Hogyan élik meg a leggazdagabb magyarok az orosz-ukrán háborút? Vannak olyan ügyfelek, akik jelentősebb orosz-ukrán kitettséggel rendelkeznek?
Katona Ildikó: A feltörekvő piacokon, beleértve a kelet-közép-európai régiót, számos ügyfélnek vannak befektetései, ezek azonban nem képeznek jelentősebb arányt a portfóliókon belül. Mivel az ügyfeleink és mi magunk is konzervatívabb befektetési politikával bírunk, közvetlen kitettség orosz befektetésekben nem volt jellemző. Valamennyi kötvénykitettség volt, de azt még a háború kirobbanása előtt sikerült leépíteni. Az oroszok támadását jó pár héttel megelőzték az aggódó hangok, köztük Joe Biden amerikai elnök kijelentései a támadásra vonatkozóan, így úgy döntöttünk, nem kockáztatunk és utólag ez jó döntésnek bizonyult. Mindemellett nálunk arany is előfordul a portfóliókban, a legnehezebb időszakban az arany fel is pattant, ami megnyugtatóan hatott. Összességében tehát az átlaghozamok nem romlottak.
Mennyire érinthetik az EU szankciói a Magyarországon elhelyezett orosz vagyonokat? Mekkora nagyságrendekről beszélhetünk?
K. I.: Magyarország nem annyira izgalmas a befektetői piacokon, hogy orosz oligarchák érdemi összegű számlákat tartanának itt. Sokkal valószínűbb a vagyon Nyugat-Európában tartása, de még inkább Szingapúr, illetve Ciprus és Svájc lehet érdekes. Fontos emellett az is, hogy az átlag orosz ügyfeleket nem érintik a szankciók, az ő számláikat nem zárolták.
Bár nem volt jellemző nagyobb orosz kitettség, felmerül a kérdés: mennyit vesztettek befektetéseiken a vagyonos magyarok, amióta kirobbant a háború? Egyáltalán melyek a jó befektetési taktikák ilyen piaci környezetben?
K. I.: Elenyésző a veszteség. Volt két hét, amikor komolyabb, 15-20 százalékos tőzsdei esés volt, főleg a nyugat-európai tőzsdék szenvedtek, de az amerikai tőzsdén is volt egy erősebb negatív korrekció. Ilyenkor azt szoktam tanácsolni az ügyfeleknek, hogy veszteséget ne realizáljunk, ha nincs fundamentális oka. Ha nincs csődkockázat, miért adnánk el az adott befektetést? Döbbenetesen gyorsan visszakorrigáltak a mostani helyzetben a piacok, még az én várakozásomat is felülmúlva.
Szomorú ezt mondani, de olyan, mintha megszokta volna a világ és a befektetők, hogy háború van, a tőzsdén pedig megy tovább az élet.
Mennyire volt jellemző eddig a külföldi deviza tartása és változott-e a helyzet a forint rekord szintre gyengülése óta?
K. I.: Nálunk jellemzően kétharmad-egyharmad a deviza-forint arány, ezen belül is főként dollárt és eurót tartunk. Már csak azért is, mert a nagy piacokat így lehet jól kereskedni. Forintból eddig elsősorban állampapírt vettek az ügyfelek, illetve vannak nagy kedvencek a magyar piacon, mit az OTP, a Richter, de néha a blue chipeken kívüli magyar cégek papírjait is keressük.
Iszonyú stresszes volt az a 2-3 hetes időszak, amikor a Sberbank végelszámolás alá került és 400-nál volt a forint.
A Sberbank után az volt a fő kérdés, hogy hány bank mehet csődbe, az ügyfelek a vagyonvesztéstől féltek. A következő héten, amikor a forint szállt el, az volt a fő félelem, hogy államcsőd lesz. Egészen ijesztő reakciók voltak, bár igyekeztünk nyugtatni a kedélyeket azzal, hogy nem lesz államcsőd, ez egy spekulációs támadás, tudomásul kell venni, hogy egy kis ország kis devizáját bármikor érheti, főleg egy erősen negatív nemzetközi hangulat közepette.
Az ügyfél reakciója ilyenkor, hogy azonnal átváltom minden forintomat, de ez nem megoldás.
Nagy felelőssége van ilyen helyzetben a befektetési tanácsadóknak, hogy az ügyfelek vagyonát megóvjak a pánik szülte döntések miatti értékvesztéstől. A racionális gondolkodású ember hasonló helyzetekben megijed, pedig éppen ilyenkor lehetne ebből profitálni, határidős ügyleteken keresztül például. Adták persze a cseh koronát és a lengyel złotyt is, csak Magyarországon kevesen követik ezeknek az árfolyamát.
Mennyire van relevanciája a földrajzi alapú megosztásnak a nagy vagyonoknál? Milyen összeghatároktól érdemes ezzel egyáltalán foglalkozni?
K. I.: A pénzügyi szolgáltatónál tartott vagyon esetében 5 millió euró felett érdemes és kell is külföldön számlát nyitni. Több tanulmány is rámutatott már arra, hogy nagyobb vagyonnal bírnak a magyar gazdagok, mint amennyi a hazai privátbanki szolgáltatóknál van, ezt a hiányzó vagyontömeget logikusan külföldön kell keresni.
Melyek a legkedveltebb országok?
K. I.: Magyarországról hagyományosan Svájcba mennek, illetve Ausztria és Luxemburg is népszerű. Egyeseknek Cipruson is van vagyonuk, illetve a jelentősebb vagyonnal bíróknál Szingapúr is szóba jöhet, bár utóbbi nem annyira jellemző. Olyan is előfordul, akinek Amerikában is van nagyobb vagyona, főleg, ha korábban már élt kint.
Milyen befektetéseket keresnek most a gazdagok? Vannak olyan slágertermékek, amelyeknek töretlen a népszerűsége?
K. I.: Az OTP-részvény, például. Bölcs dolognak tartom, hogy a bankok most tartalékolnak, mert tökéletes likviditással lehet csak lekommunikálni, hogy tőkeerős vagyok. Az arany is slágerterméknek tekinthető, bár az már benne van a portfólióban. Ennél az ügyfélkörnél dollárból és euróból veszünk aranyat, és figyelünk arra, hogy ha lehet, akkor fizikai arannyal fedezett ETF-ek legyenek a portfólióban, mivel azok jobban lekövetik az arany árfolyammozgását, mint az alapok.
A kockázatvállalási hajlandóság mennyire változik az idő múlásával a privátbanki ügyfeleknél? Itt is igaz az, hogy idősebb korban biztonságosabb befektetést keresnek?
K. I.: A nagy vagyonnal rendelkező ügyfelekre nem igaz ez az állítás.
Ahogy nő a vagyon, úgy nő az a része is, amit tud spekulációs céllal forgatni, tehát amellyel szemben komolyabb hozamelvárásai vannak.
A 25 éves piaci tapasztalatom szerint az ügyfelek alapattitűdje nem változik a korral. Jellemző, hogy egy családnak több számlája is van, családtagonként. Az is jellemző volt már 20 évvel ezelőtt is, hogy az ügyfelek a vagyonuk egy részét holdingcégekben tartják. De a cégnek is vannak költségei és bevételei, így ugyanolyan jól működik a cégekben tartott vagyon kezelése is. A mai napig van azonban olyan privátbanki szolgáltató Magyarországon, amelyik nem enged be céget az ügyfélkörbe. Ez számomra kevésbé érthető mentalitás, hiszen az ügyfelek közül sokan hagyják a pénzt cégekben.
Mennyire keresett a TBSZ a gazdagok körében?
K. I.: Nagyon. A TBSZ-re való áthelyezés is gyakori, hiszen a TBSZ-en való üzletkötés nagyon kedvező. Mivel ez az összeg általában nem a napi megélhetéshez kell, semmilyen problémát nem jelent az ügyfeleknek, hogy öt évig ott kell lennie a pénznek, cserébe viszont adómentesen tudnak profitot realizálni.
Mennyire jellemző még a MÁP+ vásárlás?
K. I.: Viszonylag rövid ideig volt slágertermék. Mivel emelkedik az infláció, az inflációkövető termékek sokkal népszerűbbek lettek.
Az ügyfelek ezenkívül milyen termékekben keresik még az infláció elleni védelmet?
K. I.: Például ingatlanokban. De az összes fundamentálisan jó részvény alkalmas erre. Minden második újságcikk arról szól, hogy a techrészvények mennyire túlárazottak. Ez nagy valószínűséggel így van, de egy nagyon komoly ipari forradalmat élünk, ennek a határait és hogy hova vezet mindez, nem látjuk még. Nehéz megítélni, hogy mi az, ami túlárazott.
Aranyat sem azért vettünk, mert a háborúra készültünk, 2018 óta építjük be a portfóliókba, esősorban az infláció felpörgése miatt. A pandémia is ráerősített ezekre a félelmekre. Tavaly egyébként pont negatív teljesítményt hozott az arany, hiszen ahogy kezdtünk kijönni a járványból, és a hangulat elkezdett javulni, a befektetők dobták el a nemesfémet, és minden részvényt megvettek. A mostani háborús környezet pedig ismét előtérbe helyezte az arany menekülőeszköz-szerepét.
Egy ideig azt lehetett látni, hogy az arany helyett bitcoinba menekülnek az emberek. De amikor reális veszély jött, mint a háború, mégis visszataláltak az aranyhoz.
K. I.: Ez azért van, mert a bitcoin nagyon volatilis. Azt látom, hogy az ügyfelek spekulációra használják. Megveszik, emelkedik 10-20 százalékot, aztán eladják. Az aranyat nagyon nehezen adják el. Sokkal jobban tudja a biztonsági funkciót hozni, ez a tudatunkba is beépült. A bitcoinnál ezzel szemben sokszor ijesztő a volatilitás mértéke, ezt tavaly is megtapasztalhattuk. Egyébként az arany is tudott esni, mégis jelentően eltér a két eszköz viselkedése és az ügyfelek ezekhez való hozzáállása is.
Látszik-e érdemi érdeklődés egyéb árupiaci termékek iránt?
K. I.: Befektetési alapokon keresztül szoktuk ezeket elérni, illetve nyersanyag-előállító cégek részvényeit vásároltuk. Az alumínium és a réz kitermeléssel foglalkozó cégeknek a részvényei egy hónap alatt 20 százalékot emelkedtek, miközben minden más 20 százalékot esett. Nyersanyagőrület van körülöttünk, a félvezetőgyártók is nagyon jól szerepeltek. Igaz, ezek a háborútól függetlenül is nagyon jó befektetések. Azt is látjuk, hogyan megy felfelé az olajár, és még nem tudjuk, hogy ennek milyen inflációs hatásai lesznek a világon.
Ijesztő, mert mindenhez olaj kell. A teljes árufuvarozás, a tengeri hajózás olajra épül. Emelkedik a nyersanyagár, az olajár, a munkabérek, egy elképesztő inflációs spirál kezd kialakulni.
Nemcsak Magyarországon, Amerikában is nagyon komoly inflációs nyomás van. Nem véletlen, hogy az ingatlanárak is elkezdtek szárnyalni már tavaly, mert a pénz terelődik át oda. Nyugat-Európában teljesen elfogadottak a magas ingatlanárak, ott gyakorlatilag meg sem tudsz venni egy lakást, ha nem volt korábban ingatlanod, amit eladhatsz helyette.
Magyarországon is bekövetkezhet ez, a jelenleginél is magasabb ingatlanárakkal találkozhatunk.
A magyaroknak ugyanakkor nagyon nehéz azt elfogadniuk, hogy nincs saját ingatlanjuk. Nekünk az ingatlan a legfőbb érték, az adja a biztonságunkat. Ebből a szempontból egyáltalán nem vagyunk rugalmasak. Sőt, röghöz kötöttek vagyunk, mert ha megvan az ingatlanunk, akkor már csak a környéken vagyunk hajlandók dolgozni. Nyugat-Európában viszont ha elnyersz egy új projektet, mész a családdal együtt. Sokkal nyitottabbak és rugalmasabbak, mint mi, és ez nekünk egy nagy versenyhátrány.
A háború előtérbe hozta a hadiipar fontosságát. Mennyire keresik az ügyfeleik a hadiipari kitettséget?
K. I.: Nem jellemző.
Nem tudsz egyszerre ESG-szemléletű és hadiipari is lenni.
Nagyon erősen begyűrűzött már a gondolkodásmódba a fenntarthatóság, az emberi értékek, a környezetvédelem, mindez a hadiiparral összeegyeztethetetlen. A koronavírus idején inkább a gyógyszeripar került előtérbe. Amikor egy portfólió elemeit válogattuk össze, előbb jutott eszünkbe a nyersanyag, a szállodaláncok, a légitársaságok, mint a hadiipar. Most sem vennénk jó szívvel ilyet.
Az is egy nehéz kérdés, hogy egy ilyen háborús helyzetet mennyire elfogadható erkölcsileg lekereskedni. Szerintem a befektetőknél ez egy döntési szempont, nem fognak akármilyen orosz részvényt venni.
Vannak olyan területek, amelyek nagy hozammal kecsegtetnek, de hatalmas a tőkevesztés kockázata, gondoljuk csak a korábbi orosz válságra vagy éppen a török líra mélyrepülésére. Ha veszel egy nyugat-európai vagy amerikai részvényt, bár annak is van kockázata, a tőkédet nem fogod elveszíteni. Maximum ülni kell benne egy keveset. Lehet, hogy új világrend épül, és a régi tézisek megdőlnek, de nem látom, hogy ez ilyen szinten változna.
Meg kell tudnunk különböztetni a vállalható kockázatú befektetéseket az extrém kilengésű papíroktól.
Hosszabb távon melyek a magyar privátbanki piac növekedési kilátásaira leginkább ható kihívások és lehetőségek?
A legnagyobb kihívásnak továbbra is azt látom, hogy felnő egy generáció, amelyik nem biztos, hogy privátbanki ügyfél lesz. Sőt, nagy valószínűséggel nem lesz, mert saját magának intézi az interneten a befektetéseit.
10-15 éves távlatban látom, hogy zsugorodni fog a piac. A self traderek egyre nagyobb számban vannak, nagy vagyonnal rendelkező ügyfelek gyerekeinél is ezt a trendet látom. Kérdés, hogy a 30-asok, 40-esek, akik most folyamatosan termelik a vagyont, bejönnek-e a privátbanki szolgáltatókhoz.
Minden évben óriási vagyonnövekedés van a szektorban, de az ügyfélkör nem nő ilyen ütemben. Nagy valószínűséggel ugyan privátbanknak fogják hívni a jövőben is ezt a szolgáltatást, de nem azt fogja takarni, hanem inkább egy magasabb szintű prémiumot, egy középrétegnek jellemzően a befektetési alapokkal történő tömeges kiszolgálását. Lesz persze néhány olyan szolgáltató, amelyik a legfelső réteggel foglalkozik, de az egy szűkebb szegmens lesz.
Címlapkép: Portfolio
