Ilyet még nem láttunk: hanyatt-homlok menekülnek hiteleikből a magyarok

Bedőlt hitelek: nincs nagy gond

Közzétette a háztartási hitelállomány alakulására vonatkozó első negyedéves statisztikáit az MNB. Jó hír, hogy a 90 napon túl késedelmes hitelek állománya csaknem hároméves mélypontra, 142 milliárd forintra csökkent, arányuk pedig mindössze 1,23% volt a bankrendszerben március végén, amire az elmúlt évtizedben mindössze egyszer volt példa.

Első ránézésre egyik hiteltípusnál sincs gond: még a legmagasabb késedelmességi rátával rendelkező folyószámlahiteleknél is 5% alatt van a 90 napon túl késedelmes tartozások aránya. Sok évtizedes tapasztalat, hogy a lakáshitelek teljesítenek legjobban, de az alacsony kamatozású babaváró hitelekre sem lehet panasz, legalábbis egyelőre.

A két leginkább veszélyeztetett hiteltípusnál, a folyószámlahiteleknél és a személyi kölcsönöknél viszont kissé csalóka a kép, hiszen éppen ezek voltak azok a tartozások, amelyeket az elmúlt évben a legnagyobb mértékben tisztítottak ki portfólióikból a kereskedelmi bankok. Az elmúlt egy évben 42 milliárd forintnyi személyi kölcsönt és 9 milliárd forintnyi folyószámlahitelt értékesítettek a hitelintézetek.

Bár az idei első negyedév meglehetősen passzív volt a portfólió-adásvételek szempontjából (a tranzakciók bruttó összege két és fél éve nem láttot mélypontra esett), összességében nagy szerepet játszanak a nem teljesítési arányok alakulásában a követelésvásárlókkal folytatott tranzakciók, ahogy az MNB nemrég Pénzügyi stabilitási jelentésében is felhívta a figyelmet.

Megnéztük ezért, hogy alakulna a folyószámlahitelek és a személyi kölcsönök esetében a 90 napon túl késedelmes hitelek állománya, ha az elmúlt 5 évben nem történtek volna követelés-eladások. Azt találtuk, hogy a személyi kölcsönöknél töretlen állomány-növekedés mellett 10,5% lenne ma a 90 napon túl késedelmes hitelek aránya a valóságos 3,6% helyett, a folyószámlahiteleknél pedig 9,9% a tényleges 4,9% helyett.

Kiút a csapdából?

Egyértelműnek tűnik azonban, hogy sokan próbálnak megmenekülni ebből a helyzetből, és egy alacsonyabb kamatozású tartozásra való váltással sokaknak sikerül is ez. Ebből a szempontból izgalmasak a szintén kedden közzétett előtörlesztési statisztikák, amelyek azt mutatják, hogy az év első három hónapjában 283 milliárd forintnyi hitelüktől szabadultak meg előtörlesztéssel a háztartások, ami abszolút rekordot jelent.

Volt már egy ilyen nagy hullám, mégpedig 2022-ben, amikor erőteljesen megemelkedtek a kamatok, és a 2022-es választások előtti osztogatás is kedvezett az előtörlesztéseknek.

Kamatemelkedés most nincs, viszont vannak magas kamatozású tartozások, amelyektől sokan érzik úgy, hogy megéri megszabadulni. Ezt a motivációt mutatja, hogy a lakáshitelek esetében kevésbé jellemző most ez a jelenség, a fogyasztási hiteleknél viszont minden korábbinál látványosabb. Az elmúlt egy évben már a fogyasztásihitel-tartozásuk közel 10,4%-ától szabadultak meg a magyarok.

Az előtörlesztések jelentős része azonban nem az adósságtól való végleges megszabadulást célozza meg, hanem a hitel kiváltását szolgálja. Hogy az előtörlesztések mekkora része kapcsolódik hitelkiváltáshoz, azt nem mutatják a jegybanki statisztikák, azt azonban igen, hogy az új folyósítások és az előtörlesztések összege miként aránylik egymáshoz. Az alábbi ábránkon az látható, hogy a téma szempontjából legérdekesebb személyi kölcsönök esetében az előtörlesztések volumene meghaladta a folyósítások 40%-át.

A személyi kölcsönök állománya ennek megfelelően kevésbé emelkedik, mint amit a folyósítások és a normál törlesztések időszaki egyenlege indokolna. A folyósítások egy jelentős része a korábbi magasabb kamatozású fogyasztási hitel lecserélését szolgálja egy alacsonyabb kamatozásúra, gyakran teljesen más kondíciók (a kamat mellett eltérő hitelösszeg, futamidő, stb.) mellett.

Megéri hitelt kiváltani?

Amikor valaki hitelkiváltáson gondolkodik, akkor legalább öt kérdést kell megválaszolnia magának:

1. Található-e jelentősen (akár 2-3 százalékponttal) alacsonyabb kamat a meglévő hitelénél a bankok ajánlataiban? Ha igen, az a hitelkiváltás mellett szól.
2. Várható-e olyan esemény, amitől a régi és az új kamat közötti kamatkülönbözet ehhez képest növekedni fog, pl. további kamatcsökkentések, vagy a kamatstop kivezetése hatására? Ha igen, akkor érdemes lehet inkább még várni.
3. Mekkora a régi hitel végtörlesztésének és az új hitel felvételének a teljes várható egyszeri költsége? Ide kell számítani 1. a végtörlesztés díját, ami Magyarországon jellemzően 1-2% (minősített fogyasztóbarát lakáshiteleknél előbbi, jelzáloglevéllel finanszírozott hiteleknél utóbbi a maximum). 2. a korábbi hitelfelvételkor a bank által elengedett díjak visszatérítésének az összegét (jellemzően 2-5 éven belüli előtörlesztés esetén írja elő a hitelszerződés), és 3. az új hitel felvételének a kezdeti költségeit (különösen a közjegyzői, értékbecslői, földhivatali és folyósítási díjak nem elengedett része tartozik ide).
4. Mennyi idő alatt térül meg a hitelkiváltás? Ehhez meg lehet nézni, hogy az előző pontban felsorolt háromféle költség összege hány havi kamatmegtakarításnak felel meg. Ideális esetben ez nem több 2 évnél, de hosszabb megtérülés esetén is észszerű lehet a hitelt kiváltani.
5. A mostani hiteltartozással megegyező összegű, kamatperiódusú és a hátralévő futamidővel megegyező teljes futamidejű lakáshitellel váltanánk-e ki a hitelt, vagy a végtörlesztés részben megtakarításból történne, és a hitel kamatperiódusán, végső lejáratán is érdemes változtatni? Ez már részben hitelfelvevői preferencia kérdése.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images