parlamentalkonyat
Gazdaság

Magyar konvergencia program: meghökkentő előrejelzés, elégtelen költségvetési reagálás

Nem kétséges, hogy koronavírusos időkben nehéz előrejelezni a makrogazdasági és költségvetési folyamatokat. Ránézésre is látszik azonban, hogy a magyar kormány konvergencia programja európai összehasonlításban meghökkentően optimista a 2020. évi GDP, különösen a háztartási fogyasztás alakulását tekintve (3%-os GDP csökkenés és 0,9%-os vásárolt fogyasztás-emelkedés), miközben a kormány a GDP-arányos államháztartási hiányt 3,8%-on kívánja tartani. A derűlátó reálgazdasági prognózis és a deficit mindössze 1,8 százalékpontnyi emelkedése azonban ellentmond egymásnak. Az EU-bizottság Magyarországra vonatkozó előrejelzései a kormányénál lényegesen valószerűbbek (GDP: -7%, fogyasztás: -6%, deficit: 5,2%), de az előrejelzések, valamit 21 EU-tagország konvergencia programjának egybevetése alapján is csak az tűnik ki, hogy európai összehasonlításban a magyar kormány kíván a legkevésbé támaszkodni a költségvetés egyenleg változásának – válságok esetén nélkülözhetetlen – gazdaságstabilizáló hatására.

Írásom először a hazai konvergenciaprogramban szereplő egyes előirányzatok inkonzisztenciáira hívja fel a figyelmet, majd a program néhány mutatóját egyes EU-tagországokéval veti egybe, végül az EU-bizottság előrejelzései, illetve becslései alapján mutatja be, hogy a magyar költségvetési politika törekvései erősen kilógnak az európai mezőnyből.

Indokolatlan derűlátás, belső inkonzisztenciák

A konvergenciaprogramban egyfelől az szerepel, hogy 2020-ban a háztartási fogyasztási kiadások 0,9%-kal emelkednek, ami – később látni fogjuk — európai összehasonlításban szélsőségesen optimista feltevés. Ennek azonban egyértelműen ellentmond, hogy a kormány sem a munkahelyek megőrzését, sem munkájukat elveszítő háztartásokat nem kívánja érdemben segíteni, továbbá az összkereslet csökkenését sem óhajtja számottevően ellensúlyozni. A miniszterelnöktől megtudhattuk, hogy a munka nélkül maradtakat a közmunkába és a katonaságba kívánják beterelni – ezt jelentené az, hogy „annyi új munkahelyet teremtünk, amennyi megszűnik”. Eltekintve az ötlet abszurditásától – ez ugyanis kifejezetten megakadályozná a gazdaság gyors „újraindítását” –, egyáltalán nem járulna hozzá a fogyasztás visszaesésének megakadályozásához.

Annál is kevésbé, mert az eddigi logikát követve, nyilván ezt sem pótlólagos költségvetési kiadásokkal, hanem úgynevezett átcsoportosításokkal kívánnák fedezni. A konvergenciaprogram „A” és B” táblázatából (51-52. old) kitűnik, hogy a járványhoz kapcsolódó intézkedések döntő részét költségvetési tételek áthelyezésével, az ilyen helyzetben egyértelműen kontraproduktív különadókkal (a tervezett GDP 0,2%-a), valamint a mikroszkóppal sem látható makrogazdasági hatású párttámogatás-csökkentéssel (a GDP 0,003%-a) tervezik fedezni. Ez utóbbi természetesen semmit sem jelent a vírus-krízissel szembeni védekezés szempontjából, de lehetetlen anyagi helyzetbe hozhatja az ellenzéki pártokat.

Hasonlóan kisstílű, de a fogyasztás visszaesésesét várhatóan fokozó igyekezet mutatkozik meg abban, hogy a kormány úgy tervezi a GDP 3,8%-án tartani a konszolidált államháztartási hiányt, hogy az önkormányzatok nulla körüli 2019. évi egyenlegét GDP-arányosan 0,2%-os többletbe kívánja fordíttatni 2020-ban (Konvergenciaprogram, 2.a táblázat, 4. sor). Ez azt jelentené, hogy az önkormányzatoktól – amelyek a legtöbbet tehetnek a nélkülözés és a fogyasztás-csökkenés enyhítése érdekében – mintegy 90 milliárd forintnyi többletet vár el a tervezet, amely 112 milliárdos nettó szűkítést jelent 2019-hez viszonyítva.

Úgy látom, hogy a háztartási fogyasztás idei 0,9%-os bővülésére vonatkozó hivatalos prognózis nagyjából annyira megalapozott, mint az MNB elnöke által várt 2-3%-os gazdasági növekedés. A felmérések csak megerősítik azt, amire a józan ész alapján is számítani lehet:

a háztartási jövedelmek visszaesése miatt a fogyasztás jelentősen csökkenni fog, és csak remélhetjük, hogy az EU-bizottság által várt 6%-nál nem lesz lényegesen nagyobb a visszaesés mértéke.

Különösen a fogyasztás várt alakulást tekintve érdemel figyelmet a konvergenciaprogramban közölt kétféle kockázati pálya. Az alappálya szerint 2020 második negyedévében, a kockázati pályák szerint viszont a harmadik, illetve a negyedik negyedévben „ér véget a járvány”. Nos, e szcenáriók szerint a beruházások és a GDP visszaesése sokkal nagyobb mértékű lenne, miközben minimálisan változna a fogyasztás és az államháztartási egyenleg. A borúlátóbb forgatókönyv szerint 2019-hez viszonyítva a GDP, illetve a beruházások 7,3, illetve 17%-kal esnének, de a fogyasztás lényegében nem változna (-0,2%), és a GDP-arányos költségvetési deficit 4,6% körül alakulna – ez mindössze 2,6 százalékpontnyi változást jelentene 2019-hez viszonyítva.

A kockázati pályák tehát lényegében a beruházásoknál „játsszák le” a vírus-krízis elhúzódásának következményeit, és feltételezik, hogy az alappályához viszonyítva a fogyasztás változása csupán 1,1 százalékponttal lenne alacsonyabb, mégpedig úgy, hogy eközben a GDP-arányos államháztartási hiány csak 0,85 százalékponttal lenne nagyobb („ez jön ki a modellből”). Mindez számomra az alappálya előrejelzéseinél is kevésbé tűnik valószerűnek.

A hazai alap- és a kockázati szcenárió megalapozottságát először egyes EU-tagországok konvergencia (stabilitási) programjaival való összehasonlítás alapján érdemes átgondolni.

A 2020. évi magyar konvergenciaprogram előirányzatai európai összehasonlításban

Két szempontból hasonlítom össze Magyarország konvergenciaprogramját azokkal az EU tagországokéval, amelyek benyújtottak konvergencia (stabilitási) programot, és (a) 2020-ra vonatkozó előrejelzéseik reflektálnak a vírus okozta válságra; (b) tartalmaznak az államháztartási egyenlegre és a GDP alakulására vonatkozó prognózist. Ez a csoport – Magyarországgal együtt – 21 EU-tagországból áll.

Az összehasonlítás egyik szempontja a GDP és a fogyasztás várt alakulása 2020-ban (az utóbbira nézve a 21 közül 18 ország közölt előrejelzést), a másik a GDP-arányos kormányzati egyenleg prognosztizált változása 2019 és 2020 között. Az első két mutató a visszaesés feltételezett mértékét és annak a háztartásokra gyakorolt hatását fejezheti ki, a harmadik pedig nagyjából azt, hogy a kormányok milyen arányú költségvetési alkalmazkodásra készek, illetve készülnek a krízis következményeinek enyhítése végett. Ez utóbbi erősen elnagyolt indikátor, ezért a következő szakaszban áttekintem az EU Bizottságnak azokat a becsléseit, amelyek alapján hozzávetőlegesen összehasonlítható, hogy az egyes tagországok várható költségvetési egyenleg-változása mekkora keresleti impulzust jelenthet gazdaságaik számára.

Az alábbi ábra arról ad képet, hogy a tagországok saját előjelzései szerint hogyan változik a GDP és a háztartási fogyasztási kiadás reálértéke 2019 és 2020 között (Litvánia, Németország és Olaszország a fogyasztás alakulására nem közölt előrejelzést).

Az országok a GDP várt visszaesésének csökkenő mértéke szerint vannak rendezve. Magyarország kormánya (lásd az ábra jobb szélén szereplő két oszlopot), Bulgáriához hasonlóan, a hazai össztermék legkisebb arányú zsugorodására számít, abban azonban egyértelműen egyedül áll, hogy a lakossági fogyasztás 1% körüli emelkedését vetíti előre. Az e szempontból ugyancsak derülátónak tekinthető Svédország a fogyasztás stagnálására és a GDP 4%-os csökkenésére számít.

A következő ábra azt mutatja, hogy a konvergenciaprogramok szerint a GDP-arányos államháztartási egyenleg mekkora változásával számolnak a kormányok 2019 és 2020 között. Ez a mutató természetesen nem csak a kormányzati szándékokról szól, hiszen attól is függ, hogy melyek a 2020. évi gazdasági folyamatokra vonatkozó feltevések. Mégis, egyfajta nyers indikátora lehet annak, hogy mennyire eltökéltek az egyes EU-tagországok kormányai a válság okozta keresletszűkülés hatásainak ellensúlyozásában.

A Magyarországra vonatkozó mutató megint a jobb szélen találtató. A legnagyobb GDP-arányos egyenlegváltozással Dánia számol (-11,7 százalékpont), a legkisebbel pedig Magyarország (-1,8 százalékpont). Az összehasonított országok átlaga -7,3, a medián -7,7 százalékpont, így

a magyar kormány törekvései, illetve elképzelései szélsőségesen kilógnak az európai mezőnyből.

Az pedig, hogy a magyar konvergenciaprogram – Európában egyedül – a fogyasztás bővülésére számít, miközben a deficitrátának a legkisebb emelkedésével számol, nemzetközi összehasonlításban érzékelteti a program belső inkonzisztenciáját.

Összehasonlítások az EU Bizottság előrejelzései alapján

2020 májusában az EU Bizottsága nemcsak begyűjtötte a tagországok előjelzéseit saját helyzetük várható alakulásáról, hanem – ezektől függetlenül – közzétette a térség egészére és az egyes tagországokra vonatkozó 2020-2021. évi prognózisait is. Ezek a vírus-krízishez köthető országspecifikus gazdasági hatások felmérésén alapulnak, és figyelembe veszik a bejelentett kormányzati lépéseket.

Számomra a Bizottság Magyarországra vonatkozó 2020. évi prognózisa sokkal hihetőbb, mint a magyar kormányé. A kormány prognózisait zárójelben jelezve, a Bizottság szakértői arra számítanak, hogy a hazai GDP 7%-kal (3%-kal) csökken; a vásárolt fogyasztás 6%-kal zsugorodik (0,9%-kal bővül); a beruházások 18,7%-kal (8,8%-kal), esnek vissza, és a GDP-arányos államháztartási hiány 2-ről 5,2%-ra, 3,2 százalékponttal változik (2-ről 3,8%-ra, 1,8 százalékponttal változik).

Az EU előrejelzései figyelembe veszik a várható világgazdasági és Európán belül fejleményeket, és – bár ez mellékes szálnak tűnhet – úgy látom, hogy reálisabban becsülik meg a külkereskedelmi egyenleg változásának növekedési hatását (az EU szerint semleges, a hazai prognózis szerint viszont 1,5 százalékpont a negatív hatás). A változatlan áron mért külkereskedelmi egyenleg szerintem sem fog lényegesen romlani, mert a belföldi felhasználás visszaesésének import-visszafogó hatása nagyobb lehet, mint a külső kereslet export-csökkentő hatásáé – bár az idegenfogalmi egyenleg nyilván jelentősen romlani fog. Ez mindössze azért érdekes, mert a fogyasztás (belföldi felhasználás) alakulására vonatkozó valószerűbb előrejelzéshez (nagyobb csökkenéshez) a nettó export kisebb negatív növekedési hatása társulna.

A következőkben áttekintem, hogy a Bizottság előjelzései, illetve becslései 2020-ra mekkora GDP-arányos államháztartási egyenleg-változással és költségvetési keresleti hatással (fiskális impulzussal) számolnak a tagországokban, és ezeknek a mutatóknak az alapján Magyarország hol helyezkedik el az EU-tagországok között.

Az ilyen indikátorok előrejelzését/becslését mindig jelentős bizonytalanság övezi, s ez nyilván fokozottan áll a 2020-ra vonatkozó számokra. Ezzel együtt, érdemes megnézni, hogy a Bizottság hogyan látja a GDP-arányos államháztartási egyenlegek, és a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenlegek várható változását. Az első mutató megközelítően a költségvetési politika és a gazdaság teljesítményének együttes várt hatását jelzi, a második pedig nagyjából azt mutatja, hogy a költségvetési politika várhatóan tompítja, vagy erősíti a gazdasági visszaesés hatását.

A 3. ábra Magyarország szempontjából ugyanazt a képet mutatja, mint amit már a 2. ábra is jelezett: a Bizottság – a magyar kormány nyilvánosságra került intézkedései alapján – arra számít, hogy 2019-hez viszonyítva 2020-ban az EU-n belül országunkat jellemzi majd a legcsekélyebb mértékű költségvetési lazítás (lásd az utolsó oszlopot). Bár az egyes országok saját előrejelzései sok esetben különböznek a Bizottságétól, az összkép hasonló.

A 4. ábra a Bizottság által becsült/prognosztizált GDP-arányos ciklikusan kiigazított elsődleges (kamatfizetés nélküli) államháztartási egyenleg 2020. évi változását mutatja, amelyet a költségvetés által kifejtett keresleti hatás egyik indikátorának tekintenek. A mutató azt igyekszik megragadni, hogy az egyenleg változásából mennyi köthető magához a költségvetési politikához.

A negatív értékek azt jelzik, hogy a költségvetési impulzus tompítja a gazdasági visszaesést, a pozitív érték viszont azt, hogy a költségvetési politika „irányultsága” (ez a „fiscal stance” magyarítása lenne) kifejezetten rátesz a visszaesésre – ez utóbbi megint egyedül Magyarország esetében látható. A költségvetési impulzus más technikákkal is becsülhető – a potenciális helyett a trend-GDP alapján, illetve a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg helyett az úgynevezett strukturális egyenleggel (amely kiszűri az egyszeri költségvetési tételeket), de valamennyi becslési módszer azt jelzi, hogy

Magyarország a vírusválságra várhatóan költségvetési megszorítással, s ezzel az összes belföldi kereslet szűkítésével reagál.

Összegzés

Magyarország 2020. évi konvergenciaprogramjának nemzetközi összehasonlítása és az EU Bizottság előrejelzéseinek egybevetése egyaránt azt jelzi, hogy a kormánynak a fogyasztás bővülésére és a költségvetési egyenlegre vonatkozó elképzelései ellentmondanak egymásnak. A realisztikusabb előrejelzésekhez és az értelmes válságkezeléshez nemcsak a helyzet pontosabb felmérésére, hanem arra is szükség lenne, hogy a döntéshozók legalább átmenetileg túllépjenek alkalmatlanná vált rögeszméiken: a „munkaalapú társadalmon” és az állami eladósodástól való irtózatukon.

A szerző közgazdász.

Címlapkép: Getty Images

delafrika koronavirus jarvany200605
eiffel tér, eiffel square, iroda, nyugati
bét
müller cecília operatív törzs
elon musk
Tőzsde
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Miért előnyös trendkövető kereskedővé válni, hogyan azonosítod a piaci irányokat?
A tőzsdei könyv
Útmutató, amely piaci pánikok esetén is használható.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu
2020. június 11.
Tudatos felkészülés a generációváltásra
2020. június 25.
Járműipar: Korszakváltás a beszállítóknál koronavírus idején
2020. szeptember 3.
Financial and Corporate IT 2020
2020. szeptember 9.
Sustainable World 2020
delafrika koronavirus jarvany200605