Megindulnak a magyar kkv-k a tőzsdére? - Ráébredtek, hogy a hitelezésen túl is van élet

Ha a BÉT elmúlt évét vizsgáljunk, akkor azt látni, hogy volt néhány komoly tőzsdei jegyzés, de ezeket azért egy kézen meg lehet számolni, miközben a magyar piacon ennél jóval több tőzsdeképes társaság van. Önök hogyan látják a tőzsde elmúlt évét és milyen folytatásra számítanak?

Perger Gábor: A BÉT néhány évvel ezelőtt elindított egy intenzív tőzsdefejlesztési programot, aminek számos eleme van. A hazai vállalatok tőzsdére csábítása érdekében létrehozták a vállalati sikertörténeteket bemutató BÉT50 kiadványt, az ELITE Program nemzetközi vállalatfejlesztési képzését, a potenciális befektetők és feltörekvő cégek kapcsolatépítését szolgáló Xmatch-et, a tőzsdére lépést segítő Mentor Programot, de mindezek mellett az Xtend piac elindulása volt az egyik legjelentősebb vívmány, amihez kellett néhány év, hogy beérjen és felfusson. A tavalyi év kapcsán azt láttuk, hogy a Covid után erőteljesen megélénkült az érdeklődés a tőzsde iránt:

10 éve nem volt ekkora forrásbevonás a tőzsdén, és elkezdtek új belépők érkezni a parkettre.

A Standard kategóriába is bevezettek egy szabályozott ingatlanbefektetési társaságot, és a harmadik negyedévben volt három Xtendes bevezetés is. Ráadásul minden jel arra mutat, hogy 2022-ben is megmarad ez a fokozott érdeklődés a cégek részéről, számos tőzsdére lépésre lehet számítani.

Azt érezzük, hogy most van egy momentum, aminek egyik oka, hogy Magyarországon regionális, európai összehasonlításban arányában kevesebb cég élt eddig a tőkepiaci forrásbevonás lehetőségével, hiszen a cégeket jellemzően hitelekkel finanszírozzák. A nagyobb tőkebevonások esetében hitel mellett pedig jellemzően a kockázati tőke volt az, amit a növekedési szakaszban lévő vállalatok megtaláltak maguknak, ehhez képest a tőzsde egy nagyon jó alternatíva, és úgy látjuk, hogy ezt egyre többen felismerik.

A tőzsdei megjelenés ugyanakkor számos megfelelési kritériummal jár együtt jogi és pénzügyi szempontból, kezdve a cégformától az átvilágításon át számos bürokratikus kihívásig. Milyen lehetőségei vannak egy vállalkozásnak, mennyire lehet erre önerőből felkészülni?

Simon Stella: A tőzsdére lépés külső tanácsadók nélkül nem működik. Egyrészt rendkívül sok dokumentációt kell készíteni a társaságnak, kell egy jogi csapat, jellemzően egy független ügyvédi iroda, amelynek jó esetben ez a specialitása, de kell egy olyan pénzügyi csapat is, amely a cég pénzügyi átvilágítását végzi el. Amennyiben forrást akarnak bevonni, tehát tőkeemelésre is sor kerül, akkor ajánlott egy befektetési szolgáltatót is igénybe venni – ezek jellemzően bankok. De a kommunikációs csapatot is ide lehet sorolni, hiszen amikor valaki tőzsdére lép, fontos, hogy erről a piac és a befektetők is tudjanak.

Mind a ketten tőkepiaci joggal foglalkozó ügyvédek vagyunk, és úgy láttuk, hogy a BÉT egy olyan növekedés előtt áll, hogy megéri egy olyan ügyvédi irodát felépíteni, amely kifejezetten erre a területre specializálódik, ez lett az AegisLegal. Fő területünk a tőkepiaci jog, ami azt jelenti, hogy támogatjuk a tőzsdei kibocsátókat a jogi megfelelésben, részt veszünk részvény- és kötvénykibocsátásokban. Ehhez kapcsolódik egyfajta szakmai tanácsadás, leülünk beszélgetni azokkal a vállalkozókkal, akik a tőzsdére készülnek és végigvezetjük őket a folyamaton.

Hiszünk abban, hogy az ügyfelek már felmérték, hogy egy ügyvéd nem érthet mindenhez: aki a céges papírokat, a munkaszerződéseket intézi, nem biztos, hogy végig tudja kísérni a társaságot a tőzsdére lépés során, hiszen rengeteg vonatkozó jogszabály és hatósági iránymutatás van. Ehhez általános gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyvéd nem ért, ahogyan a mi butik irodánk sem vállal például peres ügyeket. Azt látjuk, hogy az ügyfelek igénye az, hogy a lehető legkevesebb tanácsadói irodával dolgozzanak, de a munka ennek mégse lássa kárát. Mi számos partnerrel dolgozunk együtt, ezért ha egy cégtulajdonos azzal keres meg minket, hogy tőzsdére akar menni, akkor gyakorlatilag azonnal össze tudunk állítani egy komplex ajánlatot, ami tartalmaz minden szükséges szolgáltatást, teljesen személyre szabva. Ezenkívül, a tőzsdére lépést fontolgató cégek számára is van egy új termékünk, a tőzsdeérettségi vizsgálat, ami nevéből is adódóan azt a célt szolgálja, hogy felmérjük, hogy a vállalkozás tőzsdeérettnek minősül-e; ha pedig nem, akkor segítünk neki abban, hogy milyen lépéseket kell megtennie ahhoz, hogy tőzsdeképes legyen. 

A tőzsdére készülő cégek az önök tapasztalatai szerint mennyire mérik fel jól a helyzetüket, tudják, hogy mivel jár ez, vagy sok meglepetés derül ki a felkészülési időszak során?

P. G.: A tőzsdére lépés egy hosszú folyamat, és addig a pontig, amíg tényleg elkezdődik az intenzív munka, aminek a végén a cég a parkettre lép, van egy szakasz, ami jellemzően a cégtulajdonosok pszichéjében zajlik, amikor először elkezdenek kacérkodni a tőzsde gondolatával. Változó, hogy ebben a szakaszban miként állnak a dologhoz. Van, aki alaposan utánanéz mindennek, felkészül, nagyon szakszerű és ezért könnyű vele együtt dolgozni. Ami még ennél is fontosabb, az az, hogy a cég milyen szervezettel dolgozik. Vannak olyan cégek, amelyek úgy kezdik a felkészülést, hogy már van egy komoly pénzügyi csapat, akvizíciós menedzser, business development menedzser, jogtanácsos.

Ugyanakkor vannak cégek, amelyek ebből a szempontból kevésbé vállalatként, inkább vállalkozásként működnek. A magyar kkv-k egy jelentős hányada családi kézben van. Van ugyan egy impozáns méretük, árbevételük, növekedési pályán vannak, sőt, még egy jó sztori is van mögöttük, de a napi folyamataikban a működésük egy nagyon szűk személyi kör által még mindig kézileg vezérelt. Van egy-két ember a csúcson, és ők mikromenedzselnek mindent. Amikor elkezdjük a munkát, náluk először szervezetet kell építeni, mert amikor egy cég a nyilvános piacra lép, nagyon sok minden megváltozik a napi működésben. Az a személy, aki egy zárt körű működésben kitűnően menedzselt mindent, már nem tud egyszerre interjúkat adni, találkozni a részvényesekkel, intézni a napi ügyeket, kitalálni a stratégiát. A cégvezetőknek a gondolkodásukat valamilyen szinten ennek a szolgálatába kell állítaniuk.

S. S.: Találkozunk olyannal, aki úgy keres meg minket, hogy egyedül viszi az ügyvezetést, nincs igazi menedzsment. Azonban a tőzsdére lépéshez feltétel, hogy legyen igazgatóság, felügyelőbizottság, auditbizottság.

A nyilvános piac arról is szól, hogy a tulajdonlási funkciók meg a menedzsmentfunkciók fokozatosan egyre inkább különválnak, a végén kialakul az az igazgatóság és menedzsment, ami már csak riportál a tulajdonosoknak, a részvényeseknek.

Az Xtend piac éppen azért jött létre, hogy segítse azoknak a kkv-knak a tőzsdére lépését, amelyek között nagyon gyakori, hogy a tulajdonos és a cégvezető ugyanaz a személy.

Mennyivel könnyebb teljesíteni az Xtend piacra lépési kritériumait a standard kategóriához képest?

S. S.: Alapvetően három nagy különbséget emelnék ki, az egyik, hogy az Xtendre egy úgynevezett információs dokumentumot kell készíteni, amit a BÉT hagy jóvá. A standard kategóriában egy ehhez hasonló, de komplexebb dokumentumot, úgynevezett kibocsátási tájékoztatót kell készíteni, amit viszont nem a BÉT, hanem az MNB hagy jóvá. A két dokumentum információtartalma hasonló, mélységében azonban nagy különbség van a kettő között.

Egy másik nagy különbség, hogy míg az Xtendes kibocsátóknak a beszámolóikat a magyar számviteli szabályok szerint kell elkészíteni, addig a Standard kategóriában kötelező az IFRS (International Financial Reporting Standards) alkalmazása, az pedig, hogy egy vállalat átálljon a magyar számvitelről az IFRS-re, eléggé idő- és költségigényes feladat.

A harmadik különbség, hogy a Standard kategóriában kötelező közkézhányadot kialakítani: a részvények legalább 10 százalékának, vagy legalább 100 millió forint árfolyamértékű részvénynek a közkézhányadba kell tartoznia, vagy legalább 100 befektetőnek kell megtestesítenie a közkézhányadot. Közkézhányadba azon személy tartozik, akinek a cégben 5 százalék alatti részesedése van. Ezzel szemben az Xtend piacon nem előírás a közkézhányad, tehát ha én egyszemélyi tulajdonosa vagyok a cégemnek, akkor is be tudom vezetni az Xtendre, amíg a Standard kategóriánál ezt nem tudom megtenni.

Mennyire látják azt a magyar vállalkozások esetében, hogy készen állnak a tőzsdei bevezetésre, vagy hogy egyáltalán számba veszik ezt a forrásbevonási lehetőséget?

P. G.: A magyar vállalkozások esetében szükség volt, és van is edukációra, de a BÉT ezt a feladatot magára vállalta, amelyben nagy szerepe volt a korábban említett tőzsdefejlesztési programoknak. Egyfelől ennek az érdeme, hogy ma már számottevő érdeklődésről beszélhetünk.

Másfelől pedig a magyar cégeknél borzasztóan magas a hiteloldali finanszírozás, de például a Növekedési Kötvényprogram is megmutatta, hogy léteznek másfajta finanszírozási eszközök is,

és megvolt a szerepe annak is, hogy voltak kockázatitőke-befektetések Magyarországon az elmúlt években, főleg EU-s forrásokból, de ez mind hozzátett ahhoz, hogy lássák a cégtulajdonosok, hogy más lehetőségeik is vannak.

Azonban a kockázati tőke esetében bár a befektető kisebbségi részesedést birtokol a cégben, közben mégis olyan jogokat köt ki magának a befektetési szerződésben, hogy gyakorlatilag nagyon nehéz bármilyen érdemi döntést meghozni az ő hozzájárulása nélkül. Ezzel szemben például egy tőzsdére lépésnél az alapítók nem veszíti el ezt az autonómiát. Ugyanúgy kisebbségi tulajdonosokat vonnak be, de sokkal szórtabb tulajdonosi struktúrát lehet kialakítani, sok kisebb befektető lesz, intézmények, magánszemélyek, különjogok nélkül. Ugyanakkor itt más engedményt kell tenni, mert fokozott transzparenciát kell vállalni mind a hatóságok, mind a piac, a befektetők felé. De nagyon sokan elkezdték felismerni, hogy ez egy életképes alternatíva. A mi megközelítésünk mögött is ez a felismerés van, úgy gondoljuk, hogy még mindig érdemes és kell is edukálni ezt a kkv-s kört.

Az utóbbi hetek váratlan és megdöbbentő eseménye Ukrajna inváziója. Ennek hatása a tőzsdéket sem kerülte, a BÉT-en is elképesztő lejtmeneteknek lehettünk tanúi, nem lehet ez negatív hatással a tőzsde megítélésére, illetve mennyiben akasztja meg a már folyamatban lévő bevezetéseket?

P. G.: Két éve a Covid okozott krízist, most pedig egy háborús helyzet, a befektetők mind a kettőre eladással reagáltak a tőzsdén, más befektetési formákba vitték át az eszközöket. Ez a ciklikusság ugyanakkor a tőzsdei lét velejárója, ez egy átmeneti időszak, hiszen az a historikus tapasztalat, hogy a piacok meg szoktak nyugodni, inkább előbb, mint utóbb. Ha sok év átlagát vesszük, akkor a tőkepiacokon a felívelés a jellemző. A tőzsdére készülő cégeket pedig a szektoruktól, külpiaci kitettségüktől függően érinti ez a helyzet fundamentálisan, de önmagában az ő tőzsdei létüket ez nem kell, hogy befolyásolja. Nyilván, ha valaki most azonnal akar nagyon sok forrást bevonni, ebben az adott pillanatban ez érintheti az ő terveit, mert erre most nem ideálisak a körülmények. De egy kkv-nál, egy Xtendes bevezetésnél ez nem annyira probléma.

Több céget segítünk most a tőzsdére lépésben, és a háború kitörése után mindegyikük egyértelműen azt mondta, hogy ez nem érinti a tőzsdére lépési terveiket.

A koronavírus-járvány kitörése után 1-2 hónappal is azt láthattuk, hogy voltak nagyon sikeres tőzsdei bevezetések.

A cikk megjelenését az AegisLegal Ügyvédi Iroda támogatta.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ