Nem az, amire a legtöbben gondolnak: kiderült, mi teszi ki a magyarok környezeti lábnyomának 40 százalékát

Szöllősi Réka élelmiszerpolitikai elemző szerint Magyarország rendkívül rossz helyzetben van a népegészségügyi statisztikákban, amelyek nagymértékben az életmóddal és táplálkozással függnek össze.

Rendkívül egészségtelen a magyar társadalom táplálkozása"

– fogalmazott az előadó, aki szerint a probléma több szinten jelentkezik.

A táplálkozási problémák mellett gazdasági nehézségek is sújtják a szektort, miközben a szegénység hatványozottan érinti a táplálkozási kérdéseket, hiszen az alacsonyabb jövedelmű rétegek rosszabb minőségű termékeket és olcsóbb kalóriákat kényszerülnek vásárolni.

Az előadó kiemelte, hogy teljes tudományos konszenzus van mind táplálkozástudományi, mind környezeti szempontból azzal kapcsolatban, hogyan kellene az élelmezési rendszereket megváltoztatni. A 2025 őszén megjelent Planetary Boundaries kutatás szerint az élelmezés jelentős szerepet játszik a kritikus környezeti határok átlépésében.

A jelenleginél kisebb helyen, nagyobb hatékonysággal több embert kellene ellátni, kevesebb élelmiszerpazarlással és ráadásul egészségesen, egészségesebb és igazságosabban elosztott élelmiszert kellene termelnünk"

– összegezte a kihívásokat.

Szöllősi szerint a legnagyobb probléma, hogy Magyarországon hiányzik a rendszerszemléletű megközelítés. Nincs közös cél, nincs táplálkozáspolitika, és nem tudják megmondani az embereknek, hogyan kellene egészségesen és fenntarthatóbban táplálkozni.

Az összetett rendszerek működésének specifikumai alapján csak akkor lehet változást elérni, ha van közös cél, és minden érintett – legyenek zöldség-gyümölcs termelők, agrártermelők, élelmiszer-kiskereskedők, jogalkotók, kormányok, innovációs technológián dolgozók, fogyasztók, háziorvosok vagy dietetikusok – tudja, milyen célért küzd.

Az elemző szerint 2026-ban újabb erők jelentkeznek, amelyek befolyásolják a változási lehetőségeket. A Trump-adminisztráció visszavonta a humanitárius segélyeket, a védelmi kiadások mindenhol növekednek, gyakran az élelmezés és környezetvédelem kárára.

A világkereskedelemben protekcionista irányzatok jelennek meg, ami különösen a kis országok, mint Magyarország számára jelent kihívást.

Szöllősi kiemelte, hogy 37 ország már hozott olyan hivatalos táplálkozási ajánlásokat, amelyekben szerepel a fenntarthatósági követelmény, köztük Ausztria, Németország, Dánia, Hollandia és Belgium. Magyarországon a Delirest Hungary munkahelyi étkeztetést végző vállalat "tudatos választás" programját említette pozitív példaként.

Az előadó szerint az átlagemberek környezeti lábnyomának majdnem 40%-át az élelmezés teszi ki Magyarországon, ami sokkal nagyobb arány, mint az utazásé vagy egyéb energiafelhasználásé. Ennek ellenére az embereknek erről semmilyen tudása nincs, mert a médiában sem jelenik meg ez a téma.

Szöllősi szerint Magyarországnak sürgősen foglalkoznia kell rendszerszinten ezzel a kérdéssel, össze kell ültetni minden érintettet a jogalkotástól a népegészségügyön át a szociológiai megfontolásokig, és készíteni kell egy fenntartható élelmezési stratégiát.

Azok a kormányok tarthatják majd meg a szükséges fejlődési irányt, amelyek a klíma-, környezeti és védelmi stratégiájukban is az élelmezést integrálják a maga helyén"

– zárta előadását a szakértő.

Nem szemét, hanem erőforrás: a sörgyári mellékterméktől a regeneratív mezőgazdaságig ível a jövő

A fenntartható élelmiszeripar és a körforgásos gazdaság legégetőbb kérdéseit vitatták meg azon a szakmai panelbeszélgetésen, ahol a hulladékkezelés, az értéknövelő újrahasznosítás és a talajmegújító mezőgazdaság összefüggései kerültek terítékre. A beszélgetés során Dalmadi Júlia, a TransFoodMission ügyvezetője tisztázta az élelmiszer-upcycling, vagyis az értéknövelő újrahasznosítás fogalmát, amely alapvetően különbözik a hagyományos újrahasznosítástól, illetve az értékcsökkenéssel járó folyamatoktól.

Elmondta,

hogy olyan, az élelmiszeriparban keletkező melléktermékekkel – például sörtörköllyel – vagy esztétikailag nem megfelelő zöldségekkel dolgoznak, amelyek emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmasak, ám megfelelő felhasználás híján hulladékká válnának.

Cégük már közel kétszáz ilyen termékkel dolgozik. Ezek a termékek kereskedelmi láncokban, például a Kifli.hu kínálatában is elérhetők, Csehországban pedig már gazdaságilag is értelmezhető eredményeket produkál a kategória.

A nagyvállalati szektor szerepvállalásáról Hőgyész Anna, a Nestlé Hungária fenntarthatósági vezetője számolt be, kiemelve a cég globális és hazai klímavédelmi eredményeit.

A vállalat túlteljesítette a 2025-re kitűzött céljait: az üvegházhatású gázok kibocsátását mintegy 24–25 százalékkal csökkentették, miközben a nyersanyagok regeneratív forrásból való beszerzése globálisan már 27 százalékon áll.

A szakember hangsúlyozta, hogy Magyarországon, különösen a Dunántúlon, kiemelt figyelmet fordítanak a regeneratív átállásra, amely jelenleg 13 ezer hektáron zajlik. Ez a területnagyság európai szinten a negyedik legnagyobb ilyen jellegű projektnek számít.

Annyiban kapcsolódik a körforgáshoz, meg az upcyclinghez is, hogy egy regeneratív gazdaságban egyébként nem marad hulladék

– mondta Hőgyész Anna, rámutatva arra is, hogy az állateledel-gyártás során vágóhídi melléktermékeket hasznosítanak, a kávékapszulák visszagyűjtésében pedig a MOHU-val működnek együtt.

A hulladékgazdálkodás országos helyzetét és kihívásait Runtág Tivadar, a MOHU stratégiai és fenntarthatósági igazgatója ismertette. Rámutatott, hogy

a mintegy 4 millió tonna települési szilárd hulladékból 800 ezer tonnát tesz ki a klasszikus biohulladék, amelynek elkülönített gyűjtése kulcsfontosságú lenne a jó minőségű komposzt vagy biogáz előállításához.

A növényvédő szerek csomagolóanyagait visszagyűjtő Cseber rendszer sikerét méltatva elmondta, hogy a kibocsátott mennyiség 77 százalékát sikerült visszagyűjteni, amivel Magyarország Európa élmezőnyében, a dobogó harmadik–negyedik fokán áll. Ugyanakkor a lakossági biohulladék-gyűjtés terén komoly szemléletformálásra van szükség, mivel egy 2024-es, 14 települést érintő kísérleti program kudarcot vallott a lakók higiéniai félelmei miatt.

Aleksza László, a ProfiKomp vezérigazgatója a komposztálás gazdasági és stratégiai jelentőségét emelte ki, különös tekintettel a foszfor visszanyerésére. Elmondása szerint a megfelelő technológiákkal évente 15–20 ezer tonna foszfort lehetne visszanyerni, ami a hazai műtrágya-felhasználás 20–30 százalékát fedezhetné, csökkentve ezzel az importfüggőséget. Hozzátette, hogy a rendelkezésre álló biomasszából mintegy 150 ezer hektárra elegendő komposztot lehetne előállítani, ami 50 százalékkal növelné a jelenleg szerves trágyázott területek nagyságát. Példaként említette a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) gödöllői kampuszán működő modellt, ahol a helyben keletkező összes biológiailag lebomló hulladékot helyben hasznosítják.

Elmondta, az uniós célkitűzések szerint 2040-re a hulladéklerakást 10 százalék alá kell csökkenteni, az újrafeldolgozást pedig 65 százalék fölé kell emelni, amihez elengedhetetlen a tiszta alapanyag és a támogató jogszabályi környezet.

Címlapkép és fotók forrása: Portfolio - Berecz Valter

A rendezvény a Portfolio együttműködésével valósul meg.