2005. február 04. 10:03 | Portfolio
Legyen bármilyen nagyvonalú is egy honi munkaadó, a juttatási csomag sokszínűsége még mindig elmarad az átlagos nyugat-európaitól, amelynél még az sem lehetetlen, hogy magánkórházi ellátás jár a munkatársaknak. E téren ismét a multik járnak elő jó példával, hiszen ők többnyire átveszik az anyacég támogatási gyakorlatát. Érdekes, hogy annak is van hatása, melyik vállalat milyen irányból érkezik.
Az amerikai hátterű cégek például emocionális hatásokkal operálnak. Lehet, hogy szigorúan tizenkét havi fizetésben gondolkodnak, de számos családi és céges rendezvényt szerveznek. A németek racionálisabbak, a szemükben a készpénznek van igazán becsülete, úgyhogy ők gyakran tizenharmadik, sőt tizennegyedik havi bérrel kényeztetnek, de szeretik a különféle alkalmakhoz kötődő támogatást is, mint például a beiskolázási vagy nyaralási kiegészítést.
Érdekes, hogy Magyarországon az állami szféra is igen bőkezű, ezzel persze csupán a közalkalmazotti-köztisztviselői bértábla nyomott tételeit kompenzálja. A legnagyobb állami múltú vállalatoknál még az egykori szakszervezetek által kiharcolt tradíciók élnek, ezeknek köszönhető a szociális érzékenység. Igaz, itt autóra, mobiltelefonra kevéssé számíthatunk, az üdülési, étkezési csekk és az utazás költségtérítése viszont általános juttatási forma.
