Bár nincs nukleáris fegyvere a Forradalmi Gárdának, enélkül is bármelyik pillanatban egy valóságos atombombát dobhatnak a világra

A globális olajkereskedelem Achilles-sarka

A Hormuzi-szoros egy keskeny, nagyjából 33-40 kilométer széles tengersáv, amely az Arab-tengert köti össze a Perzsa-öböllel, miközben észak felé a közeli partok már Iránhoz tartoznak észak, míg délen Omán található. Mintegy 60 kilométeren keresztül tart ez a helyzet, mindez pedig azt jelenti, hogy ez egy rendkívül sebezhető pontja a világkereskedelemnek. Ráadásul maga a normál forgalom egy mindössze 3,5 kilométer széles csatornán halad keresztül, ennek a nagy része Irán tengeri területére esik. Itt viszonylag könnyen mondhatja azt a katonai hatalom, hogy néhány hadihajóval, esetleg aknazárral, vagy rakétatámadásokkal ellehetetleníti a kereskedelmi forgalmat. A legfőbb problémát ennek az átkelőnek a fontossága jelenti:

ezen keresztül hagyja el az öblöt Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia, Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek kőolajának és a cseppfolyósított földgázának (LNG) döntő többsége.

Alert: “Passage through the Strait of Hormuz only with Iran’s permission!”“Starting tomorrow, for a period of 100 days, no oil tanker or LNG shipment should be allowed to pass through the Strait without Iran’s approval!”- Khandouzi, former Minister of Economy Iran pic.twitter.com/V7cERuXusC https://t.co/V7cERuXusC

— US Homeland Security News (@defense_civil25) June 18, 2025

Számokra fordítva ez a következőt jelenti: 2022-ben naponta átlagosan 21 millió hordónyi kőolaj, vagy feldolgozott olajtermék haladt itt keresztül, ez a világ tengeri kereskedelmének valamivel több, mint ötödét teszi ki, mintegy 22 százalékot. Egy évvel később a helyzet csak minimálisan változott, az arányok akkor is megmaradtak. Nem véletlen, hogy az amerikai Energy Information Administration (EIA) egyenesen a világ „kőolajszállító zsilipjének” nevezte a tengerszorost. Mindez egyébként havonta 3000 nagyméretű hajó áthaladását jelenti.

Amennyiben a Hormuzi-szorosban történne valami, ami akadályozná a fogalmat, az nagyon súlyos következményekkel járna. Nyilván attól függően, hogy milyen hosszú időre állna meg a kereskedelem ezen az útvonalon, de drasztikus változások sora jönne: egyrészt szinte egészen biztosan az egekbe szökne az energiahordozók ára, mivel a globális kínálat drámaian csökkenne, másrészt borítékolható, hogy erre már országok sokasága adná fel a jelenlegi, csendes semleges politikáját. A Perzsa-öböl országai számára a szénhidrogének exportja jelenti az elsődleges költségvetési bevételt (bár történtek előrelépések ezen a téren, de az energiahordozók továbbra is megkerülhetetlenek a jóléti gazdaságok működéséhez), így szinte biztosan nem vennék túl jó néven, ha Teherán hirtelen elvágná tőlük ezt a bevételi forrást.

A rezsim blokádja napirenden van, ezt pedig az iráni parlament tagjának, valamint az Iszlám Forradalmi Gárda Hadtest (IRGC) dandártábornokának, Eszmajil Koszarinak a nyilatkozata is megerősíti. Ő arról beszélt, hogy komolyan fontolóra vették a kulcsfontosságú átkelővel kapcsolatos drasztikus beavatkozást.

A legfrissebb hír éppen az, hogy már egyetlen tankert sem enged át itt Irán, kizárólag az engedélyükkel.

A világraszóló zavarkeltés forgatókönyve

A lehetséges lépésre már készülnek a nemzetközi katonai hatalmak is, folyamatosan pásztázzák az itteni eseményeket. Az Egyesült Királyság Tengerészeti Kereskedelmi Műveletek Hivatalának (UKMTO) Közös Tengerészeti Információs Központjának is szemmel tartja a változásokat, legutóbb június 16-án adtak ki jelentést a területre vonatkozóan, akkor a növekvő elektronikus interferenciákra figyelmeztettek. Felhívták az arra közlekedők figyelmét, hogy fokozott figyelemmel vezessenek, kifejezetten a helyzetjelentésre vonatkozóan érzékeltek problémákat. Érdekes, hogy egy nappal később két tankerhajó ütközött egymással az Ománi-öbölben, nem sokkal a Perzsa-öböl bejárata előtt, elsősorban navigációs problémákra hivatkozva.

Bár az incidenst hivatalosan nem kötötték még Teherán jelzavaró tevékenységéhez, a két bejelentés között könnyű összefüggéseket felfedezni. Az eset után, a cikk írásának pillanatában (június 18.) az átjáró továbbra is nyitva tart, az ütközést leszámítva a forgalmat zavartalannak ítélik meg. A hajózási társaságok is folyamatos megfigyelés alatt tartják az útvonalat, hogy szükség esetén azonnal tudjanak lépni. A szoros lezárásának fenyegetése egyébként nem új, Irán már korábban is bedobta ezt, amikor növekedett a feszültség, de végül egyszer sem váltotta be az ultimátumát.

UKMTO ADVISORY 023-25https://t.co/JywUOrs5GV#MaritimeSecurity #MarSec pic.twitter.com/WULoB0hMZk https://t.co/JywUOrs5GV

— UKMTO Ops Centre (@UK_MTO) June 16, 2025

Érdekes, de van egy kicsit íze ennek az egésznek, mintha Irán erre már teljesen tudatosan készült volna, ugyanis a 2023-as izraeli-Hamász háború kirobbanását követően az Arab-félsziget délnyugati csücskében élő húszi lázadók már csináltak valami nagyon hasonlót. A Teherán által erősen támogatott síita felkelők ugyanis kevéssel a Gázai övezet ellen megindított izraeli hadművelet megkezdését követően elkezdték beváltani a fenyegetésüket, és elkezdték támadni azokat a kereskedelmi hajókat, amelyek a megítélésük szerint „Izraelt támogatják”. Ehhez „éppen ideális” földrajzi helyzetben feküdtek, ugyanis Jemennél fekszik a Báb-el-Mandeb tengerszoros, amelyen keresztül halad át az európai-ázsiai kereskedelem egyik legfontosabb útvonala. A gyakorlatban mindez azt jelentette, hogy elkezdtek célba venni civil tengeri járműveket, ezek közül többet súlyosan megrongáltak. A helyzet több hónapon keresztül maradt fenn, ebben az időszakban több hajózási vállalat inkább úgy határozott, hogy kitérnek a kritikus szakasz elől, helyette inkább Afrikát megkerülve haladnak, ami megnövekedett időt és költségeket jelentett, több szállítmány megkésett. Bár ennek a krízisnek mára vége lett, az eset tökéletesen megmutatta, hogy hogy ezek a világkereskedelem szempontjából fontos területek mennyire sérülékenyek. Hiába érkezett a térségbe nemzetközi haditengerészeti kontingens, és szórták bombákkal folyamatosan a húszik állásait, a helyzet csak lassan állt helyre.

A Báb-el-Mandeb és a Hormuzi-szoros között viszont van egy nagyon súlyos, lényegi különbség: ameddig az előbbit – súlyos pluszköltségek árán – meg lehet kerülni, addig az utóbbi egy zárt tengeröblöt köt össze a világtengerekkel, lezárása esetén nincs nagyon kerülőút.

Ebben az esetben tehát gyakorlatilag minden szállítmány beszorulna az Öbölbe, vagy előtte kellene várakozni az Ománi-öbölben. Felmerül a kérdés, hogy a szárazföldön miért nincs kerülőút vagy alternatív infrastruktúra. Tény, hogy az Arab-félsziget magas jövedelmű monarchiái hivatalosan szövetségesek egymással, mégis a számtalan érdekellentét eddig nem erősítette meg annyira a bizalmat a helyi vezetések között, hogy egyszerűen egy szomszédos riválisra bíznák a fő bevételi forrást jelentő szénhidrogének ellenőrzését. Két hatalom mégis van, amely felépített olyan szárazföldi kőolajvezetéket, amellyel meg tudja kerülni a Hormuzi-szorost: Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. Rijád 5 millió hordó/nap, míg Abu Dzabi 1,5 millió hordó/nap kapacitású csőrendszert üzemeltet, ezek viszont csak tompítani tudják egy esetleges válság hatásait, teljesen elhárítani nem képesek azokat. Arról nem is beszélve, hogy a többi helyi országnak nincs alternatívája, a tankerekre kell támaszkodniuk. Apró érdekesség egyébként, hogy Iránnak is van egy kihasználatlan vezetéke az Ománi-öböl partjaihoz.

A The War Zone szerint ráadásul Iránnak gyakorlatilag minden eszköz a rendelkezésére áll, hogy itt gyorsan és hatékonyan cselekedjen:

• Az IRGC több kisméretű és gyors motorcsónakkal rendelkezik, ezekkel könnyűszerrel telepíthetnének rengeteg aknát az átjáróba. Az iráni haditengerészet többi járműve is ideális ahhoz, hogy gyorsan és hatékonyan zárják le a tengerszorost, így a kisméretű tengeralattjárók, de még a daruval felszerelt kereskedelmi hajók is a Forradalmi Gárda segítségére lehet. Az aknák telepítése azért is lehet lenne „logikus” lépés, mivel talán ennek segítségével érhető el a legkisebb befektetéssel a legnagyobb eredmény. A vízi robbanóeszközök felkutatása és hatástalanítása igen összetett és nehéz feladat még akkor is, ha nyugodt környezetről van szó.
• Az aknák telepítésén túl a hadiflotta képes lenne akár közvetlenül is támadást indítani a kereskedelmi hajók ellen. Az szinte borítékolható – különösen az elmúlt napok eseményeit látva –, hogy a nagyobb hadihajókat azonnal csapások érnék egy ilyen akció esetén, de ekkor lehet hasznos a kis méret és a mozgékonyság, amely komoly nehézséget jelenthetne még egy összehangolt nemzetközi fellépés számára is. A közelmúltban már arra is lehetett példát látni, hogy az IRGC kiméretű hajókon utazva hirtelen elfoglaltak egy nagyméretű kereskedelmi hajót. Hozzá kell tenni, hogy Teherán aktívan dolgozhatott olyan stratégiák kidolgozásán is, amelyekkel az ellenséges hadihajók számára is végzetes lehet a támadásuk. A TWZ cikke kiemeli, hogy az IRGC olyan „kereskedelmi” hajókat is bemutatott, amelyek adott helyzetben szinte azonnal átalakíthatók „drónhordozókká”. Innen célba vehetőek cirkálórakétákkal és drónokkal az ellenséges célpontok. Kiemelték, hogy ezek viszont könnyű és látványos járműveknek számítanak a rivális felderítések számára.
• A harmadik szempont Irán rakétaképessége, amelyekkel több hadihajója is fel lett szerelve, de a partokról is kiváló célpontot jelenthet az itt beásott állások számára a Hormuzi-szoroson áthaladó kereskedelmi járművek tömege. Ezeket egészíthetik ki a drónok is, amelyből az IRGC rendelkezik több saját fejlesztéssel, amelyek nem a legmodernebb technológiát képviselik, viszont a kis távolságok miatt ezek is rendkívül hatékonyak lehetnek, főleg nagy tömegben.

Bár szinte minden afelé mutat eddig, hogy Teheránnak szinte elemi érdeke lenne, hogy eszkaláció esetén lezárja a Hormuzi-szorost, azért mégsem ennyire egyértelmű a helyzet. Az Arab-félsziget országai ugyanis elsősorban a Távol-Kelet hatalmaival kereskednek, Kína, India, Japán és Dél-Korea a legnagyobb felvásárlói a helyi szénhidrogéneknek. Mivel ezekkel az országokkal alapvetően nincs különösebb problémája a rezsimnek, sőt,

Kína egyenesen a legnagyobb szövetségesei közé tartozik, ezért számolnia kellene azzal is, hogy lényegében a saját (potenciális) szövetségeseivel babrál ki, akár hosszú időre nehézzé téve a diplomáciai közeledést.

Az is némileg megkérdőjelezi a támadás realitását, hogy Izrael szinte azonnal, már az elsők között célba vette az egyik fontos haditengerészeti bázist a Perzsa-öböl partján, a felvételek szerint komoly károk keletkeztek.

️ Planet imagery acquired 0725Z 13JUN2025 suggests the IRGCN naval base west of Bostanoo was likely targeted during Israel’s airstrikes. pic.twitter.com/bD2X9AqPPf https://t.co/bD2X9AqPPf

— OSINT Warfare (@WarfareOSINT) June 13, 2025

A Hormuzi-szoros lezárása egyértelműen egy olyan forgatókönyv lenne Teherán számára, amikor már lényegében „minden mindegy”.

Ezzel ugyanis teljesen egyértelműen a fél (vagy talán az egész) világot magára haragítaná, és globális gazdasági hatásokkal járna az intézkedés. Az iráni iszlamista rezsim a közel egy évtizeden keresztül tartó 1980-88 közötti Irakkal vívott háborúja során már egyszer bizonyította, hogy hajlandó a végletekig is kitartani. Kérdés, hogy az azóta eltelt évtizedekben mennyire gyengült meg a hatalom, és mennyire lelkes a társadalom egy esetleges súlyos eszkalációval kapcsolatban. Teheránban a politikai (és vallási), valamint a katonai elit is tudja, hogy az átjáró lezárását már csak az utolsó pillanatban szabad bevetniük, mivel ezzel végleg elszigetelhetik magukat.

Az is biztos, hogy szinte azonnal megjelenne itt a „fél világ” a hadihajóival, hogy segítsen semlegesíteni Iránt, de ez Teherán szándékaitól függően hetekig, sokkal inkább hónapokig, szélsőséges esetben akár évekig is eltarthat, mire a legnagyobb támogatás mellett is elérik, hogy újra zavartalanul közlekedhessenek itt az olajszállító tankerek. Mivel mindez szinte azonnal nagyon drámai hatást okozna a világgazdaságban, ezért Irán számára minden egyes nap hatalmas sikert jelentene. De még így sem biztos, hogy meg merik húzni ezt a drasztikus lépést, viszont ha megteszik, akkor azt mindenki érezni fogja.

Címlapkép forrása: Morteza Nikoubazl/NurPhoto via Getty Images