Dedák István

közgazdász

Cikkeinek a száma: 14
Gazdasági felzárkózás Magyarországon: a kártyavár összeomlása

Gazdasági felzárkózás Magyarországon: a kártyavár összeomlása

A közelmúltban felálló új kormányzat gazdaságfejlesztési minisztere az egyik fontos célnak az EU átlagos jövedelemszintjének 2030-ra történő elérését jelölte meg. Mivel Magyarország jelenleg az EU átlagának 76%-án áll, így a kitűzött cél kifejezetten ambiciózusnak tűnik, különösen annak a ténynek a tükrében, hogy Magyarország a közép-kelet-európai országok jövedelmi rangsorában folyamatosan hátrafelé megy. A gazdasági felzárkózást meghatározó makrogazdasági összefüggések ismeretében ugyanakkor az is gyorsan kiderül, hogy a cél elérését a közgazdasági elmélet egyáltalán nem támasztja alá, az elmúlt tíz év gazdasági teljesítménye pedig főleg nem.

Bérstatisztikák Magyarországon: sírjunk vagy nevessünk?

Bérstatisztikák Magyarországon: sírjunk vagy nevessünk?

Néhány évvel ezelőtt számos közgazdász hívta fel a figyelmet arra, hogy a hazai bérnövekedést illetően az egyes statisztikák gyökeresen eltérő képet mutatnak. Ezt követően sokan arra számítottak, hogy a helyzet javulni fog, s az egyes bérstatisztikák közötti ellentmondás idővel egyre csökken. Ám ennek éppen az ellenkezője történt, s a helyzet ma már rosszabb, mint valaha. A reálbérek növekedésében az elmúlt tíz évre vonatkozóan az egyes statisztikák elképesztően nagy – közel háromszoros – különbséget jeleznek: 19%-ot mutat az egyik, és 58%-ot a másik statisztika.

Szocho-csökkentés: a magyar gazdaság csodafegyvere

Szocho-csökkentés: a magyar gazdaság csodafegyvere

Az elmúlt években a munkáltatói járulékok (szocho) jelentős mértékben csökkentek (27%-ról 15,5%-ra), s a folyamat úgy tűnik jövőre sem áll meg, további jelentős járulékcsökkentés várható. A gazdasági szereplők részéről a szocho csökkentését széleskörű támogatás övezi, hiszen mérséklődnek a munkáltatók terhei, s ezáltal nagyobb béremelés válik lehetővé. A szocho lefaragása így mára valóságos gazdaságpolitikai csodafegyverré nőtte ki magát, melyet anélkül lehet bevetni, hogy észlelhető károkat idézne elő. A gazdaság egészét tekintve azonban a szocho markáns csökkentésének súlyos következményei vannak, amelyek mindenekelőtt a nyugdíjak és a nyugdíjakkal összefüggő egyéb ellátások alakulásában érhetők tetten, de hatásai áttételeken keresztül az egész közszférára kiterjednek.

Pénzt szórni a nép közé, avagy mikor repül ingyen a helikopter?

Pénzt szórni a nép közé, avagy mikor repül ingyen a helikopter?

A jelenlegi súlyos gazdasági, társadalmi és szociális válsághelyzet kezelésével, valamint a gazdasági károk mérséklésével kapcsolatosan számos konstruktív javaslat látott napvilágot a közelmúltban. A javaslatok közül e cikk kizárólag az úgynevezett friedmani helikopterpénz (ingyen pénz) ötletével és hozzá kapcsolódóan az államadósság néhány makrogazdasági kérdésével foglalkozik. Teszi ezt részben azért, mert ezt a Portfolio hasábjain többen is felvetették, másrészt pedig azért, mert a gazdasági mentőcsomagnak a fiskális politikát érintő méretére, annak finanszírozási formájára (különadók kivetése, önkormányzatok bevételeinek részbeni elvonása) alapvetően rányomja bélyegét a deficitről és az államadósságról alkotott gondolkodás.

A magyar bérnövekedés - nyolc év mérlegen

Az utóbbi hónapokban számos közgazdász hívta fel a figyelmet a bérnövekedésről számot adó statisztikák ellentmondásaira. A munkaügyi statisztikák - amelyek a gazdasági híradások alapjául szolgálnak - a mögöttünk lévő nyolc évre olyan mértékű bérnövekedést mutatnak, ami a gazdasági teljesítményünk alapján a valós béremelkedésnek a közelében sem lehet. A nemzeti számlás béradatok ezzel szemben jóval kisebb növekedést jeleznek, ám ezekkel kapcsolatosan Oblath Gábor a közelmúltban arra mutatott rá, hogy ezek az adatok valószínűleg némileg alábecsülték a tényleges bérnövekedés mértékét. Minderre tekintettel érdemesnek tűnik a közgazdasági elméletre támaszkodva a bérnövekedés felső határát megbecsülni, s az egyes statisztikák adatait ahhoz viszonyítva vizsgálni. Ez alapján pedig meglehetős biztonsággal leszögezhetjük:

  • A nemzeti számlás adatok lényegesen jobban teljesítenek a tényleges bérnövekedés bemutatásában.
  • Magyarország közvéleménye az elmúlt nyolc évben GDP deflátorral számolva legalább másfélszer olyan magas bérnövekedésről értesülhetett, mint ami valójában megtörtént.
  • A bérnövekedés mintegy harmadát nem a gazdasági teljesítmény javulása, hanem az állami közfeladatok részleges lebontása magyarázza
.

A nagy magyar bérrobbanás: fele sem igaz?

A munkaerőpiaci statisztikák szerint az elmúlt három évben a reálbérek 21%-kal emelkedtek Magyarországon. A gazdaság termelékenysége (az egy foglalkoztatottra vagy munkaórára jutó GDP) azonban csak szerény 3-4%-kal növekedett, így az alacsony hatékonysággal együtt járó, s a közgazdasági elmélettel makacsul szembeforduló "nagy bérrobbanás" szinte már a gazdasági csodák kategóriájába tartozik. Nem meglepő ezért, hogy a munkaerőpiaci fejleményeket számos hazai és külföldi közgazdász meghökkenve, s rendkívül érdeklődéssel figyeli. Ha azonban a bérek alakulását nem a munkaerőpiaci statisztikák alapján, hanem a nemzeti számlákban szereplő adatokat használva vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy nincs itt semmiféle közgazdasági csoda: a tények és a közgazdasági elmélet kifejezetten jóban vannak egymással.

Bérfelzárkózás: illúziók és realitások

Az elmúlt két év gyors bérnövekedése számos közgazdászt tölt el optimizmussal. Vannak, akik egyenesen úgy vélik, hogy a reálbérek akár 10 éven belül megduplázódhatnak, míg az óvatosabbak szerint az irány jó, azonban tovább kell dolgozni a sikerért. A szerző ezzel szemben úgy véli, hogy nincs túl sok okunk az optimizmusra. A bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. A tények tulajdonképpen azt üzenik, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkózás tekintetében teljes zsákutca. A tartós bérnövekedés és gazdasági felzárkózás feltételeinek megteremtését illetően gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség.

Mégis, mekkora az államadósság terhe?

A 2010-ben létrejött gazdaságpolitikai fordulat egyik fő prioritásként az államadósság elleni küzdelmet és az eladósodás csökkentését tűzte zászlajára. Az államadósság növekedése - ha potenciális kibocsátás közelében működő gazdaságban jön létre - károkat okoz, megakasztja az ország gazdasági felzárkózását, csökkenti az egy főre jutó jövedelmet és a társadalmi jólétet. Arról viszont kevés szó esett, hogy az adósság mekkora növekedési áldozattal jár együtt, noha a közgazdaságtan növekedéselméleti területe ma már meglehetősen határozott választ tud adni a teher alsó és felső határára. Mindez különösen fontos annak ismeretében, hogy az elmúlt nyolc évet (2010-2017) tekintve a magyar gazdaság éves átlagos növekedése - horribile dictu - mindössze 2%-ra rúg. S ha azt feltételezzük, hogy prudens, növekedésbarát gazdaságpolitika mellett a magyar gazdaság - hasonlóan Romániához, Szlovákiához vagy Lengyelországhoz - valahol az évi 2,5-3% körüli tartományban tudott volna növekedni, akkor meghökkentő módon azt láthatjuk, hogy a gyenge gazdasági teljesítmény miatt elszenvedett károk közel akkorák, mint amekkorát egy 60-70%-os államadósság tud okozni a gazdaság számára.

Véget ért-e az alacsony bérek korszaka?

A hazai reálbérek az EU-s országokat tekintve a legalacsonyabbak közé tartoznak, ám a kormányzati prognózisok szerint jelentős fordulat áll előttünk. A vágyak és realitások azonban éles kontrasztban állnak egymással, ugyanis Magyarország a reálbéreket meghatározó makrogazdasági fundamentumok tekintetében sokkal rosszabbul teljesített az elmúlt hét évben, mint a globális pénzpiaci válság kitörését megelőző évtizedben.

Mégis, hogyan néznénk ki EU-támogatások nélkül?

Az elmúlt évben a magyar gazdaságnak olyan mértékű nettó EU-transzferre sikerült szert tennie (a GNI 5,64%-ára), melynél nagyobbat közép-kelet-európai ország az Európai Unió történetében még sohasem kapott. A kimagasló EU-támogatások azonban hazánkban nem csak tavaly, hanem az elmúlt években folyamatosan jelen voltak, ám jövőre az EU-transzferek jelentős csökkenése várható, ami a gazdaság számottevő lassulását idézi majd elő. De vajon mennyire eshet vissza a növekedés, s egyáltalán, mekkora szerepet játszottak az óriási EU-s pénzek az elmúlt évek gazdasági teljesítményének alakulásában?

Tényleg növekedési csoda van Magyarországon?

Az elmúlt két negyedév impozáns gazdasági növekedése kapcsán sokan úgy vélik, hogy Magyarország rátalált a helyes útra, leckét adunk Európának a növekedés gazdaságpolitikájából, mi több, amit látunk az nyilvánvalóan az elmúlt évek gazdaság- átalakító lépéseinek a gyümölcse. Sőt vannak, akik az EU elhúzódó válságát és a "sajátos magyar gazdasági modell" eredményeit szem előtt tartva egyenesen arra jutnak, hogy gyökeresen más közgazdasági oktatásra, új közgazdasági iskolákra van szükség. A cikk szerzője azonban mindezt egészen másképp gondolja.

Válságkezelés: mi az igazi ellenség?

A két részes cikk az Európai Unió gazdaságpolitikájában 2010-ben bekövetkezett fordulat okait és annak következményeit elemzi. Mivel a gazdaságpolitikai irányváltás fókuszában az államadósság csökkentése illetve a befektetői bizalom visszaszerzése állt, ezért a szerző részletesen vizsgálja az adósságcsökkentés makrogazdasági törvényszerűségeit, az államadósság terhét, valamint a finanszírozásával összefüggő kérdéseket. Alább az írás második része olvasható, az első rész elérhető itt.

A cikk 2013. november 13-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen rendezett tudományos konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.

Válságkezelés: mi ellen küzdünk valójában?

A két részes cikk az Európai Unió gazdaságpolitikájában 2010-ben bekövetkezett fordulat okait és annak következményeit elemzi. Mivel a gazdaságpolitikai irányváltás fókuszában az államadósság csökkentése illetve a befektetői bizalom visszaszerzése állt, ezért a szerző részletesen vizsgálja az adósságcsökkentés makrogazdasági törvényszerűségeit, az államadósság terhét, valamint a finanszírozásával összefüggő kérdéseket. A cikk 2013. november 13-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen rendezett tudományos konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.

Jegybanki alapkamat - határ a csillagos ég?

Kamatot emelt múlt héten a jegybank, november óta már harmadszor. A 27 tagú EU-ban ezzel - Romániát leszámítva - nálunk a legmagasabb az alapkamat. A hivatalos magyarázat szerint az újabb emelést az indokolta, hogy az infláció tartósan meghaladja a jegybank által célként kitűzött 3%-os mértéket, ami szükségessé tette az alapkamat növelését. Dedák István közgazdász ezzel nem ért egyet, az alábbiakban az ő írását közöljük.

Részletes keresés
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Magyar üzletlánc saját márkás terméke is felkerült a szégyenlistára
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.