Mi lesz veled Káli-medence? - Vidéki turizmus, dzsentrifikáció és meghasadt valóságok a Balaton-felvidéken
KRTK blog

Mi lesz veled Káli-medence? - Vidéki turizmus, dzsentrifikáció és meghasadt valóságok a Balaton-felvidéken

Nemes Gusztáv, KRTK
|
Orbán Éva, PTE
|
Tomay Kyra, PTE
A Káli-medence néhány év alatt az értelmiségi és művész elit búvóhelyéből a hazai vidéki turizmus talán legfelkapottabb célpontjává vált. A gazdasági sikerben számos tényező közrejátszik, a turisztikai világtrendektől a vidéki turizmust sokszor panaceaként kezelő szakpolitikán keresztül a világjárványig. Ugyanakkor sokan féltik a környéket attól, hogy kiürül, ’elskanzenesedik’, elveszíti értékeit, különleges karakterét. Vajon miért éppen a Káli-medencei turizmus vált ilyen sikeressé? Mik a felpörgés hatásai, milyen hasznok és károk érzékelhetők a ’helyi életvilágban’?
krtk blog

A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Lo-Káli - Mítosz és realitás, helyi élelmiszerrendszer a ’Magyar Provence’-ban című (NKFIH K- 129097) kutatásban. A terület fontos szereplőivel - helyiekkel, beköltözőkkel, vendéglátósokkal, szállásadókkal, termelőkkel, turistákkal, polgármesterekkel – készítettünk kérdőíveket, interjúkat és fókuszcsoportos beszélgetéseket, négy év alatt, nyolc tereptáborban, egyetemisták segítségével.

A gasztrofaluként híressé vált Köveskálon az első prémium szállás már 1998-ban megnyílt. Itt azonban még csak a vendégeknek főztek, és bár voltak éttermek korábban is, a valódi gasztrokorszak kezdetét a régi kocsma helyén 2013-ban megnyíló étterem alapítása jelzi. Innentől felgyorsultak az események, mára a borászatokkal együtt nyolc étterem, egy grill büfé, fagyizó, kávézó, pékség és egy jól menő galéria várja az egy napra érkező, vagy a vendégházak, panziók valamelyikében megszálló látogatókat. Egymást érik a kulturális- és gasztroesemények, mindez rendszeresen megjelenik a médiában és a közösségi oldalakon.

A turizmus ilyen mértékű, hirtelen felpörgése egy bizonyos lokalitásban nem véletlen, hosszú építkezés, különféle társadalmi, gazdasági és kulturális tőkék felhalmozása, a vidéki dzsentrifikáció olykor több évtizedes folyamata előzi meg.

Kutatásaink alapján azt mondhatjuk, hogy a vidéki dzsentrifikáció során, egymás utáni hullámokban alternatív életteret kereső városi művészek, értelmiségiek, később középosztályi csoportok érkeznek a természeti és társadalmi értékeik miatt vonzó, rurális területek falvaiba. Ennek következtében a települések gazdasági, ingatlanpiaci és társadalmi értelemben is felértékelődnek, a helyi társadalom átalakul, miközben a városi fogyasztók a saját értékeik és vízióik szerint alakítják át a helyi adottságokat, kultúrát, épített és természeti környezetet. Hogy zajlott ez a gyakorlatban?

A ’siker útja’

A Káli-medencét nagyon korán, már az 1970-es, 80-as években felfedezték neves művészek, filmesek, zenészek. Az ekkoriban érkező ’életmódvándorokat’ az olcsó parasztházak mellett a menekülési lehetőség, az államszocialista nagyvárosi lét ellenpontját jelentő, akkor még érzékelhető vidéki idill, az eldugottság és a nyugalom vonzotta. A városi ’bebírók’ (ez a helyi kifejezés a házvásárlókra) új erőforrásokat, közösséget hoztak a pusztuló falvakba és egyik fő törekvésük volt a hagyományok, a kultúra megőrzése. Ugyanakkor a nyomukban fellépő elkerülhetetlen ingatlanáremelkedés jelentősen felgyorsította az őslakosok elvándorlását és a ’paraszti világ’ eltűnését. Az 1990-es és a 2000-es években a művészek, filmesek révén divatossá vált Káli-medencében egyre inkább a kialakuló tőkeerős városi középosztály tagjai vásároltak ingatlanokat. Ezeket főképp nyaralóként használták, sokat közülük jelentős anyagi befektetéssel, stílusos, tájba illő módon, luxuskivitelben újítottak fel. Lassan feltámadt az igény a színvonalas vendéglátásra, jellemzően ’életmódvállalkozóvá’ váló beköltözők indítottak kisebb (családias) borászatokat, éttermeket, panziókat, többnyire kevés pénzből, de sok ízléssel, ötlettel, kulturális tőkével. Közben kialakult az a vidéki provanszál jellegű enteriőr, vendéglátási stílus, ami megalapozta a Káli-medence széleskörű ismertségét.

Mindez egyre több látogatót és nyaralóvásárlót vonzott, ugyanakkor a tősgyökeres helyieknek szóló szolgáltatások, intézmények és lassan maguk a ’helyiek’ is erősen megritkultak. A 2010-es évek közepétől aztán ’hirtelen’ sokasodni kezdtek a városi kapcsolatokon és tőkén alapuló, professzionalizálódó vendéglátó és turisztikai vállalkozások, gyökeresen átalakítva a Káli-medence társadalmi-gazdasági kontextusát. A prémium szolgáltatások mára sok ezer látogatót vonzanak a környékre, kialakult az ’elit tömegturizmus’. Közben az ingatlanárak az egekbe szöktek, megjelentek az ingatlanbefektetők, felgyorsult a népességcsere. A turizmus valódi üzletté vált, ugyanakkor élesedett a verseny, egyre több (kulturális és/vagy anyagi) tőkére van szükség bármilyen, a turisztikai piacon érvényesülni remélő vállalkozás beindításához.

Kutatásunk tanulsága alapján a Káli-medencében a turizmus és a dzsentrifikáció kéz a kézben jártak. Az első látogatók felfedezték és megszerették a helyet, majd alternatív életteret keresve ideköltöztek. Néhányan közülük ’életmódvállalkozóvá’ váltak és kihasználva, hogy megfelelő kulturális tőkével rendelkeznek a városi középosztály kiszolgálásához, turisztikai vállalkozásokat alapítottak. Közben az ingatlanárak emelkedése gyorsította az elvándorlást, helyet csinálva a nyaralóknak és a turisztikai szolgáltatóknak. A középosztályi, értelmiségi beköltözés és a vidéki turizmus így lényegében kölcsönhatásban és egymást erősítve eredményezte a térség turisztikai dzsentrifikációját, alapozta meg a vidéki turizmus jelenlegi gazdasági sikerét. Mindez első látásra összecseng a szakpolitikai, vidékfejlesztési célokkal is: jórészt helyi erőforrásokra építve fejlődnek a kisvállalkozások, a településkép, hálózatok épülnek ki, még a bejelentett lakosok száma is növekszik (papíron legalábbis). A környékre, mint vidékfejlesztési sikertörténetre szokás hivatkozni. 

Meghasadt valóságok

Közelebbről vizsgálva azonban sok tipikus vidéki problémát is találunk: elnéptelenedés, elöregedés, a munkahelyek és a helyi közszolgáltatások hiánya, szezonális ingadozása, elégtelen infrastruktúra, a helyi kulturális és közösségi élet eltűnése. Amikor egy járda, gyalogátkelő, parkoló nélküli csendes kis faluban hétvégente hirtelen akkora lesz a forgalom, hogy percekig tart átkelni a főutca túloldalára, amikor kevés lesz a víz, a villany, mert az infrastruktúra nem követi a fejlődést, az komoly feszültségeket hoz. Az erőforrásokat, a fejlődés irányát a városi érdekek uralják, miközben a tősgyökeresek alig tudnak bekapcsolódni a virágzó helyi turizmusgazdaságba és lassan fizikailag is kiszorulnak, elköltöznek. Ugyanakkor a vidéki dzsentrifikációs folyamatok eredményeként létrejött helyi társadalom szerkezete rendkívül összetett, semmiképpen nem írható le az ’elnyomott helyiek és a gyarmatosító bevándorlók’ leegyszerűsítő mintázatával.

A vidéki turizmus hajlamos egyfajta virtuális turisztikai valóságot létrehozni, ami gyakran éles ellentétben, hasadásban áll a helyi megélt valósággal.

A turisztikai valóság alapvetően a nagyvárosi kultúrában és az aktuális fogyasztói trendekben gyökerezik, és lehetővé teszi a jellemzően városi turisták igényeinek kiszolgálását. A helyszínre vonzza a potenciális fogyasztókat, lehetővé téve a virágzó turisztikai vállalkozások: szállodák, éttermek, rendezvények és fesztiválok létrejöttét. A helyi megélt valóság ezzel szemben alapvetően a vidéki kultúrában, beágyazott helyi tudásokban, rokoni, baráti hálózatokban gyökerezik, amelyek a mindennapi vidéki életet keretezik. A turisztikai és a megélt valóságok természetesen minden konkrét esetben ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, gyakran ellentétes nézőpontokon alapuló, dinamikus rendszert alkotva befolyásolják a szereplők különböző helyzetekkel és témákkal kapcsolatos megközelítéseit. Meghasadt valóságokról akkor beszélhetünk, ha ugyanazt a (fizikai és szimbolikus) falusi teret, piacot, éttermet, eseményt, társadalmi intézményt az egyes szereplők (tősgyökeresek, bebírók, vállalkozók, turisták, stb.) rendszeresen nagyon eltérő módon érzékelik, értelmezik. Ez jó eséllyel a kommunikáció kudarcához, konfliktusokhoz vezet, és a település számára bizonytalan jövőt hordoz.

Köveskálon például a turisztikai valóság egyfajta vákuumba érkezett. A dzsentrifikációs folyamat során (különösen annak második és harmadik hullámában) a városi (felső) középosztály képviselői jellemzően csak nyaralni jártak ide, nem költöztek a faluba. A folyamatok eredményeként mára kevesebb, mint a házak egyharmadát lakják állandó lakosok. A hagyományos helyi szolgáltatások, majd a társadalmi szövet törvényszerű szétesése esetleges lakóhelyként jelentősen csökkentették a falu vonzerejét az életmódvándorok számára. A professzionalizálódott, virágzó turisztikai vállalkozásokat többnyire nem helyben lakók működtetik. Adót természetesen helyben fizetnek, és néhányan ezen felül is segítik anyagilag az önkormányzatot a turizmussal kapcsolatos infrastrukturális projektek (parkoló, járda, buszmegálló, stb.) megvalósításában. A falu számukra mégis elsősorban a munka tere marad, jellemzően ritkán vesznek részt a hagyományos közösségi eseményeken vagy a helyi kormányzásban. A pihenés tereként ugyanakkor mára a tősgyökeresek, a bebírók és sok látogató szerint is sokat veszített vonzerejéből a település. A gyorsan növekvő látogatónyomás, a tömeg, a forgalom és az idelátogató turisták mindent átható jelenléte csökkenti az exkluzivitást, a kivételesség érzését, veszélybe került a falu nyugodt, biztonságos, menedéket nyújtó jellege. Mindez erodálja a ’vidéki idill’ szimbolikus terét és hosszú távon aláássa a turizmus, mint gazdaságfejlesztési lehetőség erőforrásbázisát is.

A helyi lakosság (tősgyökeresek és régebbi beköltözők) jellemzően a vidéki élettér hanyatlását, a vidékfejlesztési problémák (elnéptelenedés, gyenge infrastruktúra, stb.) súlyosbodását, a turisztikai és a megélt helyi valóságok közti hasadás szélesedését érzékeli. A gazdasági valóság területén a turizmus ipar és a dzsentrifikáció eluralta a helyi erőforrásokat, megemelte az ingatlanárakat és akaratlanul is felgyorsította az tősgyökeresek kiszorulását. A jövedelmi különbségek óriásinak tűnnek, egyes üzlettulajdonosok a közvélekedés szerint vagyonokat keresnek, míg a tősgyökeresek csak szakképzetlen munkához jutnak, vagy teljesen kiszorulnak a turisztikai bevételekből. A helyi közszolgáltatások szinte teljesen megszűntek, a boltok túl drágák. Alig van gyerek, a lakosság öregszik, az elvándorlás nem népességcseréhez, hanem kiürüléshez, ’elskanzenesedéshez’ vezet.

A kulturális/társadalmi valóságok is erősen megosztottak. Míg a turisták és a középosztálybeli háztulajdonosok élvezik a magas színvonalú, divatos gasztronómiai és kulturális eseményeket, addig a tősgyökeres helyiek elvesztették hagyományos rendezvényeiket és találkozóhelyeiket. Ráadásul az elegáns éttermek, borászatok és rendezvények szándékos mellőzése sokak számára a helyi turisztikai valóság elutasításának szimbólumává vált, ami tovább növeli a kulturális, társadalmi szakadékot. A helyi önkormányzatot a tősgyökeresek vezetik, a turisztikai vállalkozók legfeljebb egy-egy akció erejéig vesznek részt a közügyekben. Ez akár pozitív is lehetne a helyi életvilág szempontjából, de a helyi kormányzás és a helyi gazdaság így nem integrálódik, hiányzik a koherens stratégia a turizmusfejlesztés és a helyi élet összehangolására.

Záró gondolatok, további kérdések

A Káli-medencei turizmus gyors felvirágzása tehát nem véletlen, a vidéki dzsentrifikáció csaknem fél évszázad alatt készítette elő, a beköltözők által hozott kulturális, kapcsolati és anyagi tőke révén. Az első húsz évben az alternatív vidéki idillre vágyó művészek megalapozták a helyi ’bebíró kultúrát’, építési szabályzatokat alkottak, értéket megmentettek és bevezették a térséget a társadalmi elit köztudatába. Ugyanakkor jelentősen hozzájárultak az általuk megőrizni próbált paraszti világ végső lebomlásához. A következő húsz évben az elvándorló vagy elhaló őslakosok helyére a tőkeerős, nyugalomra vágyó városiak érkeztek. Ez az időszak a parasztházak (kötelezően) tájba illő felújításával a kivételesen szép épített környezetet hozta, illetve a vendéglátás stílusát és intézményeit alakította ki. Erre épülhetett aztán a jelenlegi ’elit tömegturizmushoz’ vezető ugrásszerű turisztikai fejlődés, ami viszont a nyugalmat ássa alá.

Ha a gazdasági logikán túllépve a területi alapú fejlesztés összetett kérdéseit vizsgáljuk – mint például, hogy mely helyi értékeket, szereplőket, közösségeket lehetne/kellene fejlesztési erőforrásként megerősíteni, vagy mely stratégiák és fejlesztési irányok biztosíthatják a hosszú távú fenntarthatóságot – bonyolult problémákba ütközünk. Az utóbbi évek folyamatai, legalábbis egyes településeken a turisztikai és a megélt helyi valóságok végletes megosztottságát, hasadását eredményezték. Nagy a veszély, hogy a helyi életvilág a hagyományos mezőgazdasági tevékenységekkel, életformával és az általuk hordozott természeti, kulturális értékekkel együtt eltűnnek, helyüket végleg a turisztikai valóság és az elit tömegturizmus veszi át. Ráadásul ez a folyamat éppen azokat a vidéki értékeket (nyugalom, természeti környezet, közösség stb.) veszélyezteti, amelyek eredetileg a vidéki turizmus felvirágzásának alapvető erőforrásai voltak, így a turizmus, mint gazdaságfejlesztési lehetőség is veszélybe kerülhet.

Kutatásunk során számos további kérdésre is választ kerestünk: Miben rejlik a Káli-medence vonzereje, imázsa? Milyen változást hozott a turizmussal és a dzsentrifikációval kapcsolatos folyamatokba a világjárvány? Milyen különbségek vannak a Káli-medence különböző falvainak fejlődése között? Ezekre a kérdésekre a következő blogbejegyzésben adjuk meg a választ.

A blogbejegyzés az alábbi cikken alapul: Nemes, G ; Orbán, É ; Tomay, K (2022) Meghasadt valóságok – dilemmák a turizmus és a dzsentrifikáció szerepéről a vidék fejlődése kapcsán. SZOCIOLÓGIAI SZEMLE 32 : 1 pp. 88-113., 26 p. https://szociologia.hu/szociologiai-szemle/meghasadt-valosagok-dilemmak-a-turizmus-es-a-dzsentrifikacio-szereperol-a-videk-fejlodese-kapcsan

Nemes Gusztáv az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézet, Agrár és Vidékfejlesztési Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa;

Orbán Éva a Pécsi Tudományegyetem, Demográfia és Szociológia Doktori Iskola doktorandusza;

Tomay Kyra a Pécsi Tudományegyetem, BTK, Szociológia tanszékének egyetemi adjunktusa.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Nemes Gusztáv.

Via Credit

A projekt megkezdése és igazolása

A projekt megkezdéséről a pályázati felhívásokban, valamint a Miniszterelnökség által kiadott általános útmutatóban találhatunk információkat. Most a Miniszterelnökség által, a 2021-202

Holdblog

Mágikus évkezdés

Az eredetileg a HOLD-hírlevélben bevetett ábránkon a \"mágikus hetes\" amerikai tech(hez kötött) papír YTD árfolyamváltozása - a február 22-i kereskedési nap zárása utáni értékek szerint.

FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Mekkora lakáshitelt vehetek fel, ha átlagkereső vagyok? - Kiszámoltuk, szívderítő számok jöttek ki
Property Warm Up 2024
2024. március 7.
Vállalati Energiamenedzsment 2024
2024. április 11.
EU Források 2024
2024. március 6.
Retail Day 2024
2024. április 11.
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Infostart.hu

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Díjmentes előadás

Tőzsdei megbízások helyes használata

Ahhoz, hogy kereskedni tudj a tőzsdén, a piacra lépés elsődleges feltétele, hogy képes légy a különböző megbízásfajtákat használni. Számos megbízásfajta létezik a piacokon, mi sorra vesszük a legfontosabbakat.

Díjmentes előadás

Hogyan vágj bele a tőzsdei befektetésbe?

Mire kell figyelned? Melyek az első lépések? Mely tőzsdei termékeket célszerű mindenképpen ismerned?