Bár az elmúlt hetekben sokan felkapták a fejüket, hogy csökkenni kezdtek a lakásárak, ez a tavalyi utolsó negyedévben mindössze 2 százalékos visszaesést jelentett, ami a használt lakásoknál 2,3, az újaknál pedig 0,1 százalék volt. Ez egyelőre önmagában sem jelent okot az aggodalomra, tágabban nézve viszont egyelőre szinte hibahatár, különösen, ha az elmúlt tíz év lakásárváltozását nézzük.
Ebben a mutatóban Magyarország továbbra is toronymagasan vezeti az uniós drágulási listát, ahol tíz év alatt közel háromszorosára, vagyis 191 százalékkal mentek feljebb a lakásárak. A második helyen Észtország áll 151 százalékkal, de ha néhány EU-n kívüli országot is megnézünk, akkor Izland követ minket 167 százalékkal. Az EU bronzérmese Csehország, ott 129 százalék volt a tízéves áremelkedés.
Ilyen megközelítésben szinte hihetetlen, hogy vannak olyan országok Európában, ahol tíz év alatt szinte semmilyen lakásár-növekedés nem történt. Cipruson például 2022-ben is ugyanott voltak az árak, mint 2012-ben, Olaszországban pedig 8 százalékkal alacsonyabban, de Finnországban is csak 13, Franciaországban pedig 26 százalék volt a tízéves drágulás.
Mi történt, ha tíz éve vásároltunk?
Igaz ugyan, hogy a többség nem feltétlenül befektetési céllal vásárol lakást, de számukra sem mindegy, hogy az egyik, ha nem a legnagyobb vagyontárgyuk értéke hogyan változik évente. Ebben a tekintetben is élen áll Magyarország, ahol az éves árnövekedés átlagosan 11,3 százalék volt. Ez a mostani inflációhoz képest nem tűnik soknak, de ne felejtsük el, hogy a korábbi években minimális, gyakran nulla közeli infláció - és ehhez hasonlóan alacsony banki kamatok - voltak Magyarországon. Nem kérdés tehát, hogy az elmúlt évtizedben bármelyik évben jó döntésnek bizonyult a magyarországi lakásvásárlás.
A többi országról viszont csak részben mondható el ugyanez. Európa keleti felében jellemzően magasabb volt a lakásárak emelkedése, mint a nyugati országokban, Magyarország után ki kell emelni Észtországot és Csehországot, ahol szintén 8 százalék feletti volt az éves árnövekedés, de Litvániában és Lettországban is bőven átlag feletti. A kontinens nyugati feléről Izland, Luxemburg és Írország emelhető ki, ahol a lakásárak éves szinten ugyancsak 8-10 százalékkal emelkedtek.
A legkisebb növekedés a kontinens déli országait jellemezte, ahol Portugália kivételével mindenhol az uniós 4,1 százalékos átlag alatti volt az évesített áremelkedés. Spanyolországban 3,0, Franciaországban 2,3, Cipruson 0,0 Olaszországban pedig -0,9 százalék volt az éves árváltozás, vagyis, ha egy olasz 2012-ben eladta a lakását és az azért kapott pénzt otthon betette egy táskába, - kis túlzással, a bérbeadási hozamoktól és lakhatási költségektől eltekintve - azzal is jobban járt, mint a lakás tartásával.
A mostanában Európa-szerte mérhető egyszámjegyű nominális árcsökkenések tehát egyelőre sehol nincsenek az előző tíz év árnövekedéseihez képest, jóllehet nincs is értelme erre várni, hiszen tíz év alatt a jövedelmi viszonyok és a munkaerőpiac is nagy átalakuláson mentek keresztül. A jelenleginél érdemben nagyobb és tartósabb árcsökkenés csak egy nagyon jelentős gazdasági váláság esetén következne be, de ennek egyelőre, szerencsére nem látszódnak a jelei.
Címlapkép forrása: Getty Images
