Egy főre vetítve és vásárlóerő-paritáson számolva Magyarország 2045 dollárt fordított az egészségügyre (állami- és magánkiadások egyaránt) 2017-ben. Ezzel az uniós tagállamok hátsó harmadában helyezkedik el, azonban a régiós országok között a középmezőnyben vagyunk. Nem mindegy azonban, hogy mi hajtja az egészségügyi kiadások növekedését. Megnéztük.




Megjelentek a legfrissebb, 2017-re vonatkozó egészségügyi kiadások Magyarországra vonatkozóan, és a legtöbb uniós tagállam esetében is rendelkezésre állnak már a tavalyi adatok. Ebből kiolvasható, hogy tavaly Luxemburgban volt a legmagasabb, 7000 euró feletti az egy főre jutó egészségügyi kiadások szintje, majd következik Németország 5700 euróval és Svédország 5500 euróval.

Ebben a tekintetben még nagy szakadék van a nyugati országok és a kelet-közép-európai régió között. A térségben ugyanis a legtöbbet Szlovénia költ ebben a tekintetben az egészségügyre, egy főre vetítve 2885 eurót. Magyarország a régiós országok között a középmezőnyben helyezkedik el, Észtország és Lengyelország, valamint Lettország viszont látványos növekedést mutatott fel az elmúlt években.

Klikk a képre!

A magyar kiadások növekedési üteme első ránézésre trendbe illeszkedőnek tűnik, nem mindegy azonban, hogy a kiadásokat mi hajtja. A legutóbbi három évben (2013 és 2016 közöttiek a legfrissebb adatok) 16%-kal emelkedtek a lakosság out-of-pocket típusú egészségügyi kiadásai (vagyis, amit a háztartások közvetlenül finanszíroznak, zsebből, vagy biztosításból), miközben a maradék (jellemzően állam által finanszírozott kiadások) összeg esetében 9%-os emelkedést láttunk kumuláltan. Érdemes megfigyelni, hogy az elmúlt két évben látványos (5 és 9 százalékos) növekedés valósult meg a "zsebből" finanszírozott magánegészségügyi kiadásokban.

Klikk a képre!

2017-re vonatkozóan ugyan csak egy fő számunk van az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében és nem ismerjük az out-of-pocket kiadások arányát, ezért egyelőre nem ismert, hogy tavaly is folytatódott-e ez a trend. De a piaci felmérések és a magánszolgáltatók beszámolói alapján nem lennénk meglepve, ha nem állt volna meg ez a trend.

Azt is megvizsgáltuk, hogy ugyanebben az időszakban (2013-2016 között) hogyan alakult a többi régiós országban az out-of-pocket kiadások és a maradék egészségügyi kiadások alakulása. Csak Lettországban, Észtországban és Magyarországon volt az out-of-pocket kiadások növekedési üteme magasabb, mint a fennmaradó főként állami, államilag finanszírozott egészségügyi kiadások növekedési üteme.



A Világbank adataiból (amelyek sajnos csak 2015-ig állnak rendelkezésre jelenleg) gyors képet kaphatunk arról is, hogy az out-of-pocket egészségügyi kiadások mekkora arányát teszik ki a teljes egészségügyi kiadásoknak.



Nem véletlen, hogy amikor a magyar egészségügy finanszírozásának kérdése felmerül, sokan a lakossági finanszírozás magas arányát emelik ki, melynek nagy része adózatlan hálapénz, hiszen a magánegészségügyi biztosítások és egészségpénztárak terjedése az elmúlt években ugyan emelkedett, de alacsony bázisról (és a jövő évi adóváltozások ezen még akasztanak is egy nagyot). Ezek fényében nem meglepő, amikor az MNB, vagy a magánellátó intézmények szövetsége az egészségbiztosítások és pénztárak tudatosabb becsatornázása mellett érvelnek. Közben pedig az is jól látható, hogy az egészségügyi kormányzatot is foglalkoztatja a kérdés.

Erről is szó lesz a Portfolio egészségügyi konferenciáján, részletek ide kattintva!