment, valamint az állami támogatások és hitelek hiánya. Kutatók ezeken felül az üzleti és marketingstratégia, illetve az állami pénzügyi támogatások hiányát, a vámokkal kapcsolatos problémákat és a külföldi anyagoktól való függőséget sorolták az ágazat fő kihívásai közé.

2020-ban a textíliák és a kapcsolódó termékek mintegy 51%-át külföldön értékesítették, főként Európában. Ukrajna 19 szabadkereskedelmi megállapodást kötött 46 országgal, köztük az Európai Unióval. Az aktív kereskedelmet elősegítették az EU és Ukrajna közötti kereskedelmi megállapodások: a két fél 2016. január 1-je óta ideiglenesen alkalmazza a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást (DCFTA), amely a kereskedelemmel kapcsolatos szabályozási előírásoknak a vonatkozó uniós szabványokhoz való hozzáigazítására irányuló átfogó program. A DCFTA az áruk, a szolgáltatások, a tőkemozgások és a munkaerőmozgás egyes aspektusai tekintetében rendelkezik a kereskedelem liberalizációjáról. Célja, hogy az EU és Ukrajna belső piacaihoz való kölcsönösen kibővített hozzáférést biztosítson, valamint, hogy felszámolja a kereskedelem nem vámjellegű (technikai) akadályait. A DCFTA a független beszállítói jellegű üzleti kapcsolatok kialakítását is megkönnyítette.

A háború hatása

Már több mint három éve tart Oroszország Ukrajna elleni – 2022 februárjában megindított – agressziója. A háború előtt egyes gyártók több évet töltöttek azzal, hogy saját költségükön modernizálják a működésüket. A textilipar sok olyan ember számára nyújtott új munkahelyet, akik a 2014-es gazdasági válság idején elvesztették állásukat: ez a tendencia pedig az akkori ukrán nagyvállalatok számára a fejlődés forrásaként szolgált.

Az ukrán gazdasági minisztérium beszámolója szerint az ukrán ruhagyárak jelentős többsége, 70%-a a háború alatt is működik. Éppen ezért a textil- és ruházati iparnak megvan a lehetősége arra, hogy háború idején is támogassa az ukrán gazdaságot, és vezető szerepet játsszon az ország gazdasági szerkezetátalakításában is.

Az Ukrlegprom 2017-2018-as évekre vonatkozó jelentése alapján az exportált és importált termékek aránya és megoszlása világosan mutatja, hogy mivel az ország vállalatai főként nyersanyagokat importálnak (54,7%), és az export 48%-a kész ruházati cikk,

az alacsonyabb hozzáadott értékű összeszerelési műveletek dominálnak az ukrán textil- és bőripari vállalatoknál.

Az Európai Bizottság kereskedelmi főigazgatóságának adatai alapján az Ukrajnából az EU-ba irányuló textilimport 2021-ig növekedett, majd csökkent, míg a ruházati cikkek exportja lassú, folyamatos csökkenést mutat. Ezzel párhuzamosan az Ukrajnába irányuló uniós textilipari export 2020 és 2022 között növekedett, majd 2023-ban csökkenést mutatott. Eközben a ruházati cikkek exportja 2021 és 2023 között nőtt, ami a kettő között ellentmondásos tendenciát mutat.

A háború alatt számos ruhagyártó üzemet helyeztek át többnyire a kormány által indított ún. Business Relocation Programnak köszönhetően biztonságosabb helyekre, és arra is számos példát láthattunk, hogy a vállalatok változtatták a korábbi tevékenységi körüket is. A külföldi partnerek többsége azonban lemondta a megrendeléseket. Ez jól jelzi, milyen laza kötelékben állnak a nemzetközi megrendelő divatmárkák a gyártókkal: a törékeny (jó esetben szerződéses) munkakapcsolatok is szükségessé teszik az iparág korszerűsítését, feljebb lépését. A gyártó cégek így stabil piaci pozíciót szerezhetnének a nemzetközi piacon. Ugyanakkor a vállalatvezetők rugalmas, stratégiai döntései és a korábbi korszerűsítés is jó alapot biztosítanak a szerkezetátalakításhoz és a gazdaság rekonstrukciójához.

Egy ukrán kutatóintézet, a Fama friss elemzése szerint Ukrajnában 19 700 ruházati, lábbeli-, textil- és bőrtermék-gyártót tartottak nyilván, az iparág forgalma pedig 2023-ban 13%-kal csökkent. A háború ellenére Ukrajnában új, ígéretes ágazatok jelentek meg, melyek termékei a belföldi piacon is keresettek és exportpotenciállal is rendelkeznek: ezek a katonai termékek, otthoni ruhák és esküvői ruhák gyártása, ami az ágazatok közötti együttműködés és a saját termékek fejlesztésének lehetőségét mutatja.

Az ukrán textilipar legnagyobb exportpiaca Európa, amelyet Ázsia követ.

Az import pedig főleg Kínából és Törökországból származik. Az elmúlt hat évben a textilipari termékek importja többszörösen meghaladta az exportot, és 2023 végére a különbség több mint hatszorosára nőtt, ami arra utal, hogy a hazai piacra való gyártásban is lehet lehetőség.

Népszerűek az ukrán divattervezők

Az ukrán divattervezők a hagyományos ukrán motívumok és a kortárs trendek ötvözésével világszerte egyre nagyobb elismertségre tesznek szert: ennek a háború sújtotta helyzet is erős löketet adott.

• Összességében elmondhatjuk, hogy a kreativitásukról, minőségi alapanyagaikról és megfizethető áraikról ismert ukrán márkák egyre népszerűbbek otthon és külföldön egyaránt. A FROLOV, a Sleeper, a Ksenia Schnaider, a Bevza, a Gasanova, a Litkovskaya, a The Coat by Katya Silchenko, a Ruslan Baginskiy, a TTSWTRS, a Zhilyova tartoznak a legismertebbek közé.
• Sőt, az ukrán divatmárkák ruhái a kulturális diplomácia egyik erőteljes elemévé váltak, az ún. soft power eszközeként. Az olyan márkák, mint a GUNIA Project, a GAPTUVALNYA, az Etnodim és a NOVITSKA az etnostílust hangsúlyozzák, miközben az ukrán kultúrát népszerűsítik, és a folyamatban lévő háború valóságára hívják fel a figyelmet. Az ukrán elnök felesége, Olena Zelenszka például számos alkalommal viselte helyi márkák termékeit, és nyilvános szereplései során az ukrán divatmárkákat népszerűsíti.
• A 2013-2014-es Oroszország-ellenes és Európa-párti Euromajdan-tüntetés után az ukrán hagyományos hímzett blúz, a vyshyvanka a függetlenség szimbólumává és politikai állásfoglalássá vált. Az amerikai Vogue pedig a 2015-ös év "top trendjének" nevezte. Az elmúlt években az ukrán divatmárkák mellett maga a vyshyvanka is tovább növelte népszerűségét, mivel a globális divatmárkák is meglovagolták az érdeklődéshullámot, és felkarolták a hímzést. Oroszország ukrajnai invázióját követően a vyshyvanka a kulturális örökség és a globális szolidaritás szimbólumává vált, amelyet hírességek és a világ vezetői viselnek Ukrajna támogatására.

Ilyen kihívásokat hozna az EU-csatlakozás

A társulási megállapodás 360. cikke szerint Ukrajna és az EU megállapodott abban, hogy megerősítik együttműködésüket környezetvédelmi kérdésekben, hozzájárulva ezzel a fenntartható fejlődés és a zöld gazdaság hosszú távú célkitűzéséhez. Ez a követelmény az ukrán textilipart is érinti, amelynek meg kell felelnie az európai hulladék-újrahasznosítási szabályoknak. Ez jelenleg jelentős akadályt jelent az ágazat számára az infrastruktúra hiánya miatt. Az ukrán textiliparnak az EU-val való további integrációhoz hiányzik az EU-ban érvényes jogszabályok, szabványok stb. alapvető ismerete, hogy jobban fel tudjon készülni az uniós piac követelményeire.

A vegyi anyagokat szabályozó REACH-rendelet közelgő felülvizsgálata, a vállalatokra vonatkozó fenntarthatósági jelentés és a kellő gondosság elvével kapcsolatos európai szabályozási hullám mellett az Európai Bizottság számos célkitűzést tervez bevezetni a fenntartható és körkörös textíliákra vonatkozó uniós stratégia keretében, amely 2030-ig szóló, hosszú távú jövőképet fogalmaz meg. Az ukrán gyártók most még jó helyzetben vannak ahhoz, hogy előre menekülve, megfelelően felkészüljenek a közelgő célokra, és így vezető szerepet töltsenek be az európai textiliparban. Ukrajnának megfelelő szakpolitikákra és tudatos vállalkozókra is szüksége van ahhoz, hogy maximálisan kiaknázzák a feljebb lépésben rejlő lehetőségeket, és hosszú távon elmozdulhasson a textil- és ruhaipar az alacsony hozzáadott értékű tevékenységektől.

Az ukrán termékeknek az uniós piacokra való fokozatos belépése miatt rendkívül fontos, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehet Ukrajna versenyképességét növelni.

Az ország versenyelőnyének egyik fő forrása a bőséges nyersanyagkészlet, például az ipari kender és a len.

A zsitomiri régióban Ukrajna már építi első modern iparikender-feldolgozó üzemét több magánbefektető támogatásával.

Összeszerelő üzemek maradhatnak?

A ruházati ipar korábban is fontos szerepet játszott a háborúk utáni gazdasági újjáépítésben és a függetlenség megszerzését követő években, például a II. világháború után Olaszországban, vagy Srí Lankán és Vietnámban. Mivel sok feladatot munkavégzés közben be lehet tanítani, a ruházati ipar viszonylag olcsó és „könnyen mozgó” jellege miatt exponenciálisan növelheti a foglalkoztatást, és jelentős mennyiségű exportot biztosíthat az ország számára.

Ugyanakkor szakképzés és kutatás-fejlesztés nélkül könnyen összeszerelő üzemek maradhatnak a későbbiekben is az ukrán gyártók.

Mivel a háború miatt hiány van férfi munkaerőből, a női munka által dominált textil- és ruhaipari ágazat növekedése jelentős lehet, és nagy növekedési potenciált biztosít az ország gazdasági fellendülésében – és az agráriumtól való elmozdulásban. Az ukrán gyártók tehát kihasználhatják azokat a piaci réseket és globális iparági trendeket, ahol a gyorsan változó divatirányzatokat kiszolgáló gyors átfutási, szállítási idő, a minőségi gyártás és a kis tételek biztosítanak versenyelőnyt.

Ukrajna textiliparában is nagy lehetőségek rejlenek. A textilipar növekedése fontos szerepet játszhat az ország nyersanyagalapú gazdasági modellről való átállásában, biztonságos, helyi ellátási láncot biztosítva a ruhagyártás számára. Továbbá segíthet abban, hogy Ukrajna vezető szerepet töltsön be egy regionális beszerzési hálózatban. Ez a 2008-as válság óta egyre erősödő, a gyártás és beszerzés Ázsiából történő visszaszervezésével is összhangban lenne. Ukrajna pedig jelentős kapacitással rendelkezik a kész textil- és ruházati termékek gyártása terén, jó minőségű termékeinek van hírneve, képzett munkaerővel és stratégiailag előnyös földrajzi elhelyezkedéssel rendelkezik.

Az ukrán divattervezők és márkák esetében sok alkotó a tragikus háború miatt vált ismertté a világszínpadon. Az még nyitott kérdés, hogy ezt az érdeklődést fenn tudják-e tartani a globális, rendkívül kompetitív divatpiacon. Ami a gyártási bázisukat illeti, mivel az ukrán ruhagyártók tapasztalatot szereztek a magas színvonalú gyártásban, egy esetleges együttműködés erre az alapra építhet és a gyártó cégeknek is stabil partnert biztosíthatnak a globális megrendelők mellett. Összességében az ágazat jövőbeli növekedése az ukrán termékek uniós piacon való versenyképességének javításától és a szabályozási keretek uniós szabványokhoz igazításától függ majd.

Természetesen az a kérdés is felmerül, hogy mit jelent a jelenlegi EU-tagok ruházati ipari gyártóinak, ha vége a háborúnak, és Ukrajna esetleg EU-tag lesz. Általánosan elmondhatjuk, hogy amennyiben az adott megrendelő divatmárka beszerzési döntéseiben az alacsony munkaerőköltség a fő szempont, akkor könnyen visszatérhetnek – újabb megrendelők mellett – az ukrán ruházati gyártókhoz a régió gyártóinak kárára. Az ukrán gyártási költségek is emelkedhetnek.

A nemzetközi tendenciákkal összhangban a magyar ágazatot munkaerőhiány sújtja, a háború kitörésekor azonban adminisztratív akadályok miatt egyszerűen nem tudták az ukrán varrónőket foglalkoztatni a magyar gyártók, így az EU-csatlakozás utáni munkavállalás mindenképpen egyszerűsödhet számukra.

A környező országok magasabb bérei, és a megkönnyített munkavállalás így Ukrajnában csökkentheti az ágazatban foglalkoztatottak létszámát. Mivel átlagban alacsonyabbak a bérek Ukrajnában, szlovák vállalatok már korábban is szerveztek ki gyártást ukrán cégeknek, így az Ukrajnával szomszédos, és a határhoz közeli lengyel, szlovák, magyar és román textil-, és ruházati vállalatok közötti együttműködés is fellendülhet.

Mivel két másik EU-tagjelölt ország, Albánia és Moldova is jelentős textil- és ruházati iparral bír, az EU további keleti bővítése újból átrajzolhatja a globális, illetve európai textil-, és ruházati ipar térképét.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images