Pezsgő-matek (x)

Kemény fába vágja a fejszéjét, aki szeretné tételesen, pontosan összerakni egy champagne előállítási költségét. A világ vitán felüli leghíresebb borvidékén készített pezsgők minősége és ára ugyanis nagy szórást mutat. (Itt most tekintsünk el attól, hogy a valaha volt legdrágább champagne a maga 2 millió dolláros árával hétszer többe kerül a második helyezettnél, ennek ugyanis elsősorban az üvegbe süllyesztett 19 karátos gyémánt az oka.) Teljesen máshogy áll a kérdéshez például, aki a profitját szeretné maximalizálni és ennek megfelelően igyekszik minél olcsóbb alapanyaghoz jutni, mint az, aki a csúcsra tör, kerül, amibe kerül. Az olcsóbb persze itt most erőteljesen idézőjelben értendő, nem a hazai 70-100 forintos szőlőfelvásárlási árakra kell gondolni, a világon Champagne-ban kell a legtöbbet fizetni egy kiló szőlőért. A borvidék legmagasabb besorolású Grand Cru területeiről (17 tartozik ide az összesen 314-ből) szüretelt szőlő kilója manapság 6 euróba kerül.

Kicsit jobb a helyzet, ha a pincészet saját szőlőskerttel rendelkezik, akkor nagyjából a feléből tudja kihozni. (És ne gondoljuk azt, hogy előbbi felállás teljesen ördögtől való: az 1981-ben pezsgőkészítésbe kezdő Bruno Paillard már befutott név volt a szakmában, amikor 1994-ben megvásárolta az első saját területét.) Még egy kis adalék a megtérüléshez: az említett Grand Cru területeken egy hektár föld ma egymillió euróba kerül, onnan egy évben 12 tonna szüretelhető, ami 9-10 ezer palackhoz elég.

További probléma a kalkulációnál, hogy kis túlzással a szőlő árfolyama az egyetlen könnyen vagy egyáltalán hozzáférhető adat, a pincészetek ugyanis érthetően nagyon szemérmesen (nem) kommunikálnak ezekről. Nem is voltak elragadtatva, amikor éppen 10 éve Jerôme Baudouin, a La Revue du Vin de France (RVF) borászati szaklapban mégis megpróbálkozott a pezsgők előállítási költsége és ára közötti különbség számszerűsítésével. Főleg azért nem, mert Baudouin arra jutott, a Pezsgő Június már említett legdrágább pezsgőjét készítő Moët et Chandon konszern egy másik márkájánál, a Dom Perignonnál 300 százalékos haszonnal dolgoznak.

A bort, cukrot és élesztőszert tartalmazó, az egyszer már kierjedt száraz bort újabb erjedésre "sarkalló" tirázslikőr háromnegyed eurót tesz ki palackonként - állítja az újságíró cikkében. A pezsgősítés egyéb lépései (így a degorzsálás, vagyis amikor az előbb említett élesztő maradványait eltávolítják) és a forgalomba hozatal előkészítésének munkálatai 2,27 euróra rúgnak, és persze vannak költségei a munkaerőnek és az adminisztrációnak is. Ezeknél az újságíró inkább már csak a megérzéseire hagyatkozhatott, ahogy a palackonként 5-10 eurósra becsült marketingkiadásoknál is (2009-ben Karl Lagerfeld divatguru és Claudia Schiffer modell szerepeltek a márka nagyköveteiként a fizetési listán). A bizonytalanságot növeli, hogy a Moët et Chandon még azt sem szokta közölni, egy évben hány palack pezsgőt készít, ami nagyon nem mindegy a fajlagos költségek miatt. Baudouin 5 millióval számolt, de más - szintén meg nem erősített - források például 4 millióra teszik a cég éves termelését. Lényeg, ami a lényeg: a cikk szerint egy pinceáron 75 eurós Dom Perignon elkészítése legfeljebb 17-22 euróba kerül, ebből kiindulva pedig egy hektár egy évben 30 ezer euró hasznot hajt a pincészetnek.

Ha Ön is kóstolna champagne-okat, jöjjön el a Winelovers által szervezett Pezsgő Június Nagykóstolóra, ahol összesen 200 kóstolható pezsgő lesz, köztük 60 champagne-nyal.

(x)

• Címkék:
• prémium