Nagy Márton

alelnök , MNB

Cikkeinek a száma: 15
Így tűnhetne el Magyarország negatív profitegyenlege 20 év alatt

Így tűnhetne el Magyarország negatív profitegyenlege 20 év alatt

A profitegyenleg hiánya meghatározó szerepet tölt be a hazai GDP és GNI közötti különbségben. Szakmai cikkünkben megvizsgáljuk, hogy mekkora a profitegyenleg hiánya, milyen tényezőkből fakad, és hogy kiegyenlítésének mekkora tőkeszükséglete van. Ezt követően sorra vesszük, hogy a nem pénzügyi vállalatok forrásainak növekedése mennyi forrást biztosíthat a profitegyenleg kiegyenlítéséhez, és hogy ezen források bővülése hogyan hatna a szektor forrásszerkezetére. Végül rávilágítunk arra is, hogy a profitegyenleg kiegyenlítésének elengedhetetlen feltétele a gazdasági felzárkózás fennmaradása is. Nagy Márton, Kóczián Balázs és Koroknai Péter, az MNB munkatársainak cikke.

Nagy Márton: Több mobilbankolást a bankfiókok helyett!

A bankfiókok működtetése még mindig jelentős részét adja a hazai bankrendszer költségeinek, ami drágítja a pénzügyi szolgáltatásokat. A kiterjedt fiókhálózattal rendelkező intézményeknek sajnos sokszor érdeke a jelenlegi helyzet fenntartása, ezzel védve a piaci pozíciójukat, gátolva az ennek „lebontását” segítő innovációt. Bár a digitális, mobiltelefonról is elérhető szolgáltatások fejlődése elkezdődött, ezek nem a bankfiókok kiváltására szolgálnak, hanem inkább gyors és kényelmes fizetési alternatívákat nyújtanak. Videóbankár, online számlanyitás vagy éppen a digitális hitelfelvétel még csak a hazai bankok töredékénél elérhető. A mobilbanki szolgáltatások szélesítése és a mobilbanki megoldások ügyfelek körében történő egyre nagyobb elterjesztése elkerülhetetlen ahhoz, hogy az analóg bankolás tényleg digitálissá váljon. Mivel Magyarországon szinte mindenkinek van mobiltelefonja, a 4G lefedettség szinte teljes (és jön az 5G), ezért a mobilbankolásra való átállás az edukáció és a különböző szolgáltatások fejlesztésével könnyen megvalósítható lenne.

MÁP+, csak a kincstáron keresztül

MÁP+, csak a kincstáron keresztül

A lakossági állampapírok banki értékesítése az államnak és a lakosságnak jól számszerűsíthető költségekkel jár: az állam a bankok részére forgalmazói jutalékot fizet, míg a háztartások számos különféle díjtétellel szembesülnek. Így amennyiben a háztartások állampapír-állományának 11 ezer milliárd forintra növelésében az elmúlt évekhez hasonló szerepet játszanak a bankok, az 2023-ig, közel 5 év alatt összesen 175 milliárd forint költséget jelenthet ezen két szereplőnek – amelyet egyéb, nehezebben becsülhető tételek tovább növelnek. Ennek fényében az államkincstári értékesítés előnyben részesítésével az állam és a háztartások jelentős költségeket takaríthatnak meg, ezért érdemes megfontolni a lakossági állampapírok forgalmazásának kizárólag állami értékesítési csatornákra való szűkítését is - írja Nagy Márton, az MNB alelnöke.

Jó banki profit rossz szerkezetben

Az elmúlt két-három évben jelentősen javult a magyar bankrendszer jövedelmezősége, és régiós összevetésben is a legjobbak között volt. A szint mellett azonban fontos a jövedelmezőség struktúrája is, ami már közel sem mutat ilyen pozitív képet. Régiós összevetésben is magas bevételi és kiadási oldal szaldójaként jön létre a jó eredményesség. Ez nemzetgazdasági szempontból nem megfelelő. A cseh bankrendszerre jellemző, sokkal kedvezőbb jövedelmi struktúra 51 százalékban a költségek tudatos lefaragásával és 49 százalékban a penetráció növelésével érhető el. Ezzel fenntartható lenne a mostani jövedelmezőség úgy, hogy közben a gazdasági szereplők szélesebb köre olcsóbban jutna pénzügyi szolgáltatáshoz.

Felzárkózás az eurózónában - Csakis megfelelő felkészültséggel teljesíthető

A közepes fejlettségű országok hosszú távú gazdaság- és társadalompolitikai célja a fejlett országok jövedelmi szintjének elérése. Az euró bevezetésének kérdését is ezen végső cél függvényében érdemes megvizsgálni. Az euróövezethez már csatlakozott országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése és az euró bevezetése önmagában nem jelent garanciát a konvergenciára. A nem megfelelő felkészültség mellett csatlakozó országokban a közös fizetőeszköz használata hozzájárult komoly sérülékenységi problémák felépüléséhez, ami több esetben tartós divergenciához is vezetett. A maastrichti kritériumok nem érték el céljukat. Az euró bevezetésének időzítését legalább három további dimenzió mentén fontos értékelni:

"Minimum 40 milliárd euró" - sok vagy kevés?

Az elmúlt napokban heves vita bontakozott ki a hazai monetáris politika elmúlt 15 évének, azon belül is főként a legutóbbi három évének megítélésében. Nagyon sok érv hangzott el pro és kontra ezek számát már nem szeretnénk tovább gyarapítani. A nap végén úgyis a döntések által érintett gazdasági szereplők és általában a magyar gazdaság jövőbeli teljesítménye fogja kiállítani a monetáris politika értékelését. Egy kérdést, konkrétan a devizatartalék nagyságának kérdéskörét azonban még érdemes közelebbről megvizsgálni. Mint azt számtalan nemzetközi és hazai példa mutatta a megfelelő mértékű devizatartalék tartása elengedhetetlen a gazdaság stabil és fenntartható működése szempontjából. A jegybankárok egyik örök témája, hogy mekkora lehet a devizatartalékok optimális mérete? A továbbiakban a kérdés kapcsán két témára fókuszálunk: egyrészt, mi alapján határozható meg a devizatartalékok optimális szintje, másrészt ezen kritériumok alapján mit mondhatunk az MNB tartalékainak elégségességéről. Vajon tényleg indokolt lenne a tartalék szintjét akár 40 milliárd euróra, azaz a jelenlegi szint több mint másfélszeresére emelni?

Az MNB válaszol: Surányi György 9 tévedése

Surányi György, korábbi jegybankelnök esszében kritizálta a 2001 és 2016 közötti hazai monetáris politikát. Vezető jegybankárok körében az ilyen típusú írások érzékeny területnek számítanak, így Surányi írása legalábbis szokatlannak tekinthető. Ha meg is születik egy ilyen elemzés, abba már érdemes lett volna belefoglalni a szerző elnöki időszakát is, kellően kritikus értékelést felmutatva a csúszó leértékelő árfolyamrendszer tapasztalatairól, illetve olyan témákról, mint az aranytartalék értékesítése vagy a CW Bank hitelkihelyezései. De mi most ezekkel nem foglalkozunk. A következőkben inkább Surányi, az elmúlt 3 év monetáris politikájához fűzött kritikáinak 9 szakmai tévedését vesszük sorba.

Szükség van még az MNB kamatcsere-eszközére?

A Magyar Nemzeti Bank 2014 tavaszán elindított Önfinanszírozási programja elérte a meghirdetésekor kitűzött célokat. Az utóbbi két évben a magyar gazdaság külső sérülékenysége jelentősen mérséklődött, miközben a jegybanki eszköztár átalakítása a hosszú állampapír-hozamok csökkenését is elősegítette. Bár a meglévő monetáris politikai eszközök feltételeiben még lehetnek változások, de a kéthetes betét 2016. április kivezetésével a jegybanki eszköztár átalakításának érdemi része lezárul, amivel a szükséges banki alkalmazkodás is csökken. Ezen felül az elkövetkező években mérséklődnek az állami devizalejáratok, vagyis szűkülnek a külföldi devizaadósság forintból való megújításának lehetőségei is. Mindez fontos mérföldkő lehet a program hatékonyságát illetően, ami indokolttá teszi a program stratégiai áttekintését, jövőbeli szerepének vizsgálatát, különös tekintettel a jegybanki kamatcsere eszköz további szükségességére.

Önfinanszírozás: Nagy Márton válaszol Surányi Györgynek

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tavaly áprilisban hirdette meg önfinanszírozási programját, amely idén nyáron kiterjesztésre került. A program sikeresen hozzájárult a magyar gazdaság külső sérülékenységének mérsékléséhez és az adósságszerkezet egészségesebbé válásához. Ezt a kedvező változást mára már számos nemzetközi intézmény, befektetési bank és hazai banki szereplő is elismeri. Ugyanakkor egyes - mára szerencsére már kisebbségben lévő - hazai szakértők vitatják a program eredményeit, elsősorban a jegybank által vállalt kockázatok és költségek felnagyításával és az előnyök kicsinyítésével. Ez a kiegyensúlyozatlan megközelítés tükröződik Surányi György közelmúltban kifejtett gondolataiban is.

Nagyot újít az MNB - Íme a változások lényege

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) az államadósság hazai forintforrásokból történő refinanszírozásának erősítése érdekében megújította jegybanki eszköztárát. Ennek központi elemeként 2015. szeptember végétől a három hónapos jegybanki betét lesz az MNB irányadó eszköze, a kéthetes betét pedig mennyiségi korlátozás mellett, aukciós technikával kerül meghirdetésre. A kéthetes betét állománya lépcsőzetesen csökken majd, és 2015. év végén éri el a mennyiségi korlátként meghatározott, 1000 milliárd forintos szintet. Az eszköztár átalakítása azáltal segíti elő az önfinanszírozási célt, hogy az állampapírok likviditási szempontból előnyösebb besorolás alá esnek, mint az új, három hónapos jegybanki betét, így a bankok a szabályozói elvárásoknak való kötelező megfelelés miatt abban lesznek érdekeltek, hogy a jegybank helyett egyre nagyobb mértékben az államháztartást finanszírozzák. A növekvő állampapír-vásárlással járó alkalmazkodás miatt a reálgazdaság hitelezése nem sérül.

Devizahitelek forintosítása: elbírják a bankok?

A lakossági devizahitelek forintosításának likviditási feltételei adottak, ugyanis bár egyedi banki szinten jelentősek az eltérések, de a magyar bankrendszer forintlikviditási többlete érdemben meghaladja a forintosításhoz kapcsolódó likviditási igényt. A lakossági devizahitelek kivezetése után is jelentős jegybankpénz-többlet marad a magyar bankrendszerben, azaz rendszerszinten nincs szükség pótlólagos likviditásnyújtó műveletekre. A forintosítás közvetlenül elsősorban a bankok kéthetes jegybanki állományának csökkenésében csapódhat le, de az alkalmazkodás áttételesen egyéb piacokat, így az állampapírpiacot is érintheti. A jegybanki eszközök feltételrendszeréből adódóan a forintlikviditás csökkenése fokozatos lesz, ily módon a piaci hatások limitáltak lehetnek. Ezzel együtt a jegybank önfinanszírozási programja felerősödhet annak érdekében, hogy a bankok a kéthetes betét csökkenése után is a rövid futamidejű likvid értékpapírok helyett a hosszabb futamidejű állampapírokat válasszák. A Magyar Nemzeti Bank szakértőinek írása.

Már nem csak nálunk fontos a vállalati hitelek ösztönzése

Az EKB és az MNB hitelprogramjának ugyanaz a célja: a banki hitelezés ösztönzése, a hitelkínálati korlátok lebontása és a hitelpiaci verseny növelése. Ennek keretében mindkét jegybank olcsó, fix kamatozású hosszú futamidejű hitelt nyújt a bankrendszernek, amivel csökkentheti a hosszú futamidejű vállalati hitelek kamatát. Az EKB hitelprogramja a GDP 4%-ára rúg, az MNB az NHP első és második szakaszában a GDP 3%-ának megfelelő hitelt helyezett ki miközben a második szakaszban még rendelkezésre áll a GDP 6%-ának megfelelő keretösszeg.

A devizatartalék óvatosan csökkenthető

A jegybankok különböző célok elérése érdekében tartanak devizatartalékot és a befektetők számos mutató alapján értékelik az országok tartalék-megfelelését. A különböző mutatók alapján az MNB tartalék-megfelelése jelenleg is érdemben meghaladja a befektetők által vizsgált referenciaszinteket. Előretekintve elmondható, hogy a rövid külső adósság csökkenésének folytatódása a tartalékigény szempontjából is kedvező lehet és - különösen figyelembe véve az elkövetkező évek EU forrásbeáramlásának tartaléknövelő hatását - lehetőséget adhat a tartalékok korlátozott mértékű, fokozatos és óvatos mérséklésére. Amennyiben a tartalékok csökkenése fokozatosan, óvatosan, a kockázatok által kijelölt mozgástéren belül valósul meg, az nem jár együtt külső sérülékenységünk emelkedésével.

Egy jól működő magyar bankrendszer 10 ismérve

A hazai hitelintézeti rendszer legyen versenyző, átlátható és felelős, hatékony és tisztességes profitot termelő. A közvetítőrendszer megfelelő működése a hitelintézetek, a gazdaságpolitika és a szabályozó hatóságok közös érdeke és egyben közös felelőssége is. Emiatt egy olyan gondolkodás elindítását javasoljuk, amelynek célja a bankrendszer jövőképének kialakítása. Vitaindítóként 10 kritériumot definiálunk, melyek megítélésünk szerint a fenntartható gazdasági növekedést legnagyobb mértékben támogatni képes hitelintézeti rendszert jellemzik. A szerzők az MNB munkatársai.

Élet a moratórium után

A jelzáloghitelek mögötti ingatlanfedezetek érvényesítését gátló moratóriumok - mert valójában két moratórium van érvényben: egy árverezési és egy kilakoltatási - gyakorlatilag minden érintett számára csapdahelyzetet teremtettek. Egyfelől a moratórium feloldása is okozhat bajokat: a problémás ingatlanok olyannyira felhalmozódtak, hogy megjelenésük a lakáspiaci kínálatban igen jelentős ársokkot okozhatna. Ez sem a bankoknak, sem a gazdaságnak, sem az adósoknak nem érdeke. Másfelől az is nyilvánvaló, hogy a moratórium megszüntetése előbb utóbb elkerülhetetlenné válik, és minél később kerül sor rá, annál fájdalmasabb lesz. A megoldás a moratórium feloldását követő szabályozott, a fokozatos banki fedezetérvényesítést elősegítő folyamat lehet - írja Nagy Márton és Szigel Gábor, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pénzügyi Stabilitási Területének szakértői.

Részletes keresés
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
A forintgyengülés csak idő kérdése: elemzők szerint ennyi lesz az euró
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel mobilbarát hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.