Gazdaság

A magyar bérnövekedés - nyolc év mérlegen

Az utóbbi hónapokban számos közgazdász hívta fel a figyelmet a bérnövekedésről számot adó statisztikák ellentmondásaira. A munkaügyi statisztikák - amelyek a gazdasági híradások alapjául szolgálnak - a mögöttünk lévő nyolc évre olyan mértékű bérnövekedést mutatnak, ami a gazdasági teljesítményünk alapján a valós béremelkedésnek a közelében sem lehet. A nemzeti számlás béradatok ezzel szemben jóval kisebb növekedést jeleznek, ám ezekkel kapcsolatosan Oblath Gábor a közelmúltban arra mutatott rá, hogy ezek az adatok valószínűleg némileg alábecsülték a tényleges bérnövekedés mértékét. Minderre tekintettel érdemesnek tűnik a közgazdasági elméletre támaszkodva a bérnövekedés felső határát megbecsülni, s az egyes statisztikák adatait ahhoz viszonyítva vizsgálni. Ez alapján pedig meglehetős biztonsággal leszögezhetjük:
  • A nemzeti számlás adatok lényegesen jobban teljesítenek a tényleges bérnövekedés bemutatásában.
  • Magyarország közvéleménye az elmúlt nyolc évben GDP deflátorral számolva legalább másfélszer olyan magas bérnövekedésről értesülhetett, mint ami valójában megtörtént.
  • A bérnövekedés mintegy harmadát nem a gazdasági teljesítmény javulása, hanem az állami közfeladatok részleges lebontása magyarázza
.
A hazai bérnövekedés mértéke az utóbbi időkben méltán került a közgazdászok érdeklődésének centrumába. Részben azért, mert a bérnövekedésről számot adó statisztikák hatalmas eltéréseket mutatnak, másrészt pedig azért, mert a munkaügyi statisztikák a gazdaság fundamentumait messze meghaladó bérnövekedést jeleznek. A kialakult zűrzavaros helyzet az események iránt érdeklődő, ám mélyebb makrogazdasági ismeretekkel nem rendelkező olvasók számára szinte már követhetetlenné vált, annak ellenére, hogy áttekinthető, világos támpontokat adó helyzetértékelésre a mögöttünk hagyott nyolc év egészét illetően nyilván nagy szükség lenne.

Minderre tekintettel első lépésben célszerűnek tűnik a következő kérdést feltenni: mekkora bérnövekedés történhet meg abban a gazdaságban,
  • amelyik a termelékenységi mutatók tekintetében rendkívül gyengén teljesít,
  • ám a bérek után fizetett járulékot jelentősen csökkenti,
  • és ezzel egyidejűleg - a teljes foglalkoztatáshoz való visszatérés jegyében - a bérhányad emelkedése megy végbe?
A kérdés megválaszolásához induljunk ki az elméleti összefüggésekből. A bérhányad definíciójából következően a bérnövekedés mértékét az alábbi egyenlettel fejezhetjük ki:

A magyar bérnövekedés - nyolc év mérlegen
Az egyenlet alapján a bérek változását három tényező határozza meg: (1) a termelékenység alakulása, (2) a bérhányad változása, (3) valamint a bérek utáni járulékok ("szocho") változása. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy ez utóbbi két tényező a bérek alakulását tartósan nem képes befolyásolni, hatásuk csupán átmeneti lehet. A szocho mértékét nem lehet tetszőlegesen kicsire csökkenteni, mert az a nyugdíj és egészségügyi kiadások (TB alapok) finanszírozási forrását jelenti. A bérhányad sem emelkedhet akármeddig, mert az a vállalati jövedelmezőség permanens romlását idézné elő.

Mindebből következően a bérek növekedését hosszú távon kizárólag a termelékenység emelkedése határozhatja meg pontosan úgy, ahogyan azt egyébként a mainstream közgazdaságtan tanítja. A modernkori gazdaságtörténetben nem találunk példát arra, hogy egy ország sikeres és jelentős gazdasági felzárkózást hajtott volna végre anélkül, hogy azt ne kísérte volna a termelékenység gyors és számottevő növekedése. Éppen ezért, amikor a bérnövekedés mértékét hosszabb időszak tekintetében értékeljük, vagy azt a kérdést feszegetjük, hogy egy gazdasági modell - például a 2010-től kialakított úgynevezett "magyar modell" - mennyire lehet alkalmas a gazdaságilag fejlett országokhoz történő felzárkózásra, akkor a termelékenység alakulásának mindig az elemzés fókuszában kell állnia.

A bérnövekedést leíró fenti képlettel kapcsolatosan ugyanakkor még az is nagyon lényeges, hogy az egyenlet a bérhányad definíciójából következő makrogazdasági azonosság, vagyis minden körülmények között fennáll. Gazdasági prosperitás idején éppen úgy érvényes, mint gazdasági válság közepette.

Továbbá, az egyenlet akkor is érvényes, ha a bérek növekedését a statisztikák jelentős hibával mérik.

Igaz, ebben az esetben a bérhányad viszont irracionális - mind az elmélettől, mind a historikus értékektől messze elrugaszkodó - értéket vesz fel, ám éppen ez jelzi a makroközgazdászok számára azt, hogy a statisztikai adatokkal súlyos probléma van.

Mindezek után visszatérhetünk az eredeti kérdésünkre: milyen mértékű bérnövekedés történhetett meg az elmúlt nyolc évben a magyar gazdaságban? Mivel a szocho kulcsának változása (27%-ról 19,5%-ra csökkent az elmúlt két évben), valamint a termelékenység növekedése ismert, ezért a bérhányad kalibrálásával az (1) egyenlet alapján a bérnövekedés pályája meghatározható.

Mivel azonban most a lehetséges bérnövekedés felső határában vagyunk érdekeltek, továbbá a nemzeti számlás adatok 2014-2015. évekre vonatkozóan mutatnak rendellenességet, ezért tételezzük fel, hogy a (tényezőköltséges) bérhányad pályája 2014-től elszakad a nemzeti számlás adatoktól, s 2018-ra fokozatosan 62%-ra kúszik fel. Ez a 62%-os érték lényegesen magasabb annál, amit a nemzeti számlákon alapuló statisztikák 2018-ra jeleznek (57,4%), magasabb a historikus átlagunknál (60%) is, továbbá az elmúlt húsz évben a magyar gazdaságban a bérhányad sohasem haladta meg ezt az értéket. A 62%-os bérhányad ezért effektív korlát, s ugyanakkor a lehetséges bérnövekedés mértékét illetően fontos információkat közvetítő szereppel is bír.

Lényeges továbbá azt is megjegyezni, hogy a 2018-ra 62%-ra kalibrált bérhányad egyúttal azt is jelenti, hogy az elmúlt két év jelentős szocho csökkenése teljes egészében a magasabb bérekben csapódott le, a vállalkozók abból semmit nem tettek zsebre, és a gazdaság egészében még ezen felül is a termelékenységet messze meghaladó béremelkedés mehetett végbe.

Mindezt szem előtt tartva nézzük a különböző statisztikák által jelzett bérnövekedési mértéket az elmúlt nyolc év vonatkozásában.

A magyar bérnövekedés - nyolc év mérlegen
Az ábrából látható, hogy a munkaügyi statisztikák, a bérnövekedés hipotetikus felső határát messze (2018-ra mintegy másfélszeresével) meghaladó emelkedést jeleznek, s az ország egészét tekintve a valós béremelkedés ennek nyilván a közelében sem lehet. Ezzel szemben a nemzeti számlás adatok a felső határ alatt helyezkednek el, s ahhoz képest mintegy fele akkora bérnövekedést mutatnak az ominózus időszak egészére. Az ábrán a termelékenység és a bérnövekedés felső határa közötti - 2018-ban 14 százalékpontot kitevő rést - az (1) egyenlet alapján természetesen

A magyar bérnövekedés - nyolc év mérlegen
értéke determinálja.

Tekintettel a nemzeti számlás adatokban meglévő - s Oblath Gábor közelmúltbéli cikkében feltárt - hibára, a bérnövekedés tényleges pályája valahol a nemzeti számlás adatok és a hipotetikus felső határ között helyezkedhet el. Ha azzal a realisztikus feltevéssel élünk, hogy a bérhányad 2018-ra a historikus 60%-ra zárt vissza, akkor az (1) egyenlet alapján a reálbérek tényleges növekedése 17% körül lehetett az elmúlt nyolc évben, s a nemzeti számlás adatok az időszak egészére 7 százalékponttal mutatnak kisebb növekedést ahhoz képest, mint ami a valóságban megtörténhetett.

Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy az elmúlt nyolc évben - az ország gazdasági felzárkózására folyósított történelmi léptékű EU-s támogatások mellett - a reálbérek növekedése éves átlagban mindössze évi 2% (fogyasztói árindexszel számolva pedig a 2,5%) körüli volt. (Ugyanakkor a háztartások egy főre jutó fogyasztási kiadásai az ominózus időszakban GDP deflátorral számolva évi 2,1%-kal, CPI-alapon pedig 2,6%-kal növekedtek.)

A magyar bérnövekedés igazi kuriózuma azonban nem elsősorban ez. Sokkal inkább az, hogy még ennek a szerény növekedési ütemnek is a jelentős részét (mintegy 2/3-át) olyan tényezők magyarázzák (bérhányad növekedés, szocho csökkenés), amelyek tartós bérnövekedést semmiképpen sem idézhetnek elő. Sőt, ezeknek az átmeneti tényezőknek a hatása mára lényegében véve kifulladóban van, így a jövőben számottevő bérnövekedés forrását ezek a tényezők már aligha képezhetik. Vagyis a bérnövekedés tekintetében a jövőben - a közgazdaságtan tanításaival összhangban - kizárólag a termelékenységnövekedésre támaszkodhatunk. Arra a termelékenységnövekedésre, amelynek tekintetében az elmúlt 8 évben Magyarország nem pusztán gyengén, hanem kifejezetten ijesztően teljesített, mint azt rövidesen látni is fogjuk.

A fentieken túlmenően a magyar béralakulás értékelése szempontjából különösen fontos szem előtt tartanunk még a következőket is: a termelékenységtől elszakadó bérnövekedés mindig a nemzeti jövedelem (a társadalmi össztermék) újraelosztásával, a jövedelmi arányok változásával jár együtt. Mivel a makroökonómia világában nem keletkezik jövedelem a semmiből, ezért ha a bérnövekedés mértéke meghaladja a termelékenység növekedési ütemét, az mindig más gazdasági szereplők rovására, illetve más társadalmi csoportok sérelmére történik abban az értelemben, hogy ezeknek a csoportoknak a részesedése a nemzeti össztermékből csökken. Az ilyen jellegű jövedelmi átrendeződések egy része azonban egyáltalán nem okoz problémát. Például a vállalati profitok csökkenése a bérek javára (a bérhányad növekedése) a feszessé váló munkaerőpiac nemcsak természetes, hanem egyúttal örvendetes velejárója is.

Ha azonban a bérek termelékenységtől történő elszakadását a szocho jelentős csökkenése idézi elő - és nálunk a bérnövekedés 1/3-át ez tette lehetővé -, akkor a jövedelmi átrendeződés az egészségügy, a nyugdíjas társadalom és más közfeladatok ellátásának rovására történik, ami súlyos társadalmi feszültségeket idéz elő, mint azt a közszférát illetően nap, mint nap tapasztalhatjuk. A szociális hozzájárulási adó 2017-ben történő jelentős csökkenése következtében a TB alapok bevétele - az erőteljes GDP növekedés ellenére - nem csak reálértékben, de még nominálisan is csökkent. Így aztán ahhoz, hogy a nyugdíjak reálértékét legalább szinten lehessen tartani, a TB alapok központi költségvetési támogatásának jelentős növelésére volt szükség mind 2017-ben, mind 2018-ban. Ez az átcsoportosított adófizetői pénz viszont természetesen más közfeladatok ellátása elől vonja el a forrásokat, vagyis a járulékcsökkentés következményei szétterülnek az egész közszférára, negatív hatásai az oktatásban, az egészségügyben, vagy akár a tudományos kutatások finanszírozási problémáin keresztül jelen vannak mindenütt.

Rövidre fogva: a szociális hozzájárulási adó csökkentése következtében bekövetkező béremelés forrását nem a gazdaság jobb teljesítménye, hanem a nyugdíjasok és az egészségügy relatív jövedelmi helyzetének romlása, illetve számos más állami közfeladat leépítése teremtette meg.

A magyar bérnövekedés - nyolc év mérlegen
A problémák gyökere tulajdonképpen a magyar gazdaság rendkívül gyenge termelékenysége. Ha a gazdaság termelékenysége jobb lenne, jutna forrás mindenre, s a bérnövekedésnek nem kellene az állami közfeladatok lerombolására támaszkodnia. Ekkor a bérnövekedés tekintetében nem pusztán erősnek látszanánk, hanem azok is lennénk. A 2010-től kialakított sajátos magyar modell azonban a társadalmi jólétet perdöntő módon meghatározó termelékenységi mutató tekintetében elképesztően gyenge eredményt produkált. Az elmúlt 8 év egészét nézve a termelékenység növekedése - horribile dictu - nem érte el az évi 1%-ot, s a válság előtti évtized negyedére, a régió elmúlt nyolc évi átlagának pedig a harmadára esett vissza, mint azt a következő ábrán láthatjuk.

A magyar bérnövekedés - nyolc év mérlegen
S végezetül a magyar bérnövekedés elmúlt nyolc évét érdemes nemzetközi összehasonlításban is szemügyre venni. Mivel azonban a nemzetközi statisztikákban a bérek és a bérek után fizetett munkáltatói járulékok elkülönítetten nem állnak rendelkezésre, ezért az adatok a bérek és a munkáltatói járulékok együttes értékének (az ún. szuperbruttó bérnek) az alakulását mutatják. Továbbá, a magyar adatok a többi országtól eltérően - tekintettel a nemzeti számlákat övező bizonytalanságra - a bérnövekedés korábban bemutatott felső határán alapulnak, ezért az ábrán lényegesen kedvezőbb helyzetben tüntetnek fel bennünket ahhoz képest, mint ahogyan a nemzetközi adatbázisokban (Ameco) ténylegesen szerepelünk.

A magyar bérnövekedés - nyolc év mérlegen
A környező ország bérfolyamatait tekintve azonnal láthatjuk, hogy Magyarország (még bérnövekedés hipotetikus felső határa mellett is!) a régió vitathatatlan sereghajtója. A termelékenységi adatok ismeretében azonban ez egyáltalán nem meglepő. Az viszont már igenis meglepő, hogy ilyen teljesítménnyel a hátunk mögött sokan - a gazdasági konvergencia vaskos szakirodalmát sutba vágva - az osztrák jövedelemszint rendkívül gyors megközelítését vizionálják.

A felmerülő nagy kérdés az ilyen jövőképekkel kapcsolatosan nyilván az, hogy ha a térség messze leszakadó sereghajtója Ausztria utoléréséről ábrándozik, vajon miről álmodozhatnak a többiek?

A szerző közgazdász.

A bérvitáról Tavasszal Dedák István arról írt, hogy a bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. Ezzel kapcsolatban (többek között) azt mutatta meg, hogy a bérek sokkal gyorsabban növekednek, mint a termelékenységünk, ezért a folyamat fenntarthatatlan.

Molnár Dániel és György László (akkor még) a Századvég színeiben vitába szállt Dedákkal, azt hangsúlyozva, hogy a gyors bérnövekedés fenntartható, egyebek mellett azért, mert nemzetközi összevetésben a bérek részesedése a megtermelt jövedelmekből (a bérhányad) alacsony, és korrekcióra szorul. Őszi cikkében Dedák viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a bérköltségek egy másik statisztikai számbavétel, a nemzeti számlák alapján csak nagyon visszafogottan emelkedtek, ami végül is összhangban van a termelékenység igen lassú növekedésével. A szerző két írása együttesen viszont felhívta a figyelmet egy óriási ellentmondásra: egyik oldalról nézve a bérek gyorsan nőttek, a másik oldalról viszont lassan. A kétféle statisztika közötti ellentmondás kényelmes magatartásra adna lehetőséget: hátradőlve büszkélkedünk a gyors bérnövekedéssel, majd a versenyképességért aggódóknak mutogatnánk a visszafogott bérköltségemelkedés alternatív statisztikáit. Ez azonban nem csak szellemi restség lenne a részünkről, hanem veszélyes önbecsapás is, ami gazdaságpolitikai hibákhoz vezethet. Ezért érdemes tisztázni, mi a helyzet a bérek emelkedésével, illetve annak fenntarthatóságával. Oblath Gábor alapos munkával mutatta meg, hogy a kétféle módon értelmezett reálbérváltozás közötti 30 százalékpontnyi résnek mindössze egyharmadát magyarázzák meg a fogalmi, illetve módszertani különbségek. A többi valószínűleg statisztikai hiba (ami főként a 2015. évet érintheti). Balatoni András, az MNB vezető közgazdásza szintén rámutatott a kétféle béradat közötti ellentmondás tarthatatlanságára, majd kontrollstatisztikák alapján azt a következtetést vonta le, hogy a magas bérdinamika valós képet mutat. Ez viszont azt is jelenti, hogy bár a hazai bérek jelentős, a termelékenység bővülését meghaladó emelkedését a korábban historikusan alacsony szintre kerülő bérhányad lehetővé, sőt szükségessé tette, a bérhányad 2017-ben már a historikus átlag közelében alakult. Ebből pedig Balatoni azt a fontos tanulságot vonta le, miszerint előretekintve fontos, hogy a bérek emelkedése a termelékenység növekedésével összhangban alakuljon. Eppich Győző, az OTP elemzési központjának szakértője az ellentmondásos adatok elemzési körébe bevette az adóhatóság számait. Többek között megállapította, hogy 2014/15-ben valóban gyors bérnövekedés történhetett a gazdaságban, a 2015-ös nemzeti számlás adat szinte biztosan helytelen.

Holdblog

Fára a majmok másszanak!

HOLD After Hours. Nyúl helyett pingvinapukák! - az ünnepek lagymatagsága helyett, legyen velünk ideges! Jó szórakozást! 00:45    A Ryanair Alapkezelő 02:55    Rosenbe

Kasza Elliott-tal

Leggett & Platt Inc. - elemzés

Nem értem a LEG mozgását. 2021 közepe óta esik az árfolyama, akkor 59,16 USD volt az ATH, most éppen 19,08-at ér, azaz kicsit kevesebb mint három év alatt harmadolt az árfolyama. Mivel osztalék

Tematikus PR cikk
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Ennyi volt! - Lázár János rendelettel irtja ki a nyerészkedést az építőiparból

Senior web fejlesztő

Senior web fejlesztő
Díjmentes előadás

Hogyan vágj bele a tőzsdei befektetésbe?

Mire kell figyelned? Melyek az első lépések? Mely tőzsdei termékeket célszerű mindenképpen ismerned?

Díjmentes előadás

Ami még az állampapírnál is jobb befektetés

Az állampapírok mellett számos más befektetési lehetőség érhető el a piacon azoknak, akik szélesebb portfóliót szeretnének építeni és hosszú távon növekedést elérni.

Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Infostart.hu

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Vállalati Energiamenedzsment 2024
2024. április 11.
Sustainable Tech 2024
2024. április 24.
Portfolio Agrofuture 2024
2024. május 23.
GEN Z Fest 2024
2024. május 9.
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet
dollár usa