Egyetlen ország sem elégedett a finn soros elnökség következő pénzügyi keretre vonatkozó javaslatával, de ha lehet a magát a kohézió barátainak hívó tagállamok 16 fősre duzzadt csoportja még keményebb kritikával illette az Általános Ügyek Tanácsának keddi nyilvános vitáján Helsinki tárgyalási keretét - számol be a Bruxinfo.
Az utóbbi tábor számára elfogadhatatlanul alacsony szinten, a GNI 1,07 százalékán húzná meg a finn elnökség javaslata a kiadások főösszegét 2021 és 2027 között, ami még az Európai Bizottság tervezetétől is közel 50 milliárd euróval elmarad. Ebből 7 milliárd eurót a regionális (kohéziós) politikára szánt kiadásokból csípne le az EU soros elnöksége, amely az Európai Bizottság megrökönyödésére a büdzsé jövőorientáltnak nevezett tételeit is összesen 37 százalékkal megnyirbálta, és egyedül a közös agrárpolitika második, vidékfejlesztési pillérének juttatott vissza 10 milliárd eurót Brüsszel eredeti javaslatához képest.
A finnek azt állítják, hogy a kohézió és a közös agrárpolitika javára (és az összes többi rovására) kiegyensúlyozták a keretköltségvetést, ám ők is elismerik, hogy a felzárkóztatásra 12, a KAP-ra pedig 13 százalékkal kevesebb forrás jut majd 2018-as árakon, mint a folyó hétéves pénzügyi időszakban.
A négy „fukarnak” is nevezett osztrák-dán-svéd-holland nettó befizetői tengely ezt a megtakarítást is kevesli, és továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a kiadások főösszege ne menjen az EU27-ek GNI-nak 1 százaléka fölé. Eközben Budapest és néhány más főváros is legalább 1,16 százalékot követel, ami az EU27-re a jelenlegi keretköltségvetésben fordított kiadások szintje (a britekkel együtt csak 1,03%). „Az elnökségi tárgyalási keretben javasolt 50 milliárd eurós megtakarítás még a felét sem éri el annak, ami szükséges lenne” – közölte a keddi vitán a négyek nevében felszólaló osztrák államtitkár. A nettó befizetők érve, hogy reálértéken még az 1 százalékos büdzsé mellett is 20 százalékkal emelkedne a befizetésük, névértéken pedig a növekedés elérné a 40%-ot.
Németország, amely formailag ugyancsak az 1%-os táborhoz tartozik, fájlalta, hogy az újabb kohéziós forráselvonás az átmeneti kategóriába tartozó kelet-német régiókat is sújtja. Konrad Szymanski, lengyel EU-ügyi államtitkár szerint a finn javaslat nem visz közelebb a kompromisszumhoz, és aránytalanul nagy vágást lát a kohéziós és a közös agrárpolitikai büdzsében. A franciák a KAP első pillérénél (közvetlen kifizetések) tartanának szükségesnek további emelést.
Varga Judit igazságügyi miniszter hozzászólásában elégtelennek nevezte az 1,07 százalékos kiadási főösszeget, és úgy vélte, hogy azt legalább az 1,16 százalékos szinten kellene tartani. Megismételte azt a magyar álláspontot, hogy a kohéziós és agrárpolitikai források mértékének reálértéken a jelenlegi szinten kellene maradnia (szinten tartás). Külön is kitért arra, hogy az új, 27%-os biztonsági háló miatt (a Bizottság javaslatában ez még 24% volt) valószínűleg Magyarország szenvedné el a legnagyobb csökkentést. Ezzel kapcsolatban arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyarországi régiók fele nem éri el az uniós átlagos GDP 50 százalékát.
Varga a nemzeti társfinanszírozási kulcsok 15-ről 30 százalékra való felemelését is bírálta, akárcsak az n+3-as szabály megváltoztatását n+2-re. A magyaroknak a közvetlen agrárkifizetések felső határának 100 ezer eurós szinten történő meghúzása is túlzottan alacsony.
A javasolt jogállami feltételesség a miniszter szerint „növekvő aggodalom tárgya”. Megjegyezte, hogy a mechanizmusról egyáltalán nem tartottak magas szintű vitát, és megdöbbentette az, hogy a finnek visszahozták a Bizottság eredeti szövegszerű javaslatát (ezt egyébként a nettó befizetők mind méltatták), miközben a magyar álláspont szerint jogilag korrekt verziót visszavonták.
Közben egyre bizonyosabb, hogy a csütörtöki állam- és kormányfői vita után Charles Michel, az Európai Tanács most debütáló elnöke februárra soron kívüli csúcsot hív majd össze a költségvetési csomag elfogadására.
