Alteo: fenntartható befektetéseké a jövő

Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, azt láthatjuk, hogy jelentős beruházásokon van túl az Alteo. A környezet- és társadalomtudatosság mennyire volt szempont a befektetésekben?

Az impact investmentet ezerféleképpen lehet definiálni, szerintem a legjobb az, hogy az a személy vagy entitás az impact investor, aki fenntartható befektetésekkel akar pénzt keresni. Amerikában már alapítani is könnyebb új vállalatot, ha az alapító impact investorokat céloz meg, mondhatjuk, hogy napjainkban ez a befektetések egyik fő áramlata. A tőzsdén egy érett vállalat esetén, mint amilyen az Alteo is, egy hiteles fenntarthatósági stratégiával jobban tudjuk finanszírozni magunkat, könnyebben tudunk pénzhez jutni. Van már például olyan bank, amelyik egy hitelbírálatnál előnyben részesíti azokat a cégeket, amelyek fenntarthatóan tudnak működni. Sőt, van olyan bank is, amelyik – ugyancsak a fenntarthatóságot szem előtt tartva – meghirdette, hogy bizonyos, a környezetre káros iparágakat nem hajlandó finanszírozni.

Az Alteo alaptevékenységét az impact investment stratégia szellemében végzi, amely által az elmúlt években komoly sikereket érhettünk el. Befejeztünk két nagy naperőműves beruházást, így összesen 20 megawatt naperőművünk van Magyarországon. Vásároltunk 25 megawatt szélerőmű-kapacitást, amely által – a további már meglévő termelő egységeinkkel együtt – több mint 55 megawattos kapacitással rendelkezik az Alteo megújuló energiaforrásokat hasznosító portfóliója. Ez egyrészt pénzügyileg jól megtérülő befektetés, másrészt már egy releváns portfólióméret.

Azt gondoljuk, hogy hosszabb távon mi nagyobb hatékonysággal tudjuk üzemeltetni ezeket az erőműveket, mint a legtöbben. Különösen a szélerőművekre gondolok, kezdetben mindegyik az ún. kötelező átvételi rendszerben (KÁT) megy, ami azt jelenti, hogy mi termelünk, a magyar villamosenergia-átvételi rendszer pedig átveszi tőlünk és fizet érte. Ennek a rendszernek a tagja viszont minden erőmű csak egy ideig lehet, utána kikerül a piacra, ahol egy erőműtől nem az az elvárás, hogy akkor termeljen, amikor tud, hanem hogy akkor termeljen, amikor a rendszernek erre szüksége van. Amennyiben ezt nem tudja teljesíteni, akkor ezt a költséget ráterhelik.

A lényeg, hogy ha valakinek csak szélerőműve van, akkor a termelés bizonytalansága miatt nehéz helyzetbe kerül. Azonban mi ezt egy nagyobb rendszerbe tudjuk integrálni, ahol más jellegű erőművek is vannak, és így kiegyenlítjük ezt az egyenetlenséget, ezáltal sokkal kisebb kihívást okozva a villamosenergia-rendszernek.

Akkor állami támogatás nélkül tisztán piaci alapon is tudják működtetni az erőműveiket.

Igen, pontosan, a szabályozási központunk segítségével, ahol egy portfolióban tudom kezelni a piaci alapon működő erőműveinket. Szabályozom azt, hogy mennyi energiát termeljek vagy ne termeljek, és azt egy központban végzem. Az összes erőművemet – legyen az földgázalapú, napos vagy szeles – képes vagyok portfólióban kezelni. Nem véletlenül fogalmazok így, hogy képes vagyok, ugyanis amíg azon erőműveket, ahol a kötelező átvétel még érvényes, nem teszem ide. Azonban amikor ez megszűnik, abban a pillanatban integrálom a portfólióba. Hazánkban nekünk volt az első olyan szélerőművünk, amelyiknek lejárt a KÁT-engedélye, és integráltuk a szabályozási központba. Ma már több szélerőművünk működik így. Egy szélerőműnél előre lehet tudni, hogy mikor kerülnek ki a KÁT-ból, ezek az engedélyek ugyanis határozott időre szólnak. Arra készülünk, hogy azokat a kapacitásokat, amelyek kikerülnek a szabályozás alól, képesek legyünk a továbbiakban is hatékonyan üzemeltetni, hogy ez alacsony rendszerterhelést okozzon.

A KÁT rendszer szisztémája, hogy a megújuló energiaforrásokból származó energiát egy jogszabályban meghatározott fix áron, kötelező jelleggel átveszi, és a KÁT-mérlegkör felelőse, a MAVIR értékesíti a villamosenergia-piacon. A támogatás finanszírozásához szükséges összeget a nem kommunális fogyasztók által megfizetett áramdíjakból fedezi a MAVIR.
A támogatási rendszerben való termelés idejét a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal állapítja meg. A támogatás időtartama a megtérülés időtartamát jelenti, tehát addig lehet a KÁT rendszerben eladni emelt áron az energiát, amíg meg nem térül a beruházás. Ezután már csak piaci áron adható el az energia.

Stratégiánk, hogy építünk is, és veszünk is erőműveket, mert azt gondoljuk, hogy hosszú távon nagyon hatékonyan tudjuk majd ezeket üzemeltetni. Ha egyszer egy szélerőmű elkezd energiát termelni, akkor ezt gyakorlatilag korlátlan ideig tudja csinálni, ugyanis nagyon alacsony a költsége, ha egyszer már megépült. Amikor az Alteo olyan szélerőművet vesz, ami ki fog kerülni a KÁT-ból, az egy klasszikus impact investment. A jelenlegi tulajdonos nem tudná ezt rentábilisan üzemeltetni a KÁT lejártával, pedig az a turbina még 10-20 évig tudna működni. Óriási kudarc lenne leállítani egy szélerőművet, amikor gyakorlatilag nincs üzemszüneti pontja. A költségei nagy része folyó költség. Innentől kezdve, ha leállítok egyet, az maga a gazdasági kudarc. Nemcsak az a lényeg, hogy egy adott évben többet keresek vele, hanem a rentábilis élettartama jóval hosszabb az Alteo tulajdonában.

A legtöbb bank és befektető a megújuló erőműveket a kötelező átvétel végéig számolja, addig becsül cash-flow-t. Van 25 év a naperőműre, és úgy kalkulál, mintha a 25. év végén lebontaná. Ezzel szemben mi 40 éves tervet is tudunk készíteni.

Ez azt jelenti, hogy az Alteo projektjein magasabb a megtérülés úgy, hogy ezek a megújuló kapacitások megmaradnak az országban, nem csökken a kapacitás azért, mert véget ért a KÁT.

Mi a földgáz alapú termelést is szükségesnek tartjuk ahhoz, hogy Magyarországon kiegyenlített rendszer legyen. Uniós szinten is az látszik, hogy a földgáz-alapú termelésnek egyfajta reneszánsza közeleg, mert a szabályozók felismerték, hogy ez az egyik legjobb metódus, amikor a megújulók és a magas hatásfokú földgáztüzeléses erőművek együtt működnek. Ebben az esetben nem fordulna elő az aktuális német példa, ahol kénytelenek voltak újra nyitni a szenes erőműveket a kiszámíthatatlan megújuló termelés kiegyenlítésére.

Globálisan hogyan jelenik meg az impact investment? Milyen szerep jut a magyar vállalatoknak, befektetőknek?

Úgy látom, hogy az elmúlt időszakban két nagyon fontos dolog történt a világban ezen a téren. Egyrészt az üzleti szereplők felismerték azt, hogy a fenntarthatósággal foglalkozni kell – leginkább azért, mert a kormányok ezt önmagukban nem képesek megoldani. Az embereknek alapvetően az a hozzáállásuk, hogy ha valami nagyobb probléma áll fenn, azt majd a kormányok kezelik. De ez nem így van, és a gazdaság szereplői, élükön az Unilever korábbi vezérigazgatójával, Paul Polmannel, meghirdették, hogy a gazdasági szférának tevőlegesen részt kell vennie a fenntarthatóságban. Ez lassan 20 éve történt, de ami a jelenre vonatkozó hatása, hogy akkor indult el a vállalatok társadalmi felelősségvállalása. Nem mindegy, hogy úgy támogatjuk a társadalmat, hogy normális üzlettel megkeresünk valamit, és annak egy részét jótékony célokra fordítjuk, vagy pedig ez az alapstratégiánk része. Ne azért legyünk fenntarthatók, mert kerestünk elég pénzt nem fenntartható dolgokkal, hanem azért, mert így akarunk működni.

De miért akarhat így működni egy vállalat? Ennek alapvetően az az oka, hogy az látszik, hogy a fogyasztókat ez egyre jobban érdekli, és vannak olyan piacok, amelyeket ezzel lehet meghódítani. Amikor két áruházlánc versenyez például egymással, és már mindent kipróbáltak, ez egy nagyon jó terep lehet, hogy az egyik előnyt szerezzen a másikkal szemben, hogy azt a célcsoportot, amelyiknek fontosak a fenntartható termékek, hamarabb, hatékonyabban szólítja meg. Azt mutatja a tapasztalat, hogy egy nagyon alacsony bázisról, de évente két számjeggyel nő azoknak a fogyasztóknak a száma, akiknek ez egy nagyon fontos választási szempont. Sok vásárló szívesebben megy be olyan üzletbe, amelyikről úgy gondolja, hogy a termékei fenntarthatóbbak. Természetesen hasonlóképpen van egyéb iparágakban is.

Sokszor úgy tűnik, mintha a fenntarthatóság, a marketing része lenne.

Véleményem szerint 3 pillére van a fenntarthatóságnak. Az első, amit sokan el szoktak felejteni, azok a piszkos anyagiak. Ha veszteség keletkezik a befektetésen, az nem fenntartható. Ha azt mondom, hogy valaki adjon nekem minden évben egymillió forintot, az nem fenntartható. Ha azt mondom, hogy ketten együtt keresni tudunk egymillió forintot, az már lehet fenntartható. A vállalatok ezt felismerve olyan megoldásokon dolgoznak, hogy hogyan tudnak megtérülő módon fenntartható megoldásokat elérni és kínálni. Azonban nem szabad megfeledkeznünk a másik két lábról sem, mert önmagában az, hogy valamivel pénzt keresünk, még nem lesz fenntartható.

A második és harmadik pillér pedig a környezeti és társadalmi láb. Például, ha a fogyasztás csökkentése érdekében a kórházakban leszabályozzuk és radikálisan korlátozzuk a világítást, az bár talán környezetileg fenntarthatónak tűnik, társadalmilag már korántsem az, hiszen erkölcsileg aggályos és elfogadhatatlan lenne a kórházi betegekre nézve. A másik kérdésre válaszolva, igen nehéz elkülöníteni a stratégiában, hogy mennyire hiteles fenntarthatósági szempontból, mert a vállalatok mindenfélét mondanak magukról, ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy az igaz-e. Inkább az adott vállalat múltbeli tetteiből lehet kiindulni. Amikor egy üzem hirtelen első számú szószólójává válik a teljesen irreális vállalásoknak, az mindig gyanús kell, hogy legyen. Azonban amikor professzionálisan minimálisra csökkenti az egyébként horribilis energiaigényét, és ebbe hajlandó invesztálni, akkor ez egy olyan pozitív dolog, ami neki is jó, és a bolygónak is. Nem azt várjuk el tőle, hogy építsen naperőművet – egyébként építhet, ha akar – de akkor fog építeni, ha ez egy jó üzlet.

A befektetők legtöbbször csak a hozamra figyelnek, környezetvédelmi szempontok még mindig csak ritkán játszanak szerepet a döntéseikben. Lát már ebben változást?

Mindenkinek van egy elvárt hozama a befektetésein. Ez alatti megtérüléssel nem fog befektetni. Persze ez nem jelentheti azt, hogy a befektetés nem jó üzlet, hiszen ugyanúgy meg kell lennie a jó megtérülésnek. Ha ez kisebb, mint más üzleteké, az csupán egyvalami miatt lehet: a kockázata is kisebb. Ha valakinek van egy erőműve, amelynek van egy hiteles fenntarthatósági programja, van egy hosszú távú jövőképe, hogy hogyan fog tudni fenntarthatóan működni a piacon, akkor az jóval alacsonyabb kockázatot képvisel, mintsem egy olyan vállalat, amely nem rendelkezik hiteles jövőképpel.

Ha be kell fektetnem a pénzemet valamelyikbe, akkor nyilván alacsonyabb megtérülést fogok elvárni egy naperőműtől, mint egy magas üzemi költségű, alapanyagköltségeknek jelentősen kitett klasszikus fosszilis erőműtől, amelynek működése, üzemeltetése jellemzően magasabb üzleti kockázattal jár. De minden más változatlansága mellett ennek a megtérülésnek a hozam-kockázat viszonylatából nézve nem szabad rosszabbnak lenni.

Ezen túlmenően is azt gondolom, hogy a mi megtérülésünk éppenséggel jobb lehet, mert piacokhoz jutunk, és olyan szolgáltatásokat tudunk végezni, amelyek nem léteznek vagy nem elég erősek Magyarországon. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha van két hasonló kockázatú és hozamú projekt, akkor a befektetők inkább abba teszik a tőkéjüket, amelyiknek van egy hiteles fenntarthatósági programja. Baj is lenne, ha kevesebb pénzt ígérnének a fenntartható projektek, mert akkor szkeptikus lennék, hogy mikor és hogyan fognak ezen beruházások elterjedni. Mi egy egész vállalatot építettünk arra, hogy XXI. századi módon lássuk el energiával a fogyasztókat, és ez az igazi impakt. Azt látjuk, hogy ahol megjelenünk, ott vagy a hatásfok nő, vagy olyan mixszel megyünk, amiben sokkal több a megújuló.

Milyen eszközökkel lehet megismertetni a befektetőkkel az impact investmentet?

Az impact investmentet relatíve nehéz kommunikálni, első lépésként fontos tisztázni az alapjait. Én a teljesítményünkkel szeretnék kommunikálni, megmutatni, hogy itt van 40 hektárnyi naperőmű, amit abból a pénzből építettünk, amit a befektetőktől kaptunk az elsődleges részvénykibocsátásnál. Magyarország első billenőtechnológiás naperőművét mi építettük meg. Ez sokkal többet termel adott területen, mint a hagyományos, mivel követi a napot. Szeretnénk az impact investment témakört minél inkább behozni a köztudatba, ugyanakkor fontos azt látni, hogy ez egy hosszú folyamat.

Ha már ilyen környezettudatos portfoliója van az Alteo-nak, akár zöldkötvényt is kibocsáthatnának. Szerepel ez a tervek között? Mennyire cél kisbefektetőket is elérni?

A zöld kötvények valójában ugyanolyan értékpapírok, mint az egyszerű vállalati kötvények, azzal a különbséggel, hogy az így bevont források címkézett pénzek, azaz csak és kizárólag valamilyen zöld célra költhetők el. Szerintem a mostani kötvényünk is zöld, de hivatalosan nem nevezhetjük annak. Ami forrást kaptunk, abból klímavédelmi beruházásokat hoztunk létre. A befektetőink hisznek a fenntartható stratégiánkban és mivel a vállalatunk 5-10 év múlva is működni fog, a befektetőknek nem kell aggódniuk, hogy megtérül-e a befektetésük. Most minősíttettük magunkat a Scope hitelminősítővel, és kimondottan jó értékelést kaptunk. Én egyébként a zöldkötvénytől is sokat várok, de Magyarországon még tudtommal nem volt ilyen kibocsátás – könnyen lehet, hogy az Alteo lesz az első.

Magyarországon belátható méretű az intézményi befektetői kör, tartjuk velük a kapcsolatot, vannak kötvényprogramjaink, de ez egy iteráció. Nem fogjuk meghirdetni, hogy itt van a zöldkötvényünk, hanem amikor azt látjuk, hogy erre van kereslet, amikor a piac eljut odáig, akkor fogjuk kibocsátani. Nem fogunk érte kevesebb hozamot kínálni, hanem azt szeretnénk, hogy ugyanazért a hozamért jöjjenek hozzánk azok, akiknek ez fontos. A zöldkötvény nem a hozamában versenyképesebb a hagyományos kötvénynél a kibocsátó számára, hanem a befektetői elérés mértékében. A nyugati világban megtalálták azt a befektetői kört, aki elkötelezett a fenntarthatóság iránt és igényli, hogy befektetései között legyenek olyan értékpapírok, amelyek kibocsátóiról ez elmondható. De ez nem jelent okvetlenül alacsonyabb hozamot a kibocsátóknak, hanem inkább olyan befektetői kör bevonását, akik enélkül nem jöttek volna. A kötvényeinket a hazai befektetői kultúra sajátosságai miatt általában inkább intézményi körben szoktuk eladni, a kisbefektetőket részvényekkel szeretnénk elérni. De ez változhat, amennyiben a kisbefektetők kötvény ajánlattal való elérése olcsóbbá tud válni. Egyelőre ez még nem igazán van így.

A következő évtizedekben alaposan átalakulhat a világ energiatermelése. Szélsőséges forgatókönyvekben központi vagy lokális energiatermelés szerepel. Ön szerint milyen lesz a jövő?

Ez az ország adottságaitól is függ. Magyarországon néhány nagyobb alaperőműre hosszú távon is szükség lehet, de ezen túl inkább a lokális megoldások fognak terjedni, azzal a kitétellel, hogy ehhez a hálózatfejlesztését kell nagyon alaposan átgondolni. A mai hálózat teljesen másra van építve, mint amerre a világ tart. Azonban mind ipari, mind háztartási méretben a decentralizáció egyértelmű lesz a jövő tekintetében Magyarországon. Nagyon sok iparvállalatnak már ma is van erőműve, néhányat mi üzemeltetünk, és látjuk, hogy ezek megtérülnek. De ez nem feltétlenül jelent 100 százalékos ellátást. Nem jelenti azt, hogy ezek a decentralizált erőművek ne igényelnének tartalékot.

Lehet vitatkozni a megújuló energiatermelés részarányán, de az biztos, hogy jóval magasabb lesz, mint a mostani. A decentralizációra ugyanez igaz, ennek a határköltsége várhatóan emelkedni fog változatlan hálózat mellett, és elérjük majd azt a pontot, amikor ez már nem fogja annyira megérni. Ez a pont még nagyon messze van. Azt el kell mondanom, hogy ezeknek az energetikai megoldásoknak a versenyképessége az elmúlt években tört éppen előre.

Ma nem pusztán környezettudatosságból van lassan mindenkinek a házán napcella, hanem mert pénzügyileg is megéri. Ez az igazi impakt, mert Magyarországon az az előrejelzés, hogy a napelem kapacitásnak körülbelül a fele ehhez hasonló kis méretű háztartási erőművekből fog összeállni. Ez nem egy utópia, hanem most történik. Minden évben több mint megduplázódik a háztartási naperőmű kapacitás Magyarországon, és még sehol nincs a vége.

A naperőművek egymás után épülnek Magyarországon, az Alteo is nemrég adott át kettőt. A befektetők elsősorban a napenergiát favorizálják, Ön szerint egyéb megújuló energiába is érdemes most fektetni?

A kormányzatnak döntési joga, hogy mit támogat. Magyarországnak ma már a napenergiára elég jók az adottságai, de a szélre is. Még ugyanennyi szélerőmű-kapacitást gond nélkül be lehetne építeni, mint amennyi most van. Az egyéb megújulók szerepe már kevésbé lehet meghatározó. A vízenergiában nem látunk kiemelkedő lehetőséget, és a villamosenergia termelést illetően a biomasszában sem, sőt, a geotermiában sem. Az utóbbi kettő elsősorban hőtermelésre lenne használható. A villamosenergia-termelésben ezek nagyon drágák lennének, nem tudnának releváns méretet elérni nemzetgazdasági szinten. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet belőle egy-egy konkrét jó projekt. Mi is építettünk egy depónia gázerőművet Debrecenben, ami jó döntés volt. Ez a szeméttelep elszökő gázait kutakkal összegyűjti, azt elégeti, így termel villamos energiát. Ha már létezik ilyen, hogy depónia, és ott tornyosul a szemét, akkor már jobb, ha valaki elégeti a gázt, mintha kikerülne a levegőbe.

A cikk megjelenését az Alteo Nyrt. támogatta.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ