Az elmúlt hetekben (hónapokban) számos médium adott hírt a Dunaferrt érintő nehézségekről, amelyhez mindenképpen kapcsolódik egy nyilvánvaló a tény: ha a gyár gondban van, annak nagyon komoly hatása lesz Dunaújvárosra és közvetlen térségére. A következő hónapok talán legjelentősebb kérdése, hogy a város és térségének gazdasága továbbra is építhet-e a gyárra, vagy adott esetben olyan nehézségekkel kell szembenéznie, amelyeket az ózdi vagy diósgyőri vas- és acélgyártás fokozatos eltűnése okozott az elmúlt évtizedekben.
Az mRNS alapú vakcinákat övező bizonytalanság sok, egyébként nem oltásszkeptikus embert is eltántorít attól, hogy beoltassa magát. Érdemes tudatosítani, hogy a bizonytalanság irracionálisan felnagyítja a veszélyérzetünket. A cikkben számszerűleg is végigvesszük az ismert kockázatokat. Elöljáróban hadd mondjam el, hogy a cikk csak a védőoltás egy aspektusát tárgyalja. Nevezetesen, hogy rögzült gondolkodási sémáink mennyire akadályoznak minket abban, hogy észszerű döntést hozzunk. Nem lesz szó az mRNS működési mechanizmusáról, az oltást övező sok álhírről, vagy éppen etikai kérdésekről.
2016. június 23., az ominózus népszavazás óta, a Brexit-folyamat úgy kígyózott az átlagos újságolvasó szeme előtt, mint valami végeláthatatlan szappanopera: az utolsó pillanatban mindig közbejött valami, egy nem várt fordulat, majd a történet folytatódott tovább. Lassan már a szakemberek számára sem volt egyértelmű, vajon a briteknek sikerül-e valaha is teljesen elszakadniuk az Európai Uniótól. 2020 karácsonyán úgy tűnt, a történet véget ért: az utolsó pillanatban tető alá hozott kereskedelmi megállapodásnak köszönhetően 2021. január 1-től alapvetően változik a brit-EU viszony. Ugyanakkor még mindig maradtak nyitott kérdések. Ebben az írásban annak próbálunk meg utánajárni, mi van a háttérben, miért volt ennyire nehéz.
A közelmúltban – hosszú és komplex, vétó-fenyegetéstől sem mentes tárgyalások sorozatának eredményeképpen – az Európai Parlament (EP) és a Tanács is jóváhagyta a 2021–2027-es időszakra szóló többéves költségvetési keretet (Multiannual Financial Framework, MFF). A hétéves költségvetés elfogadása hazánk számára kiemelt fontosságú, hiszen az MFF-ből és a koronavírus-járványból okozta gazdasági és társadalmi károk helyreállítására szolgáló eszköz, a Next Generation EU támogatási részéből Magyarország számára elérhető források nagysága több mint 40 milliárd EUR, amelyből a felzárkóztatásra fordítható kohéziós boríték nagysága közel 20 milliárd EUR.
A gazdaság működésének magyarázata során a közgazdászok gyakran a versengést mint domináns magatartást szokták hangsúlyozni, pedig az együttműködés legalább ilyen fontos - mondja Kiss Hubert János az Elemző közgazdász videósorozatunk újabb részében. A KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa elmondta, hogy az emberek nagyon sokfélék, egészen eltérő mértékben hajlandók kooperálni.
A mindennapi életben velünk élő "hitek, vélekedések" ellenőrzéséhez, illetve a körülöttünk zajló események hatásainak megértéséhez, számszerűsítéséhez elengedhetetlen, hogy a kutatók méréseket végezzenek. A mérési tevékenyég az elemző közgazdász munkájának legalapvetőbb része - mondja Koren Miklós, a CEU Közgazdaságtan Tanszékének tanára. Az Elemző közgazdász videósorozatunk mai darabjában Koren arról is beszél, hogy a koronavírus járvány elleni lépések egészégügyi és gazdasági hatásainak felmérése elengedhetetlen a jó döntés meghozatalához.
A járvány kezdetekor március közepén minden hazai iskola digitális oktatásra állt át, és jelenleg a második hullám ismét egyre több iskolát kényszerít bezárásra, a középiskolákban 14 év felett már mindenki távoktatásban tanul. A diákok az online környezetben sokkal könnyebben elveszhetnek, lemaradhatnak, amennyiben nincs otthoni segítségük. Ennek megakadályozására jött létre az onkentesmentoralas.hu webes alkalmazás, ahol az önkéntes mentorok és a segítségre szoruló diákok egymásra találhatnak és a #school erre kifejlesztett platformjára irányítva megfelelő környezetben folytathatják a közös tanulást. Az intelligens párosító platformot közgazdász kutatók tervezték meg a Magyar Református Szeretetszolgálat és a #school munkatársaival közösen, és együtt is üzemeltetik. Az online mentorálás azon érettségihez közelítő diákoknak is kiváló lehetőséget nyújt, akik a jelenlegi helyzetben nehezen találnak önkéntes munkát, amit a Közösségi Szolgálat keretében teljesíthetnének.
Október második felében újabb nagy kínai beruházást jelentett be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter: a Chevron Auto 17,5 milliárd forintos miskolci beruházásához minden negyedik forintot a magyar kormány adja. Október végén megtudhattuk a minisztertől azt is, hogy a dél-koreai Doosan második európai gyárát is Magyarországon, Tatabánya mellett építi fel. Az elektromos autóipari beszállító beruházásának értéke 75 milliárd forint, a kormány a beruházást itt is vissza nem térítendő támogatással segíti. Ha pedig nem csak az októberi, hanem korábbi bejelentésekből szemezgetünk, találhatunk közöttük indiai és egyéb feltörekvő országok vállalataihoz köthető beruházást is, melyhez a magyar kormány jellemzően jó par millió forinttal járul hozzá. De vajon mit akarhat egy kelet-közép-európai országban egy kínai, koreai, vagy épp egy indiai vállalat? Miért éri meg (megéri-e) nekik itt befektetni és milyen szempontok szerint választanak a régió országai közül: pusztán gazdasági szempontok vezérlik őket, vagy az intézményi, sőt, helyenként a politikai tényezők is szerepet játszanak? És miért éri meg (megéri-e) nekünk idecsalogatni e feltörekvő vállalatokat: az újonnan létrejövő munkahelyeken túl keletkeznek-e pl. e vállalatok működése révén új lokalizációs előnyök is?
A járványhelyzet geográfus szemszögből igazi csemege hiszen - bár elcsépelt, de attól még igaz - a turizmustól a fogyasztási szokásokig, a munkán át a szórakozásig az élet valamennyi területét érinti, ezeknek pedig minden esetben mérhető területi vetülete van. A különféle egymásra ható rendszerek nem csupán konferenciák termeiben vagy döntéshozók asztalain, de az átlagember számára is megelevenedtek, mi több, a napi valóság részévé váltak. Különösen az első hullám idején, amikor a 21. században nem tapasztalt korlátozások kerültek bevezetésre számos országban.
A hátrányos helyzetű fiatalok kisebb valószínűséggel mennek egyetemre, mint jobb sorba született társaik. A világ számos országában célzott szakpolitikai eszközökkel igyekeznek segíteni azokat, akik a családjukból elsőként szereznének diplomát. Az írásban bemutatott kutatás azt vizsgálja, hogyan érdemes az elsőgenerációs diákok részvételét növelni a felsőoktatásban.
Hazánk településeinek sajátossága, hogy a települések magját alkotó belterületek mellett olyan kevésbé zárt lakott helyeken is nagy számú népesség él, mint a külterületek és a belőlük létrehozott egyéb belterületek. E területek vonzották a vidéki városokból kiköltözők és a városok felé igyekvők több, mint felét 1990 óta, pedig a lakosság kevesebb, mint tizede élt itt akkor. Azaz a vidéki szuburbanizáció 55,1%-a ilyen helyekre irányult. De hiába tartoznak az ország legdinamikusabb területei közé, csak keveset tudunk fejlődésükről, mivel a statisztika és a kutatások többsége - és így a közgondolkozás is - a közigazgatásilag önálló települési szintet követi.
A mesterséges intelligencia az élet egyre több területén ad támpontot az egyéni döntésekhez: melyik weboldalra érdemes klikkelnünk a Google szerint, mik a legérdekesebb hírek számunkra a Facebookon, milyen filmet nézzünk meg a Netflixen, vagy kivel érdemes megismerkednünk a Tinderen. De talán kevesen gondolnak rá, hogy az optimalizáló algoritmusok a közösségi döntésekben is egyre nagyobb szerepet kapnak, például hogy a diákokat – a preferenciái és pontjaik alapján – melyik iskolába, egyetemre vegyék fel, vagy a vesebetegek az immunológiai adataik alapján kitől kapjanak vesét. A vesebetegek Európa legtöbb országában, és most már hazánkban is, az úgynevezett vesecsere-programokban cserélhetik el egymással az inkompatibilis donorjaikat, hogy végül mindenki megfelelő szervadományozóhoz jusson. A vesecsere-programokat működtető optimalizáló algoritmusok tervezésében a KRTK KTI Mechanizmustervezés Lendület kutatócsoport tagjai is részt vesznek.
A belarusz modell az elmúlt két és fél évtizedben fittyet hányt a világgazdasági beilleszkedés kényszereiről élő hagyományos elképzeléseknek. Lukasenka rendszere az átmenet néhány lépését végrehajtva, még többször a hagyományos receptekkel szembe menve volt képes a 2010-es évek elejéig dinamikus növekedést felmutatni néha archaikusnak tűnő, nem is annyira poszt-, mint sokszor szovjet gazdasági struktúrájával. Igazi unortodox gazdasági sztori, annak bizonyítéka, hogy akár avítt struktúrák is sokáig életben tarthatóak világgazdasági és -politikai lavírozással és mérsékelt adaptációval. Az elkövetkező években valószínűleg megtudjuk meddig és vajon mi jön utána.
Nyolcadik éve minden hónapban láthatjuk a számlákon narancssárga alapon kiemelve, hogy mennyit takarítottunk meg a rezsicsökkentéssel. A lakosság ma már az élet természetes velejárójaként tekint a hatósági energiaárakra, a kormány pedig hosszú távon is fenntartaná a rezsicsökkentést. A 2013–2014-es kormányzati kampány már a múlté, a program azonban továbbra is hangsúlyos helyet foglal el a politikai diskurzusban. Érdemes ezért mérleget vonni: a program indokoltságától a szakpolitikai kontextuson át a pozitív és negatív hatásokig.
Hazánk lélekszáma 1981 óra töretlenül csökken, az ország jelenlegi lakónépessége megközelítőleg egymillió fővel marad alatta a 39 évvel ezelőttinek. E trend minden valószínűség szerint a következő évtizedekben is folytatódni fog, komoly társadalmi kihívásokat vonva maga után. A népességszám jövőbeli alakulásával kapcsolatban a természetes népmozgalmi folyamatokat, a születések és halálozások számának feltételezhető alakulását övezi a legnagyobb figyelem. Azonban a belső vándormozgalmi folyamatok várhatóan jelentősen módosítani fogják a népesség változásának területi mintázatát, egyes településekben, járásokban súlyosbítva majd az elnéptelenedést, másokban pedig akár az országos trendekkel dacolva népességnövekedéshez vezetve.
A nemzetközi sajtó 2020 elején szenzációs adásvételről tudósított: a Louis Vuitton luxusdivatház megvásárolta minden idők második legnagyobb nyersgyémántját, a Botswanában talált Sewelo ékkövet. De mennyire ismerjük a gyémánt lelőhelyének számító kis dél-afrikai országot és a nyersanyagban gazdag fejlődő országok gazdasági kihívásait?
A gazdasági fejlődés fő motorja az innováció (legfőképp a technológiai innováció). Ugyanakkor az újdonságok generálása és adaptálása is a nagyvárosokban koncentrálódik, ezért a földrajzi régiók közötti egyenlőtlenségekhez vezet, ami hosszú távon károsan hat egy ország fejlődésére, mert sokan nem tudnak bekapcsolódni az innovációs folyamatba. Az innovatív gazdaság kialakítása és erősítése ezért régiókra szabott állami beavatkozást kíván. A regionális tudomány módszertanának segítségével mutatunk rá arra, hogy a helyi társadalom, és a régió gazdaságának adottságai hazánkban is hangsúlyozottan fontosak az innovációpolitika számára. Az innovatív fejlődés kulcstényezői, például a vállalkozókészség vagy az újdonságokra való nyitottság mélyen a helyi társadalom kultúrájában, hagyományaiban gyökereznek. A magyar régiók innováción alapuló fejlődése csak lassan érhető el, és a helyi történetek ismerete szükséges hozzá.
2020 nyarának közepén, amikor a közvélemény minden idegszálával a COVID-válságra figyel, Európa válaszúthoz érkezett: a radikális mélyülés, a tagországok közötti jövedelemtranszferrel járó fiskális unió felé veszi-e az irányt, vagy megkockáztatja, hogy a sorozatos válságok által felhalmozódó feszültségek szétfeszítsék az eurozóna, sőt magának az egész uniónak a kereteit.
Magyarország exportszerkezete jelentős változáson esett át az elmúlt hat évtizedben. Ennek a változásnak a hálózatkutatás eszközeivel történő vizsgálata váratlan eredményekkel szolgál és hozzásegíthet minket ahhoz, hogy sikeres regionális gazdaságfejlesztési stratégiát alakítsunk ki.
A hazai feldolgozóipari középvállalatok nehéz pályán és bizonytalan körülmények között elért stabilitása értékes, mivel a magyar feldolgozóipar egyik még kiaknázatlan növekedési tartalékát, egyben a külföldi működőtőke-függőség enyhítésének potenciális forrását jelentik. Ez a vállalati réteg a német Mittelstandra jellemző kedvező fejlődési jegyek egy részével is rendelkezik, amelyek közül többek között kiemelhető a családi tulajdon jelentősége, a lokális, illetve regionális beágyazódás, valamint a lépésről lépésre megvalósuló inkrementális innovációs tevékenység. Ezek a cégek a versenyképesség magas útját követik, még ha annak korai stádiumában is helyezkednek el. Ez arra utal, hogy a középvállalatok egy része még nem kiforrott Mittelstand-cég, de az kijelenthető, hogy egy részük ebbe az irányba tart.